Az USC-hez tartozó Center of Digital Future felmérése szerint egyáltalán nem annyira triviális, hogy a gúgli majd mindent megmond. A mégkérdezettek csupán 51%-a mondta azt, hogy szinte minden információt meg lehet szerezni a keresőmotorok segítségével.

Legutoljára a British Library kérdezte meg olvasóit, hogy mennyire veszik igénybe ezeket az eszközöket. Az eredmény – életkortól függetlenül -, hogy még mindig sokkal fontosabb a személyes ajánlás, messze maga mögött hagyta minden esetben a Google Scholart.

A tapasztalatok szerint a legfiatalabbak járnak a legkevesebbet könyvtárba, viszont ők adnak a leginkább a személyes tanácsra és használják legkevésbé a Google Scholart. Utánuk megnő a könyvtárlátogatási arány is, valamint kiegyensúlyozódnak az eszközhasználati arányok is.

A tanácsok csereberéjének egyik legnagyobb generátora pedig még mindig a szociális háló/közösségi alkalmazások, mint pl. a Facebook, amely teret ad a tapasztalatok cseréjére. Hasonlóan erősek a tudásmegosztó helyek is, mint pl. a Wikipédia, ahol egyre nagyobb elfogadottságot ér el a könyvtárosok jelenléte, vagy a Flickr, ahová a Library of Congress kezdte publikálni a képarchívumát (Ádámnál bővebben).

És hogy mi a tanulság az egészből? Egy, hogy egyáltalán nem igaz a Google-mítosz, azaz nem mindenki egyből esik neki a gúglinak vagy más keresőnek. Kettő, hogy a könyvtárosoknak be kell épülni a közösségekbe, méghozzá ezeknek az alkalmazásoknak a segítségével (egy pár hónapos még csak pl. a Kreditvadász, de ott van a Turulcsirip – ahol főleg ajánlom Koronix játékát, a találdkit – stb.).

És addig húztam az időt (tegnap reggel óta), míg a Webisztán lehozta. Nem megyek újságírónak. Sem.

De legalább marhaságot sikerült kikövetkeztetnie belőle. Szerintem.

Forrás: SearchEngineWatch