Ha már Ádám nem csapta le a labdát, akkor nekem volt kötelező, mint genyósági alsegédnek.

Nem lehet szó nélkül hagyni a BOON-on megjelent interjút, márcsak az emberi önbecsülés miatt sem, de szerencsére Ádám már megtette. Az a dologgal a kisebbik hiba, hogy olyan lila fejjel fejeztem be az olvasást, hogy egyből padlizsánkrémet tudtam volna belőle sütni, de már megint olyan kérdés lett elba…gatellizálva, ami pedig kutya mód fontos (lehetne).

Olyan boldogabb országokban, mint az USA vagy az Egyesült Királyság, a könyvtárak munkájában óriási szerepet vállalnak az önkéntesek. No nem azért, mert ott olyan marha sok idejük lenne az embereknek, hanem mert szeretik és használják a könyvtárukat, jóban vannak a könyvtárossal stb. (Selfnote: egyszer Sollosi Erikát érdemes lenne erről alaposan kikérdezni, vagy csak végigolvasni a Google első találati oldalát.)

De van egy nagyon fontos része a dolognak: az önkéntesi munka a könyvtárosit egészíti ki, tehát ha nincs könyvtári munka, akkor nem lehet önkénteskedni. A könyvtári szakmai munka meg … ööö … mi is? Na igen, szóval egyelőre abban sem szoktunk biztosak lenni, hogy mik azok a könyvtárosi kompetenciák, nem hogy a szakmai munka. Mert ugyebár még a katalogizálást is lehet(ne) automatizálni egy jobb rendszerben, nemhogy a címleírást. Szóval hálás lennék, ha valahol le lenne egyértelműen írva – mai kontextusban! -, hogy mi is az a könyvtárosi szakmai munka.

Aztán jöhetnének az önkéntesek, lehetne flash-mob katalogizálni, játszani, bulizni, addig meg markoljuk a bilit, rágjuk a párnát.

Puffogás off.