Támogasd a klog.hu-t!

Újra lehet egy kattintás fáradtság árán adományokkal támogatni a klog.hu működését, amelyet vagy a támogatás című oldalon (ahol további információk is találhatóak az átutalással kapcsolatban – mielőtt valaki kérdez, kattintson oda, és olvassa el a tájékoztatót!), vagy lent az “oldalsávban”, a keresőmező alatt lehet megtenni.

A hozzájárulásokat mindenki nevében köszönöm.

Featured picture by czbalazs.

Kiborult (már megint) a bili (frissítve)

Andris (nagyon helyesen) belekezdett az UTCA és a könyvtár.hu-kampányba, igazán rendes, olvasható és kielégítő írásokkal. Sajnos egyúttal olyan levesbe sikerült belecsinálnia, ami már sokszor visszafröcskölt.

Most is így lett (korábban hasonló helyzet volt a könyvkiadókkal, bár nem ilyen indítékokból): a bejegyzéssorozat ki lett kiáltva lejárató kampánynak. Ezért gondoltam csak annyit megírni, hogy Andris hajrá, és vigyázz, itt olyan asztal van, amin baromi nagy pénzek cserélnek gazdát, ráadásul jellemzően állami zsebből kerül magánba, ami mint tudjuk mindig kényes kérdés. (Bár ezt te úgyis tudod, így szinte fölösleges is mondani.)

Az e-Corvina Kft. által alkotott Corvina integrált könyvtári rendszerről (és társairól) meg továbbra is az a véleményem, hogy ennyi pénzből legalább sokszor ilyen jót kéne nyújtani (érdekes lenne visszaszámolni, hogy hány könyvtár használ milyen rendszert, mennyi volt a vételi ár, és mennyi az azóta fizetett éves követési díj, amibe mint pár éve megtudtam egy másik fejlesztő cégnél, azért nem sok minden gyakorlatilag semmi nem fér bele – ja, hogy az üzleti meg államvédelmi titok, elnézést). Ha lejárató kampány, miért tartunk ott, ahol (egy működésképtelen MOKKA-val, egy teljesen értelmetlen ODR-rel stb.), és miért igaz minden szava annak, amit Andris leírt?

A TÁMOP környékén elég sok minden kiderült, és persze ezt meg simán le lehet tagadni, mert az árajánlatokat és pontos tartalmukat úgysem fogja senki sem nyilvánosságra hozni… És ott voltam egy ún. fejlesztő-könyvtáros párbeszéden is, amin értelmes párbeszéd helyett (illetve annak elenyésző mennyisége mellett) a többség elmondta, hogy az ő rendszere miért olyan jó. Ezek után nehéz elhinni, hogy bárki bármilyen együtt működést komolyan gondolt. És azt sem árt kifelejteni a történetből, hogy ő az egyetlen a társaságból, aki nem a saját zsebére dolgozik.

És eszem ágában sincs ezt a fejlesztőkre kenni: mint már sokszor elmondtam, a könyvtárosok nemtörődömsége, fásultsága, hozzá nem értése, megalkuvása, önmagukat helyzetbe hozása ugyanúgy felelős ezért a helyzetért mint bárki más.

Eh, nagyon felhúztam magam ezen az arrogáns válaszon… (Alázat, az.)

Ui1: érdemes elolvasni ezt a levélváltást. Csak én érzem furcsának a hirtelen hangnemváltást? Hiába, a tények…

Ui2: most nem lesz komment és kész. Elfüstöltem a mérgem, egy jó ideig nem akarok újra foglalkozni ezzel a kérdéssel.

Ui3: a kérdés margójára fel lehet vésni (és mindenkinek megnézni), hogy egy angol fagyigép/hókotró mire képes (azért ez elég szerencsétlen hasonlatra sikerült, főleg az abból következő eszmefuttatások miatt – ennyire nem tűnik fel, hogy hol van itt a hatalmas nagy baj?). Let me introduce the Copac, íme a statisztika és a fejlesztői blog. Ez pedig nem fagyi és hólapát ellentéte, hanem maszatolós semmitmondás és a teljes nyitottságé.

Ettől a találattól pedig annyira megnyugodtam, hogy megnyitom a hozzászólásokat (Twitteren és Readeren úgyis megoldotta az, aki akarta). Nosza.

Ui4: lehet véleményt nyilvánítani, kirakom ide is.

