Koha fícsörök


Koha logoMa reggel fogok tartani egy előadást Integrált könyvtári rendszerek órán a Koháról, és arra kellett ráébrednem, hogy eddig nem nagyon írtam konkrétumokat róla itt. Úgyhogy most pótolnám (források: Koha, LibLime, OL, tipp, saját).

Nem szoktam véka alá rejteni a véleményemet, hogy mennyire elavultnak és feleslegesnek tartom az itthon forgalomban lévő integrált könyvtári rendszereket. A web már régen túllépet rajtuk, és ha nagy néha történik is egy-egy apró lépés előre, egy rendes piacon már régen nem élnének ezek a programok (természetesen a rendes piac nem csak a kínálattól függ, hanem a fogyasztóktól is – azaz egyszerűen nincsen igény – érdekérvényesítés ezen a téren, de erről nem tépem a számat, beszéltünk róla eleget elegen). És ez főleg akkor tűnik fel, ha egy olyan alkalmazással kerülünk szembe, mint az itt megdalolt Koha, amely egyrészt könyvtárostermék, azaz valós igények alapján készül, másrészt nyílt forráskódú termék, nagy fejlesztői háttérgárdával, így ezeket a valós igényeket (majdnem) valósidejűen is elégíti ki. Akkor tehát lássuk a medvét

Jelenleg a 3.0.0 beta verziónál tartunk, a legutolsó stabil kiadás a 2.2.9.

Az eddig elnyert díjak:

  • 2000: 3M Award for Innovation in Libraries
  • 2000: TUANZ Interactive Award, Community/Not for Profit category
  • 2004: Computerworld Excellence Award for the Use of IT in a Not­for­Profit Organization (Auckland NZ)
  • 2003: Trophees du Libre, Software For Public Administration ­ Soissons (France)

Jellemzők:

  • ingyenes
  • platformfüggetlen (Linux, MacOS, Windows)
  • web alapú, teljesen integrálódni tud a weblapba
  • z39.50, MARC21, UNIMARC szabványok
  • személyre szabható katalógus szakkönyvtáraknak
  • on­line dokumentumkezelés (elektronikus könyvtár) –  ugyanazzal az eszközzel, amivel az offline dokumentumokat is
  • RSS, email és sima szöveges kimenetelek szinte bármire (pl. kedvenc szerzőre, folyóiratcikkre stb.)
  • vonalkód­készítő
  • folyóirat­kezelés
  • teljes katalógus (kölcsönzés­ és igényléskövetéssel a könyvtárosok számára)
  • web alapú OPAC, letisztult felhasználói interfész, egyszerű igénylési rendszer
  • többfeladatos (egyszerre lehet végezni benne az összes feladatot)
  • intelligens keresés (a keresett kifejezést először címben és szerzői közlésben nézi)
  • kategorizált találati halmaz
  • az összetett keresésben lehet szűkíteni csak kölcsönözhető példányokra, legnépszerűbb tételekre, életkor szerint stb.
  • webszabványokat is kezel (gond nélkül dolgoz fel weblapokat)
  • hamarosan képes lesz egyszerre több külön adatbázisban keresni (federated search)
  • sablonokból építkező megjelenés – nem kell szinte semmi HTML/CSS tudás elegáns megjelenés létrehozásához (de mi készíthetjük!)
  • többnyelvű interfész – mi is fordíthatjuk
  • mobilbarát (mobilon, PDA­-n, iPhone­-on is tökéletes használhatóság)
  • bárki fejleszthet alá (pl. egy ilyen programcsomag)
  • kipróbálható
  • szeretik az Ubuntut

Üzleti modell:

  • kettős üzleti rendszer:
    1. a szoftver ingyen van, bárki letöltheti
    2. a támogatás hozzá (installálás, felügyelet, hibajavítás, igény szerinti alakítás) pénzért (LibLime) – de magunk is elvégezhetjük mindezt (ingyen)
  • ha valaki egyszer kifizetett egy fejlesztést, az mindenki számára elérhetővé válik ingyen

Hátrányok:

  • a szabadság egyben hátrány is – nincs megfelelő képzés, kell a szakember a kezeléséhez
  • félelem az újtól – az az érzés, hogy ezentúl nekünk kell mindent
  • bizalmatlanság az „ingyenességgel” szemben
  • eléggé nehézkes a telepítése, kissé konfúz a dokumentáció (ez nyilván tisztul az idő folyamán, és talán egyszer megközelíti a WordPress Codex-et)

És végül még egy lista – újdonságok a Koha 3-ban:

  • Zebra plugin (a Zebra egy nagy teljesítményű szövegindexelő és -visszakereső motor)
  • új installáló szkript
  • szabványos API-k (SRU/W, z39.50, UnAPI, COinS/OpenURL, OpenSearch – az Amazon A9 szabványa)
  • keresztplatformos, multi-RDBMS támogatás – ezt nem vágom, de ha jól értettem, ez által tökéletesen mindegy neki, hogy milyen operációs rendszer, szervet és adatbázis dolgozik alatta
  • többnyelvűség támogatása – mivel a Zebra Unicode-ban tárolja az indexelt szövegeket, ezért teljesen mindegy neki, hogy milyen nyelvről és írásról van szó (arab, héber, kínai, koreai stb.)
  • új témák (mondjuk ez a legkisebb durrantás)
  • pár új modul: hírek írása, naptár, címkekészítő (itt nyilván arról a címkéről (label) van szó, amit a könyvek gerincére ragasztunk, nem a tag-címkékről), OPAC kommentelhetőség, megjegyzések, a tranzakciók logolása, jól elmagyarázott jelentések és feladatütemező, osztályozási források, segédletek, szabályok

Persze itt most ez sokkal szárazabb, mint élőszóval, de mivel nem vagyok nagy barátja a hangomnak, ezért nem lesz podcast. Most. Egyszer majd talán…


2 hozzászólás a(z) “Koha fícsörök” bejegyzéshez

  1. Kezemben van egy szakdolgozat, illetve csak volt, mert most adták le.
    Különféle katalógusok vannak benne összehasonlítva, köztük a Koha OPAC-ja is (javaslatom volt, hogy vegye bele :-) ). Az eddigi egyetlen hasonló jellegő irodalom két rendszert vizsgált és csak egy tételre keresett. Egyenlőre nem teszem közzé (bár az engedély megvan rá) amíg kezébe nem lesz a diploma.
    A lényeg: A vizsgált hazai öt közül mindössze egy van olyan szinten, mint a plusz egynek beállított Koha OPAC-ja. Nem túlzás, elég alapos és korrekt elemzésnek van kitéve a hat rendszer elektronikus katalógusa. Mind grafikai, ergonómiai megjelenést, mind a használhatóságot tekintve. Tudatlan átlagos használói és profi könyvtárosi szemmel nézve.

    Az egészben az az elképesztő, hogy az egyik vezérfonalat Bakonyi Géza OPAC-kal szembei elvárásai, kritériumai adják, melyek azért nem mostanában születtek. (lásd MEK) Ennek a hazai alapműnek a feltételei ellenére sok olyan rendszer vall csődöt és teljesít, néha mélyen alul, mely sok-sok millióba került és komoly fejlesztőgárdával rendelkezik. Néhánynál egész egyszerűen kereshetetlenek a rekordok. (Különösen ha több feltétel is ismeretlen).
    Olyan apróságokról már nem is beszélve, ami inkább csak figyelmesség, mintsem programozói képesség, de általa sokal barátságosabb a rendszer. Szóval lehetne még sorolni a listát. Vannak persze jó rendszerek, melyek ár/minőség aránya megfelelő, de vannak idegesítően kritikán aluliak is.

    De olyat is láttam (több megyei könyvtárnál!) ahol – nem lélvén más magyarázatot – arra fogtam a fájdalmasan amatőr OPAC-on kívüli megoldásokat, hogy használhatatlan a vásárolt katalógusuk.

    Felmerülhet tehát a kérdés, hogy veszek másfél millioóért egy olyat, amivel a későbbiek során nem fogok tudni boldogulni. Illetve a legfontosabb szempontként, a legfőbb használói, az olvasók igényei maximálisan nincsennek benne figyelembe vévve. Vagy megpróbálok más úton elindulni.
    Nemcsak arról van szó, hogy ingyen van fizetős. Hanem arról, hogy az olvasó igényei ki vannak-e általa szolgálva. Az elmúlt két hónapban elég sok olyan tapasztala gyűlt össze nálunk, ami kapcsán azt a következtetést vontam, le miszerint a könyvtár webes arculatának, megjelenésének, funciójának legfontosabb része, nem a honlap és nem blog, hanem az elektronikus katalógus. Márcsak azért is mert az IKR-ben tárolt adatokból több tucatnyi olyan adat kinyerhető, amelyet megjeleníteni gyerekjáték lenne és mindenki örülne neki. A könyvtárosnak sem kellene naphosszat babrálni a rendszerben tárolt adatokkal. Pl. sikerlisták, ami azon túl, hogy ösztönző lehet, még akár a hazai olvasáskutatásnak is jóval több adatot adhatna. De ezt is lehet cifrázni.

    Következő tapasztalata a dolgozatnak, már nem OPAC specifikus. Sok esetben azért teljesít alul egy hazai katalógus, mert egész egyszerűen rossz a feldolgozás. Néhol egész egyszerűen azért nem lehet megfelelő eredményt elérni, mert úgy néz ki az adatbázis, mintha a feldolgozó aludt volna, netalán pletykált volna a kolléganővel közben. És mindez nagy könyvtáraknál, ahol már 10 éve van IKR.
    Az már csak hab a tortán, hogy úgy gondolom, a szabványok azért szabványok, mert nem nagyon engednek eltérést. Miközben az egyetemen, főiskolán az ISBD legkisebb hibájánál visszatapsolják a delkivenst, addig a MARC szerint hat önyvtár, hatféleképpen ír le ugynazt a dokumentumot. (Erős túlzással)
    E miatt van ahol vissza lehet keresni a rekordra, van ahol nem. Van ahol ki se töltik, szemben azzal ahol külön mezőket is létrehoznak, csak hogy arra is lehessen keresni. (Minő véletlen, hogy Kohá-t használ az a könyvtár.)

    Összeségében is a KOHA az egyik legjobb rendszer – már ami a katalógusát illeti. Próbáltam ezt úgy leírni, hogy lehetőleg ne legyek elfogult. :-)

  2. Sanyi, tartsd észben, hogy ebben a témában még elő kell adnod nekünk októberben, a KTE őszi szakmai napján. (Erre már az ELTÉ-n megkértelek, ha emlékszel… :) A részletekkel még megkereslek előtte, időben!

    Dani is beszállhatna társ-előadónak!… (Meglehetősen meggyőző a lelkesedése!… :)

    Ha emellé még azt a KOHÁ-t gyakorlatban is használó iskolai könyvtárost is prezentálni tudnátok, akkor gyakorlatilag ez a blokk készre is van szervezve…

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .