Mentés Bloglinesban

bloglines saveTegnapelőtt óta van (tegnap vettem észre) a mentési lehetőséget a Bloglines béta felületén. A ping mellett a save ikonra/feliratra kattintva kommentálni és folderba menteni lehet az adott bejegyzést. A bal oldali folder/feed-lista alján pedig lehet váltani a My Library és a Saved között. Zsíroskenyér.

Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre a Malacka és a Tahó Születésnapi zsúr (Non bon joure) c. száma nélkül. Ezúton is köszönöm nekik.

Egy könyvtár naplója

A Bibliothek der Universität Konstanz nagyon szép helyen fekszik. (Legalábbis ezt mondják, akik már jártak arra, Bodeni tó, Svájc stb, megvan?) De nem csak ezt tudja: a 2 millió könyvet akkor olvassák a felhasználók, amikor jónak látják, ezt hirdeti a honlapon az első szöveg, ami megragadja a tekintetet. Aki kíváncsi arra, hogy ez milyen, ez olvassa el egy hallgató kollegina percről percre tudósítását este 9-től reggel 7-ig a Die Zeit-ban. Német tudás nem hátrány, de a Google Translate-tel angolul is lehet boldogulni.

Nem lehet rossz vizsgaidőszak közepén beszabadulni egy 24/7 könyvtárba… [sóhajt]

Via Infobib. Kép: mag3737@Flickr.

Web2.0-s alkalmazások érettségijei

  • IMDB: 1990
  • Amazon.com: 1995
  • Movable Type: 2001
  • WordPress.org, Typepad: 2003
  • Gmail: 2004
  • WordPress.com, Akismet, Youtube, TechCrunch, pbwiki: 2005
  • bbPress, Amazon S3, Twitter: 2006
  • Pownce: 2007
  • stb.

Mókás lenne végigzongorázni mindet :)

Forrás: Photo Matt.

Ilyen infravörös izé

Tanult testvéreim a hegesztésben, mondjátok el nekem, hogy pontosan mi lehet annak a cuccnak a neve, amely egy infravörös/lézer lámpából és egy tükörből áll, és azt tudja, hogyha átmegy a kettő között valaki, akkor ugrik egyet a számoló? Tudjátok, olyasmi, mint a sloziban a piszoár lehúzója jobb helyeken… Igazából látogató-számlálót szeretnénk csinálni, azon még folyik a brénsztorming, hogy a könyvtárosok átugrálják vagy átcsúsznak alatta WC-re/kávéért/ebédhez menet. De lesz megoldás, statisztikához szerintem még mindig kisebb hazugság, mint az egész állami kulturális igazgatás.

Hála az égnek és Moshinak, hogy belinkelte a Conradot, mert én meg éppen elfelejtettem volna. Igazából az az egészben a kínos, hogy még azt sem tudom eldönteni, hogy ez akkor most elektronika, vagy mi a jó élet, és ha előbbi, akkor azon belül mi lehet (méréstechnika, építőkészlet… á, majdnem olyan szép, mint egy ETO-táblázat – na jó, annyira mégsem).

És akkor ez a kérdés egyben nagyszerűen illusztrálhatja azt is, hogy hogyan érezheti magát egy könyvtáros, amikor a nyakába esnek egy hasonlóan konkrétan megfogalmazott kérdéssel… (Az már csak hab a tortán, hogy sokan elvárják, hogy ilyenkor ne egy szót mondjak, hanem kapásból szedjem elő a készreszerelt cuccot.)

Update: úgy néz ki, megtaláltam. Ugye fénysorompó a megfejtés?

Update2: mi a halál az az M18-as foglalat? Valaki lenne olyan jó, és rám szánna fél órát egy gyors fejtágításhoz?

Emberek!

A LibraryThing nekem is küldött (ahogy szerintem mind a 114 magyar felhasználónak) egy kommentet, amiben arra hívja fel a figyelmet, hogy eddig csak két magyar forrás szerepel a rendszerben, valamint hogy eléggé satnya a felhasználótábor is – legalábbis méretre. Ezért beindult a magyar tábor toborzása (ennek résztvevője vagyok én is). Az első 20 .hu-s domainről író tag pedig ingyen kap prémium accountot, ha elküldi a felhasználónevét és ír egy bejegyzést (igen, engem megvettek kilóra – de Ádámot is, így annyira nem szégyellem magam ;).

További LibraryThing-es bejegyzések.

Twitterer

Az iWiW üzenőfalát mindenki ismeri, a Twitter hasonló dolog, csak mérföldekkel jobb és használhatóbb. Félúton az IM (tudom, hogy mindenki tudja, de: pl. MSN, Skype, GTalk) és az e-mail között. Abban igaza van Andrisnak, hogy ha nincs rá szüksége az embernek, akkor teljesen fölösleges. Viszont függőséget okoz. Segít szétválasztani a munkát, a gyors megbeszélést, és a cetliragasztós üzenethagyást. Úgy is mondják, hogy mikroblog. Amiről az ember nem akar posztot írni, viszont említésre méltó, azt twitteli, és az már csak a saját belátásán múlik, hogy a blogjának az oldalsávján megjelenik-e ez a max. 140 karakteres üzenet (nekem speciel nem, de van, akinek igen). Hogy miért jó? Hírbehozó írt még a Webisztánra nagyon rég (március környékén) egy csomó bejegyzést csak a Twitterről. Az egyik elsőben felsorolta egypár +/- tulajdonságát, ezek közül pár pont:

8. Miért jobb mint a cset? A csetet nem használjuk arra, hogy folyton megírjuk ismerőseinknek, hogy mit csinálunk éppen most. Hülyének néznének. Blogba megírni meg túl rövid és érdektelen. (“A blogpost szóljon valamiről.”) A Twitter tehát létező piaci rés.

9. Kis, aktuális postmorzsák írására való, ráadásul a barátaink twittereit is nézhetjük közben (vagyis: hogy mit csinálunk éppen most mi mindannyian).

10. Kiváltja-e a blogolást? Azoknál biztosan, akik eddig is így (röviden, aktuálisan, személyesen, rendszeresen) írták a blogjukat. A Twitter amúgy inkább egy nagy népi activity reportolás. Úgyhogy máshol van egy kicsit a hangsúly, mint a blogolásnál. Nekem tökre megfér a kettő egymás mellett.

11. Mi értelme? Persze hogy semmi. De attól még jó, és addiktív.

12. Miért sikeres? Mert rövid és gyors aktivitást vár a felhasználótól. Ez sok oldalletöltést, és rendszeres visszatérő látogatókat eredményez a Twitternek. Bár persze feedből is lehet olvasni, de a twitterezésben mégis az a jó, hogy írja is az ember, nem csak olvassa másokét. Azt nem tudom, hogy lehet-e ezt csinálni mondjuk egy napnál tovább. Ha értesítőt kérek a többiek postjairól, akkor talán visszanézek holnap is. (Van auto-nudge funkció, ami automatikusan figyelmeztetést küld, ha 24 órája inaktív vagyok. Addikciót serkentő eszköz, na.) Meg itt ez a post, ami majd segít felidézni, hogy a mai napot twitterezve szomorkodtam végig.

Elég egyszerű a képlet: regisztrálsz, kapsz egy egyszerű felületet. Feltölthetsz magadról képet (ezzel együtt beállíthatod a profilodat), meghatározhatod, hogy milyen módon értesítsen téged a rendszer az új üzenetekről (weben, IM-en keresztül, SMS-ben stb.), kereshetsz embereket, akiket követni szeretnél és megnézheted, téged kik követnek. Ráadásul ha sok időd van, át is szabhatod a lapod megjelenését. Ezek után elmesélheted az ismerőseidnek, hogy mi a helyzet – 140 karakterben. De sokszor linkajánlás folyik, lehet telepíteni olyan plugint a WordPresshez, ami automatikuson kilövi Twitterre az új bejegyzéseket, így aki épp nem olvassa az RSS-t, az is megkaphatja, hogy jött új szöveg a blogra – akár SMS-ben is.

Nekem pont ez a funkciója nem tetszik annyira, mert nem úgy van, mint pl. a Google Calendars, hogy küldenek egy SMS-t az érvényesítő kóddal, hanem nekem kell küldeni a kódot a megadott (külföldi) számra. Ez így annyira nem jó.

Mivel nyitott API-val rendelkezik (Application Programming Interface – ennek segítségével lehet külső – harmadik fél – alkalmazásokat írni egy programhoz, szolgáltatáshoz stb.), ezért rengeteg hasznos kiegészítő, mashup van hozzá – magyar fejlesztés (a fentemlített tothbenedek úr készítménye) a Turulcsirip, amely a Twitter magyar felhasználóinak készült, és szintén tartozik hozzá Firefox oldalsáv, olyan mint az általam használt Twitbin.

Pár alapvető tipp:

  • válaszolni valakinek a @felhasznalonev, direkt üzenetet küldeni (csak a címzett látja) a d felhasznalonev formával lehet
  • helyünk meghatározására az L:varosnev formulát lehet használni, így aktuális tartózkodási helyünk megjelenik egy térképen, a minket kereső ismerőseink legnagyobb örömére/bánatára
  • (jó)pár Twitter-kiterjesztés Firefoxhoz

Elmaradtam már megint

Csak számokban: 56 pinned bejegyzésem van a Bloglinesban, erről mind írni akartam, bizony. Tegnap s-klubtunk a Csészényiben, a forrócsoki-kínálatuk hatalmas, és az a ’30-as évekbeli környezet, amit sikerült a környékről összetarhszedett táblákkal kialakítaniuk, kellő alaphangulatot kínál hozzá. DTP még képet is készített. Wifi sajna nincs, pedig épp egy konnektor mellett ültem. Jó, hogy laptop sem volt nálam.

Próbáltam terjeszteni az igét Twitterileg, meglátjuk mi lesz belőle… :) Ma reggel a Webisztán alapján aztán dobtam egy mélt, hátha, de szerintem gatyábarázás lesz, aztán mehet a levesbe, márminthogy ide.

A végén pedig Niki még meghívott a Puskinba, ahol aztán még volt alkalmam megismerkedni két kollégámmal, meghát ott volt Budai Laci is, akit ismerek már. Úgyhogy jó volt.