Mire figyelj WordPress-témák beszerzésénél?

Bevallom, eddig én sem nagyon figyeltem erre, de részben a preferenciáim (jobban szeretem a minimalistább designt, ami nem annyira a kommersz kategória), részben a szerencsém miatt elkerültem a bajt. Mégpedig arról van szó, hogy ha csak belekeresünk a nagyvilágba (azaz Google-ba), hogy “free WordPress theme”, akkor olyan pofonzsákot nyitunk meg, amit ellenségeimnek sem. A WPMU.org utánajárt, hogy ennek a keresőkérdésnek az első 10 találatot adó oldalán található témák mennyire tűnnek jó választásnak, és előre lelövöm a poént: egyáltalán nem. Az ingyenes témákat gyűjtő oldalakon található sablonok többnyire (8/10) ártalmas, rejtett kódokat tartalmaznak, amik kicsit sem azt teszik, ami úgy általában a várt, hanem mindenféle linkeket hívnak be, álcáznak, és teszik törhetővé az oldalt. A maximális izgalom és rémület eléréséhez nem árt elolvasni az eredeti cikket, és aztán lehet csóválni a fejet, hogy ezek a mai fiatalok.

Kedves kollégáim, akiknek valaha is mondtam, hogy a WordPress az egy jó dolog! Ezt a véleményemet továbbra is maximálisan fenntartom, de nem árt tudni egyet s mást, vagy legalábbis tisztában lenni azzal, hogy mit jelent az Open Source: többek közt azt is, hogy ilyen csúnya trükkökkel (SEO-nak is hívják az egyik részét a szertartásnak, amit meg annyira szokás szeretni ugyebár) átverik az ember fiát/lányát, aztán lehet szidni a világot, hogy már megint mi történt.

De ahhoz, hogy ne velünk történjék mindez, és ne a mi kárunkon okuljon az egyetemi/városi/megyei könyvtár (nem kívánt törlendő), a következőket javaslom:

  1. Első sorban a készítő honlapjáról töltsük le az adott témát. Ez többek közt azzal az előnnyel is jár, hogy általában legalább valami minimális szintű dokumentációt is szoktak tartalmazni ezek az oldalak, ráadásul tüstént a legautentikusabb személyhez fordulhatunk probléma esetén.
  2. Másodsorban a WordPress.org témagalériájából, mert oda biztosan csakis “rendes” témák kerülnek fel (magyarán kezességet vállalnak értük a WordPress fejlesztői).
  3. Választhatunk olyan oldalt is forrásul, amelynek közössége, mérete talán garantálhatja a biztonságot, illetve amelyek olyan témákat tesznek közzé, amiket direkt az adott oldal olvasóinak készítettek (pl. Smashing Magazine, WP Candy stb.).
  4. Végül az is előfordulhat, hogy akad évi pár ezresünk (vagy ne adj Isten a könyvtárnak, de erre nem is merek gondolni), hogy előfizessünk egy olyan oldalra, ahonnan garantált minőségű, prémium témákat és plugineket tölthetünk le. Megéri, bizton állíthatom. Példát nem írok, mert nem kaptam érte pénzt, de nagyon sok ilyen van, biztos mindenki megtalálja a neki megfelelőt.

Remélem, sikerül mindenkinek elkerülni a bajt, tehát csak óvatosan!

Google Naptár és a WordPress

Egyik munkámhoz kerestem egy normális megoldást a Google Naptár beépítéséhez WordPressbe, és bár a találat, a Google Calendar Events messze van a tökéletes integrációtól, de még messze az egyik legjobb a mezőnyből. A pluginba a nyilvánosan megosztott naptár csatornáját kell bekötni, csomó paramétert megadva (ID, cím, idő formátuma, kezdő dátum, cache, lekérdezendő napok száma stb.), majd a megjelenést beállítva máris rakhatjuk, oldalsávba dobozba, oldalra vagy bejegyzésbe, AJAX vagy HTML táblában vagy akár sima listaként, megjelenítve helyet, időtartamot, leírást.

A végén még jól le is fordítottam, így most már a nyelvi akadály sem létezik. A fejlesztő ígérete szerint hamarosan szerepelni fog a letölthető csomagban is, de amíg nincs benne, innen lehet letölteni a .zip-be csomagolt nyelvi fájlt, kitömöríteni, majd pedig FTP-n keresztül a blogom-konyvtara/wp-plugins/google-calendar-events/languages mappába kell másolni. A lényeg, hogy ugyanaz legyen a neve, mint az általános beállításoknál (wp-config.php) a nyelvfájlnak (általában hu_HU, bővebben lásd a hivatalos leírást), plusz előtte a plugin slugja (google-calendar-events, tehát az egész fájlnévnek így kell kinéznie: google-calendar-events-hu_HU.mo).

