- Nem olyan könyvtárban dolgozom, hogy igazán mélyen érintsen a dolog.
- Inkább venni szeretem a könyvet mint kölcsönözni. Gyűlölök visszavinni egy igazán jó könyvet a helyére (vissza szoktam).
- Már a tavalyi Vándorgyűlésen, amikor ujjongva bejelentették, volt egy rossz érzésem, de eddig inkább megtartottam magamnak.
Először is, mi az a Márai-program: évi 900 millió forint a kiadók zsebébe bele, mellette pedig elköltenek még évi 100 milliót a népszerűsítésre, így kijön az évi egymilliárdos összeg. Persze furcsa lenne ez így, mert legutoljára szocializmusnak hívták az ilyen rendszert, így hazudjunk egy kicsit, hátha nem tűnik fel senkinek: adjuk a könyvtáraknak egy listával együtt, hogy mit szabad venni belőle meg, mit nem. Nehogy véletlenül aztán még valami olyasmit vegyenek belőle, ami egy kis vagy a seggnyalásból kimaradt, ún. független kiadó adott ki. Ez sem volt az a nagyon becsületes eljárás, de hát hőn szeretett kulturális igazgatásunktól nem is vártunk mást ugyebár. Élén Piftivel, aki utolsó tollvonással még az NKA maradék becsületét is sikerrel legyalázta.
Hah, de ez nem elég! A kiadók és az Írószövetség többet akarnak, mit többet, mindent. Éhes szájakat kell etetniük, elhozni a világbékét, gagyi, szar könyveket kiadni több ezer forintos áron, csapnivaló fizikai és szellemi minőségben, sátrakat állítaniuk a könyvfesztiválokon, szegény, éhező és kultúrára vágyó gyermekekeket ellátniuk, az oktatást felemelni a világszínvonal felé pár centivel, Audit venni, miegymás.
Persze most kibújt a szög a zsákból: miért kell a könyvtáraknak annyi pénz? Adjuk az íróknak és a kiadóknak közveltenül, meglátjuk, melyiknek hosszabb a nyelve (semmi illúzióm nincsen az MKKE és társaival szemben). A maradékot meg elosztjuk 600 könyvtár között, hogy vehessenek belőle 600 darab 3000 forintos könyvet. Haha. Csak iskolai és kistelepülési könyvtárból többször ennyi van, de nekik nyilván nem kell könyv.
Az a baj, hogy az nem tűnik fel senkinek (és ez a szakmám hibája leginkább), hogy a könyvtárak egy hatalmas olvasói, felhasználói réteget képviselnek. Nem tudok pontos számokat (gondolom, a KI igen), de van egy olyan sanda gyanúm, hogy ha rendesen bánnának az ilyen pénzekkel, akkor a piacot lazán meghatározó tényezőről beszélhetnénk. A könyvtár az olvasóit képviseli, mert már most is az a helyzet, hogy amelyik könyvtárat nem látogatják, az szépen lassan (és inkább előbb mint utóbb) bezárhatja magát. Ez pedig amellett, hogy az igazi érdeklődésre számot tartó könyvek vásárlását ösztönzi, arra is rákényszeríti a könyvtárakat, hogy olyan könyv- és olvasásnépszerűsítő programokat indítsanak, amiknek a kiadóknak inkább örülnie kéne.
A másik bajom az, hogy még az sem sokat segítene, hogyha a könyvtárak kapnák meg a pénzt, mert a kiadók ahelyett, hogy próbálnának alkalmazkodni az új feltételekhez (internet, e-könyvek, olvasókészülékek, olcsón és ingyen – legálisan is! – hozzáférhető tartalmak stb.), igyekeznek az államtól lenyúlt pénzekkel fennmaradni a víz tetején, ami aztán úgyis berántja őket pár év múlva.
De addig azért ugye adunk még pár milliárdot az adónkból?
3 hozzászólás a(z) “Kell-e nekünk Márai program?” bejegyzéshez
Hasonló a bajom nekem is, bár a nagy sürgés forgásban nem tisztázódtak le a fejemben a dolgok, hogy most akkor ezzel jól jár-e a könyvtár e vagy sem, de sanda gyanum, (és elnézve a kölcsönzési statisztikánkat, már már bizonyosság) hogy csak a polcot fogja foglalni az a 600 könyv . Értem én persze a kultúrát, meg a művészetet, de nehogy azt gondolja már valaki, hogy mindenkit nemes célok vezérelnek.
Az ember a leggyengébb láncszem. Mindig is az volt. Ha idealista vagyok, akkor mondhatom, hogy lehet nemes és tökéletes a Márai program, de most nem vagyok az, hisz mi akadályozza meg a pl. kiadókat, hogy önös anyagi érdeküket maximalizálják? Mondjuk, úgy, hogy feltornázzák az árakat, hogy kartelezzenek ha kell, hogy legyártassanak futószalagon könyveket neves írókkal?
Nagyon nem lesz ez így jó.
Megértem a kiadókat. Beígért nekik egy milliárdot a miniszter valami pogácsás asztalnál. Nem hagyják elveszni a pogácsás pénzt. Üzlet. Dani Magyarország egyetlen és legnagyobb könyvtáros érdekképviseleti szervének, az MKE FITT szekciója nevében, adj od az MTI-nek egy sajtóközleményt, hogy nem kértek a Márai programból.
Na ja – iskolai könyvtárnak minek is új könyv? Igaz hogy az egész terület krónikusan forráshiányos – de hát lehet olvasásnépszerűsítő programokat csinálni könyv nélkül is, nem? Legalábbis az NKA szerint igen… (Lásd korábban: Nagy Könyv.)
Könyvtárostanár kolléganő még a korábbi Márai-tájékoztatók egyikén Harsányi úrnak közvetlenül tette fel a kérdést, hogy szép-szép, de megint miért az iskolai könyvtárakat hagyják ki a lehetőségből? Nem lehetne-e legalább a középiskolai könyvtárakat bevonni? Hiszen éppen kortárs irodalomra már egyáltalán nem telik – hogyan szoktassuk így a diákjainkat a ma élő írók olvasására?
Az alig cinikus válasz: igen, de az iskolai könyvtárak nagy száma miatt így nagyon elaprózódna a pénz…
„Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van.” Mt 13,10-17