Tampi

Peter Arkle interviewed a group of students about their favorite books for the murals at P.S. 287, Fort Greene, Brooklyn.

Olvasom két napja, folyamatosan, és csak az jár a fejemben, hogy itthon, miközben a Ramszesz, a Jani, a Lőrinc, a Balog Zoltán meg az összes többi hülye ostoba gőgjében villával hányja az eus pályázatot meg a stadiont (vagy csak szimplán megalázza a magyar társadalmat úgy egészében), addig mennyi emberen lehetne segíteni nem sokkal, csak egy kis odafigyeléssel.

 

Egyre aktuálisabbnak érzem megint a L!brary-t, ahol kompetens, értő szakemberek és politikusok fogtak össze, és társadalmi munkában(!) összehozták ezt a programot azoknak a gyerekeknek, akiknek a tanulás, a pozitív közösségi élmény határozhatja meg az egész életútját. És az a legdurvább, hogy amit olvasni lehet ebben a könyvben, hogy milyen elvek mentén tervezték meg a bútorokat, a tereket, a dekorációt, hogyan vonták be a gyerekeket ebbe a programba, az köszön vissza Tampinál is.

Nincsen nálam a könyv éppen, így nem tudom pontosan idézni, de az az egyik legjobb mondat az egészben, amelyben az egyik résztvevő foglalta össze a lényeget: „Hatalmas dolog az, és hosszú távú hatásai vannak, ha egy mélyszegénységben élő gyermeknek az élete legszebb helye a könyvtár.”

Az illusztrációként használt kép egyébként a kedvencem, a mögötte levő koncepció: megkérték a gyerekeket, hogy írjanak, meséljenek a kedvenc könyvükről, ajánlják azt, majd csináltak róluk egy fotót, ami aztán rajzként került fel a könyvespolc fölé, kiemelve az ajánlásuk, véleményük legfontosabb részét. A képet hamarjában most a Pinteresten találtam meg.


Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .