WP MU @ MOME Könyvtár

Nagy fába vágtam a fejszém: az eddigi WordPress single motort le akarom cserélni WordPress MU-ra a MOME Könyvtár lapja alatt, mégpedig azért, mert rengeteg féle tartalmat kéne szolgáltatni, viszont ezeket azért szeretném többé-kevésbé külön kezelni. Ehhez viszont a WordPress kategóriakezelése nekem nem elég, legalábbis eléggé kitekert megoldások léteznek a kategóriaspecifikus téma- és tartalommegjelenítésekre. Viszont ha már megvannak ezek külön-külön blogokban, akkor a MU-n belül gyerekjáték egy központi felületre aggregálni a “kiszervezett” tartalmakat – de ha nem, akkor is konszolidált áron meg lehet oldani a dolgot. És amilyen tartalmakat én mostanában el tudok képzelni:

  • Először is, kéne a tanároknak és diákoknak egy portfólió felület.
  • Másodszor is, belső kommunikációhoz is jó lenne egy Turulcsirip-szerű felület, amit aztán secperc alatt lehet titkosítani.
  • Harmadszor szeretnénk csinálni elektronikus gyűjteményt. Amíg viszont nincs Koha, addit megteszi a WordPress + iPaper kombináció is.
  • Negyedszer hiszek abban, hogy egyszer lesz nekünk is Scriblio-alapú katalógusunk, és ehhez is jó lesz.

A frissítés egyébként eléggé fájdalommentesen megoldható, nekem legalábbis gyorsan ment (egy blog mozgatása igazából nem truváj – 50-é már igen, l. klogos bénázások). Két szempont, amire viszont érdemes figyelni:

  1. Mivel hosszú távon nem terveztem eddig ilyen váltást, a belső hivatkozásoknál nem a permalinket használtam, hanem a hivatkozott lap/bejegyzés ID-jéra mutattam, tehát a GyIK-ra való hivatkozás nem http://konyvtart.mome.hu/informaciok/gyik volt, hanem http://konyvtar.mome.hu/&page_id=12. Ez azért szerencsésebb, mert ha valamilyen világnézeti válságból kifolyólag meg akarom változtatni a permalink struktúrát, akkor nem vesznek el a hivatkozásaim. A szívás viszont az, hogy export/importnál sajnos módosulnak az ID-k (nálam pl. a 12-es ID-t a Munkatársaink lap kapta), így pont ez a forma jelenti a csődöt. Ezen csak bogarászással lehet segíteni, nem tudok hirtelen jobbat – vagy pedig lehet emberbarát permalinkeket használni (itt viszont egy permalinkstruktúra-módosítás rúgja fel a rendet).
  2. A feltöltött tartalmak elérési útvonala megváltozik. A WordPress a /wp-content/uploads/ mappába menti el a képeket, doksikat, zenéket stb., a WordPress MU viszont már a /wp-content/blogs.dir/(blog sorszáma)/files/ helyen keresi azokat. Ezen egy szimpla SQL-paranccsal lehet segíteni, de mivel nem vagyok semmilyen szinten adatbázis-mágus, ezért nem tudom megfogalmazni ezen a nyelven (még jó, hogy ezzel a kéréssel a rendszergazdánkhoz tudok fordulni). Ha valaki ezt leírná nekem, azt nagyon megköszönném.
  3. És kicsit más a WordPress MU téma- és pluginkezelése is. Úgyhogy achtung.

És hogy ne maradjon el a filozófia sem: úgy gondolom, hogy a MU a blog-portál kérdés túllépése lehet egy könyvtár számára. Ezelőtt két évvel állandóan azt nyomattam, hogy blogolni kell. Mostanra egy csomó könyvtár, könyvtáros eljutott addig, hogy nem csak hogy nem utasítja el élből az egészet, de használja is a blogot.

Most viszont ezt szeretném, hogy tudatosuljon, amit már egy ideje mondogatok: a blog, mint olyan (amit annyira szerettek – és néha még most is szeretnek – utálni), valójában nem létezik. Pusztán egy tartalommegjelenítő platform, ami időrendben visszafelé rendezi a tartalmakat. De egyébként ugyanolyan, mint a portál, fórum, wiki, honlap, mikroblog (sőt, megkockázatatom: levelezőlista) stb. – ezek közt csak a tartalom létrehozásában és megjelenítésben (azaz technikai téren) van különbség.

