Verziószámokról még egyszer

Csabáék voltak kedvesek engem választani a magyar webkönyvtáros tipikus képviselőjeként, köszönöm :) Viszont, ők azt írják, hogy a webkönyvtáros “csak” átvezetés az informácibróker felé, annak előzménye, “csupán” kompromisszum a régi és az új között, 1.5-ös könyvtáros.

Nos, nem mondanám, hogy én az abszolúte tutinak vagyok birtokában, tehát nyilván sok belémköthető pont volt, van és lesz. De úgy látom, hogy ez így nem stimmel. Nem tudom azt elfogadni, hogy a könyvtáros evlúció csúcsán jelenleg az az üzletember áll, aki térítéses információt szolgáltat, egyénileg, ezzel szemben pedig áll a webkönyvtáros, aki intézmény keretein belül, több kollégával összedolgozva transzportálja a tudást és az információt.

  1. Közösségben dolgozik, tehát ha elakad, könnyen hozzá tud nyúlni a közös tudáshoz, együtt tud működni, s ez jóval hatékonyabbá teszi munkáját, én legalábbis úgy vélem…
  2. Intézményben dolgozik, tehát nem neki kell megvásárolnia az adatbázisokat, folyóiratokat stb, amelyből tudását és az információkat meríti, nyújtja. Egy intézménynek általában itthon manapság jóval több forrása és lehetősége van, mint egy (átlag pénzügyi helyzetben lévő) embernek. Példának okáért a MOME Könyvtára előfizet a Thomson Gale Custom Newspaper-ére (250 folyóirat), a CSA DAAI, DAR, DAR ProFILES, Avery Index és BHI adatbázisaira, ami nem tudom mennyibe kerül, de nyilván nem lenne egyszerű ezt az összeget csak úgy előteremteni, főleg mondjuk a művész-körökből, akik aztán végképp nem fognak külön ilyenért fizetni. Az viszont negatívum, hogy ha váltani kell, akkor azt sokan beszélik meg és sokáig tart. Ez a bürökrácia.
  3. Ingyenes, tehát jóval inkább a mai magyar emberekhez szól, mint a fizetős változat. Egy átlag halandó egyszerűen nem fog fizetni óránként 20e forintot egy információért. A vállalatok pedig… nos, tavaly tavasszal volt egy infobróker szeminárium, amelynek keretében végeztünk céginterjúkat. Ezekből az derült ki, hogy 1. vagy nagyon kicsik a cégek, ahhoz, hogy ilyennel szórakozzanak, meg a főnöknek amúgy is minden ismeret a kisujjában van, majd pont azért fizessen, hogy elmondják neki, amit amúgy is tud, 2. vagy van akkora, hogy külön információszolgáltató részlege van (pl. Magyar Telekom, OTP, MOL, ők nem fognak ilyennel szórakozni, amikor amúgy is van neki szakembere), és ide tartoznak azok a kis cégek, amelyek anyavállalathoz tartoznak, ők felülről kapják az infót. (Persze kivételek mindig vannak. Mikulás Gábor is él valamiből. De én ebből nem vonnék le általános tanulságokat…)

Mindemellett azonban még küzdünk az elnevezésekkel is. A webkönyvtáros szerintem nem valami csodalény, hanem ugyanolyan könyvtáros, mint a tájékoztató, olvasószolgálatos, tartalmi feltárást végző, kutató stb (azaz 1.0-ás), csak egyszerűen ismeri a web “rejtelmeit” (vagy legalábbis többé-kevésbé eligazodik bennük – én sajnos még nagyon-nagyon messze vagyok tőle, hogy akár a többé is illjék rám). Ki tudja használni a benne rejtőző lehetőségeket, erre fel tudja hívni a kollégái figyelmét. Viszont, ami pl. a kollégáim körében kép kialakult (létrejött a webkönyvtáros szót hallva) az az, hogy én értek a műszaki dolgokhoz. Ez sem annyira áll.

Számozás. Csabáék szerintem beleestek abba a csapdába, ami annyira kínálja magát, hogy eddig belepottyant a fél Katalist, meg úgy az egész magyar társadalomnak az a része, amely hallott erről. Tehát akkor tisztázzuk: a 2.0 szemléletmód. Mondjuk, filozófia. Aminek éppen egyik ismérve, alapja az Open szó. Szerintem (van egy olyan félelmem, hogy itt belém lehet majd kötni…). Nyílt forráskód, szabad hozzáférés, mélylinkelés stb.

Ez ellen fújnak a kiadók, gyártók, mindenki. Gyönyörű, egész életre kitartó olvasmánylistát lehetne összegyűjteni a témakörben. Az én hozzáfűznivalóm csak annyi, hogy CC és GPL foreva.

A másik a közösség. Közös munka, tudásépítés, -gyűjtés, kollaboráció.

