A Betiltott Könyvek Hetének kapcsán készült egy interjú velünk a Rutgers University Books We Read blogján (Hungarian library celebrates Banned Books Week!), köszönjük Judit! A kedvencem az volt, hogy beszélhettem olyan könyvekről, amik szerintem nagyon fontosak a könyvbetiltásokat és a hozzáférés korlátozását illetően, természetesen a Rózsa nevével kezdve:

DT: The profession of librarians has always been concerned with the issue of accessibility, and thus, who can decide what readers have access to and how. One of my first experiences was Umberto Eco’s novel, The Name of the Rose, when I was still in high school. Since then, this question has been on my mind, sometimes more, sometimes less. My collaboration with Gergely Gosztonyi gave this initiative a definite direction.

Aztán ma az ELTE honlapján is megjelent egy interjú (Polcról a süllyesztőbe – a cenzúra nyomában), ez esetben kicsit a magyar kontextusról tudtunk bővebben beszélni:

T.D: A kiállított könyvek összegyűjtésénél két szempont szerint válogattunk: egyrészt szerettük volna a Kar közösségének és a látogatóknak bemutatni azokat a köteteket, amelyeknek olvashatósága, hozzáférhetősége egyáltalán nem volt magától értetődő a 20. század folyamán, még ha ma természetesnek is vesszük azt, hogy csak leemeljük ezeket a könyvtár polcairól. A másik vitrinbe azokból a szépirodalmi munkákból válogattunk, amelyek ma az alapműveltség részét képezik, mégis, voltak időszakok, amikor leendő olvasóiknak komoly akadályokat kellett leküzdeni, hogy kézbe vehessék. Ez utóbbi könyvek válogatásakor az is szempont volt, hogy a mai magyar olvasó tudjon hozzájuk kapcsolódni, mert a jelenlegi amerikai könyvbetiltások többsége olyan címekre irányul, amelyek jobbára ismeretlenek az európai, de leginkább a magyar közönség előtt.

Végül, de kicsit sem utolsó sorban, az ELTE ÁJK-n és a Digitális Oktatási Kompetencia Központ égisze alatt megvalósuló Badge-projekt kapcsán lettem meghívva kerekasztal-beszélgetésre és workshopra az oktatói kompetencia-fejlesztés és a hallgatói mesterséges intelligencia-képzések kapcsán (“Nincsenek az országban kiválóbb szakemberek ezen a területen”). Nagyjából le lett írva, amit ott mondtam:

Fontos szempontként merült fel az alapvető digitális készségek – például a szövegszerkesztés vagy a naptárhasználat – összekapcsolása olyan területekkel, mint az adatkezelés vagy a publikációk rendszerezése. Az információkezelés és a kritikai gondolkodás képessége szintén elengedhetetlen; a hallgatóknak és oktatóknak egyaránt meg kell tanulniuk a tudás rendszerezését, a források értékelését, különösen az MI által generált, sokszor ellenőrizetlen információk korában. Azaz előbb „gyalogolni”, azaz kritikusan gondolkodni kell megtanulnunk, mielőtt „autóba ülünk”, vagyis MI-t használunk.

(Zárójel: rettenetesen szomorú és röhejes, amit az MI próbál véghez vinni akár itt a WordPress felületén is, a tartalomkészítést támogatandó…)