Ilyen szempontból a WordPress MU sem feltétlenül “blogközpont”, hanem egy, még a WordPress-nél is rugalmasabb és sokoldalúbb tartalomelőállító felület. A klognál inkább az előbbi szempont állt a középpontban, de a MOME Könyvtárnál sokkal fontosabb az utóbbi. Na, ezért döntöttem úgy, hogy csere lesz.

Utóirat a geekeknek: tudom, hogy még a WordPressnél is nagyobb szopás a WordPress MU. Viszont azon a szinten, ahol jelenleg én használom, jó döntésnek tűnik. A maximalizmust egyszerűen meg nem engedhetem meg magamnak, egyrészt mert nincs meg hozzá a technikai tudásom (a WordPressben most már azért kiismerem magam elég jól, de nem biztos, hogy egy másik, egyébként hasonlóan egyszerű rendszerrel is ilyen jól kijönnék, az ok pedig baromi egyszerű: ennyire bölcsész vagyok), másrészt pedig akkor soha nem lenne döntés egy rendszer mellett, ami egy intézmény webes megjelenésénél már annyira nem jó ötlet.

A könyvtáros meséje a webről

Mikulás Gábor hívta fel a figyelmet a Könyvtári Intézet bibliográfiájára a honlapkészítésről. Két apró észrevétel csak:

Lassan szerintem el lehetne tekinteni ezektől a feltöltjük/letöltjük dolgoktól. Van Google Dokumentumok, Zoho stb., sokkal egyszerűbb lenne oda felrakni a doksit, azt megosztani és kész. Ne adj’ Isten helyben kirakni, oldalként, egy CMS ilyet már azért tud. De viszont ha már letöltősre lett mégis véve a figura, akkor legyen legalább PDF-ben. Úgy hallottam, az OSZK összes gépén OpenOffice megy (lehet, hogy rosszul emlékszem vagy félreértettem), de ha nem, akkor sem nagy truváj egy szépen formázott PDF-et előállítani.

A másik pedig hogyha honlapkészítésről teszünk közzé bibliográfiát, akkor azért nézzünk előtte szét a világban. Természetesen születtek még 2000(!)-ben is olyan cikkek, amelyek megállják azóta is a helyüket, na de hogy egy 10 oldalas listának csak az elenyésző része 1 évesnél frissebb írás? Ez kicsit fura, azért ennél nagyobbat fordult a világ az utóbbi pár évben. Beütött a CMS-világ, már nem pusztán fiatalok divatja a web2.0, mindennek az atyaúristene a SEO stb., ezeket azért nem ártott volna reprezentálni a listában is.

És hát azért szakkönyv is több van, mint 3… Amiből az egyik:

3-12862 / KSZK Olvasóterem

How to succeed in cyberspace : [take yourself, your company or your organization online] / Colin Haynes ; [ed.] Aslib, The Association for Information Management.

London : Aslib, 1995. X, 208 p.

OMG.

Szóval, ha ilyesmit kell csinálni, akkor szerintem itt a klogon többek nevében is mondhatom, hogy szívesen segítenénk egy rendesebb bibliográfia összeállításában, egyet kérnék hozzá: eszközt, egy olyan felületet, ahova egy gombnyomással be tudnám küldeni a hivatkozásokat, akár deliciousból, akár Zoteroból.

Tényleg, a KI portálja nem fog fejlődni? Össze lett rakva, aztán már csak tartalmakat töltögetnek fel rá? Azért ennél többet várnék tőle (pl. egy új dizájn már nagyon ráférne, vannak szépek is…)

Mit NE?

Újabb lapát a honlapdizájnos kérdéskörhöz: a PositiveSpace blogon szerepel az a 10 pont, amit ezentúl szintén fel fogok írni, ha nekiállok honlapot reszelni – bár ha őszinte vagyok, nagyrészt elég triviális dolgok ezek. (Eddigi részek: Hunlap, hun nem lap, Teszteld a weboldalad: 57 szempont a használhatóságért.)

  1. Likvid tartalomdobozok – azaz nem fix, hanem monitorfüggő szélesség megadása a tartalmat (szöveget) tartalmazó elemnek, amely aztán frankón ronda és olvashatatlan egy széles monitor esetében.
  2. A lapok újralistázása a láblécben – ezzel ugyan annyira nem értek egyet, mert láttam már erre is szép megoldást, de a blog szerzője szerint ezt inkább sitemap-pel/oldaltérképpel érdemes kiváltani. Ehelyett én inkább kiválasztanék pár fontos dolgot (felhasználási feltételek, kapcsolat, copyright stb.), amit odaraknék, a többi tényleg nem kéne.
  3. Navigációs elemek ismétlése – inkább szánjunk rá akár egy-két napot is, és tervezzük meg a lapunk felépítését, a végtelen al- és felmenük teljesen összezavarják a látogatót.
  4. Formázatlan form (űrlap) elemek – ez az egyik legnehezebb része (állítólag) az egységes megjelenés kialakításának, főleg úgy, hogy az böngészőfüggetlen is legyen. Ráadásul kevés rondább dolog van, mint egy alapértelmezett beküldő gomb… (Ennek a pontnak külön örülök, mert tegnap egy jó pár órát tötyörésztem ilyennel.)
  5. Nagymennyiségű szöveg megjelenítése képként – sajnos-nem sajnos a web elég alaposan leszűkíti a betűtípusok használatának körét, így sokszor szoktak egy-két rövidebb részt képpel helyettesíteni (cím, címaláírás stb.). De ha hosszabb szövegeket akarunk így kitenni, az rosszat fog tenni a lapunknak, nekünk és a látogatóknak, mivel így pl. a kereső motorok, felolvasó szoftverek nem fognak tudni mit kezdeni vele.
  6. “Egyszerűsíthetetlen” navigáció (egy hozzáértő segítsen ki légyszi) – nagyon szép a JavaScripttel és flash-sel megoldott navigáció (csúszkáló, lenyíló menük stb.), de azért kell egy sima HTML-es megjelenítési lehetőség is, hogy ezeknek a technológiáknak a használata nékül is működjön az oldal (plusz keresőmotorok ésatöbbi, csakúgy mint fentebb).
  7. Értelmetlen flash intró – egyszerűen nincs szükség 2008-ban külön intróra, bevezetésre, üdvözlésre stb., és végképp nem flash-ben. Ha más már nem számít, hát a keresők sem szokták szeretni.
  8. Gyenge kontraszt a háttér és a szöveg (tartalom) közt – mivel az eltérő monitorok eltérő paraméterekkel bírnak, ezért előfordulhat, hogy a hajszálfinoman belőtt kontraszt olvashatatlanná olvad össze egy gyengébb monitoron.
  9. A vertikális kiterjedés figyelmen kívül hagyása – alapvető szempont a weben való tervezésnél, hogy fentről lefelé, vertikálisan következnek a tartalmak. Ez adottság, ami alól ki lehet bújni, de akkor nagyot kell alkotni.
  10. Rossz tipográfia – huhh, hát ettől én is ki tudok akadni. Annyira meghatározó és annyira meghatározott része ez a designak, hogy a meggondolatlan hozzányúlkálás nagyon-nagyon sokat tud rajta rontani. Rengeteg dolgot érdemes figyelembe venni, mielőtt hozzáfognánk, legalább egy keresést futtassunk le.

Foto by SantaRosa OLD SKOOL

Guide után Site

Az tegnap lelkesen mutogatott oldal után jöjjön egy olyan lap, ami kifejezetten a könyvtárosoknak jó: a LibSite könyvtári és könyvtárakkal kapcsolatos oldalak ajánló oldala (tavasszal már egy éves volt, erről eddig csúnyán lemaradtam…). A múltkorival ellentétben ez teljesen nyílt és ingyenes, azaz bárki tud regisztrálni a Drupal alapú oldalon, kitölteni egy formot, ezzel küldve be az általa favorizált oldalt, majd a sajátját és másokét véleményezni, csillagozni. Ennyi az egész, egyszerű és finom, mint a túrórudi. Eszköztárába pedig beletartozik a címkézes, csillagozás, galéria (az oldalakról készült képernyőképekkel), Google Maps integráció (a Norvégia-Olaszország vonal itt is elég erős választóvonal), LibSite widget, sok-sok RSS-csatorna (külön teljes lapra, címkére és keresésre is) és a wiki.

