„Lépj be a Könyvtár 2.0-ba. Ezt az új könyvtári szolgáltatási modellt vitatják online fórumokon, konferenciákon vezetői irodákban és tájékoztatópultoknál. Ha még nem vagy, illetve munkatársaid még nincsenek a Könyvtár 2.0-t tárgyalók között, jól figyelj; a Könyvtár 2.0 újjáélesztheti a könyvtárhasználókkal való kapcsolatunkat.”
(Library Journal, 2006. szeptember 1.)
Aki esetleg olvassa ezt, és már jártasabb a témában, az nyugodtan kihagyhatja, ez a post igazából egy könyvtárosoknak szóló cikksorozat első része, inkább ismeretterjesztő jellegű, nincsenek benne nagy feltalálások.
Az elnevezés napjaink egy nagyon divatos kifejezésének, a web 2.0-nak (webkettő) a könyvtárakra alkalmazott változata. Ahhoz azonban, hogy megértsük, mit is jelenthet valójában az a szám a könyvtár szó mögött, érdemes megismerkedni az eredeti fogalommal.
A webkettő egyrészt szerves folytatása annak, amit a ’90-es évek közepén mint internetet ismertünk meg, ugyanakkor gyökeresen el is tér tőle. Ezt a látszólagos ellentétet azonban nem nehéz megérteni, ha megnézzük, miben áll ez a változás. A webkettő, mint kifejezés először 1999-ben bukkant fel, de csak 2005-től terjedt el, Tim O’Reilly-nek köszönhetően, tehát elég jól lehet kötni az ezredfordulóhoz ezt a változást.
Az első lépéseket a szociális hálókat kezelő alkalmazások – pl. WiW, MyVIP – közeledése jelentette a tag-alapú rendszerekkel – pl. Wikipédia, blogok (tag: a felhasználók által adható címke, amellyel – igaz szubjektíven, de a lehető legnagyobb demokráciában – az adott tartalmat – kép, szöveg, videó stb. – jelölik). Mindez a következő változatatásokat vonta magával:
- a kisebb-nagyobb, egymástól elszigetelt ‘információs szigetek’ egybeépültek, egységes szolgáltatási és keresési felületet alakíttottak ki;
- a társadalmi változásoknak köszönhetően a kommunikáció és az információáramlás egyre szabadabbá, decentralizáltabbá és kontrollálatlanabbá vált;
- egyre inkább belső igénnyé vált a tartalmak kategorizálása, rendezése;
- a web üzleti értéke ismét megugrott (a „dot-com lufi” kidurranása után);
- új lehetőségek nyíltak meg az internet segítségével (webalkalmazások és -szolgáltatások).
Ezek eredményeképpen jött létre az, amit ma látunk: szabványok, blogok, linklogok (linkgyűjtő „közösségek”), wikik, podcastok (multimédia megosztása RSS-en keresztül), RSS-csatornák stb. Tim O’Reilly mindezt egy 4+1-es struktúrába rendezte, a 3-astól a 0. szintig, ahol a legfelső szintre a teljesen online szolgáltatások, alkalmazások kerültek, a legalsóra pedig azok, amelyeknek voltaképpen nncs szükségük hálózatra, de jól néznek ki a neten is (pl. GoogleMaps). A 0. alatti szinthez pedig az email-, instant-messaging (pl. MSN) kilensek és a telefon tartoznak.
Az „új” webnek tehát lényege az egységessék (és itt hadd helyezzek nagyon erős hangsúlyt a szabványokra), a közösségiség (ez egyfajta új demokráciát teremtett), a platformfüggetlenség (operációs rendszer és – elvileg – böngészőfüggetlenség) és a dinamizmus.
Mindezeken alapul tehát a könyvtár 2.0 kifejezés – figyelemre méltó, hogy ezenkívül csak egy hasonló fogalom, a marketing 2.0 született, azonban már alakulóban van a web 3.0 is (persze még nagyon sok, ezen analógia alapján keletkezett elnevezés van – web 1.5, amely a dot-com lufi környékén született, ill. a különböző gúnyos, kritikus elnevezések: web 4.0, web 0.5 stb.).
Magyarországon is elindult egy hasonló folyamat – természetesen külföldi minták alapján. Először is a hatalmas mennyiségű blog (és a két legnagyobb blogszolgáltató – freeblog, blogter) az, ami az alapvető hálót jelenti itthon is – természetesen az iWiW-vel kiegészülve, de van (volt) webkettes magazinunk is már, linklogunk, videómegosztónk stb. Azt azonban látni kell, hogy Magyarországon (még) igazából nincsen igazi piaca a webkettőnek, egyelőre még ismerkedik csak a magyar társadalom a lehetőségeivel, és pár tucat geek-en kívül még nem igazán tudják kihasználni. Nemrég 14 bloggernek föltették a kérdést a volt Sesblogon (ma Kispad), hogy szerintük mit is jelent a webkettő. A válaszok sokfélék, érdemes őket zárszóként elolvasni.
A végén pedig engedtessék meg nekem egy kis gonoszkodás (magammal szemben is, mert ez lényegében a könyvtár 2.0-ra is vonatkozik): a legnagyobb baj megint az szerintem, hogy előbb csináljuk a tetőt, aztán alá a házat.
Apukám házat épít.
Előszöt kéményt, borzasztó nagy füsttel.
Aztán a ház tetejét.
Azután aztán az ablakokat,
nem látunk át rajtuk, olyan feketék,
csak a falakon látok keresztül,
mivel még nincsenek.
De meg kell építeni a falakat is,
meg a szobákat külön-külön.
Mikor a ház leér a földig,
apukám azt mondja: Ujjé!
Weöres Sándor: Kisfiúk témáira (4.)
Ez valahogy úgy nézhetetett ki (szerintem, lehet ütni, ha nem így volt) a nagy büdös szabadságban, hogy csinálták-csinálták, aztán hirtelen felkiáltottak: „nézd már, webkettő!” Mi meg nem igazán mozgolódunk, legalábbis a tehetetlenségi pálya eléréséhez még nagyon nincs meg a lendület, de annál inkább izzadunk, fogcsikorgatunk, behugyozunk az erőlködéstől (igeosztás, konferenciázás, miegymás, mindenesetre állati fontosnak érezzük magunkat ezektől), aztán lesz a jó büdös magyar narancs. Kivételek persze vannak (szerintem a szanalmas.hu simán beletartozik, de itt van a kispad is, ami azzal, hogy inkább közsséget épít, mint osztja az igét a közösségnek, sokkal inkább webkettes, mint sok, magát annak hirdető bizbasz – ühüm, én szerencsére még nem mondtam magamról, hogy webkettesnek érzem magam, de igen, ez rám is vonatkozik).
Folytatás jön, ami már végre a könyvtár 2.0-ról fog szólni.
- webkettővel foglalkozó magyar blogok:
http://caracallablog.blogter.hu/
http://doransky.hu/
http://kultplay.hu/
http://sztahanov.blog.hu/
http://webisztan.blog.hu/
- a 2006. május 29-én tartott webkettő szimpózium blogjai:
- magyar webkettes oldalak:
blogszolgáltatók
http://bajkonur.blog.hu/
http://blogter.hu
http://freeblog.hu
közösségépítő oldalak
linkgyűjtők
videó
fő forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Web_2.0