Az idei vándorgyűlésre a FITT igyekszik megint kicsit kimozdulni az eddigi keretekből, és egy olyan rendezvényt szervezünk, ami remélhetőleg továbbra is kifelé mutat a szarból. A témát tulajdonképpen csak az utcáról kellett felvenni, azaz olyan, a weben túl- könyvtároséknál meg igencsak alulhájpolt témáról van szó, ami bár megjelent pár helyen, de még mindig hipster-téma, legalábbis MKE-szinten. Persze mindig van néhány szó arról, hogy ki mit gondol erről, de konkrét témák kifejtése, végigrágása a K2 szakmai műhelyen kívül nem igazán történik.
A FITT idei témája a könyvkiadók és a könyvtárak kapcsolata lesz. Ez a téma első látásra eléggé lerágott csont már, de ha aktuális kontextusba tesszük, akkor azért lehet még mi újat mondani róla. Az új típusú problémák mondjuk idén év elején kezdődtek (ha a Kiss Gábor-féle minősíthetetlen megnyilvánulásokat nem számoljuk), méghozzá a Harper-Collins üggyel, amelyben egyébként pont hétfőn nyilatkozott az ALA: egyelőre különösebb sikerek nélkül, de perspektivikusan folynak a tárgyalások. (Megyek államtitkárnak, látom, a szókincsem megvan már hozzá…)
A második lökést Bodó Balázs A szerzői jog kalózai című műve adta, és rengeteg olyan gondolatot tartalmaz, amely a jövő tervezésekor nélkülözhetetlenek lesznek, mindenképpen kötelező olvasmánnyá tenném legalább könyvtár szakon, de inkább még középsuliban, valami társadalomismeret jellegű órán.
A harmadik probléma, hogy még mindig nem igazán lehet tudni, hogy mit is akar a könyvtáros szakma magával csinálni 10 év múlva, és ennek érdekében mit is óhajt tenni. Az MKE-nél ugye nyilvánosan semmi nem jelenik meg, a Könyvtári Intézet és az OSZK hallgat, és úgy általában csönd van.
Ezt a hármat, ha összerakjuk, akkor pont kijön belőle egy (remélhetőleg) kellemes sörözős beszélgetés a pécsi Minaret étterem kerthelyiségében (ez nem reklám, hanem információ) a vándorgyűlés első estéjén, csütörtökön. A cél, hogy a kiadók és a könyvtárosok legalább meglássák egymás platformját a digitális kultúra területén, még ha közös nézőpontot nem is találnak majd. (Sajnos, erős a félelmem, hogy semmi nem lesz, mert az aggresszív hajtépés vagy a kedélyes mellébeszélgetés fog menni, de adjunk egy esélyt a gyereknek.)
A beszélgetéshez viszont nem árt egy kis előzetes gondolkodás, ami alapján el lehet indulni. Mivel elég kevés az együtt töltött idő, ezért nagyon jó lenne, ha nem az alapvetésekkel menne el az este (ki mit csinált eddig, mit csinál most – ezt azért kb. tudjuk), hanem érdemi problémákról beszélnénk – a jövőt illetően.
Mint minden (jövőbeni) résztvevő, én is igyekeztem végiggondolni, hogy mit is tartok erről, és a következő dolgokra jutottam (elnézést kérek, ha ismétlem a korábbi bejegyzéseim bizonyos részeit):
- A könyvtár alapvető feladata volt és lesz a felhasználó és az információ, a tudás közötti távolság lerövidítése és ha lehet, megszüntetése (ergo, nem mi vagyunk a Szent Grál őrzői). Minden, ami ezen túl van (adatkezelés, informatikai és információelméleti megoldások, kiegészítő szolgáltatások, infrastruktúra, fizikai környezet, szervezeti felépítés, jogszabályi környezet), ennek a szempontnak a szolgálatában kell, hogy álljon.
- Amikor megjelent az internet és a digitális kultúra, ez a lecsökkentendő távolság potenciálisan nullára csökkent. Azaz, az esetek – most már – döntő hányadában nem kell könyvtár, hogy valaki megfelelő minőségű tartalomhoz, tudáshoz jusson. A maradék eseteket pedig a művek, információk jogi tulajdonosai – jellemzően a kiadók – nehezítik meg, tiltva a másolatkészítést, a digitális tartalomszolgáltatást etc. Azt hiszem, nem nehéz belátni, hogy ha a tartalomszolgáltatás en bloc átáll a digitális pályára – és ez nem hogy reális veszély, hanem maga a valóság -, akkor egy szereplő biztos potyog a történetből, és az a könyvtár lesz, ha nem tudja megtalálni az új szerepét az új világban.