LibSite
LibSite

Kicsit olyan mint a LII.org, csak még inkább tőlünk-nekünk érzéssel.

Kiegészítés: ja igen, nemcsak a tegnapi, hanem az azt megelőző hosszabb témához, a könyvtári honlapokhoz is kapcsolódik – kincsesbánya a pozitív példák gyűjtögetéséhez. Én pl. totálbelezúgtam a Howe Library oldalába.

Hunlap, hun nem lap [updated]

Vigyázat, ez hosszú lesz.

Tegnapelőtt Márkus Emília villájában volt szerencsém továbbképzés-szerűséget tartani, ami egyrészt a környezet miatt volt nagyon jó érzés, másrészt pedig a kollégák érdeklődése és számtalan kérdése (meg az utána tartott rövid beszélgetés) miatt volt élvezet. Sok mindenről volt szó, de most számomra az egyik legfontosabbat és legérdekesebbet emelném ki.

Sok szó esett a könyvtári honlapokról. Abban nagyrészt megegyeztünk (és a New York Public Library honlapjának segítségével bizonyítást is nyert), hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárának webes megjelenése, hát mondjuk hagy maga után némi kívánni valót. És hogy ez nem elszigetelt probléma, hanem általános.

 

Tudom, hogy volt számtalan kísérlet arra, hogy a könyvtár és honlapja viszonyát meghatározzák, és ennek megfelelően alakítsák ki az utóbbit. Mára nekem kb. az a véleményem alakult ki, hogy olyan a kettő közt a viszony, mint a könyvtár és pl. az enteriőrje között. Alapvetően meghatározza a felhasználó véleményét és képét a könyvtárról. Tehát hiába van széleskörű szolgáltatási rendszere és fantasztikus személyzete egy könyvtárnak (erre szerencsére rengeteg példa van), ha a weben oda látogató azt látja, amit.

Az derült ki a NYPL példájából (is), hogy a kevesebb az bizony több. Általános problémának érzem azt, hogy rengeteg olyan információ van a könyvtárban, amit természetesen meg kell jeleníteni, de egyáltalán nem egyszerre, és főleg nem úgy, ahogy az manapság szokás. Nagyon szeretem nézegetni az újabb és újabb dizájnokat, valamint ha találok valami usability-s vagy hasonló cikket, általában el szoktam fogyasztani (főleg ha magyar). Van hozzá egy olyan-amilyen ízlésem, és ennek eredményeképpen általában sírni valónak találom ezeket a lapokat használhatóság és úgy általában kinézet tekintetében.

Ekkor jött a jogos kérdés, ami állandóan ott lebeg amúgy is a szemem előtt: na és akkor mi van a sajátunkkal, ha már ennyire okos vagyok? Érdekes kérdés, a válasz nem túl egyszerű, ugyanis próbálok a magam szabta követelményeknek megfelelni, ugyanakkor nagyon elégedetlen vagyok az eredménnyel. Egyelőre ott tartok hogy…

MOMEK

Mielőtt belevágok élve a lehetőséggel, egy kicsit hadd magyarázzam a bizonyítványt, ami nagyrészt az alább felvázolt pontok után válik nagyrészt érthetővé.

Jelenleg a MOME Könyvtár honlapja blogmotoron fut. Ez így is fog maradni, míg én felelek érte, azt hiszem, a blogom ismeretében ezt nem kell részletezni. Ami a megjelenést illeti, az holtbiztos fog változni. Egyébként az utóbbi egy évben (amióta megvan ez a lap), azóta változott is, hol így, hol úgy, néha kényszerűségből (a WordPress frissítés ledobta a témát, az pedig a megtervezett előlapot, ami a blogot portálként jelenítette meg), néha kedvtelésből (sajnos/szerencsére szeretek ilyenen dolgozni), de legtöbbször igyekeztem a saját szempontrendszeremet megvalósítani.

  1. Fontos a portálszerű megjelenés. De érdemes lenne tanulni azoktól a webhelyektől, amelyek a könyvtárral ellentétben, iszonyatos tömegű információt jelenítenek meg, akár percről percre. Sokkal fontosabb az áttekinthető, jól strukturált, letisztult megjelenés, mint az, hogy minél több információt zsúfoljunk egy helyre. Ami szerintem lényeges: a szolgáltatások, katalóguskereső, hírek, RSS. Ennyi. A többi pedig elérhető máshogy.
    És ha már iszonyatos tömegű információ: szerintem kutya kötelessége lenne a könyvtár állományának, hogy a honlapban szervesen megjelenjen. És ha már blogmotornál tartunk, akkor itt van hozzá a Scriblio. Sokkal értékesebb tartalom tud lenni, mint mondjuk az Események pont.
  2. A zöld-barna-rozsdaszín legjobb esetben is ’90-es évek közepe. Nem mondom, hogy a mostani irányzatok időtállóbbak, de egyrészt lehet válogatni az irányzatok közt (grunge, minimál, retro stb.), másrészt a mai eszközökkel (CMS témák, CSS, minták, gallériák, tervezési segédeszközök stb.) sokkal gyorsabban és egyszerűbben lehet vizuálisan is megvalósítani az elképzeléseinket.
  3. Ne féljünk sok-sok képet kitenni a lapra, de azt mindenképpen érdemes szem előtt tartani, hogy ezek a képek illusztrációk, nem pedig témák, még ha a könyvtárosokról vagy az épületről/állományról is készültek. Egy-egy jól elhelyezett (és jól megcsinált – kompozíció, kivágás) kép nagyot dobhat a lapon. Ehhez mindenképpen érdemes segítséget kérni profi szakembertől, biztos, hogy előbb-utóbb talál az ember segítőkész, fotózni tudó embert a környezetében. (Én persze a MOME fotószakosaival könnyen vagyok…) És még egy fontos dolog: ne megás képeket tegyünk ki. Erre két módszer van: vagy egy Irfanview-típusú képnézegetővel megnyitjuk, és ott a Kép/Szerkesztés pontban az Átméretezés paranccsal oldjuk meg a dolgot, vagy feltöltjük egy tárhelyre (Flickr/Picasa), ott pedig már kapunk olyan linket, amelyet akár egy az egyben beilleszthetünk a kívánt helyre, és így nem fog órák hosszat töltődni a könyvtár lapja – legalábbis nem a képek miatt.
  4. A megfogalmazásnál nagyon-nagyon kerüljük a hivatalos formákat. Lehet, hogy a könyvtárunk az egyik legfontosabb közintézmény a városban/legnagyobb szakkönyvtár/legkomolyabb kutatóknak van, de ez nem számít. Tényleg. Nem kellenek a bürokratikus, hivatalos stílus kitekert körmondatai, lehetetlen megfogalmazásai, rövid, lényegretörő szövegek kellenek, közvetlen, könnyen olvasható és éretelmezhető megfogalmazásban. Lehet, hogy ez előszörre nehezen fog menni, de aztán belelendül az ember, és előbb-utóbb meg fog látszódni ez a visszajelzéseken is. Pl. kevesebb kérdés fog előfordulni olyan dolgokkal kapcsolatban, amit pedig leírtunk. A másik lényeges dolog, hogy ha hosszabb szöveget írunk, akkor tagoljuk. Bekezdésekre, felsorolásokra, emeljünk ki félkövérrel és dőlttel (de soha ne aláhúzással, ezt hagyjuk meg a linkeknek).

Mount Prospect Public Library

Az én okoskodásomból kb. ennyire telt. Szerencsére van nálam egy csomó okosabb ember, akik le is írják, hogy ők erről mit gondolnak. Többek közt a Smashing Magazine, amihez egyébként is gyakran fordulok, ha valamire szükségem van webes témakörben. Így többek közt egy 10 pontos szempontrendszert is közzétettek, amit csak felsorolás szinten közölnék:

  1. Ne gondolkoztassuk a felhasználót – azaz ne azon kelljen agyalnia, hogy hogyan kell használni egy adott weblapot (hiszen az csak egy eszköz), az legyen magától értetődő, intuitív – hadd összpontosítson a látogató a feladatára.
  2. Ne játsszunk a felhasználó türelmével – minél kevesebbet kell aktívan tenni egy szolgáltatás használatához (kérdések megválaszolása, adatok szolgáltatása, ide-oda kattintgatás, olvasás stb.), annál többen fogják igénybe venni ezt a szolgáltatást. Ez leginkább azért van, mert egy szolgáltatást először általában csak ki akarnak próbálni (“játszani“), és utána használni. Ha pedig már a kipróbálása is ilyen követelményeket támaszt, nem lesz túl sok elszánt jelentkező, ebben biztosak lehetünk.
  3. A felhasználó figyelmének irányítása – vannak tiszta szabályok (szemmozgás iránya, szöveg és kép figyelemirányító szerepe és viszonya), amelyek be nem tartása “büntetve” lesz, ebben biztosak lehetünk. Az, hogy tekintet nem lineárisan fogja be a képernyőt, hogy a kiemelt dolgok előbb és hosszabban tartják fogva a figyelmet, mind szempont kell, hogy legyen a tervezésnél.
  4. Szolgáltatások bemutatása – a modern webdizájnnak hatalmas előnye a szolgáltatásokat, elérhető lehetőségeket bemutató rövid leírások megoldása. Ezek megoldásának formája igazából teljesen lényegtelen, csak annyi a fontos, hogy könnyen érthetőek legyenek és jól észrevehető helyen, hogy a felhasználó komfortérzetét növeljék.
  5. Hatékony stílus kialakítása – nagyrészt a fenti 4-es pontban már leírtam, ezt annyiban egészíteném ki, hogy érdemes az üzleti élet frappáns megoldásait átvenni. Ilyenek az egy szavas vagy rövid mondatos megfogalmazások, amelyek csak a mondanivaló lényegét közlik. A rizsa aztán jöhet, csak máshol, nem fogva el a teret az egyéb közlendőktől.
  6. Egyszerűségre való törekvés – az lenne a jó, ha az ún. “KIS-elv” (keep it simple) lenne minden közérdekű honlap alapvető tervezési szempontja. Az az általános tapasztalat, hogy egy egyszerűre tervezett lapon több információhoz jutnak hozzá a felhasználók, mint egy komplexen tervezett szájton.
  7. Ne féljünk az üres helyektől (aka white space) – nem csak az információ túláradását tudja enyhíteni (“cognitive load-ra” tud valaki jó kifejezést…?), de könnyebben észre lehet venni azt. Elsőre furcsán hangzik, de nem biztos, hogy egy összevissza zsúfolt lapon észrevesszük, hogy hol van a minket érdeklő információ. Az egyszerűséggel való összekapcsolást segítheti továbbá a megjelenő tartalom hierarchikus rendezése (dátum, kategória, cím, szerző különböző szempontú kiemelései stb.).
  8. Hatékony kommunikáció vizuális nyelv segítségével – Aaron Marcus fogalmazta meg annak a “látható nyelvnek” három alapvető összetevőjét, amely gyakorlatilag azt a módot jelenti, ahogyan a felhasználó befogadja a tartalmat a képernyőről: ez a rendezettség, a gazdaságosság (további négy oszloppal: egyszerűség, átláthatóság, elkülöníthatőség és hangsúlyosság) és a kommunikáció.
  9. Konvencionális elemek használata – minél több közismert (és akár elvárt) elemet használunk fel a tervezéskor, annál kevesebb időre van szüksége a felhasználónak, hogy elsajátítsa a honlap használatát és a navigációt. Ez ugyanakkor természetesen nem jelenti azt, hogyha van egy jó ötletünk, akkor ne újítsunk. De tényleg csak akkor, ha jó.
  10. Tesztelés bevezetés előtt, azután pedig rendszeresen – ehhez pedig néhány dolgot nem árt szem előtt tartani:
    • egy tesztelő is több mint a semmi
    • a tesztelés állandóan ismétlődő és folyamatos tevékenység
    • a usability (használhatósági) teszt mindig hasznos eredménnyel végződik
    • a fejlesztő alkalmatlan a tesztelésre – ez olyan, mint a lektorálás és a korrektúra, azt hiszem ezt nem nehéz belátni…

Hát ennyi lett volna. Remélem, tudtam némi használható alapot adni a továbbiakhoz. Ha bármi kiegészítenivalótok van, ne tartsátok vissza! Ja, és a Smashing Magazine cikkében vannak példák is, azokat nem akartam most áthúzni, átkattintás után meg lehet nézni, hogy hogyan is néz ki az, amit leírtak a 10 pontban.

