-
“magyar” irodalomelmélet
én nem értem… ha jól számolok, már több mint 100 éve többé-kevésbé magyar a felsőoktatási nyelv, mondjuk 100%-osan. (ergo nem kell latin disszertációkat és hasonló vadságokat csinálni, mint ezt bárki megtudhatja margócsy professzor úr előadásán…:) de ez alatt a röpke idő alatt miért nem lehetett kitalálni 40-50 magyar szót irodalomelmélet terén is? igaz, ennek annyi…
-
sine nomine
életérzésem (néha-néha…) via kreten.hu
-
magyar narancs
vicces sztori (legalja.hu), a magyar valóságról. egyben (részemről is) éles kritika az egész magyar oktatásügynek, mondjuk 50 évre visszamenőleg. nem az írásban leírt technikai problémákra gondolok, hanem az alapkérdésekről + egy csomó másról, ami szerintem szintén kiderül a „cikkből”. – sajnos nem sikerült kiderítenem, hogy ki és hol írta, ha valaki tudja, szóljon, megköszönöm.
-
Kritikus a tömeg
-
Francia filmnapok
tegnap megnéztem a Soha ne mondd, hogy soha (francia vígjáték, feliratos) premierjét, nagyon jóság. nem valami szellemdús, de üdítő, pont jó kikapcsolódós film. a közönség ugyan, ehem, szóval olyan volt, de nem érdekelt, benyomtam egy liter promó csokit. (de a politikát és a választásokat kihagyhatta volna a főpolgármester, a közönség helyében nevetés helyett anyáztam volna…)…
-
Címváltozás
l&l ék
-
blogroll
Sesblogon volt ez az izé. Csak azért érdemes megjegyezni, hogy lehessen utánanézni nyelvészetre a mai fiatalság nyelvhasználatának. Meghát a szociológusok is profitálhatnak belőle… ki tudja? Mindenestre érdekes. És a webcímből is lehetne következtetni az emberek általános szokásaira, kultúrájára stb. Csak ugye nem jönnek jól az ilyen dolgok egy pesti bölcsészhallgatótól… Hülye nagypofájú pesti, mit pofázik…
-
beköszöntés helyett
Jelen blog (sokadik) azért indult, hogy ha kitalálok valami okosságot, akkor azt itt jól leírjam. Ennyit önfényezésnek, de azt hiszem, ezt bármelyik blogoló elmondhatja magáról és a blogjáról… Mivel nagyon kíváncsi vagyok, érdekelnek az olvasói vélemények is, ezért pls leave a comment, és akkor én is okosodom, nem csak a „nyájas olvasó”. Hát akkor kalandra…