Tegnap sikerült eljutnunk az ELTE TÓK Könyvtárában rendezett Silent Book kiállítás (magyar neve VIZU) záró napjára a(z egyelőre jobb nevet nem talált) Könyvtár Café programsorozat keretében. Eddig is találkoztam már lapozgatós könyvekkel, a gyerekeim is szeretik, de ez kicsit más volt.

A köteteket jellemzően csak illusztrátorok, grafikusok készítik, író nélkül, szöveg pedig a legkevésbé van bennük, így az „olvasót”, befogadót hívják arra, hogy létrehozza a képek sorozatából a történetet – legalábbis elvileg, mert én több olyan könyvet találtam, ami csak simán beszippantott, és el tudtam volna egy-egy oldalt nézegetni órákig (történetmesélés nélkül is). Stílusból is rengetegféle létezik, a legkisebbeknek szólóktól a felnőttekig, de kipróbáltuk, az idősebb korosztályt is remekül elszórakoztatja a gyerekeknek készített kötet.

A kiállítás megtekintése végén beszélgethettünk az egri Bródy Sándor Könyvtár munkatársaival is, ami kontextusba tette az egész programot. Szó esett arról, hogyan lehet ezt felhasználni a gyerekek fejlesztésében, oktatásában (beleértve az iskolai könyvtárakban való megjelenést) és a felnőttek képzésében – beleértve természetesen a szülői kompetenciák erősítését, de nem lényegtelen a felnőttek szövegértési képességeinek, kifejezésének, szókincsének fejlesztése sem.

Szerencsére már itthon is kezdenek megjelenni ezek a könyvek (élen jár a Csimota és a Pagony), de külföldről (német, angol és olasz nyelvterületről) egészen fantasztikus könyvek léteznek, nekem a személyes kedvencem a Spatziergang mit Hund lett.