A kormány a jelek szerint újabb csodafegyvert talált az internetadó után (pontosabban csak a régi kalapáccsal talál új szögeket), és most a könyvpiacot küldi padlóra egy tervezet szerint, pontosabban annak független szereplőit, plusz olvasók, ugye. Ez a könyvek árkötöttségéről szóló törvényjavaslat, folytatás előtt javasolt elolvasni. (Kávé helyett is.)
Abba nem is mennék bele mélyebben, hogy a jogszabályok szövegeinek írói egyre heroikusabb küzdelmet folytatnak a magyar nyelvvel (ez különösen érdekes az MTA keretein belül zajló vita fényében), és egészen elképesztő szörnyszülemények (árkötöttség), zagyva és pongyola mondatok, plusz egy-két olyan easter egg kerül bele ezekbe a tervezetekbe, amelyek minden bizonnyal jól fognak jönni a Líra újabb pereiben (nem lőném le a poént, lehet legyen ez a szó szerinti húsvéti tojás keresés).
A törvénytervezet lényegében arról szól, hogy nem szabad kedvezményt adni a könyvekre a magyar könyvpiacon, egy-két nagyon minimális eltéréstől eltekintve (maximum 10% kedvezményt, vagy a könyv értékének 10%-át nem meghaladó ajándékot lehet adni, illetve a csomagolási, szállítási költséget nem muszáj felszámolni – 15 000 forintos értékhatár felett).
A tervezettel hatalmas problémák vannak (a nyelvezeten, az alátámasztó dokumentumok tartalmának hiányosságain és a szokás szerint nulla társadalmi vitára adott időn kívül).
Az egyik legnagyobb, rendszerszintű baj, hogy megint azonosított valaki egy (nem létező) problémát, és úgy gondolta, hogy a hatósági ár meg fogja majd azt oldani. A könyvvásárlási kedv nem azért alacsony, mert olyan a könyvpiac, amilyen, az köszöni, folyamatosan növekedő forgalom mellett produkál egyre több címet, növekvő, de legalább stagnáló példányszámokkal). Rengeteg fantasztikusan jó könyv kapható – nem a magyar pénztárcához igazított árakon, több webshopban is össze van nekem rakva egy-egy kosár vásárláshoz előkészítve, a legalacsonyabb összeg is épp hogy nem hatszámjegyű. A jó könyvekhez első sorban értő közönségre lenne szükség, ez pedig gyorsan elvezet a köz- és felsőoktatás lerohasztásához, a bulvárosodáshoz, a kritikai érzék mesterséges tompításához, a bölcsészek és a bölcsész mentalitás folyamatos földbedöngöléséhez. Az értő közönség hiánya mellett azt is be kell látni, hogy a könyvvásárlás ma Magyarországon az átlagfizetésből élők (és ha már a kormány számára ilyen fontos: családok) számára is úri huncutság. Havi 1-2 darab 4-6000 forintos könyv megvásárlása is sokszor komoly tervezést kíván (és hol van még a színház, az opera, a koncertek, a kiállítások, ahol per fő kell ennek akár nagyon sokszorosát is kifizetni…).
A következő probléma, hogy a kisebb, független könyvesboltok, kiadók a jelek szerint úgy tudnak vásárlóközösséget fenntartani, ha állandó akciókat kínálnak. Ez jó a vásárlónak, mert sokkal olcsóbban jut hozzá a könyvekhez, jó az eladónak, mert közvetlenül ő tudja eladni a könyvet, de rossz a Libri/Bookline párosnak, mert nem tudja levenni a kiskeresedelmi árrést. Ha a kiadó nem adhatja olcsóbban a könyvet, lényegében nemigen lesz eszköze a közvetlen kapcsolat megtartására a vásárlókkal, így viszont nem lesz érdekelt a saját eladások segítésében marketingköltéssel, könyvesbolt fenntartásával, marad tehát a nagy lánc, ami így az állami cenzúrát (bocsánat, kontrollt) segíti, plusz bevétel az MCC-nek.
A harmadik bökkenő, hogy a könyvtárak sem fognak tudni így állományt bővíteni, tehát az az ingyenes vagy nagyon olcsó alternatíva sem fog a rendelkezésére állni az állampolgárnak, hogy az adójából fenntartott intézményekben juthasson hozzá az őt érdeklő irodalomhoz. A könyvtárak már így is hatalmas bajban vannak a forráshiány miatt, ez a saját példából kiindulva 30%-al meg fogja dobni a beszerzési forrásigényt (a KELLO működési modellje az ELTE esetében, hogy a piaci árhoz képest 40%-kal olcsóbban megveszi a kiadótól, majd 30%-kal olcsóbban eladja az egyetemnek a könyvet – más kérdés, hogy ez a rendszer már önmagában kinyírja a kis kiadókat, vagy felmondják a szerződésüket, ahogy ez pl. történt még az ELTE saját kiadójával az Eötvös Kiadóval, így vehetjük a saját könyveinket a piaci árnál 30%-kal drágábban a másik közbeszerzési partnertől).
Nem lényegtelen emellett az sem, hogy így a közbeszerzés, mint rendszer veszíti el az érvényességét és értelmét (nem mintha ezt annyira bánnám az egyszerűsödő adminisztráció reménye miatt, de a közbeszerzés, mint a közpénzek átlátható és célszerű felhasználása azért fontos lenne, más kérdés, mit csináltunk ebből Magyarországon). Ha nincs árverseny, akkor nincsen olyan (egyébként az ELTE közbeszerzési szerződéseiben rögzített) szempont, amely szerint ne lenne mindegy, hogy honnan veszek meg egy címet. Persze lehetne olyan szempontokat vizsgálni, mint gyorsaság, szolgáltatott metaadatok köre és minősége, formátuma, ügyfélszolgálat minősége, szállítási díj elengedése, de ezek valahogy nem fontosak.
A legvérforralóbb az indokolás:
A kötött árak érvényesítése biztosítja a könyvkínálat sokszínűségét, azon minőségi könyvek kiadását, amelyek – különösen olyan kis nyelvi piacon, mint a magyar – kevés példányban jelenhetnek meg, ezzel elősegítve az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdésében foglalt kulturális értékek megőrzését, továbbá biztosítva az Alaptörvény XI. cikke szerinti művelődéshez való jog érvényesülését.
Láttuk az elmúlt években, hogy a hatósági ár mennyire színes és minőségi árukínálathoz vezet…
Ki jön velem Párkányba könyvesboltot csinálni?