Facebook

Évek óta görgetem magamban a témát (a vázlatok tanulsága szerint legalább 4), sokszor nekiültem, hogy na most, de talán a koronavírusos helyzet jobban segít illusztrálni a mondandómat, aminek röviden annyi a tartalma, hogy(an) ne kommunikáljunk Facebookon. Fura a téma, mert nemolyan régen még pénzt kaptam azért, hogy azt mondtam a könyvtáraknak, menjetek Facebookra kommunikálni, de valahogy túl lett tolva a történet. Nézzük, mi a baj szerintem.

Iszonyatos mennyiségű információ kering ezen a felületen. Álhírek, sima ostobaságok, politikai csaták, “hasznos” információk, tényleg hasznos információk, játékok, videók stb. (Itt muszáj betennem a Millásreggeli tegnap reggeli interjúját, ha egy interjúra van időd ma, ez legyen az.) Ha az ember fontos információt szeretne eljuttatni egy csoporthoz (vagy visszakeresni), akkor gyakorlatilag lehetetlen. Olyan ez kicsit, mintha mindenki otthon a saját szobájában mondaná a magáét (egy nagyon visszhangos szobáról beszélünk, hiszen még mások mondanivalóját is megosztjuk, csak be van mikrofonozva, és minden ilyen szobában hangszórón szólna az összes többi hangja is – saját magunkat nem halljuk, hát még a másikat.

Mi marad így a tényleg fontos információknak a közléséhez? Csoportok létrehozása (és újra és újra), hirdetés vásárlása (Zuckerberg úr pénztárcája lassan nem bírja)… Sem nem hatékony, sem nem olcsó, sem nem túl kifinomult.

A másik probléma a Facebook tartalomközlési módszere, ami a BKK és a MÁV kommunikációjával kapcsolatosan érhető tetten a legjobban. A releváns tartalomnak nagyon kicsit az esélye, hogy megfelelő időben és helyen fog szembejönni (azóta finomítottak a mechanizmuson, de még messze van a tökéletestől). Magyarán ha nem jár a 4-6-os villamos reggel 9 és 10 között, de csak 13 óra után teszi elem a Facebook, akkor (természetesen csak az én szempontomból) tökéletesen fölösleges volt arra a felületre publikálni az információt. És ezt lehet ragozni egyéb szolgáltatásokkal (háziorvos, áramszolgáltató, könyvtár stb.).

A harmadik a két fenti szempont keveredése: ha valaki megoszt egy csoportban egy infót, és azt éppen nem látja egy másik, és szintén közzéteszi, hatalmas felesleges zaj generálódik (sokszor látom 3-4-szer is megosztva ugyanazt egy csoportban).

A negyedik szempont, hogy (szerencsére) továbbra sincs fent mindenki a Facebookon, éppen ezért közintézményeknek, politikusoknak (erős szó, de) tiltanám az ott közzétett kommunikációt (szerencsére van jó példa, Orbán beszéde, de ott van a bicskei polgármester, sőt, a saját könyvtáram is). Sajnálatos, hogy amíg vannak hagyományos csatornák (TV, rádió, újság, szórólapok) és sajátok (intézményi, személyes honlap), addig az elsődleges közlési felületté a Facebook vált, mellette pedig a saját katasztrofális állapotban van – nézzük meg pl. a Bicskei Önkormányzat (és bármelyik intézményének) honlapját. Amellett, hogy ez (szerintem) elég súlyos nemtörődömség jele, a bőrömön tapasztalom, hogy az intézményi hierarchia is beleszól, így nincsen pl. önálló, jól működő felülete az ELTE ÁJK Kari Könyvtárának: a kari felülethez szerkesztési jogosultságunk sincsen, az Egyetemi Könyvtári Szolgálat által nyújtott pedig messze nem biztosítja azt a funkcionalitási kört, amire szükségem van, de amíg csak egy kér a sokból valamit, addig értelemszerűen nincs rá kapacitás megcsinálni – így marad a Facebook, mint harmadik kommunikációs csatorna (én meg beleőrülök, hogy miért kell három).

Az ötödik pedig az adatvédelmi probléma. Jó, persze, mindenhol árucikkek vagyunk, de a Facebook valahogy túl direkt. És mellette mennek pl. az óvodás csoportokban a fényképek, kontaktok… Nyilván ott egyszerű kapcsolatot tartani, na de előírhatja egy ovi(s csoport), hogy csak ott hajlandó velem kommunikálni? Ha pedig van két szülő, aki nem, akkor nekik külön füstjelekkel küldje el az eleve túlterhelt ovónő a közléseit?

Mit lehet csinálni?

  • Kicsit csöndben maradni Facebookon, kevesebbet megosztani. (Ha szembejön valami világmegváltás, nem azonnal közzétenni.) Ez a legnehezebb, mert fegyelmet kíván. Cserébe lehet csinálni hírlevelet, podcastet, videócsatornát, netalán blogot… (Ajánlottam már a Rakaszt? Most megteszem újra.)
  • Szétszóródni több platformra (igaz, ez esetben erőfeszítést kíván a megfelelő források összegyűjtése, de ez még mindig kevesebb, mint utólagosan szűrni vagy utána keresni fontos infónak). Itt szeretnék azért megemlékezni a Google legnagyobb hibájáról, a Reader bezárásáról.
  • Direkt csatornákat, alkalmazásokat létrehozni az egyes funkciókhoz (orvos, oktatás, közigazgatás, közlekedés stb.). Az internet és az okostelefon most már infrastruktúra, a Facebook nem az.

Na és akkor most megyek, és megosztom ezt a bejegyzést a Facebookon.

Illusztráció: Tobias Dziuba fotója a Pexels oldaláról

Mi a baj a közösségi hálózatokkal?

Meskó Bertalan osztotta meg a következő videót:

Nagyon jól világít rá a legfontosabb problémákra:

  • a kapcsolatok minősége helyett a kapcsolatok mennyiségére összpontosít
  • az öncélú tevékenységek csapdája (kommunikáció, hogy észre vegyenek, “megosztok, tehát vagyok”)

Egy korszak vége?

Emlékszem, mekkora élmény volt felfedezni az RSS-t, és velük együtt az első RSS-olvasó alkalmazásokat. Rengeteget keresgéltem, próbálkoztam, míg meglett az egyetlen, az igazi, ez pedig a Google Reader volt. A Google oldotta meg, hogy egy alapvetően már hasznos és jó eszköz alkalmas legyen a közösségépítésre, tudásmegosztásra. Ebből aztán olyan hatékony dolog lett, amit azóta sem tudott senki sem lepipálni. Olyasmi, mint a Facebook, csak tényleg szinte csak hasznos kontent került ki belőle, amit aztán sokkal, de sokkal szabadabban és könnyebben lehetett használni, hasznosítani a weben.

Bár rengetegszer írtam róla, pár szóban összefoglalnám: tartalomforrásból a tartalma közvetítő fájlt berakom egy emailkliens-szerű alkalmazásba, ott ezeket kategorizálom és rendezem, majd olvasom az automatikusan beérkező híreket, és osztom meg az általam kiválasztott platform(ok)on. Ezek közül az egyik legjobb a Google Reader saját megosztó felülete, ahol midenkinek egy saját hírfolyama jött össze az általa kiválogatott tartalmakat, és erre ugyanúgy fel lehetett iratkozni.

Tudom, hogy valami ilyesmi irányba megy el a Facebook is, de soha, ismétlem, soha a büdös életben nem lesz annyira hatékony eszköz, mégpedig azért, mert ott nem te válogatsz, és főleg nem azt a forrást húzod be, amelyik tetszik. Esetleg a Google Plusznak van némi esélye bepótolni ezt az űrt – és teljességgel érthetetlen, hogy miért nem inkább ezt is integrálják, mint a Picasát. Sajnos valószínűleg a Facebookkal vívott elkeseredett harc vakította el annyira a döntéshozókat, hogy ezt a lehetőséget nem vették észre. Nem akarom temetni a szabad webet, de a Google Reader lejtőre állítása, és lassú felszámolása számomra eléggé az irányba mutat, hogy az egyik legnagyobb szereplő az egyik legjobb ilyen típusú szolgáltatását nem tartja annyira jónak, hogy megmentse.

Kíváncsi vagyok, mi lesz a következő lépés, addig meg lehet keresgélni utódot. Én még nem tudom, talán a Ktamas által ajánlott NewsBlur.

Kép forrása: TechCrunch

Webes apróságok

Két gyors ajánló:

A WordPress csapata kiadta a Jetpack-et, ami a WordPress.com 8 alapvető szolgáltatását tartalmazó plugint ad egyben. Ezek: statisztika, Twitter widget, Gravatar felbukkanó ablakok, WP.me linkrövidítő szolgáltatás, Sharedaddy-integráció, LaTeX-szerkesztés, szöveghelyesség-ellenőrző (stílus, helyesírás), embed-shortcode-ok. Aki nem érti, járjon utána. Azt meg, hogy ezek mennyire jók vagy nem, mindenki maga ítélheti meg, mindenesetre ha valaki most kezdi a pályát, annak hasznos. Mehet a WordPress első 10 lépése után.

