Katasztrófafilm a könyvtárban

Elkezdtem szörfözni a WordPress blogjai közt:

  • Lilosnál videó. Nagyon-nagyon jóság. Ajánlott 10 percet rászánni, mert a nevetés elűzi a gondokat:) (Ezt már korábban kiszúrtam, de nem jutottem el a postolásig…)
  • Érdekes latin betűs kinai irást szemlélni/olvasni. (Én legalábbis arra tippelek:) Ez csak amolyan vizsga előtti jóság, ti. többek közt téma a különböző irásrendszerek konverziója is (legalábbis általánosságokban és elméletben).
  • A férfivá válás első lépése (a bejegyzésből kicsengő büszkeség kicsit hajaz Moshira – elnézést a szabad társtásért:)

Infobróker vizsga

Pénteken felcsörgött egy üzletkötő az ING-től, hogy nem érdekelne-e blablabla. Először kapásból vissza akartam dobni, de aztán gondoltam egyet, mert. Van egy szemináriumom, ahol információforrásokat kutatunk fel vállalkozásoknak (egyelőre folyamatban, úgyhogy többet még nem tudok mondani), és az én területem a tőzsde- és a bankszektor. Mivel az ING-ről hallottam már egyet s mást, így úgy döntöttem, hogy leülök tárgyalni:)

A Keltában folytatott beszélgetés viszont viccesen alakult. Hála a Milliók reggelire c. gazdasági műsornak (ahol sokat szerepelnek az ING-s “fiú”k is) és az eddigi tanulmányaimnak, gyakorlatilag semmi újat nem tudott mondani – az egyébként roppant kedves – fiatal hölgy, sőt. Simán fel tudtam neki sorolni az ING ágazatait, ráadásul, mint kiderült, az egész világról még én tudtam a többet. Aztán elmagyaráztam neki az egész infobrókeres dolog lényegét (ezzel kissé deheroizáltam magamat is, de üsse kő:), úgyhogy még egy névjegykártyát adott a sajátján kívül, hogyha lenne kedvem foglalkozni ilyen témákkal. Konkrétan arról lett volna szó, hogy az ING két bankot versenyeztet a céges hitelekért, a CIB-et és a Budapest Bankot, és mivel ezek a hitelek nagyon függnek a napi politikától (rendeletek, törvények stb.), ill. a gazdaságtól (árfolyamok, deviza-/valutaműveletek), ezért kell valaki, aki ezeket a paramétereket figyelné, és ez alapján mondaná meg a tutit. (Azért ennyire nem érzem magam profinak, tehát már csak ezért sem vállalnám, meg hát első a suli, utána bármi más – és ez csak levelező mellett működne.) Ettől függetlenül megmozgatta a fantáziámat, és jólesően kenegette az egómat (aminek mostanában szüksége is van rá…).

A végső poént pedig az adta meg, hogy kért általam ajánlott személyeket (sajnos nem tudtam ellenállni, de olyanokat adtam meg, akik úgysem foglalkoznak ilyenekkel – sőt, nem sok ismerősöm van, akiről tudom, hogy ilyen dolgokra vevő lenne). Aztán megkérdezte, hogy az egyik pincérnek (Zolinak) nem tudnám-e megadni a telefonszámát. Erre megkérdeztem a Zolitól, ő meg hanyatt-homlok hozta a számot. Szerintem ő másra számít, mint ami (van már párja a hölgynek), de remélem a potya kávét hamarabb fogom rajta bevasalni, mint hogy ez kiderül:)

magyar narancs

vicces sztori (legalja.hu), a magyar valóságról. egyben (részemről is) éles kritika az egész magyar oktatásügynek, mondjuk 50 évre visszamenőleg.

nem az írásban leírt technikai problémákra gondolok, hanem az alapkérdésekről + egy csomó másról, ami szerintem szintén kiderül a “cikkből”.

– sajnos nem sikerült kiderítenem, hogy ki és hol írta, ha valaki tudja, szóljon, megköszönöm.

Képregény #2

tényleg vacak az angol humor… (egyszer véletlenül modtam valamit egy ausztrál embernek, amin fél óráig röhögött. mai napig nem sikerült rájönnöm, hogy mi volt a vicces benne, magyarázta, de nekem nem esett le a poén, pedig semmi mögöttes tartalmat nem értett bele.)

szóval képregényt – legalábbis ezt – mégsem fogok fordítani. olvasni jó, de magyarra átültetni…