A nagy felhajtásból azt hiszem történelem születik, legalábbis ha ezt valahol kodifikálni fogják (és amennyire vehemensen vetették bele magukat a kollégák, még akár törvény is lehet belőle, adja az ég), akkor az nem kis tett lesz.
Az elektronikus könyvet használók emberi jogi nyilatkozata (Ádám, köszönöm a segítséget, ez így nagyon hülyén hangzik, kell majd valami rövidebb megnevezés – szabadságnyilatkozat?) arról szól, hogy mit nem tehet meg a kiadó azzal, aki megvett egy elektronikus terméket. Nemrég jól elvitatkoztunk itt egy kommentelővel, hogy mennyire hasonlít-nem hasonlít egy ekönyv meg egy szoftver, hát kicsit gondolkoztam rajta:
- Az ekönyv nem eszköz, amivel elvégzünk feladatokat, hanem maga a feladat.
- Az ekönyv mindig magában hozza az elsődleges értékét, nem az általa létrehozott mű képviseli a fő értékét (szakkönyvekre, játékprogramokra ez nem áll, az igaz).
- Az ekönyvhöz sokkal inkább emocionális alapon viszonyulnak a tulajdonosaik, mint egy programhoz, legalábbis ha a hagyományos könyvekből indulunk ki.
- Az ekönyv előállítása (általában) más jellegű, mint egy programé. (Keltnek megadom a kivétel jogát a detektívtörténetekhez és a szerepjátékokhoz.)
- Az ekönyv sokkal inkább kíván meg céleszközt, mint egy program (általában véve). És a céleszközökben is jóval kisebb a választék (arányaiban nem is fog változni már szerintem).
- Még ötlet?
Szóval, a nyilatkozat azt a pár szempontot fekteti le, hogy a könyvvásárlóként szerintem milyen jogok illetnek meg, legyek természetes vagy jogi személy. (Bocsánat, nem vagyok jó angol jogi terminusokban. Most úgy angolban sem éppen. Nem megy. Valaki majd mélben/kommentben javítson.)
Minden ekönyv használóját a következő jogok kell, hogy megillessék:
- Az ekönyv használati jogát olyan irányelvek alapján, amelyek biztosítják a hozzáférést a korlátozások helyett.
- Az ekönyv használata bármilyen hardver- vagy szoftver-környezetben, az olvasó saját szabad döntése alapján.
- Az ekönyv tartalmának szabad feldolgozása, idézése, nyomtatása és megosztása a fair use és a copyright elveinek alapján (ez kb. a jelenlegi szabályozást jelenti!)
- Az ekönyv tulajdonosa élhessen a first sale jogával a digitális tartalom esetében is (gondolom ennek a szagára is meghülyülnének a kiadók, úgyhogy el sem merem mondani, mi ez, mindenki olvassa el magának).
Hiszek az információk és az ötletek szabad piacában.
Hiszek abban, hogy a szerzők, az írók és a kiadók számára is hasznos, ha műveik a technikai eszközök lehető legszélesebb skáláján hozzáférhetőek. Hiszek abban, hogy a szerzők, írók, kiadók gyarapodnak azáltal, ha a lehető legnagyobb szabadságot adják meg olvasóiknak, hogy hozzáférhessenek, feldolgozhassák és megoszthassák a tartalmakat a többi olvasóval, segítve ezzel, hogy a tartalom újabb befogadókat és piacokat érjen el. Hiszek abban, hogy az ekönyvek vásárlóit megilletik a first sale jogai, mivel ezek a művek az irodalom, az oktatás és az információk hozzáférésének sarokkövei.
A Digital Rights Management (DRM, digitális jogkezelés), hasonlóan az illetékhez, gátolja a gondolatok, az irodalom és az információk szabad áramlását és cseréjét. Ez pedig, a jelenlegi licensz-szabályozáshoz hasonlóan, azt okozza, hogy az olvasók sosem fognak teljes tulajdonjogot szerezni az általuk vásárolt olvasókészülék felett. Ez pedig elfogadhatatlan az ekönyvek esetén.
Olvasó vagyok. Mint ügyfél, jogos elvárásom, hogy tisztelettel bánjanak velem, ne pedig mint egy bűnözővel. Mint fogyasztó, jogos elvárásom, hogy a saját döntéseim alapján cselekedhessek a vásárolt vagy kölcsönzött ekönyvvel.
Aggódom az információhoz és az irodalomhoz való hozzáférés jövője miatt. Arra kérek minden olvasót, szerzőt, kiadót, terjesztőt, könyvtárost, szoftverfejlesztőt és készülékgyártót, hogy támogassák az ekönyv használók szabadságnyilatkozatát.
A jogok téged illetnek meg. És most a te feladatod jön: terjeszd ezt a kiáltványt, másold át az egész bejegyzést, egészítsd ki a saját gondolataiddal, módosítsd, ahogy jónak látod. Aztán küldd tovább Facebookon, Twitteren (#ebookrights címkével), emailben.
Az írás a cc0 jog alá esik. Terjeszd!
3 hozzászólás a(z) “Az ekönyv-használók nyilatkozata” bejegyzéshez
Olvasóként számomra az alábbi tények a fontosak:
– ha megvettem az e-könyvet, azon később módosítás ne essék (lásd botrányt arról, hogy a Kindle-ről az Amazon könyvet törölt).
– ha megvettem a könyvet, akkor azt úgy adhassam kölcsön, abból úgy másolhassak, mint a fizikai könyvből.
– ahogy eladhatom a fizikai könyvet antikváriumban, ugyanezt meg akarom tenni az e-könyvvel is, ha már nincs rá szükségem.
Ha eladó lennék, akkor az lenne fontos lenne számomra, hogy ahány példány az olvasóknál van, annyi után kapjak pénzt (az elektronikus másolás egyszerűbb és olcsóbb, mint lefénymásolni egy komplett könyvet, utóbbi relatív ritka).
Persze a technológia más, mint a papír könyvnél. Pl. papírnál fel sem merülne bennem a kérdés, hogy Orwellt mért csak az e-könyv olvasómon tudom olvasni, miért nem „dobhatom át” a mobilomra, mielőtt nyaralni megyek és miért ne olvashatnám a szakkönyvet a notebookomon szakdoga írása közben.
Csak egy gyors gondolat a fénymásolásról: bölcsészéknél lakom, nevelkedem és tanulok, hidd el,hogy a világ papírfogyásának jelentős hányadáért még mindig mi vagyunk a felelősek. Meglepődnél, ha látnád, mennyire.
Egyébként Keltnek igaza van, teljesen más megközelítést kíván ez a forma, és ez sajnos a kiadóknak nem kedvez. Természetileg.
Jól gondold meg Martina, hogy mit kérsz, mert a végén még teljesül. Én azt szeretném, ha az általam megvett e-könyvön eshetne későbbi módosítás, a kiadás után megtalált hibákat – hibátlan szöveg nincs – igenis javítsák a kötetben. Szakkönyv esetén pedig jól esne, ha a legfrissebb, aktuális tudást tükröző verzióhoz férnék hozzá. Az utóbbi igényt ki is szolgálják, így ad ki e-könyvet az O’Reilly.
A digitális szöveg valóban viselkedjen digitális szövegként, ne úgy másolhassak belőle, mint egy fizikai könyvből – kézzel – hanem a digitális szövegeknél megszokott eszközökkel.
Nem ragaszkodom az ekönyv eladhatóságához, mert ehhez meg kellene fizetnem azt a kriptót és annak az authentikáló rendszernek a fenntartását (DRM), ami az én példányom egyediségét igazolja, ami a second sale-hez szükséges. Az elvben létező jogomról való lemondás viszont jelenjen meg az árban.
Nem azt akarom, hogy a papírkönyv összes előnyös és hátrányos tulajdonságát lemásolják digitálisan, hogy az eddig megszokott keretek között gondolkodhassak. Azt szeretném, hogy ne akarjanak átverni.