Totalcart valószínűleg azért olvasok, mert én is férfiból vagyok. De szerintem nemtől teljesen függetlenül lehet élvezni azt, ahogy a magyarországi Brit Nagykövetség második embere vall a négyütemű British Racing Green színű Trabantjáról. Engem megvett a srác kilóra.
Kedvenc történet a kétoldalas interjúból:
Egyszer a nagykövet urat is hazavittem, mert az ő autója éppen szervizben volt, és elég közel lakunk egymáshoz. Mondtam, hogy a Trabant van nálam. Neki is van humorérzéke, válaszolta, annál jobb. Már a Margit hídon jártunk, óriási volt a dugó, olyan negyven fok lehetett. A Trabi motorja szokás szerint melegedni kezdett, feltekertem a fűtést, hadd hűljön. Majd elolvadtunk a halszálkás öltönyeinkben. Egyszer csak kigyulladt a piros lámpa – mindjárt forr a víz. Összefoglaltam a helyzetet a nagykövet úrnak:
1. Felforr a víz, akkor a nagykövet úrnak ki kell szállnia, és letolni a Trabantot a hídról. És akkor sok kép jelenik majd meg a lapokban a halszálkás öltönyben zöld Trabantot toló brit nagykövetről, ami kétségkívül eredeti, de nem elegáns módja a címlapokra kerülésnek.
2. A másik: a szabályokat egy pillanatra áthágva egy rövid szakaszon ráhajtunk a sínekre, hogy lehűljön a motor.
Valami olyasféle választ kaptam: tegyek, ahogy tetszik. Soha nem szabálytalankodok szándékosan, de ha akkor lerobbanunk, megállítottuk volna a fél város forgalmát. Kicsit mentünk a síneken, a piros lámpa elaludt. A nagykövet úr azóta nem kérte, hogy hazavigyem.
Naná, hogy a végén szavaztam: zseniális.
4 hozzászólás a(z) “Trabanttal szállni élvezet” bejegyzéshez
de legalább a címet írnád helyesen
kijavítottam, köszi.
egyébként meg nem kötekedésként mondom (azaz nem kell válaszolni), de a stílusodon azért még csiszolhatnál…
Köszi a plusz t-t! Én tegnap nem mertem szólni… :)
De hogy kardodba ne dőlj: a figyelmetlenségből lehagyott t könnyebben korrigálható, mint egy teljesen elcseszett stílus, vagy az érdes modor… ;)