Loading…

A Budapesti Ügyvédi Egylet házi szabályzatának részlete (1870)

Az egylet könyvtára s hirlapjai a tagok és vendégek által helyben szabadon használhatók, kivinni egy személynek egyszerre csak egy munkát s legfölebb egy hétre, a könyvtárnok engedelme s annak adandó kötelező téritvény mellett szabad.

A könyvtárnok bizonyos előre meghatározandó órákban mindenkor a helyiségben tartózkodik, saját felelőssége mellett intézkedik a könyveknek távollétében leendő kézhez adásáról.

A könyvtárhelyiségben, mely egyszersmind tulajdonképeni olvasóterem, legalább egy asztal a tagok használatára irókészülékkel teljesen föl van szerelve.

Júzer interfész

Elég kritikus pont a könyvtárban, hogy az olvasó hogyan találkozik az információval a könyvtárban, és amióta nem a papírdokumentum az elsődleges (illetve mihelyt nem az lesz az), nem is annyira egyértelmű ez a dolog. Egyrészt a digitális világgal való kommunikációs eszközeink fejlődnek hihetetlen mértékben, másrészt az eszközök által megjelenített információk formája, csomagolása kezd egyre használhatóbb lenni.

A bejegyzés apropója a Swissmiss soha meg nem unható repertoárjából az egyik legújabb darab, a fav4.org, ami 4 ikont rak ki nekünk egy lapra, amit aztán beállíthatunk a kezdőlapnak. Természetesen iÉrzés, tapogatós képernyőkre kívánkozik, de nyilván új utat mutat a könyvtárban található digitális eszközök fejlesztésében is. Itt nem csak az érintőképernyőkkel felszerelt terminálokra gondolok (ez nyilván pénzkérdés első sorban), hanem az azokon megjelenő alkalmazásokra, felületekre (honlap, katalógus, operációs rendszer stb.) – és ez már messze nem az anyagiakról, hanem csak és kizárólag a hozzáállásról szól (a fejlesztők részéről is természetesen).

Az operációs rendszert elég könnyen meg lehet oldani, fogj egy tetszőleges linuxot, szabd testre és kész. Google, Wikipedia, Ádám vagy a gyerek, vacsora után.

A honlapról és a katalógusról már rengeteget beszéltünk, de azt hiszem itt megint kell váltani, kicsit hasonló módon, mint a fav4.org nyitóképe. Félre ne értsen senki, nem buta alkalmazásokra vágyom, hanem egyszerűekre. Egy gomb, egy beviteli mező és kész. Valami ilyesmit hoztam hirtelen össze kb. 5 perc alatt:

Kell ennél több? Természetesen igen, de valahol ennek kéne minden könyvtári interfésznek kezdődnie, akár a felhasználó gépéről, akár a honlapról, akár a katalógusról van szó. Innen már lehetne fejlődni, de először el kéne játszani a “vissza a google-hoz” történetet. Ha én választhatnék, ezt a felületet fejleszteném tovább, illetve a fenti keresőmező köré építenék fel mindent. Mondjuk ilyesmit:

A lényeg tehát az lenne, hogy minél egyszerűbben, minél több lehetőséget kapva kéne a felhasználónak belépni a könyvtár virtuális terébe. Ez nem zárja ki azt, hogy irányítsuk a rosszul tájékozódókat, de innen még mindig egyszerűbb bonyolódni, mint viszont.

Itt viszont abba is hagyom, ennél tovább jelenleg nem merek menni, ahhoz még kéne ezt-azt tanulni… Majd legközelebb.

A bejegyzés illusztrálásához a Gliffy-t, a Smashing Retro és az Aquaticus Social ikonkészleteket használtam fel.

Rajzolok: Gliffy

Tegnap nagyon meg kellett akartam rajzolni egy folyamatábrát, amihez hirtelen nem találtam semmi elfogadható szinten használható és kinéző eszközt. Fél óra gúglizás és keresgélés után viszont ölembe pottyant a megoldás: a neve Gliffy. Ingyenesen használható webes alkalmazás, amivel tudunk rajzolni alaprajzot, folyamatábrát, BPMN-t (Business Processing Modelling Notation), UML-t, entitások kapcsolati rendszerét, (számítógépes) hálózati rajzot, felhasználói interfészt – akár egyetlen ábrán belül is.

Mindemellé bele van építve egy elég ügyes Yahoo! képkereső is, úgyhogy nem kell szemléltető ábrák után messzire menni, de a saját képeinket is fel lehet tölteni. Természetesen alkalmas a csoportmunkára is, egy accounthoz akár ezer felhasználót is hozzá lehet rendelni, így egy OSZK-méretű intézmény is kényelmesen el tud lenni vele.

Gombnyomással lehet a kész ábrát publikálni az interneten, de van hozzá külön WordPress plugin is. A kész ábrát ezen kívül le lehet menteni JPG, PNG vagy a Microsoft (fizetős) alkalmazásához, a Visio-hoz SVG formátumban is. Rendszeres backuphoz külön alkalmazás is van.

A kipróbáláshoz még regisztrálni sem kell, nyugodtan lehet nézelődni, próbálgatni. Sajnos Flash kell hozzá, de talán ez nem fog kizáró tényezőt jelenteni a nagy többségnél.

Technológiák, amik fontosak lehetnek még egyszer

Avagy válogatás egyik fő kedvencem, a Yankodesign legutóbbi pár hetes design-terméséből:

  • Kicsit régebbi, de engem nagyon megkapott az az elgondolás, ami a szabadpolcos könyvtári terek kinézetét, használatát tudná alapvetően megváltoztatni, leginkább mobil állványokkal kombinálva. Képzeljünk el egy olyan termet, szobát, amely egy gombnyomásra egy “arctalan” térré tud változni, helyszínt adva kiállításnak, vetítésnek, előadásnak. Kúl.
  • A következő kettőt együtt említeném meg. Mindkettő a – szerintem – kipusztíthatatlan papíron való reprodukciót (aka nyomtatást) közelíti meg, kicsit más szemszögből. Az első a tintát cseréli le egy jóval olcsóbb és könnyebben hozzáférhető alapanyagra, méghozzá egyszerű grafitceruzára – és radírra. Az elv egyszerű: az egyik oldalán bedugod, nyomtat, másikon, töröl (mivel nem égeti rá, ezért le is lehet radírozni a papírt). A másik nem a tintával, hanem a mérettel és az egyszerűséggel operál: vékony csík, amin áthaladva a papír megtelik tartalommal. Persze nem ezzel érdemes kinyomni a háború és békét, és a mérnöki tervekhez sem a legjobb választás, de hirtelen kinyomtatandó szerződésekkel, űrlapokkal, igazolásokkal egész jól elboldogulhat.
  • A negyedik főleg az iPad miatt vált gondolom aktuálissá és a MacView névre hallgat. Hasonlít Steve Jobs legújabb tökfölösleges vackához világmegváltó ötletéhez, azonban kicsit tovább van gondolva: a nagyméretű kijelző alól egy feleakkora touchscreent lehet kihúzni, ami tetszés szerint tudja szolgálni a kommunikációt a kütyüvel – lehet billentyűzet, tartalomjegyzék vagy akár keresőfelület.

Egy kezdő könyvtáros élményei

Most már több mint fél éve van annak, hogy gyakorlatilag újra kezdtem a szakmámat. Meglehetősen érdekes ebbe belegondolnom, hiszen szinte még el sem kezdtem… Új munkahelyem (mint azt már valószínűleg amúgy is mindenki tudja) a Budapesti Ügyvédi Kamara Könyvtára, amely tökéletesen más, mint az előző. Az alábbi pár pontban megpróbálom összeszedni, hogy mik az adottságok, lehetőségek, hátrányok stb.

Adottságok:

  1. A névleges olvasószám nagyon sokszorosa, hiszen elvileg az összes budapesti ügyvéd használhatja, igénybe veheti a könyvtár szolgáltatásait. Konkrétan egy 4-5000 főt jelent (plusz nem sokkal kevesebb ügyvédjelölt), ami elmegy egy izmosabb városi könyvtárnak is. A helyzetet vidámítja, hogy ugyan szintén csak névleg, de a Magyar Ügyvédi Kamarát is hivatott vagyok kiszolgálni, “szerencsére” ez a pár fős stábon kívül nem sokat jelent, ugyanakkor eléggé messze mutató lehetőségek vannak benne. A gyakorlatban viszont ez a hatalmas tömeg nem igazán használja a könyvtárat, a havi felhasználószám 200-250 fő, a telefonos, emailon keresztül történő megkereséseket is beleértve (fizikailag úgy 200 ember fordul meg a könyvtárban havonta). Ebben természetesen az a feladat is benne van, hogy ezt a számot legalább háromszorozni kéne (illetve a virtuális látogatások számát kéne leginkább növelni, a következőkben leírom, miért).
  2. A fizikai tér egyértelműen múlt századi. A Kamara székháza még a 19. század végén épült (és kifejezetten a Kamara céljaira), ennek földszintjén kapott helyet a könyvtár, meglehetősen korszerűtlen térhasználattal és -beosztással. A bútorok legalább szépek (ugyanakkor pazarlóan kihasználhatatlanok), és a használt technológiák sem a legrosszabbak (van wifi, számítógép, halogén világítás stb.). Szintén csökkenti a megfelelő helykihasználást, hogy itt helyezték el az Ügyvédi Múzeum nagy részét is. A helynek magának viszont annyi előnye van, hogy télen meleg, nyáron hűvös, cserébe jó sötét. Ráadásul maga a fizikai tér az egyik fő érv a virtualizálás mellett: elég alacsony a kapacitása, mind a látogatók, mind az állomány szempontjából. A szabadpolcok mennyisége az előbb említettek miatt elég szűkös, a raktár cserébe a pirinyónál valamivel kisebb (két sorban rakva a könyveket a polcokra fér el benne nagyjából 3-4000 kötet), de az olvasók által használható helyek száma sem több húsznál, ami jelenleg ráadásul csak fele annyi a jelenlegi körülmények között.
  3. Az állományra leginkább a fantasztikus szó illik. Mennyiségében ugyan nem túl nagy (jelenleg olyan 15 000 kötetre becsülöm, mindjárt elmondom azt is, miért), viszont gyakorlatilag teljesen lefedi a kiegyezés és a 2. világháború közti időszakot, pont azt a periódust, amit annyira szerettek elfelejteni 50 évig, viszont létrehozott egy olyan államot, rendszert, ami működött (a könyvek tanulsága szerint messze hatékonyabban, mint jelenleg). A kötetek döntő része a régebbi időkből való, ezek kb. fele (még) feldolgozatlan hagyatékokból. Az öröm eddig tart, mert utána érkezik a fekete leves: nyilvántartás gyakorlatilag nem létezik. Illetve igen, de az elég furcsa: először is, könyv alakban évente-két évente adták ki a könyvtár katalgusát az 1870-es években, egészen az 1900-as évek elejéig. Ezekből elég sok megvan, de a jelenlegi állományra nehéz ebből vonatkoztatni. A 900-as évek közepétől van rendes leltárkönyv, amelynek írása abba maradt valamikor 2007-ben, azóta excelben vezetik. A szakrend hasonlóan változott: kezdetben volt egy elég részletes, ügyvédek által kidolgozott (legalábbis nincs hivatkozás benne külső forrásra, és ebben a könyvtárban mindig is legalábbis jogi végzettségű ember volt a könyvtáros) szakrend, majd valamikor ezt leváltotta az ETO. Az állomány jelentős része pedig szinte a tökéletes káosz állapotában van – értsd: hatalmas, áttekinthetetlen kupacok a földön (ez a pár éve végzett felújításnak, és az annak során leszűkített raktárnak köszönhető).
  4. A technikai felszerelést már említettem, azért még egy kör: nem csúcstechnológia, de van. Sajnos kicsit rosszabb a helyzet, mint mikor ideérkeztem (egy elég ócska fénymásoló van most itt), de nyílt wifi van, két számítógépet lehet használni, nyomtató, szkenner pipa. Természetesen vannak ötleteim, de a mindennapi forgalmat és munkát ennyi is (éppen hogy csak, de) kielégíti. A könyvtárnak sajnos nincs önálló honlapja, hanem egy, a Kamara honlapján belül kialakított (elvileg) csak jelszóval hozzáférhető részen van egy eldugott lapja. Szerkesztésébe nincs nagyon beleszólásom, így ezt most elfogadom adottságként, amin majd esetleg lehet változtatni. Katalógus szintén nincsen, ld. fentebb sorolt okok. Adatbázis egy van, a CompLex Jogtára, amiről most nem szeretnék hosszabban értekezni, mert elszabadulnának az indulatok (részemről). Lényeg az, hogy van, többé-kevésbé használható, így feladatot jelent ennek is a kezelése, tanítása.
  5. A könyvtárosok száma egy fő, azaz én vagyok. Van egy félállású asszisztens, aki viszont nem könyvtáros, de baromi gyorsan gépel, és szintén adottság. Ráadásul csak egy évig, így épp most van, de aztán nem tudom. Ez egyben azt jelenti, hogy ami feladat előfordulhat egy könyvtárban, az rajtam csapódik le – többek közt ezért is van nyitva a könyvtár csak 4 órát naponta, de még így is elég szoros a menetrend.

Ez a helyzet. Mélyvíznek érzem, de olyan mélyvíznek, amiben jó érzés úszni. Rengeteg feljesztési lehetőség, feladat van: az egyik legfontosabb az aktív felhasználók számának növelése, aminek egyik előfeltétele az állomány rendbe tétele, ehhez pedig a Koha és egy olyan masina fog segítséget nyújtani, ami (szerintem) lazán lehetne a “minden könyvtárosok álma és a felhasználók abszolút öröme” díj nyertese – már ha lenne. Ezzel lehetővé válik egy teljesen digitális könyvtár létrehozása, amelyből aztán annyi minden következik, hogy a teljes blogom kevés lenne ennek megénekléséhez, szerencsére Ádám pont erre szakosodott. A teljesség igénye nélkül:

  • A felhasználók számának akár több ezer százalékos növelése (ez ráadásul több szempontú dolog, hiszen egyrészt nagy hányadát teszi ki az ügyvédségnek a fiatal nők csoportja, másrészt a térbeli és időbeli korlátok elég erősek ahhoz, hogy nagyban rontsák a könyvtárba járás kedvét).
  • Olyan osztályozási, rendezési elv létrehozása, amely sokkal jobban igazodik a jelenlegi jogi környezethez (ennek alapjai már megvoltak a régi katalógusokban, amelyekre építkezve egyszerű és flexibilis rendszert lehetett létrehozni).
  • Egy nagy, közös – akár országos – jogi-államigazgatási katalógus-adatbázis létrehozása a társintézményekkel, egyetemekkel és oktatási intézményekkel, szakmai szervezetekkel, helyi ügyvédi kamarákkal.
  • A mobiltechnológia aktív adaptálása és alkalmazása a könyvtári állomány felhasználásában. Ez különösen fontos ennél a csoportnál, egyrészt mert sok helyről kell hozzáférniük a forrásokhoz, másrészt az általuk használt eszközök egyre nagyobb részét teszik ki ezek a kütyük, és főleg azoknál, akik eddig nem jártak könyvtárba (nem voltak rászorulva, hogy annyi energiát rászánjanak, amennyi a könyvtárba való eljutást jelenti).
  • A jelenlegi állományra támaszkodva – úgy érzem – a Kamara képes lenne belevágni a digitális könyvkiadásba is. A jogi könyvkiadók még nem nagyon léptek, ráadásul az ügyvédek jó része még ma is technofób – de könnyen elképzelhető, hogy egy belülről indított kezdeményezéssel ezen lehetne változtatni. Összességében gondolok itt a tagság részére biztosított e-könyv olvasókra, a publikációk minőségét biztosító szakmai háttérre, a szellemi munkát fellendítő régi állomány feltárására stb.

Hát így most hirtelen ennyi. Rengeteg apró munka van, amit nehezít-lassít a mindennapi rutin (amiben pedig semmi gyakorlatom nincsen, azt nem tanították az egyetemen, hogy például hogyan működik egy folyóirat-állomány teljes körű kezelése), viszont lassan de biztosan azért haladok. Az egyik legsürgetőbb, legfőbb feladat a régi állomány feltérképezése és “eltűntetése”, ami részben már megvalósult. A szabad polcokon már csak a kurrens állomány van, mivel a hely ahhoz kevés, hogy minden kint legyen, viszont szelektálni sem igen lehet, mert a maradék hely nagyon kevés. Eddig készült egy gyors leltár kb. 2500 kötetről, ami természetesen nagyon alap szintű feldolgozást jelent, de legalább ennyi megvan. Rengeteg takarítással, pakolással jár még mindig a munka, amit aztán majd digizálás és/vagy restaurálás fog követni, és csak utána következik a tisztességes tartalmi-formai feltárás (illetve a kurrens állomány esetében ez már akkor elkezdődhet, ha el kezd működni a katalógus-adatbázis).

A helyzetet csak az nehezíti meg nagy mértékben, hogy a könyvtár egyszemélyes. Eddig nem nagyon találkoztam olyan leírással, útmutatóval, segédlettel, hogy mit és hogyan érdemes ilyen helyzetben csinálni, milyen eszközök tudnak hasznára válni az embernek. Ebből okulva tervezem azt, hogy el kezdek ilyen témakörrel is foglalkozni itt, mert gondolom sokan járnak hasonló cipőben. Esetleg, ha olvassa valaki, akinek szintén ilyen típusú problémái vannak, keressen meg nyugodtan emailben, kommentben ötleteivel, kérdéseivel, megkeressük a választ rá.

Egy megjegyzés a végére: még Debrecenben hallottam először, hogy nem digitalizálás, mert az mérgezést jelent, és mennyire igaz. Úgyhogy maradok ezentúl a digizálás kifejezésnél.