Image by Joe Lanman

Microsoft Docs

Erős versenytársa lett a Google Dokumentumoknak. A Microsoft és a Facebook együttműködésével elindult a Docs.com, amely a Facebook felhasználóknak nyújt (szinte) teljes értékű Office-t, azokkal az előnyökkel, amik a Google szolgáltatását is jellemzik (közös munka, kattintós megosztás, de sajnos pl. verziókövetést még nem láttam benne, és a rendezés sem a tökéletes, de ez mind olyan dolog, ami biztosan meg fog jelenni), kicsit butábban, mint egy asztali Word, de azzal teljes mértékben együttműködve.

Természetesen nincs meg az a nyitottság, ami a Google-t jellemzi (API-k), de egy átlag felhasználónak, aki egyébként rendszeresen használja a Facebookot is, többek közt a kollégáival együtt, számára ideális lehet. Főleg azért is, mert egyrészt ingyenes, másrészt a régebbi Office-t használók is egy jobb verzióhoz jutnak online, amivel a szokásos kompatibilitási problémákat ki lehet küszöbölni.

Hátrányok:

  • Csak MS-termékkel lehet megnyitni a saját gépünkön a dokumentumokat, így vagy át kell kopipésztelni OpenOffice-ba, vagy csak online lehet szerkeszteni a szövegeket.
  • Excelből csak a legújabb, .xlsx kiterjesztést ismeri.
  • Nincsen verziókövetés.
  • Nem integrálódik a levelezőkbe (ld. Gmail – Google Dokumentumok) és a böngészőkbe.

Összegzésképpen ez biztos, hogy egy jól behatárolható célcsoportnak nagyon megkönnyíti az életét. Aki meg ennél többet és jobban akar játszani, annak továbbra is ott a Google Dokumentumok.

A Satorii téma magyar fordítása

Kiazami érdeklődött nálam, hogy megvan-e a magyar fordítása ennek a nem kicsit szép blogtémának, amit most éppen használok (Satorii). Akkor még nem volt (ha megfigyelitek, szép angolos kifejezések szerepelnek a felületen), de most már van. Innen le is lehet tölteni:

És ha már itt tartunk, akkor ajánlanám a nagyérdemű szíves figyelmébe a spanyol alkotó többi minimalista munkáját is:

Majd persze elküldöm a készítőnek is, így remélem bekerül a hivatalos csomagba is…

Firefox mint svájcibicska

Ezúton is elnézést kérek mindenkitől, kicsit el volt szállva a blog adminja, ezért sem voltam annyira aktív mostanában.

zotero részletKét újdonságot ajánlok mindenki szíves figyelmébe: az egyik a Zotero 2.0, ami most már képes

  • a központi szerverrel szinkronizálni (így nem vagyunk a saját gépünkhöz és böngészőnkhöz kötve már),
  • tud fájlokat is tárolni,
  • PDF-ből metaadatokat kinyerni,
  • felhasználói adatokat tárolni és megjeleníteni,
  • csoportmunkát kezelni és koordinálni,
  • proxy szervereket felismerni és támogatni,
  • a jegyzeteket rendes szövegszerkesztő-ablakkal támogatni
  • és a beépített hivatkozási stílus szerkesztővel megkönnyíteni a kívánt formátum összeállítását.

contacts részletA másik a Contacts, amely a Mozilla Labs fejlesztése, amelynek segítségével a Firefox képes behúzni a kontaktlistánkat Gmailból, Twitterből (és majd helyi fájlokból is, pl. Outlookból, Thunderbirdből), és azt szépen megjeleníteni. Majd az lesz a jó, ha szerkeszteni, visszatölteni is lehet, de az elsődleges célja az, hogy alkalmazásokat támogasson vele, így más programok, webalkalmazások, weblapok is le tudják kérdezni az API-n keresztül (pl. emailcím-mező automatikus kitöltése). Erre rögtön az integrált könyvtári rendszerek ugranak be így hirtelen, példának okáért ha van egy kis könyvtár, aminek nincs saját levelezőszervere, a Gmailt használja saját domainnel, van egy csomó kontaktja (értesítések, hírlevelek stb.), abból kihúzza a Firefox, abból meg az IKR (bár egyből Gmailból is tudná, de erre gondolni sem merek…). Szóval lehetőség lenne egy pár…

Rajzolok: Gliffy

Tegnap nagyon meg kellett akartam rajzolni egy folyamatábrát, amihez hirtelen nem találtam semmi elfogadható szinten használható és kinéző eszközt. Fél óra gúglizás és keresgélés után viszont ölembe pottyant a megoldás: a neve Gliffy. Ingyenesen használható webes alkalmazás, amivel tudunk rajzolni alaprajzot, folyamatábrát, BPMN-t (Business Processing Modelling Notation), UML-t, entitások kapcsolati rendszerét, (számítógépes) hálózati rajzot, felhasználói interfészt – akár egyetlen ábrán belül is.