A címért meg elnézést kérek, nem tudom mi jött rám, de már marad, vállalom.

Update: az építészeknél is aktuális a kérdés, tegnap jelent meg a Hogyan (ne) fejlesszünk kamarai honlapot? bejegyzéssorozat első része a Koós Miklós blogján. Ezenkívül Gica kérdésfelvetésére (Miért nem becsülik a [könyvtár]szakot?) is merült fel ilyen válasz (nem tőlem)…

Ubuntus jóságok

Az Ubuntu Story simán elmenne bármelyik nagymenő promós oldalának, csak pislogtam, hogy ilyen szép nincs, pedig kifejezetten rühellem a sötét alap/világos betű felállást. A koncepció egyébként az, hogy bárki megoszthatja Ubis élményeit, benyomásait a flexibility, speed, simplicity, appearance, stability, freedom, security, community témakörökben.

ubuntu

A másik dolog, amiről mindenképpen akartam írni, az a SZTAKKER, a Sztaki szótár kereső. Simán beül a panelbe, onnan egy kattal pedig a teljes Sztaki szótár állományt (magyar, angol, német, francia, holland, olasz, lengyel) el lehet érni. Amióta fent van, szinte minden nap használom.

Pár funkciót, módosítást azért még kibírnék: jobbklikkes kontextmenübe való beépülés, offline mód (bár érthető, hogy nem engedik letölteni a szótárakat), kicsit intelligensebb interfész (nagyon jó a tabozás, de kezelhetne gyorsgombokat – pl. a Firefoxos navigációs billentyűparancsokat: Ctrl+…), és ez is olyan mint szinte az összes Gnome panelos cucc: ha kétszer nyomsz az indítóikonra, akkor kétszer indul (csak ha a futáskor az értesítési területen megjelenő ikonra kattintasz, nyílik ki – csukódik be a helyzetnek megfelelően).

A program Zakál Zsolt munkája.

GUI

Kikerült “béta”(?) verzióban az új könyvtári honlap, ami önmagában öröm. Az viszont nem, hogy rohadtul nem úgy sikerült, ahogy akartam, és úgy néz ki, nem is lesz olyan még egy ideig. Hogy miért? Nem tudom. Valószínűleg a GUI (Graphical User Interface) a gond. Pont az előbb emlegetett program tudatosította bennem, mert az Apple ebben az egyben biztos jó, ahogy Lipilee fogalmazta:

Közben kicsit vidámabb lesz, mert a Nokia/Sony-Ericsson/Siemens börtönből átszállították az Apple börtönbe, ahol fehérek a gumibotok és lekerekítettek, és ettől elkezi élvezni az anális szexet.

(Jó, éppen nagyon másról volt szó, de tetszik a mondat. Kész.)

Szóval: úgy érzem, nagyon nincs kiforrva az interfész, amin a kedves felhasználók elektronikusan érintkeznek a könyvtárukkal. Mert ugyan elkezdődött a blogok, portálok (aka CMS-ek) használata, de csak mint CMS-eké, nem pedig mint a könyvtár arculatáé, megjelenéséé. Elég sok füzetet telefirkáltam már vázlatokkal, de nem igazán sikerült még megnyugtató megoldást találni – ld. MOME Könyvtár.

(Ja, jó vicc: szeptember vége felé a vezetőség kijelentette, hogy nem jó név a MOMEK – ezt akartam kirakni a honlapra, mint a név -, maradjon Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Könyvtára, majd két hétre rá kitalálták, hogy építsen a könyvtár brandet. De a név, az nem jó. Tessék valamit kitalálni.)

Sajnos a firkálmányok eddig kb. 5 különböző füzetben vannak, így nem tudom őket mind előásni. Majd este meglesznek, és akkor rendszerezem őket. Addig meg megy a csiszolgatás.

A nap vége

Az olvasók utóhada (had? haha, este inkább buli és pia van, mint könyvtár…) is eltűnt már (végre, mondatja bennem a kisördög), a Scissor Sisters bizonygatja nekem, hogy Everybody Wants The Same Thing (tökéletesen egyetértek vele), lassan lehet készülődni haza… (Röpke óra buszozás és metrózás, esetleg mindkettő kiváltása villamossal, örök dilemma.)

