Pont a hétvégén csodálkoztam rá arra, hogy Bicskén mennyi autó van: szombat-vasárnap vásárlós időpontokban (délelőtt) dugig van tömve a Kossuth tér minden oldala és a környéke (Spar, DM, kórház stb.). A másik nagy autós tömeg a hajnali vasútállomás környékén gyűlik össze. Persze nyilván van egy jelentős rész, aki a szomszéd településekről jár át, de kétlem, hogy minden autó az ő számlájukra írható.
Mea culpa: egyelőre én is inkább pattanok kocsiba, hogy az alig km-re lévő Tescoba vagy a vasútállomásra eljussak, pedig nem nagy városról van szó, simán ott lehet lenni bárhol gyalog fél óra alatt (ami Pesten pl. nem távolság). Biciklivel meg még inkább.
Erre tessék, pont ma reggel jön szembe a városi biciklizésről szóló írás a 444-en. És tényleg: napi 5 perc, az kb. az állomásra kijutni, vagy elmenni vásárolni bringával. És nem is a nagyvárosban, ahol a körúton kell egyensúlyozni a teherautók, buszok és autók közt, hanem egy jellemzően bődületes szélességű utakkal felosztott, viszonylag sík településen.
Mondjuk jó kezdés volt a rendőrség bicikliregisztrációs kampánya (BikeSafe), de nyilván még kéne egy-két további fontos fejlesztés, pl. jobban látható biciklis közlekedési útvonalak, több és jobb kerékpártároló, a vasútállomásokon akár őrzött is, összekötő bicikliutak a környező településekkel (Csabdi, Mány, Herceghalom, Biatorbágy – és tovább egészen Budapestig -, Felcsút stb.).
Kíváncsi vagyok, hogy az elkövetkezendő években mennyire fognak erre figyelni, mert ez nem aktuálpolitikai téma, sokkal inkább befektetés – és ugye az ilyesmit kevésbé szokták preferálni a döntéshozók (természetesen pártállástól függetlenül)…