Egy kicsit rossz a lelkiismeretem az iWiW miatt: én már kb csak havonta ha egyszer felnézek rá, visszajelölöm azt az egy ismerőst, aki véletlenül bejelölt, törlök egy csomó koncertmeghívót és szavazási felhívást, aztán megyek is elfele. Egyáltalán nem érzek kedvet a használatához, haha, de ez nem ilyen egyszerű.
Mert a könyvtárak meg közben bőszen rábuktak a virtuális hálóra telefonkönyvre (ezt még én is nyomattam annó, és marha büszke is voltam rá tavaly ilyentájt, hogy a MOME Könyvtár és a klog.hu is fent van). És épp ez az: a nagy tömeg most használja úgy igazán, így kicsit nagyobb szükség lenne a lelkesedésre, de valahogy az elfogyott a wiwezéssel kapcsolatban. Úgyhogy ez most inkább negatív képet tud sugallni az egyszeri embernek a könyvtárról: ott van, de nem reagál, nem jelöl vissza, nem csinál szinte semmit. Elég szégyenletes dolog, de nem tudok mit csinálni, annyira meg kéne erőszakolnom a mindennapi munkamenetet, hogy ez még nagy elhatározás tárgya lesz.
Nem gondoltam volna, hogy így meg fogja keseríteni az életemet egy bedöglött webizé.
2 hozzászólás a(z) “Könyvtári telefonkönyv” bejegyzéshez
Dettó így vagyok, viszont a könyvtárét nézem és visszajelölgetek, meg halk káromkodások közt én is meghívókat és értesítéseket küldözgetek. Hol több, hol kevesebb sikerrel.
Ugye hogy ugye? Na de mindjárt kész a magyar Facebook, az talán jobb lesz :D