Vége


Kedves olvasóim, klogos kollégák. Már sokszor volt olyan, hogy abba akartam hagyni, aztán mindig sikerült valahogy tovább lendülni. Mindig megvolt az az akarás, hogy meg tudom csinálni, a klog olyan dolog, amit érdemes csinálni. Néha felhúztam magam, akkor mérges voltam, aztán lenyugodtam, és dolgoztam tovább. Most már nincs ez sem, és ezt a bejegyzést is azért írom, hogy becsülettel tudjam lezárni az egészet. Nem okokat és felelősöket keresek, hanem összeszedem pontról pontra, hogy miért is nem működik az egész.

  1. Maga a klog (illetve először az élet és könyvtár) egy hallgatói projektmunkából kiinduló történet volt. Már rég nem vagyok egyetemi hallgató, és bár éppen visszatérőben vagyok az iskolapadhoz, annyi minden megváltozott, hogy képtelen vagyok azt a könnyed, személyes és egykor igencsak pörgő szakmai blogot írni, amit eddig. Napi 8+ órákat dolgozok most már én is, tanítok, és egyre több felelősséget vállalok be. Előbb utóbb meg kell húzni a határt, és akkor kezdenek potyogni a dolgok kifelé.
  2. Szakmailag nem érzem értelmét. Nem fejlődünk, illetve ami átmegy még tartalom, az nem visz előre. Szakmailag, úgy értem. Nem tanulok már belőle, más meg még kevesebbet, a tartalmakat meg úgyis megőrzi a web.
  3. Nem jött létre ütős csapat. Biztos születési rendellenesség, de szeretek csapatban gondolkodni. Szeretném közösségben érezni magamat (talán azért is, mert egyébként is nagyon soknak voltam és vagyok tagja, ahonnan rengeteg hasznos és jó dolgot kaptam), jó lenne együtt dolgozni, elérni célokat. Ez még kicsit sem működik, sőt, nagy fájdalmamra pont a leghúzósabb arcok maradtak szépen lassan el. A legteljesebb mértékben meg tudom érteni őket persze, és én is pont azt csinálom (csak utolsóként már a villanyt is leoltom), csak hát ettől függetlenül volt egy kis rossz érzés bennem. A dolog totális csődjeként pedig a tábort érzem.
  4. A totális közöny. Amikor meglobogtattam, hogy nem megy a szekér, ahogy kéne, csak a kétségbeesett kiabálást és számonkérést kaptam, segítséget még egy kanyit sem. A legutolsó közös összedobás még az Andrisos korszakban volt, amikor összekalapoztunk a szerverre némi pénzmagot. Nem is pénzre vágyom, abból hál’Istennek épp nem kell, de valamifajta támogatásra azért számítottam volna. (Ezzel együtt köszönöm a maileket, jól estek, de ettől még ott vagyok, ahol.) Ugyailyen közöny volt a szakma részéről is: Isten ments, hogy akár hátbaveregetést kapjak érte, de ha akár az MKE vagy IKSZ magáénak érezte volna egy icipicit, akkor máris sokkal jobban ment volna minden. Ez sajnos vonatkozik az összes könyvtárszakmai szervezet vezetőjére: szánalmasnak tartom, hogy egy egyetemistának kellett kitalálnia és megcsinálnia az egészet, és ugyanannak az embernek be is zárnia a boltot. Ez nem is szakmai, hanem emberi szinten nemjó. És akkor név nélkül hadd említsek meg mindenkit, aki megemlítendő. Köszönöm nekik.

És akkor a végén, a teljesség igénye nélkül soroljuk fel azokat, akik döntéseikkel, támogatásukkal, munkájukkal régen vagy most, de nagyon sokat segítettek:

  • a kezdő csapat: Paszternák Ádám és Darvas Tóth Péter,
  • akik hamarosan csatlakoztak, és pótolhatatlanul járultak hozzá a színvonalhoz: HSD, Wildgica, Németh Márton, Bondor Erika, Koroknai Sanyi, Polcológia, Imecs Ági, Nagy Niki…,
  • akik technikailag segítettek nagyon sok mindenben: Kardos Andris, Bártházi András, Varsányi Martina,
  • azok a kollégák, akik óriási lelkesedéssel kitűnő könyvtári honlapot hoztak össze: Zsoldos Marianna, a könyvtárostanárok (Bondor Erika és Oros Sanyi),
  • és azok, akiket meg kellett volna említenem, de kimaradtak.

Köszönöm nektek!

A klog.hu webhely 2013. január 1-jén szűnik meg. Addig még lehet folytatni a blogokat, menteni, költözni. Valamiféle kirakat-archívum megmarad, porosodik majd szépen, aki óhajtja leszedem onnan is, de maradjon mementónak. Aztán lekapcs.


16 hozzászólás a(z) “Vége” bejegyzéshez

  1. Köszönöm Dani a munkádat, a sok segítséget és tudást, amit tőled kaptam, életem nagy büszkesége, hogy klogger lehettem.