A másik jó hír, hogy a Google összerakta az API-jait egy felületre, az APIs Explorerre (illetve még nem az összeset), egyelőre a Buzz, a Custom Search, a Diacritize, a Moderator, a Shopping, a Translate és az URL-shortener került ki. Személy szerint várom a Docs és a Chart API-kat is, de egyelőre nem vagyok telhetetlen, így is izgalmas a dolog. Játékra fel, itt már nem lehet kifogás a “nem értek hozzá” sem, mert nem kell érteni, csak legózni. A lényege, hogy vizuálisan lehet összepakolni az API-ra épülő kérést, utána pedig meg kell nyomni a gombot, és örülni az eredménynek, ami aztán mehet bele szépen a könyvtár webes felületébe.

Kis hírek a nagyvilágból

Ádám szúrta ki az év könyvtári honlapját.

A Google-profil egyre szebb és használhatóbb lesz, lassan tényleg online névjegykártyaként lehet használni. Az enyém itt van.

Magyar fejlesztésű Kindle-gyűjteménykezelő, tesztelni muszáj (aka Kindle Koll3ctions).

A Macen népszerű Scrivener kijött Windowsra, március 21-ig ingyen lehet kipróbálni. Annak, aki nem ismeri: olyan szövegszerkesztő, amit kifejezetten íróknak készítettek. Lehet próbálkozni vele.

Dworkyll az elektronikus kiadványok 40 évét bemutató infografikát talált, egészen meglepő dolgok vannak benne. Kötelező olvasmány.

Megjelent a Catalyst WordPress téma (nem, nem az a katalist), ami 600 különböző beállítási lehetőséget kínál – kódolás, programozás nélkül, pusztán számok beírogatásával és kattintgatásokkal. Az egyetlen gond az árával van, ami 180 dodó, dehát mit nekünk pár tízes, amikor milliókat dobálunk kifelé az ablakokon/befelé a zsebekbe ugye.

Újdonságok a WordPress 3.1-ben

Mindent összevetve ezzel is közelebb került ahhoz a WordPress, hogy alkalmas legyen a teljes körű könyvtári használatra.

Tegnap este megjött az egyik kedvenc levelem, amiben Matt arról értesít, hogy megjelent a WordPress új, 3.1-es kiadása. Ez pár apró frissítést tartalmaz csak, mégis sokkal szerethetőbbé vált ezáltal is a kedvenc CMS-em.

frissitesAz egyik leglátványosabb változtatás az új admin-bar, ami vagy tetszik valakinek, vagy nem (már meg is jelent az első cikk, hogy hogyan lehet eltüntetni). Ezen a sávon kapott helyet az új tartalmak létrehozása, meglévők kezelése, tehát kb. ugyanaz, mint amit a WordPress.com-on már meg lehetett szokni.

Frissítés: a legegyszerűbben a profiloldalon lehet ki- és bekapcsolni az admin-bart, ahol a megjelenést lehet korlátozni csak a front- vagy csak a back-endre (nyilvános- és adminfelületek).

A következő újdonság a belső linkelés, tehát ha egy linket szúrok be, akkor nem csak tetszőleges URL-t adhatok meg, de egyből válogathatok a régebbi tartalmaim közül is.

Óriási királyság a Post Formats (bejegyzés formátumok), aminek segítségével a saját tartalomtípusok definiálása és használata jóval egyszerűbbé válik. Az, aki a 3.0 megjelenése óta küszködik a millió megoldással, az biztos nagyon fogja tudni értékelni. Ugyancsak ennek jegyében módosították a lekérdezések függvényeit is, így nem kell fejen állni ahhoz, hogy a saját bejegyzéstípusokat valahogy megjelenítsük az oldalunkon.

A legeslegkiválóbb dolog a hálózati adminisztráció tisztességes megoldása. Eddig mintha nem tudtak volna ezzel mit csinálni, de végre megoldották, átlátható felületek, önálló dashboard, végre nem egy vegytiszta szívás, miközben abban sem lehetett biztos az ember, hogy az egész hálózatot, vagy csak a saját oldalát teszi tönkre. Végre.

Lehet végre rendezni a lista-jellegű oldalakat is (bejegyzések, oldalak, linkek), a bejegyzéseket pl. cím, szerző, közzététel dátuma szerint, növekvően és csökkenően is. Szűrni sajnos továbbra is csak dátum és kategória szerint lehet, de ez talán egyelőre elég is. A bulk edit (csoportos szerkesztés talán?) is javult, szebb lett.

Mindent összevetve ezzel is közelebb került ahhoz a WordPress, hogy alkalmas legyen a teljes körű könyvtári használatra. Az OPAC-ot eddig is ki tudta váltani, de nem kéne sok munka hozzá, hogy ennek segítségével valaki végre egy tisztességes IKR-t faragjon belőle. A Drupal már a spájzban van, jön fel a WordPress is, én meg örülök.