Mindemellé bele van építve egy elég ügyes Yahoo! képkereső is, úgyhogy nem kell szemléltető ábrák után messzire menni, de a saját képeinket is fel lehet tölteni. Természetesen alkalmas a csoportmunkára is, egy accounthoz akár ezer felhasználót is hozzá lehet rendelni, így egy OSZK-méretű intézmény is kényelmesen el tud lenni vele.

Gombnyomással lehet a kész ábrát publikálni az interneten, de van hozzá külön WordPress plugin is. A kész ábrát ezen kívül le lehet menteni JPG, PNG vagy a Microsoft (fizetős) alkalmazásához, a Visio-hoz SVG formátumban is. Rendszeres backuphoz külön alkalmazás is van.

A kipróbáláshoz még regisztrálni sem kell, nyugodtan lehet nézelődni, próbálgatni. Sajnos Flash kell hozzá, de talán ez nem fog kizáró tényezőt jelenteni a nagy többségnél.

Kérdezz! Felelek (újra).

logo_smallGicának hála, én is rákattantam a forspring.me című (nekem) új szolgáltatásra, aminek segítségével két mozdulattal kreálhatunk házi LibInfo-t. A képlet egyszerű: regisztráció, profil megadása, aztán jöhetnek a kérdések. Természetesen van Tumblr, Twitter, Blogger és Facebook integráció, sablont rakhatunk a felületünkre, és a róla kreált widget pedig mehet bele a lapunkba. Mint a karikacsapás. (Aztán persze jönnek a spamek, ha regisztráció nélkül is engedjük a kérdezést, dehát ilyen világban élünk.)

Gyorsan csináltam is egyet magamnak. Kíváncsi vagyok, mennyire lesz népszerű…

WordPress single és BuddyPress

Tegnap olyan pottyant a bp-300x70ríderembe, hogy nagyon megörültem neki. Tudniillik arról van szó, hogy amellett, hogy a WordPress 3.0 egybe lesz gyúrva a WordPress MU-val, a BuddyPress készítői elébe szaladtak a márciusnak, és lehetővé tették, hogy bárki pillanatok alatt közösségi szájtot gyártson addig árván búslakodó blogjából, híroldalából, iskolai honlapjából.

Részletesebben a WordPress MU-ról és a BuddyPressről: a WordPress MU az egy olyan WordPress, amin a felhasználók saját blogot is indíthatnak, tehát kvázi instant blogszolgáltató-központ, a BuddyPress pedig ennek social networkösített verziója, tehát a felhasználók közösségi életet is élhetnek, üzeneteket küldhetnek, beszélgethetnek, fórumozhatnak, megoszthatnak és természetesen blogolhatnak is.

Pár lépésben, hogyan lehet elérni a közösségi feelinget:

  1. Rakj fel egy single WordPress-t (jelenleg a 2.9.1 a legeslegújabb)
  2. Állítsd be a permalinkeket (állandó elérési útvonalakat)
  3. Töltsd le a BuddyPress Trunk-ot innen, ahol a lap alján ki szürke felirat mondja, hogy töltsd le az egészet zip-ben
  4. Csomagold ki, és rakd be a tartalmát a WordPressed /wp-content/plugins/buddypress/ mappájába
  5. A szintén a zip-ben lévő /bp-themes/ mappát töltsd fel a /wp-content/themes/ mappába
  6. Aktiváld a plugineket, állítsd be a témát és a blogot
  7. Örülj

Ez pedig pillanatok alatt el fog burjánzani, már érzem. Én legalábbis elkezdem beépíteni a projektjeimbe, az biztos.

A klog esetében pedig érdekes a kérdés. Nem tudom, hogy meg fogják-e oldani, de a felhasználók össze fognak gubancolódni. Egyrészt ugye vannak a klog felhasználói, akik vezetik a blogjaikat, honlapjaikat, és vannak az ő felhasználóik, akik hozzászólnak, esetleg publikálnak is. Így kezelhető volt sok single WordPress, és kezelhető lett volna egy WordPress MU esetében is. De ha minden felhasználó beesik egy felületre, és én azért találkozom szembe egy gyöngyösi diákkal vagy egy könyvtárostanárral, mert csak klog? Félre ne értsen senki, nincs ellene kifogásom (utóbbi ellen főleg nem), de ha egyszer szellemi műhely akartunk lenni, akkor kicsit nagy lépés a Lehel piac.

Remélem, erre a kérdésemre megszületik a válasz előbb-utóbb, de egyre inkább érzem igazolódni a pár bejegyzéssel korábbi sejtésemet.

Update: Apa, kezdődik!!