  2. Szomorú! Egyébiránt pedig kívánok mégis (mert biztosan lesz!) további sikereket úgy a szakmában, mint a magánéletben! Üdvözlettel: Emi

  3. Köszönöm én is a lehetőséget.
    Most nézem, hogy 2010. márciusában írtam az utolsó posztomat. Háááát, nem voltam ezen a téren túl aktív, ami nálam annak tudható be, hogy mostanában nem igazán tudom, mit gondoljak a világról és a szakmáról. Teszem a dolgom, figyelem a folyamatos változást és próbálom kitalálni, hogy merre tovább.
    Kívánok én is minden jót neked és a többi kloggernek a szakmai és magán életéhez egyaránt.

  4. Sajna én a magányos farkas tipus vagyok aki szeret mindent maga kínján, keservén csinálni.
    Ám egy valami nagyon köszönök Dani. Az inspirációt, amit a klog révén kaptam.
    Rendszergazdaként, még annak ellenére is, hogy vidéki könyvtárban dolgozom, nem biztos, hogy elkapott volna a fertőzés a „világmegváltásra”.
    E fertőzési viszont nagyon tartósnak bizonyult, :-) mert mindezek ellenére is megvívom a magam harcát a jövőben.
    Aztán majd meglátjuk mi lesz belőle. :-)

  5. „Ugye megmondtuk, hogy nem lehet megváltani a világot?!” — Félek, ezt lenne legrosszabb hallani a Kloggal kapcsolatban. A KIT számos anyagot közölt tovább / hívta fel a figyelmet a megjelenő nívós tartalomra, akkor is, ha kevés esetben talán jogos ellenvetés is felmerülhetett a sorok között. Bámulatos volt, hogy a kezdetben hetente jelent meg egy-két nívós referátum, a szakmai lapokhoz képest minimális átfutással, frissességgel. Nem kérdés, hogy a szakma nagyot veszít a Klog múlásával. Tűnődőm a tanulságokon…

  6. Barátom!

    Ez a klog-dolog egészen kiváló és pótolhatatlan szerepet töltött be. Önzetlen szakmai ismeretterjesztés, önálló és időnként lázadó vélemények fórumává vált, segített a szakmába integrálni új eszközök tényleges használatát. Civilként ennyire futotta, ne okold a szakmai szervezeteket, ha mögé álltak volna, akkor csúnyább „halála lett volna” a rendszernek: mint amikor egy szépfiú elhízik, kopasz és tehetetlen lesz, szemüvegét és papucsát keresgélő megalkuvó. Mert pont a speciális tartalmi elvárásokat hozták volna be, azaz az a fűszer illant volna el, ami az egészet izgalmassá tette.
    Hidd el, jó páran belekuncognak a zsebkendőjükbe örömükben (a nyílt felkacagás ismeretlenül őszinte tett lenne), ez azonban mellékes.
    Amit tettél, az jó volt. Talán a küldetését is teljesítette.

    Volt egy lelkes és kíméletlen szakasz, most egy sor szárnyaszegett madarat látok, de ismerem a nevüket. Ez egy roham volt a „fal” ellen, és az efféle rohamoknak van némi romantikája egy olyan korban, amikor sokan inkább aknát ásnak, vagy alkudoznak a vár átadásáról.
    Ez azonban csak externális hatás.

    Az egész munka, amit végeztél, rendkívüli jelentőségű, de túl közel vagy még hozzá, hogy ezt lásd.

    Tapasztalt rókaként az elején felmerült bennem, hogy „ezt így nem lehet”. Viszont ettől volt értelme.

    Megnyugtatlak: sehogy nem lehet.

    A falak menthetetlenül leomlanak maguktól is, ekként akár kint volt, akár bent volt valaki, mind belülre kerül. Mert az alapprobléma egyébként is maga a vár léte.

    Ha egyszer eljön (és tudom,hogy így lesz) egy gyökeres szakmai paradigma-váltás, az nem egyes személyeknek, hanem a felhasználói nyomás közvetlen és áttételes hatásainak lesz köszönhető. Azonban annak, hogy azt megelőzően „volt más hang is” – nos annak felbecsülhetetlen a jelentősége.

    Részemről is köszönet!

  7. Dani! Ez igy mind rendben van. En ugy gondolom, hogy ez a szakmai fejlodesunkhoz szukseges volt. Egy lepcsofok s egyeseknek ugrodeszka a szakmai tovabblepeshez. S szerencses volt, hogy sikerult olyan tartalmakat megmutatni, tolmacsolni, amelyek utosek voltak, vitat kavartak, s azoknak, akik tenni tudtak/mertek lehetoseget mutattak. En is sokat tanultam a Klogos tarsaktol, nekem kapcsot is jelentett az itthonnal, ezert halas vagyok erte. Szerintem lesz majd egy ujabb hullam, lehet teljesen mas mediumot valasztanak majd maguknak, de az is rendben lesz, akkor az lesz szamukra a legmegfelelobb…

    Minden jot neked, s biztos vagyok benne, hogy ha majd megcsillan a lehetoseg, akkor bennunk is felcsillan a tett vagya… :)
    Agi

  8. A könyvtárakban lehetett először a kilencvenes években először találkozni az Internettel. Akkor azt hitték a kollégák hogy az Internet olyan mint egy új hatkötetes lexikon amit elég csak szolgáltatni.