Tehát a jövőben olyan típusú átalakításokat kell elvégezni, hogy:
- Csatlakozási felületet nyújtsunk a tartalomelőállítóknak (szerzők, kiadók) – ehhez egy LibraryThing-féle központi rendszer nagyon is alkalmas lenne.
- Digitalizáljuk a teljes magyar nyomtatott kultúrát – ez, szerény számítások szerint is kisebb összeget igényelne, mint a TÁMOP/TIOP pályázatra szánt éves összeg.
- Erős összefogásokat kell elindítani, ne adj’ Isten, központosítani, méghozzá egyetlen szempont szerint: a szolgáltatási hatékonyság növelése érdekében. Valami eszementen jó válságmenedzser kéne, akinek teljhatalma van a szakma felett, és bár véres kézzel, de átsegíti a szakmát ezen a holtponton. (Ez a legesélytelenebb része a történetnek, és mielőtt bárki belémkötne, igen, vállalnám, hogy esetleg én is potyogok – miért ne, ha 10 év múlva egy prosperáló szakmába térhetek vissza?)
Érdekesség: 2006-ban (majdnem pont 5 éve) ment körbe egy kérdés, hogy milyen lesz a kultúra 2015-ben. Izgalmas visszaolvasni.
Tessék figyelembe venni, hogy ez egy (végtelenül szubjektív) vélemény, úgyhogy vitatkozni lehet, bunkózni nem. Mindenki, aki érdeklődik a téma iránt, és szeretne jönni, meg van hívva egy közös virtuális beszélgetésre. Ennek keretében lehet kommentelni vagy saját bejegyzést írni, a kérés csupán annyi, hogy linkeljetek vissza erre a bejegyzésre, hogy lehessen egy helyen követni a párbeszédet.
(Kép: Safegrowth)
9 hozzászólás a(z) “A jövőről” bejegyzéshez
Hadd vitatkozzak az alábbi mondatod második felének állításával: „Digitalizáljuk a teljes magyar nyomtatott kultúrát – ez, szerény számítások szerint is kisebb összeget igényelne, mint a TÁMOP/TIOP pályázatra szánt éves összeg.”
A HathiTrust számításai szerint (http://www.hathitrust.org/statistics_info) egy átlagos könyv 350 oldalas. A Google emlékezetem szerint 300-zal számol. Kb. 2 millió magyar könyv lehet, ami összesen 600 millió oldal. Egy oldal digitalizálása mennyi lehet? Ha kép, akkor kb. 50 Ft., ha ellenőrzött szöveg, akkor kb. 250 Ft. (az OSzK-s retrokonverzióban egy cédula katalogizálása kerül 250-be, nagy tételben). 600 millió * 50 = 30 milliárd Ft. Ha ennél igényesebbek vagyunk, akkor 150 milliárd. Nem tudom, hogy mennyi a TIOP/TÁMOP pályázati éves keres, de nem hiszem, hogy egy miliárd Ft-ot jelentősen átlépő összegről lenne szó. Az „én” 2 millió könyvem becslés, azon alapszik, hogy nagyjából ennyi a teljes OSzK-s könyvállomány, amiben azért szép számmal van külföldi könyv, és számítások szerint kb. 30 % nem jön be a kötelespéldányokból. Az 50 Ft. évekkel ezelőtti szintén „nagybani” ár, de feltehetőleg robotszkennerrel ez lehet ennél kevesebb is. De ha mondjuk 10 Ft-tal számolunk, még akkor is 6 Mrd Ft. lesz a végeredmény.
Kérlek, közöld az általad említett szerény számítás részleteit, mert ez így nekem nem tűnik igaznak.
[Áttéve válasznak] Tudtam, hogy ez lesz a gyenge pontja, és számolnom is kellett volna kicsit. Elég durván számoltam, de valahogy így nézett ki: 10 darab scanrobot kerül 200 millió forintba, de biztos van 10-20% kedvezmény egy ilyen tételnél (ez 10-20 millió forint!). 20 betanított munkás kerül évente (nagyon kb) 20 millió forintba. Ehhez hozzájön még egy konténer és egy kamion bérleti díja, plusz áram és benzin miegyéb, amiről gőzöm sincsen.
Ezzel a felállással ez a társaság két műszakban, 16 órában tudja digitalizálni 10 gépen a könyvállományt, ami 1500 oldalas (nagyon alacsony átlag) sebességgel 15 000 oldal / óra = 240 000 oldal / nap * 5 munkanap / hét = 1 200 000 oldal / HÉT * 4 hét / hónap = 4 800 000 oldal / hónap * 57 600 000 oldal / év, és ezt a sort lehetne a végtelenségig folytatni. A lényeg az, hogy ha két év alatt leírható a gépek ára, akkor az oldal költség (a fent említett bizonytalanságokat – energia, szállítás stb. – hihagyva) 115 200 000 oldal / 240 000 000 kiadott forint aránnyal jön ki, ami alig fél forintos árat jelent. A 600 millió oldal 6- év alatt lenne meg, ami 320 millió kiadást jelent, ami még mindig 1,875 forint / oldal. Ezt nagyon durván kéne megemelni energiaköltséggel, hogy kijöjjön a fenti társaság számítása.
És tudod miért? Mert ha mi csinálnánk, akkor a mi hasznunk nem forint lenne, hanem a digitalizálás szolgálata.
Tudom, hogy ez nem ennyire fekete-fehér (nem számoltam bele többek közt a restaurátori, korrektori munkákat), de rettenetes rondán el vannak szállva az általad említett árak. Abból meg a legutoljára indulnék ki, hogy milyen árat mond egy közintézmény, főleg az OSzK (minden tiszteletem az övék, de akkor is).
Szerintem…
Kösz, ez ár jobb közelítés, én azonban még hozzátennék néhány tételt, ami kimaradt a számításból:
1) a szkennelés mellett ott van az ellenőrzés, és a hibák javítása. Drótos Laci sokat tudna mesélni a Google/Internet Archive/stb. helyekről leszedett könyvekben található hibákról. A lényeg, hogy szerintem kell, hogy legyen ellenőrzés, és annak van ára, hogy pontosan mennyi, azt per pillanat nem tudom megmondani. De mondjuk tegyük fel, hogy egy könyv végigpörgetése 1 mp / oldal, akkor ha szinkronban megy az ellenőrzés a szkenneléssel, akkor kb. 4 további ember kell az ellenőrzésre és még egy a hibák utólagos szkennelésére (plusz egy 11. szkenner, amivel ez dolgozik, bár annak nem kell robotszkennernek lennie, mert ott egyedi oldalakkal fog dolgozni.
2) 1500-as sebességnél egy szkenner óránként 5 könyvet, a teljes csapat egy nap alatt több, mint 800 könyvet dolgoz fel. Ennek a mozgatása legalább két külön ember feladata (a két műszak miatt).
3) a projekt menedzselése (az emberek beosztása, technológiai kiszolgálás, intézkedés, pizzarendelés stb.) – legalább két fő
4) szakmai felügyelet – mindig vannak problémák, kérdések, nehéz esetek, ahol nem elég csak betenni a könyvet és nyomni a gombot. Egy, vagy két fő.
5) tárolás. A HathiTrust szerint 3,095,289,050 pages = 396 terabytes, vagyis 1 millió oldal nagyjából 132 GB, azaz napi kb. 240 ezres oldalszámmal 33 GB-nyi adat jön össze (egy oldal 300 KB, ami nem tűnik egy nagyon jó minőségnek). Éves szinten 7,5 TB. A HathiTrust szerint a tárolás költsége GB-onként 3,4 USD, éves szinten 25 000 USD, ami mai 180 Ft körüli árfolyamon 4,5 millió Ft. Tegyük fel, hogy ebben benne van a gépek ára, a fogyasztásuk, az üzemeltetésük és infrastruktúrájuk is.
6) bérek mellett mindig vannak járulékok is. Azt hiszem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy kb. ez a költség nagyságrendileg akkora (de minimum a fele), mint az, amit a jómunkásember a végén nettó megkap. Tehát 20 szkennelő, 4 ellenőr, 2 utószkennelő, 2 raktáros = 28 betanított ember (bár megjegyzem, hogy az OSzK vagy az Egyetemi Könyvtár raktárosai, akiket én ismertem, mind magasan képzett illető valamilyen, a munkájától eltérő területen) = 100 havi nettóval számolva ésvi 67 millió. A 4 vezetőnek legyen mondjuk dupla a fizetése, az évi 19 millió. Összesen 86 milllió. Vagy ha csak a 50%-os bérterhet vesszük, akkor 65 millió körül.
Mivel évi 57 milló oldalas sebességgel a 600 millió 10 év alatt lenne meg, 10 évre számolva az összköltséget:
bér: 650-860 millió, tárolás: 128 millió (mivel az elsőnek beszkennel oldala tárolását 10 éven keresztül fizetni kell, a projekt során az egy oldalra eső tárolási költség ugyan évről-évre csökken, de az éves kiadás a gyarapodás miatt növekszik), szkennerek: 200 millió (tegyük fel, 10 éven keresztül lehet őket napi 16 órában használni).
Összesen 978 – 1188 millió Ft., ami 1,6-2 Ft / oldal.
A számításnak van néhány gyenge pontja: 1) nem beszéltünk a publikálásról és annak költségeiről 2) maximális kihasználásról és 1500 oldal / óra teljesítményt feltételeztünk, megállás és meghibásodás nélkül 3) nyilvántartás, visszakereshetőség, metaadatok 4) ezek képi adatok, erre még rájönne, ha nem is minden könyv esetében a karakterfelismertetés. Ezek mind súlyosan megdobhatják a költségeket, szóval egy 10-15 Ft / oldal, még vígan reális lehet.
Kiváncsi lennék, hogy munkáltatói tapasztalatokkal mit lehet még ehhez hozzátenni.
1, A hibajavítás természetesen kell, de a) a próbaszkenneléseken hiba nélkül vitte a könyveket a szkenner (tudom, nem garancia, de nem feltétlenül jelent óriási gondot), b) ki lehet adni társadalmi/távmunkába (mondjuk tanároknak, egyetemistáknak, háziasszonyoknak) nem drágáért, c) utólagosan simán lehet ellenőrizni szerintem, így akár egy feedback linkkel az olvasó is jelezheti a hibát.
2, Igaz, de… (l. a végén)
3, Igaz, de…
4, Összavonható más feladatokkal
5, 7,5 TB házi eszközökkel is tárolható, és milliós tétel alatt vagyunk akkor is, ha tükrözzük stb. Az áram díját meg nem számoltam, mert nem tudom, de ezt írtam :) Mindenesetre gyanús lenne, ha valaki azzal jönne, hogy a jelenlegi infrastruktúrát nem lehet használni hozzá (házak, hálózat, áram).
6, A minimálbér járulékokkal együtt havi 100 ropi (http://www.nettober.com/). ez azt jelenti, hogy nem évi 20, hanem 24 millió forint a bérköltség. Tíz év alatt 40 misi a különbség, ami összesen 3,125 ft oldalköltséget jelent.
7, A szkennerek karatkterfelismerést végeznek röptiben (ABBYY-t használtak még tavaly, most nem tudom), de még emellett elég sok munkát elvégeznek (publikálás, metadatok stb.). ajánlom az oldalukat: http://www.treventus.com/bookscanner_pageturner.html
+, Azt még mindig nem vetted figyelembe, hogy van sok ezer könyvtáros, akik fizetést kapnak, és ezért cserébe igazán nem nagy kérés, hogy ezzel foglalkozzanak. Van rá idejük és módjuk is, ez egészen biztos. Az ő fizetésüket ebbe beleszámolni meg nem ér. (Ráadásul most látom, hogy 65-75 ezer euro az új ára a gépnek, ergo 20 milla alatt vannak bőven, mínusz kedvezmény…)
De mindent összevetve: hol van a 10-15 forint az 50-hez vagy a 250-hez képest? Ráadásul (demagóg vagyok vállalom), ez olyan feladat, ahol a költségekkel tisztában kell lenni, de nem szabad, hogy bármiben is akadályt jelentsenek.
Mert. Meg. Kell. Csinálni.
Viszont: ha az OSZK mondjuk beruházna 3 db szkenrobotba és ráállítana a sok léhűtő közül 9-et (akik amúgy is feleszik a munkabért) és 24 órában nyomatná, plusz járulékos költségek (áram, ilyenek), akkor akár még igaz is lehet. Mármint ha nem akarjuk kiszervezni, hanem házon (OSZK-n) belül akarjuk megoldani.
Persze én csak hangosan gondolkodom, nincs maximális rálátásom a dologra.
„Mert. Meg. Kell. Csinálni.”
Ez a lényeg! Az összes többi lényegtelen!
Meséljetek, milyen volt a Mecsek sörözőben?
Bocs. Minaret étterem. Kommentet javítani nem lehet? ;-)
Lehet, de nem kell :) A beszámolót megtalálod itt: http://konferencia.klogplus.hu/2011/07/18/fitt-kocsma-ekonyv-es-digitalizalas-2011-07-14/
[…] szervezett az MKE Fejlett Információs Technológiák és Társadalom Szervezete nevében Takács Dániel az ekönyvekről és digitalizálásról, könyvtárosok és kiadók között. Őszinte meglepetésemre, a témára több mint ötvenen […]