De legalább a mai nap sem ment hiába el. Az Ádám által megénekelt Wufoo-val barátkoztam, nagyon baba, de ez is fizetős egy idő múlva, hogy rohadna meg. Aztán az új honlapon pofozgattam még kicsit, a Lamson Library honlapja alapján támadt az az ötletem, hogy a heading bold nélkül is lehet szép… és az is. Valamint egy nagyon egyszerű WP függvénnyel (? – de olyan szép szó, és pont ez a fele nem szokott menni sohase) sikerült megoldanom egy oldal csak júzerek általi láthatóságát (ezért a mondatszerkezetért megérdemlem a bitófát), amin pedig mennyit filóztam anno, elég ciki. (De jó a pap, és messze még a vég.) Kóstolgattam egy Book Review írós plugint, de messze nem az igazi… Már régi kérdés bennem, hogy ha ennyi könyvtár használja a WP-t, miért nincsen kifejezetten könyvtári plugin/téma, de valószínűleg a pluginek bőven kielégítik az amerikaiakat, mert arrafelé nagyrészt mindent elvégez az IKR (na jó, a gép részét), így csak elég ritkán jut olyasmi az eszükbe, mint a szerencsétlen magyar kollégájuknak. Na de majd. Lesz nemulass. De atyaég, hogy hány ember fogja rámondani az arculatára, hogy jó, azt még csak nem is sejtem… A MOMEK nevet már megtorpedózták, pedig szerintem (kis gyökér vagyok, tudom, de akkor is) nem lenne rossz brand. A kollégáknak is tetszett, de hát felsőbb érdekek… Végül a Netvibes-szal szórakoztam egy jót, most ott van 1000+ hír, tizedannyi feedben, mint pár órával előbb gondoltam volna. Aktuális feladat, hogy ezt akkor most hogy is lehetne hasznosítani könyvtárilag. Biztos állati triviális, és az e-ngine (meg a gazdája) is kapásból vágná a választ. De most kicsit gondolokodom is (mármint a hogyanon – hova, mennyit, ilyenek – már ha valakinek van ötlete, tapasztalata).

(SzélAljegyzet: pár éve, az indulás környékén magam is buzgón használtam a Netvibes-ot, aztán kikoptam belőle, de most nagyon tetszik ez a cucc, az iGoogle vagy mihalál eléggé le van maradva hozzá képest… ja, a Picasát nem csekkoltam le rajta, de nem csodálkoznék, ha nem lenne.)

A nap sokkja a Street magazin “új” száma volt, a lényege, hogy egy metropoliszban (London) mászkálnak, és aki nem farmer-póló kombinációt hord, lekapják. Úristen, állati beteg emberek vannak, de őrült nagy az egész. Sajnos jövőre nem fog már járni.

A klog vonalon ma nem sikerült (eddig) nagyot alakítanom, most már azon dolgozom, hogy az egyes témákat felismerjem név alapján, hogy mi kihez tartozik (azaz írja ki a könyvtárnevet minden esetben, ne csak akkor ha két azonos nevű téma van, de különböző könyvtárban – úgy sejtem az egész pár [del] nyomogatásba fog kerülni, de meg kéne keresni…). Gondolom, senki sem lenne boldog tőle, ha a témáját bárki használhatná a klogon (bár nem olyan a társaság, de jobb a békesség).

És hogy szóljak egy olyan dologról is, amiről beszámolni kötelesség-szerű (én annak érzem): a Pataky István Szakközép könyvtárosai összeszedték a hazánkban található integrált könyvtári rendszereket és azok jellemzőit. 6 részben, mind a 11et (1, 2, 3, 4, 5, 6). Ugye milyen jó nekünk, hogy ennyi van? Ja, és heti idézetük most így telitalálat: “ha az emberi agy olyan egyszerű lenne, hogy megérthetnénk, akkor olyan egyszerűek lennénk, hogy nem tudnánk megérteni” (E. Pugh) Gyász.

Most pedig gyűlölni fogom a világot hazafelé, mert már napok óta képtelen vagyok elemet venni az mp3 lejátszómba, így nem szól állandóan a fülembe zene. Szörnyű… És most viszek magammal papírt, tollat, rajzolok új blogot…