Mi lennék ha…


…nem lennék könyvtáros? Nem tudom, egy csomó minden érdekel, de nehéz lenne megmondani.

  • Szeretem az irodalmat és a történelmet, főleg a kettőt összekapcsolni. Sajnos nem vagyok kutatótípus, de ha elkap a hév, akkor egyszer-kétszer sikerül összehozni egy-egy jobb szemináriumi dolgozatot. Na de hosszú távon? Nem hinném…
  • Szerettem fotózni. Főleg gimiben, rengeteget mászkáltunk a természetben, egész napokat töltöttünk a laborban, a vége felé tartottunk szakkört a „kicsiknek”. Aztán mikor visszakerültem Pestre, kicsit még nyomtam (Sydney még adott egy lendületet), de aztán szépen lassan belefáradtam. Amikor időm lenne, akkor szemem nincs. Amikor meg az lenne, akkor épp nincs nálam a gép.
  • Szeretek barkácsolni.  Vésztartaléknak – arra az esetre, ha nem vennének fel egyetemre (két helyre adtam be: német-könyvtár, magyar-könyvtár) – be volt tárazva a bútorrestaurátor szakma. No nem túl komolyan (ha őszinte akarok lenni, az eszembe se jutott, hogy nem vesznek fel, aztán majdnem nem, de ez már másik sztori), de megvoltak a helyek, ahova a fel nem vételről szóló levéllel a kezemben mentem volna.
  • Gimiben foglalkoztam könyvkötészettel. Fantasztikus szakma ez is, sajnos a könyvkötő mester kb. 10. után már nem járt, helyette egy helyi testvér tartotta, oda már kisebb lelkesedéssel jártam. Simán benne lennék ebben a szakmában is, ha szakdolgozatokon kívül mást is érdemes lenne kötni. Főleg kézzel…
  • Miután végeztem, voltam olyan formában, hogy elmenjek bringafutárnak, bár akkor ez még eszembe sem jutott. Most irigykedve nézem őket (akkor is, ha tudom, hogy sokszor mekkora szopóág), legalább bringázni kéne gyakrabban.
  • Állatira szeretek vezetni. Ha nagyon megszorulnék, és lenne annyi pénzem, valószínűleg beruháznék egy járgányba, és mennék taxizni vagy hivatásos vizsgával kamionsofőrnek. Tudom, ez sem leányálom, és főleg utóbbi nem nagyon kedvez a családi életnek, de akkor is vonz.
  • Ha nekifeküdnék az edzés-témának, simán el tudnék menni kosarazni is. Sőt, volt egy idő szintén gimiben, amikor egészen komolyan vettem magam – akkori eredményemen meg is látszott, de aztán sérülés, bajmolódás, leépülés, egy visszatérés, majd feladás. Sajnos.
  • Ezenkívül szívesen megtanulnék programozni, Photoshoppolni és (web)dizájnolni, rendeszergazdálni és autószerelni, sőt még a köztársasági díszszázadba is beállnék (a méretem miatt nem utasítanának el, az biztos).

Mindennek ellenére szeretem a könyvtárosszakmát, és ha nem kényszerítenek, benne is maradok. Lúzer vagyok?


9 hozzászólás a(z) “Mi lennék ha…” bejegyzéshez

  1. Úristen, te már pár év forral eljutottál oda, ahova múltkoriban Ádám a FIKSZ-en!

    Pedig kell a szakmának a folyamatos utánpótlás – és lehetőleg nem lúzerek!

    Kérdés, hogy ki és kit tart annak… :)

  2. Te döntesz arról, hogy lúzer vagy-e. Amiket felsoroltál, azokból biztosan kikerekedik egy számodra és környezeted számára megfelelő tevékenységi kör. (Erősebb idegzetűeknek: üzleti modell.) :-) Nosza!

  3. Hmm… sohasem tudtam mi leszek. 33 éves koromra jöttem rá.
    Ergo hasonló szellemben vágtam bele az életbe én is. Plusz még ki is próbáltam magam mindenben amiben lehetett.
    Akár lúzer lehetek én is amiért nem pénzügyi vezető vagyok valami bankban…
    De azt hiszem így a jobb. Nekem is, meg… másnak is.

  4. lúzerek vagyunk, de te még szemtelenül fiatal is (jól hangzik egy 32 évestől?)
    viszont, ha jól tudom a díszőrséghez túl magas vagy ;-)

  5. Nem, nem vagy lúzer! Igazság szerint nem is értem hogy jutott eszedbe… Véleményem szerint a „könyvtáros” még ma is inkább hivatás, mint szakma. Kell hozzá egyfajta nyitottság, széles látókör és nagyfokú „információéhség”. ha egyszer belekóstolsz, nincs menekvés, dolgozhatsz kamionosként, bútorrestaurálóként vagy akár utcaseprőként is, akkor is könyvtáros leszel. Nyugodj bele végre és békélj meg a sorsoddal! :D

  6. Persze, hogy lúzer vagy. Üdv a klubban :)
    De irodalomból tanulsz majd olyanokat, hogy némely író 40-50 évesen publikálta az első könyvét, drámáját stb. Miért is kéne elkapkodni bármit? + arról szól ez a nyomorult (mások által éltetett) világ, hogy bizonyos időnként váltani kell. Nem elég már az sem, ha folyamatosan fejleszted-képzed magad, de lépni is kell, pozíciót-intézményt(-szakmát?) váltani. Különben beleragadsz az elkényelmesedésbe.

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .