Könyvészettel foglalkozó, illetve dizájnt szerető olvasóimat kérdezném: hogyan oldanátok meg szépen és tetszetősen egy régi könyvben a könyvtár tulajdonosi státuszának jelzését?
Egy csomó könyv így is tele van pecsételve, ami nem minden esetben probléma, mert az ajánlások, a possessor-bejegyzések és az ex librisek érdekesek, tanulságosak, sokszor művészi értéket hordoznak, tehát jó, hogy ott vannak. Annál sajnálatosabb, hogy a könyvtárak nagyon sok esetben nem adnak egy pecsét, bélyegző igényes elkészíttetésére (van eset, hogy ez nem is baj), illetve ott pecsételik a könyvet ahol érik.
Pont az ellentettje is megtörténik néha: előző munkahelyemen volt olyan tipográfus, aki személyesen ellenőrizte, hogy hogyan és hova rakjuk a pecsétnek számító vonalkódot, mert az megtörtheti a könyv művészi egységét – és igaza volt.
Még nagyobb a baj, ha nem könyvtáros csinálja, és még csak nem is egy ember, így egymás hegyén-hátán is sorakozhatnak a pecsétek, különböző számokkal a belsejükben (ahány ember, annyi nekirugaszkodás, annyi rendszer stb. – persze egyik sem volt nagyon kiforrott, így újra kellett mindannyiszor kezdeni).
A végeredmény pedig az, hogy a muzeális értékű, vagy már nem kellő, de antikváriumban minden további nélkül értékesíthető kiadványok értéke alaposan lecsökken, mindenféle szempontból.
Szóval: mi lehet az a megoldás, ami illeszkedik a régi kiadványok tipográfiájához, könyvészeti jellemzőihez (díszes kötés stb.), de megfelel a mai kor követelményeinek (vonalkód, leltári szám, ilyesmik) és igényes, egyedi, ötletes? Lehet, hogy a láthatatlan RFID lenne a legjobb megoldás, de azt most egyelőre kihagynám, másrészt pedig szerintem izgalmas is a kihívás.
Illusztrációnak pedig egy (webkamerás) kép egy könyv sarkáról, amelyen a zöld pecsét azt mondja, hogy „A Budapesti Ügyvédi Kamara nagynevű Elnökének (1878-1893) Hodossy Imrének könyvtárából”, illetve egy mai pecsét, leltári számmal.
2 hozzászólás a(z) “Napi kérdés” bejegyzéshez
Ezzel a dilemmával én is megküzdöttem – és nem találtam meg a bölcsek kövét. De egy kedves könyvrestaurátor ismerősöm véleményét figyelembe véve beszereztem egy kisebb méretű intézményi pecsétet, fekete pecsétfestéket, és a leltári számokat is fekete tintával írom be ezekbe a könyvekbe.
Kevésbé árt a könyveknek és mégis jobban néz ki a muzeális könyveken, mint a rusnya lila festék…
Ja, és nem az amúgy is adatokkal zsúfolt és telepecsételt címlapokra pecsételek, hanem a felső kötéstábla belső felére, mindegyik könyv bal alsó sarkába.
Azt nem állítom, hogy így teljesen szakszerű vagyok – de legalább nem okozok kárt a könyvtestben és a sérülékeny papírban.
(Amúgy le vagyok döbbenve a nagy váltáson! :)
[…] Dani bejegyzése előtt is, de azóta különösen elgyönyörködök egy-egy szépen tervezett, finom ovális vagy pici kerek bélyegzőn. Lila tintás pecsét már elvétve sem fordul elő a könyvekben, a fekete az általános, sajnos, az ovális egye ritkább, a szép kerekbe meg nem fér el a leltári szám. Megjegyzés (0) […]