Azért a porosodó cikk után nem ártott volna legalább egy ilyesmi. Az OCLC jelentése a legfrissebb, 2010-es adatokat foglalja össze szépen megrajzolva. Pár adat:
- naponta 300 000 amerikai használja munkakeresése közben a közkönyvtárakat,
- 12 000 ingyenes wifipontot szolgáltatnak a könyvtárak, ezzel leelőzve a Starbucks egész világot lefedő 11 000 pontját,
- havonta 2,8 millió állampolgár veszi igénybe az üzleti életéhez a könyvtárak szolgáltatásait,
- a 181 millió bankkártya mellett 151 millió könyvtári tagkártya van forgalomban az USA-ban,
- naponta 2,1 millió DVD-t kölcsönöznek könyvtárból,
- kb. ugyanakkora a napi kölcsönzési forgalma a könyvtáraknak (7,9 millió könyv, 22 millió USA dollár értékben), mint a FedExnek az egész világon (8 millió).
Azt természetesen nem kell magyarázni, hogy miért fontos az ilyen jellegű felmérések közlése (ilyen csomagolásban). De az sokkal izgalmasabb lehet, hogy milyen szolgáltatásokat nyújtanak a könyvtárak a tengeren túlon, amivel sikeresen vehetik fel a versenyt a piaci szolgáltatókkal. Ezek:
- munkakeresés,
- segítség a mindennapi üzleti életben,
- wifipontok,
- DVD-kölcsönzés,
- könyvkölcsönzés,
- konferenciaterem-szolgáltatás.
Nyilván ezek mind megvannak itthon is, legalábbis többé-kevésbé (mindegyikre lehet hozni magyar példát is). De a fő különbség egyrészt ennek a kommunikációjában van, mert ha nem tud senki egy szolgáltatásról, akkor az kvázi nem is létezik (és itt a tudás nem azt jelenti, hogy harmadik próbálkozásnál az eszébe jut az állampolgárnak a könyvtár, hanem hogy a vérében van, ha úgy tetszik, belé van sulykolva, hogy a könyvtár az elsődleges információgyűjtő hely), a másik pedig ennek fontosságának a felismerésében. Gyakorlatba átültetve ez szerintem azt jelenti, hogy egy könyvtár nem zárhat ki senkit és semmit sem a szolgáltatásai köréből. A tervezés során pedig tisztázni kell a korlátokat, majd azokat kreativitással és rugalmassággal szétfeszíteni. Ez pedig sajnos csakis vezetői szinten működik hazánkban, legalábbis jelenleg – ez az utóbbi pár év kicsit keserű tapasztalata számomra.
A dokumentum letölthető színesben és nyomtatóbarát fekete-fehérben is (PDF mindkettő), és csak két oldal, úgyhogy letöltésre fel!
Egy hozzászólás a(z) “USA könyvtárak számokban” bejegyzéshez
Hasznos rendekezni hiteles számokkal. Veszélyes lehet pusztán a bemondott számokkal kiállni. Kellenének megbízható aggregált adatok (ebben segítene egy ténylegesen közös katalógus ;-) vagy egységes terminológia; pl.: mit nevezünk könytárlátogatásnak? (Az is segítene, ha a leadott pályázati anyagok formátuma egységes lenne, mert egy kattintással lahatne könyvtári adatokat aggregálni, egymáshoz hasonlítani. — Nem is beszélve az elektronikus adatbeviteli űrlapokról…) De: a meglévő adatokkal is elő lehet állni, lábjegyzetben, hogy mit jelent az adat. Sőt: az utóbbi 5 év trendjeinek mutatása is izgalmas. Akár: más országok adataival hasonlítani…