Az infografikának nevezett poszter pedig a wpmu.org-ról tölthető le különböző felbontásokban és formátumokban.

WordPress plugin- és téma-ajánló

WordPress CRM

Erről nem is mondanék többet.

In Over Your Archives

Az archívumot rendezi blikkfangos formába, érdemes vele egy kört futni, nekem bejött.

Multisite switcher

Ha multisite installt használsz, nagyon hasznos lehet ez a kis okosság, ami a blog admin felületén a cím mellé teszi legördülő listába az összes oldalt, így egy katt a váltás.

Popularity Contest

A bejegyzések látogatottságát méri, és ennek alapján készít rangsort köztük. Nálam az oldalsávban, A legnépszerűbbek dobozban találkozhattok vele.

Twitterify

A Twitter gyorslinkelős funkcióit emeli be a blogba: a @felhasználónév a szerzőket, a #címke a címkéket, az [URL]-eket pedig linkeket tudjuk beilleszteni a bejegyzésbe.

External Group Blogs

Ha egyszer valaki nekiáll a BuddyPress-szel dolgozni, és olyan csoportoknak akar csinálni központi felületet, amelyek többé-kevésbé már léteztek korábban is online jelenléttel, akkor ez az ő pluginje. A csoportok aktivitásai közé húzza a megadott RSS-csatornákat, így egy felületre össze lehet csatornázni minden megjelenést. Musthave.

Auto Post Thumbnail

A WordPress 3.0 verziója óta létezik a kiemelt kép funkció, ami gyakorlatilag a metaadatok közé beemeli az adott illusztrációt, és amivel mindenféle jóságot lehet elkövetni egy témában. A régebbi bejegyzéseknél ezt nagyon melós lenne visszamenőlegesen megoldani, erre született ez a plugin, ami az első képet a bejegyzésben átkonvertálja kiemelt képpé.

WP Memory Usage

Segít megőrizni a józan eszünket, és azt mutatja, mennyi memóriát használunk fel a rendelkezésre állóból.

Kép forrása: CSS-Tricks

WordPress, mint CRM

Anno Niki írt egy hosszú és alapos szakdolgozatot a CRM-ről, amit szerintem egyébként azóta úgy, ahogy van, ki is kukáztak, legalábbis nem olvastam még szaklapban, hogy mennyire sikeresen futtatták fel az ügyfélkapcsolatokat a könyvtárak ennek a módszernek a segítségével. Nyilván a pénz, meg az idő, meg a kifogás.

Erről a listáról lehet ezennel legalább kettőt kihúzni, ugyanis egy Bill Erickson nevű srác kicsit megdolgozta a TwentyTen témát, amely jelenleg minden #WordPress telepítés alapértelmezettje, és készített belőle egy ügyfél-kezelő rendszert. Ugye volt egyszer arról szó, hogy mennyi mindenre lehet használni ezt a tartalomkezelő rendszert, nos azóta kb. hatványozódott a lista, de mostantól ez is rajta van stabilan.

A telepítése kicsit meg van csavarva, de nem bonyolult…

Kezdésnek annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy mivel rengetegen készítettek saját elképzelést az eredeti témából, ezért kitalálták a Child Theme-rendszert, ami kb. azt jelenti, hogy van egy sablon, ami mellé kerül egy másolat (ez lesz a gyerek, a child), amely csak a változtatott fájlokat tartalmazza, és a rendszer az alap témából a módosított elemekkel építi fel a megjelenést. Ez pedig azért zseniális, mert egy rendszer/téma frissítésekor, amikor felülíródnak az eredeti fájlok, a módosítások megmaradnak, és működnek tovább.

…ugyanis a téma letöltése után fel kell másolni a témák mappájába (wp-content/themes/), de közben arra kell figyelni, hogy ne legyen letörölve a #TwentyTen téma, mivel anélkül nem fog működni. És hát nagyjából ennyi is.

Kedves könyvtárosok, irány egy évi pár ezer forintos tárhely, a WordPress magyar oldala, végül a TwentyTen #CRM, és lehet élvezni az új rendszert.

forrás: WP Candy

Megérkezett a Facebook mail

Eléggé pofás lett, egyszerű, mint a faék. És most már el lehet érni a vezetéknév.keresztnév kukac facebook.com címen is.

Igényelni nem lehet, majd ad a Facebook valami rendszer szerint, az SMS-integráció a Kongói Demokratikus Köztársaságtól kezdve Trinidad és Tobagóig működik, itthon persze nem, de ehhez meg már szinte hozzászoktunk.