Zárszónak: a webkönyvtáros (ha jól értettem, Csaba itt az infomenedzser helyett használta ezt a szót) és az infobróker között nincs ellentét, egymásnak nem előzményei és fejleményei. Az információszolgáltató szakember két fajtája, ennyi. Az a kérdés, hogy adott környezet melyiknek kedvez jobban. Erről lehetne még írni…

3 thoughts on “Verziószámokról még egyszer”

  1. Megpróbáltam törekedni az objektivitásra. Nehéz erről beszélni, de kell, hogy mindenki tisztán lássa, hogy miről van itt szó, és hogy lássa mindenki, hogy ez a gyakorlatban hogyan működik, annak ékes bizonyítéka ez a bejegyzés. Ez a webkönyvtáros dolog…hm, van benne valami misztikum, de nem én találtam ki. Azért vagyunk mi mindnyájan, hogy a fogalmakat tisztázzuk, ha vannak, mert mindenki hadonászik a szavakkal. Éppen ezért írtam a végére a forrásanyagot. Nem az volt a szándékom, hogy a üzleti információs szakemberek mindenhatóságát hirdessem, de ha már léteznek, és a mi köreinkből nőttek ki, úgy éreztem megér egy összehasonlítást. a verziószámok csak ismeretlen változók, amelyekkel klaszterizálnánk az információval dolgozókat. ez természetesen nem meghatározó. Határvonalakat nem lehet húzni, mégis úgy érzem, hogy van legalább generációnyi különbség.
    Köszönöm a reagálást! Legalább tisztáztuk a dolgokat, amiből reméljük mások is tanulnak és nem fognak ezért senkit sem bántani. Magam sem bántásból neveztelek ki webkönyvtárosnak, de pillanatnyilag nem tudok rá jobb szót.:) Azért technikai téren Te vagy a Schumacher!

    PS: Kis szubjektivitás: magam sem vagyok meggyőződve, arról, hogy a térítéses információt szolgáltató üzletember lenne a csúcs. Sőt… De meg kell ismerkednie a mi nemzedékünknek a fentebb említett “infobróker” tevékenységével és eszközeivel, ahhoz, hogy jó információs szakember legyen. Mi a klognak ezen részét képezzük.
    Mégegyszer kösz! Ja és a pénteket még konkretizáljuk, ha majd tudsz már biztosat! Délután megyünk a konfra…

  2. “Csabáék szerintem beleestek abba a csapdába, ami annyira kínálja magát, hogy eddig belepottyant a fél Katalist, meg úgy az egész magyar társadalomnak az a része, amely hallott erről. Tehát akkor tisztázzuk: a 2.0 szemléletmód. Mondjuk, filozófia. Aminek éppen egyik ismérve, alapja az Open szó. Szerintem (van egy olyan félelmem, hogy itt belém lehet majd kötni…). Nyílt forráskód, szabad hozzáférés, mélylinkelés stb.”

    Open Society, Open Communities, Open Library (figyelem: NEM public. OPEN.)
    A lényeg kiemelve.

  3. az jut eszembe, biztos ismered az I-Go navigációs alkalmazásokat. olyan ez, mintha azt mondanánk, a NavNGo fejlesztőcég hozzáállása jelenti a beteljesedést, a 2.0-t, s hozzá képest az 1.5-ös átmenetet jelentik a webes-térképes-gps-es, google-nasa-maps-mashupos közösségi tájékozódási lehetőségek. Pedig ez “csak” egy cél- és profitorientált élcsapat, amely egy lépéssel lohol a terjedő közösségi információbevitelre, adatösszakapcsolási technológiai bravúrra épülő trend előtt, s ezért a lépéselőnyért -érthetően- pénzt kér. Helyzete mindenkor az info-technológiai-társadalmi fejlődés függvénye lesz, annak speciális esete, a zöm átlagát kiadó szélsőségek egyike. a bravúr mindig a zöm színvonalának emelése, a formálódó -még nem kanonizált- csatornák integrálása, a rendezett, de egymással összekapcsolatlan információforrások és a folyamatosan áramló kommunikáció – élő érdeklődés/születő tapasztalat – közötti kompabilitás biztosítása, megteremtése. A webkönyvtáros ugyanazt csinálja, mint a régi könyvtáros: segíti, katalizálja mindezt (kiegészítve mások munkáját). S ha a ‘web2.0’-be szocializálódik, még szép, hogy figyelembe veszi, tudatosan használja célja érdekében a terjedő közösségi információbevitelre, technológiai adatösszakapcsolási bravúrra épülő hálózati lehetőségeket. Az infobróker pedig -nagyon helyesen- cél- és profitorientált fegyvertárat épít rá erre a tudásra, ezekre a lehetőségekre is, hogy kielégítsen speciális információigényeket. A kettő viszonya tehát semmiképp sem 1.5 -> 2.0 – a korszerű tájékoztatás részhalmazaként specializált, értéknövelt szolgáltatást nyújtanak. én így érzem:-)

Hozzászólás