    Pedig nem elég.

    Dani erre nagyon hamar rájött.

    Köszönet.

  9. Csak nem pedagógiát fogsz tanulni? Én ma már úgy látom, hogy bármennyire is divatos paradigmaváltásról beszélni, nem ez a helyes út, szerintem nem erről van szó.

  10. Kedves Dani, Ádám és a Többiek!!
    Köszönöm azt a sok segítséget, amit – én igazán mondhatom, hogy – virtuálisan kaptam tőletek, amit a blogolvasás és levelezés során itt tanultam. Azt is köszönöm, hogy engem, a végig ismeretlent is befogadtatok, megtűrtetek. Nagyon szép volt az az első három-négy év, a vitáival, az (én legalábbis úgy éreztem) egymásra figyeléssel. Sajnálom ezt a keserű befejezést…
    Még egyszer és még sokszor: köszönöm!

  11. Kedves Dani, Ádám és a többi „bábáskodó”!
    Sajnálattal vettem a bejelentésedet, valahol megértem a keserűséget..
    Hálásan köszönöm a magam és a könyvtárostanárok közössége nevében azt a sok munkát, tudásátadást, megosztást és ösztönzést, amit adtatok a szakmának, a könyvtárostanárok közösségének. Ez biztos nem múlik el nyomtalanul, bizonyítja az a sok iskola könyvtári balog, ami beindult és hellyel-közzel működik is..
    A Könyvtárostanárok Egyesületének blogja nagyon fontos a mi számunkra, valahogy biztos folytatni fogjuk, erről majd az elnökség dönt.
    Köszönöm Bondor Erikának, hogy szakmai igényességével ezt az utat egyengette veletek együtt a könyvtárostanároknak is.
    HSD bölcsességét és szellemességét nem tudom felülmúlni, egyetértek megállapításaival – gonoljunk ezekre és tegyük a dolgunkat a szűkebb környezetünkben, az élesztő kovász már dolgozik…
    Köszönöm-köszönjük! Szakmári Klára a KTE elnöke

  12. Danikám, elkeseredettséged nagyon elszomorít, de biztos vagyok benne, hogy lesznek még ötleteid, és akkor – bár ez most nem volt elég – számíthatsz rám!

  13. Már vagy egy tucatszor nekifutottunk, de tán tényleg áttehetnénk az egészet a konyvtar.hu-ra, az is gurul magától, ez is vele gurulhatna.

  14. Kedves Dani!
    A helyzetemet teljesen kifejezi, hogy a bejegyzésedről offline, egy kórházi ágyban szereztem tudomást – most jutottam el oda, hogy el is olvassam. Meg kell mondjam, hogy nem lepett meg, az utóbbi időkben mindannyian leeresztettünk. A keserűségedet is megértem – de ha egy kis idő eltelik, szerintem sok minden át fog értékelődni benned, és a munkád valós jelentőségét reálisabban fogod megítélni. Ti megtettétek, amit megkövetelt – a szakma helyzete. Tettétek, tettük, amit tudtunk az adott körülmények között. De legalábbis meg- és kipróbáltunk dolgokat, amelyekből sok minden sikerült is, működik is. Szélesebb körben a korábbiaktól eltérő lehetőségeket, új utakat mutathattunk meg, amelyen sokan el is indultak.
    Én magam is rengeteget tanultam tőletek – ezért egy mondatod van, amivel semmiképpen nem értek egyet, pedagógusként és könyvtárosként sem: ” szánalmasnak tartom, hogy egy egyetemistának kellett kitalálnia és megcsinálnia az egészet”.
    Ez nem igaz, nem szánalmas – engem lelkesített és inspirált a fiatal, pályakezdő kollégák tenni akarása. Mindezt így csak te és a szűkebb csapat tudta összehozni. És ha visszagondolok a KTE 2007-es kecskeméti Nyári Akadémiájára, ez sok könyvtárostanárra is átragadt. Szerintem: aki tudja, tegye – és tanítsa is. A fiatalok minden közegben kovászként működhetnek, ha esélyt kapnak rá. Én nemhogy pályakezdő kollégáktól, de a gimnáziumi tanítványaimtól sem szégyelltem tanulni soha – ha volt mit.
    Úgyhogy ne érezd azt, Dani, hogy mindez hiábavaló, szánalmas kísérlet volt – mert nem.
    Úgyhogy köszönök mindent, és akármilyen irányba indulsz tovább, sok sikert kívánok a céljaid megvalósításához! Ne cipeld feleslegesen a kiábrándultság és a kiégettség puttonyát – mert az csak lehúz. Gondold át még egyszer, pakold le a felesleget, és indulj tovább!

    Erika

  15. Kedves Mindenki! Nagyon szépen köszönöm ezeket a hozzászólásokat, visszajelzéseket. Ha másért nem, már ezért megérte csinálni a klogot :)

    Remélem, a következő körben, több tapasztalattal, türelemmel (na és persze pénzzel) többre fogunk jutni…

Leave a Reply to hainesCancel reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .