Az Európai Unió kiírt egy Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP) és egy Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) nevű vastag pénzforrást. Az elsőről nem igazán tudok nyilatkozni, mivel csak vidéki könyvtárak vehettek részt benne, de ha csak kicsit is hasonlít a TÁMOP-hoz, akkor semmi jót nem várok attól sem.
A hiba ott lett elkövetve, hogy az egyes országokra lett rábízva a pénz szórása az országban. Kecskére a káposztát, ráadásul ez egy nagyon balfék kecske lett, mert még a látszatát sem sikerült megőrizni a kertészeti kultúrának, csak a csámcsogás zaja és a szerteszét szálló levélfoszlányok töltik be a képernyőt.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy van a csillió forintnak jelentős hányada, amit lenyel keresztbe kedvenc nemzeti könyvtárunk (mondhatni, fél fogára sem elég). A maradékot pedig feldobjuk a levegőbe, és megmondjuk a játékosoknak, hogy 10-en kapaszkodjanak össze (az tök mindegy, hogy melyik tíz, minél kevesebb közük van egymáshoz, annál mókásabb lesz az összkép), és úgy ugráljanak, hátha jut nekik is valami. Egy feltétele van még a részvételnek: azt a varázsszót kell közben kiabálni, hogy póóóóóóóórtááááál, így nem csak a játékos érzi magát jól, de az is aki csak nézőként téved be.
Komolyra fordítva a szót: az, hogy ez a történet igazából kinek nem jó, az eléggé egyértelmű. Nekünk, könyvtárosoknak. És kinek jó? A szoftverfejlesztőknek (általánosan mindegyiknek, nem szeretnék neveket mondani, úgy érzem, hogy aki már egyszer is kimondta a portál szót könyvtári kontextusban, az benne van már a buliban) természetesen. Újra lehet csinálni egy rendszert, azt sokért eladni, ami pénzt ráadásul az EU adja.
Mi lesz az eredmény? Megint lesz egy rakat portál (azért kevesebb, ahány IKR), újabb szekértáborokat felépítve. És mi lesz a portálokon? Semmi. De tényleg. Még ha a könyvtári tartalmakat húznák be, talán-talán. De úgy, hogy a portálnak magának gyakorlatilag csak annyi köze lesz a könyvtárhoz, hogy az OPAC-jának információit átrántja, a többit pedig lesz szíves a könyvtáros felrakni – na ebből nem lesz semmi. Fogadhatunk is nyugodtan, van rá egy túrórudim. A másik baj, hogy ha még könyvtári tartalmakat is húznának át, még akkor is elég gyér lenne a tartalom, igaz egyre több könyvtár állít elő tartalmat, de az még mindig nulla egy indexhez képest.
Szekértáborhoz apró csavar: minden portált egy fejlesztőcsapat fog kiadni. És melyik OPAC-kal fog az a portál jóban lenni? Csak nem az általa forgalmazottal? Csak de. És nem hiszem el, hogy meg fogják tökéletesen oldani a többi rendszerrel a párbeszédet, mert eddig sem tudták.
Alapvetően két helyen látom elhibázva a koncepciót: az egyik (de nem az első!!!) a kiírás maga. Azt hiszem nincsen olyan kollégám, akivel ne értenék egyet, hogy a kulturális kormányzat újabb idióta és teljességgel értelmezhetetlen döntését kaptuk a nyakunkba, bármit fognak mondani erről holnap, két hónap vagy egy év múlva. Ezt a sarat nyalogathatják, de lemosni nem fogják magukról soha. A könyvtárigazgatói szint fölött eléggé terheli a felelősség az összes minisztériumi … ööö … embert.
A másik pedig a kiindulási helyzet a könyvtárakban. Jelenleg egy könyvtári rendszer (és arra ma jöttem rá úgy istenigazából, hogy az “integrált” jelző a legnagyobb vicc ebben a szakmában) annyi integrálatlan részből áll, amennyit csak szeretnénk. Most van egy OPAC, egy honlap, és ha szerencsések leszünk, sok-sok millióért lesz egy portálunk (megjegyzem, az első kettőt sem ingyen vágták hozzánk). És a három köszönőviszonyban sem lesz egymással. Mert az nem truváj, ha egy adott rendszer fejlesztői csinálnak egy másik, közös OPAC felületet a felhasználóiknak, így nem számolom ezt a lehetőséget. És hogy mi lenne a jó? Ha lenne egy tényleg integrált könyvtári rendszer, amely egyben kezel mindent (honlap, OPAC, egyéb tartalmak, hírek, anyagok stb.) egy ún. portálban (de akkor már nevezzük CMS-nek, mert hárombetűs, és még van hitele, legfőképpen pedig tartalom mögötte), és az egyes portálokból épülne fel a nagy közös, így valami alapra húzhatnánk rá az épületet.
Ami most van, lesz, az össze fog esni, mint egy kártyavár, ha jön egy szellő. Mondjuk egy választás. Vagy egy újabb válság. Esetleg felgyújtják az OSZK-t, mert úgy beálltak a focidrukkerek, hogy nem tudják megkülönböztetni a Dísz teret a Szabadság tértől, meg különben is, a papír jobban ég, mint a film. Vagy mit tudom én.
És a legjobb: mindezt, amiért most úgy ácsingózunk, már rég csinálják. Úgy hívják, hogy Könyvtárportál, van neki demója, fejlesztik, ráadásul pont a Könyvtári Intézetben. Csak hát amikor tavalyelőtt az első apró jelek, bemutatók készültek, mindenki gúnyosan húzta a száját, hogy ugyan Andriskám… Most meg nem tud elaludni a nép, ha nem matrázza el ötvenszer, hogy “mindennapi portálunkat add meg nekünk ma.”
Igazán tökös lépés az lenne, ha a teljes szakma tüntetően távol tartaná magát az egésztől.
