Címke: web2.0

Már megint 9 órája egy helyben ülök, holnapra kéne valami értelmeset összeszedni, de mint az egyszeri nyugdíjas bácsi a csigákkal, állandóan szertehussannak a gondolatok… Elnézést, ez csúnya lesz: mert végül is mi a tököm az a könyvtár 2.0?

Az tudjuk, hogy fikázni lehet. Van egy olyan meggyőződésem, hogy a holnapra jövő emberek egy része csak arra kíváncsi, mekkorát fogunk égni. Ezt inkább most leírom így, nem akarom reggel előhozni. Ennek már szinte hagyománya van, aki követi, vagy csak néha beleolvas a Katalistbe, az érti szerintem, mire gondolok, aki meg nem, az örüljön neki.

Igazából nem tudom megfogalmazni. Én állítólag azt csinálom, mondtam ezt már én is, más is, próbáltuk elemezni, meghatározni, de mindig belemarkoltunk valószínűleg a semmibe. Azt nem mondanám, hogy bullshit-generátor a blogom, de mondjuk azt, hogy aki nagyon elméleti síkon foglalkozi a dologgal, az közel jár hozzá. (Ilyet itthon nem is ismerek hálistennek.)

Nézzük meg, mit jelent, jelenthet innen az asztalom mögül az egyes résztvevőknek a könyvtár 2.0 fogalom (nem betűrendben, hanem ahogy az eszembe jut, és nem is mindenkiről fogok tudni beszélni):

• Paszternák Ádám

Tiszta filozófiát képvisel, amelyet azonnal gyakorlatba ültet. Részletekért érdemes a FIKSZ-en nézelődni.

• Koroknai Sándor

Szintén filozófiát, de más megközelítésben, sokkal inkább módszertani szempontból. Erről mindenki meggyőződhet az Open Library-n.

• Kardos András

Ha egy képzeletbeli 2D-s koordinátarendszerben elhelyezzük Ádámot és Sanyit, akkor a köztük húzott vonal túlsó végén helyezkedik el. Így leginkább gyakorlati jellegű kérdés lesz a K2-ből, erről szól az UTCA is.

• Baranyi Flóra

Sajnos nem vagyok túl jártas a (belső)építészetben, így igazából nem nagyon látom át, hogy számra pontosan mit is jelenthet a K2 – egy biztos: kihívást, mind elméleti, mind gyakorlati síkon. Állati érdekesnek látszik a virtuális és a fizikai tér egymást befolyásoló hatása.

Azt azért leszögezném, hogy ez szubjektív kép, tehát ha valaki kiakad rajta, ezt is vegye bele. De egyébként kíváncsi lennék a ti véleményetekre, hogy ez az egész mennyire helytálló.

És hogy én ezek után most mit fogok mondani? Jó kérdés… próbáltam ollózgatni wikiből, FIKSZ-ről, majd meglátjuk mire lesz elég. Ami a vicc: szétnéztem magamnál is, de szinte semmi elméleti anyagot nem sikerült találnom, de gyakorlatit is elég keveset, s amit összehalásztam, az is le van már lőve máshol. Ez így mindenképp érdekes, főleg az ék újragondolása szempontjából, ami már lassan hosszú hónapok óta érik.

Valami olyasmi jött ki az egészből, hogy a K2-t baromi nehéz elkapni. Leginkább azt lehetne mondani, hogy tendencia. És ez érthető filozófiára, technológiára stb. Az egyik leglényegesebb része azonban, hogy ezek a részek nem különülnek el egymástól, egymásra ráépülnek, pl. nehéz elválasztani a közösségi OPAC-ot a nyílt forráskódtól, vagy a platformfüggetlen Java-t az egységes és minél szélesebb területet lefedő kommunikációs eszközöktől. Sokan attól félnek, hogy ez valójában egy teljesen új, önálló dolog, ami “kívülről támad” (ezt a nézetet kezdetben csak a 2.0 jelzőtől való félelem, majd a “parasztvakítás” szlogen jellemezte), és teljesen új rendet (avagy káoszt) hoz a könyvtárakba, elsöpörve a múltat, a hagyományokat és értékeket (ezt nagyszerűen mintázza az a vita, ami a CRM körül zajlik most a Katalisten).

A másik elég népszerű hiedelem, hogy a K2 pusztán technológiai dolog, azaz ha valaki telepít egy Joomla!-t vagy ír egy blogot, esetleg alkalmazza az IM-et, akkor itt van már a Kánaán. Holott a filozófiai része a dolgoknak azt is mondja, hogy ez a K2-dolog közösségi. Azaz az olvasó/ügyfél/felhasználó teljesen egyenrangú a könyvtárossal/információs szakemberrel, sőt. (Aadaam mesélte, hogy amikor bement a könyvtárba egy informatikai tárgyú TDK-t megírni, és kereséshez segítséget kért – konkrétan témába vágó adatbázisokat keresett -, az volt a kérdése a könyvtárosnak, hogy Google-ban nézte-e már.) Bizonyos területeken (és már egyre jobban ide tartozik az információkeresés is) simán lenyomja a szakembert. Tehát aktív partner. Tartalomelőállításban és tudásmegosztásban is, ld. wiki, del.icio.us stb.

Azonban a K2 tényleg gyökeresen megváltoztatta az eszközkészletét. Ezt egy szóval a web 2.0 kifejezéssel lehetne leírni, erről akkora a szakirodalom, hogy nem csak Dunát, ha nem Csendes-óceánt is lehetne vele rekeszteni. Ezek az eszközök részben kiváltották, részben segítik a hagyományos eszközöket, így a katalóguscédulát tökéletesen pótolja, ugyanakkor könyvek tologatására, tárolására nem igazán alkalmasak (a szerző elkötelezett híve a papír alapú könyveknek, erről nem nyit vitát, nem fognak kihalni, és kész).

Ádám lefordította Rob Darrow What is Library 2.0 című postját, amely szintén egy konferenciára készülődve íródott. Ő párokat állított fel, hogy mi volt régen, és mi van most. Következzen a lista (további javaslatokat várnak mindketten):

• csak a könyvtárban – a világban, az iskolában stb.
• a könyvtár által kezelt információ – használó, diák, tanár stb. által kezelt információ
• statikus könyvtári weblap – dinamikus felhasználói oldal
• közzététel – közreműködés
• egyirányú – kétirányú
• helyi – globális

Talán ez eléggé szemléletesen írja le, hogy mi a különbség, és hogy mennyire más a kép, mint ahogy egyesek vélik. Persze a megváltozott körülmények, feladatok más kompetenciákat kívánnak a könyvtárosoktól is, ami sok esetben nem a régiek helyett, hanem a régiek mellett lépnek elő. Ezeket a kompetenciákat informatikus könyvtáros néven árulják ma Magyarországon a felsőoktatásban, de mér kitermelődött ennek az állatfajnak egy életképesebb megnevezése is: webkönyvtáros. Ezek a fentiekből következően technikai és szemléletbeli(?, jobb szót hirtelen nem találtam) kompetenciák: blog vezetése, azaz alapvető íráskézség, fotók, videók készítése, publikálása, kiegészítő alkalmazások beillesztése (az eziránt mutatkozó igények kutatása, majd az azok kielégítéséhez szükságes eszközök megkeresése és/vagy (ki)fejlesztése), az RSS és az RSS-olvasó ismerete, használata, és ismertetése másokkal (ez lassacskán az IM-mel együtt a levelezés hagyományát fogja kicsit megdönteni), valamint alapvető webszerkesztési ismeretek ((X)HTLM, XML, CSS, PHP, SQL). Ugyanígy idetartozik az emberi kapcsolatok építése, a személyes mellett a közösségi hálókon (WiW, Facebook stb.) és IM-eken (Gtalk, AIM, MSN, Skype stb.), valamint a tág látókör és hatalmas befogadókészség a technológiai, társadalmi trendek figyelésével és követésével egyidőben. Az ebből leszűrt tanulságokat pedig villámgyorsan el kell sajátítania és alkalmaznia, integrálnia könyvtári környzetebe.

És hogy ez miért jó a könyvtáraknak? Talán nem is jó, de mindeképpen fontos, sőt, létszükséglet. Lehet bújni az állam mögé, de nem érdemes. Akár tetszik, akár nem, de a piac fog diktálni. (Nekem nem tetszik személy szerint, de most nem rólam van szó.) Ezek az új eszközök, módszerek nem csökkentik a munka mennyiségét, hanem a folyamatát egyszerűsítik. Feladatokat lehet összevonni, lerövidíteni segítségével, valamint közvetlenebbé lehet tenni a könyvtáros-olvasó viszont (bármilyen furcsán hangzik, de ez így van, ezt talán később lenne érdemes megvitatni, amikor már kész tények is vannak – bár a Lengyel Menyhért Városi Könyvtár…). A K2 hosszú távon sokkal szélesebb kör igényeit tudja kielégíteni és lefedni, pont mert flexibilis és nyitott minden újra. És nem utolsó sorban a könyvtár láthatóságát – jelenlévőségét fogja hatalmas mértékben megnövelni – gondoljunk csak pl. a New York Public Library és a wifi meséjére…

Hát most gyorsan talán ennyi. K2 és Dani. Holnap meglátjuk.