“An old tradition and a new technology…”

[Most pedig beszámoló következik. Sajnos Debrecenben nem lehet csak úgy wifit használni (mint most kiderült számomra, nem csak az egyetemen, de úgy egyáltalán, kávézókban sem – legalábbis, ha az embernek van másfél órája kiérni a vasútállomásra és megebédelni, ráadásul 30 fok van, ezért türelmetlen, akkor kis helyismerettel nehezen fog találni wifi kávézót, legalábbis az Egyetem Sugárúton), ezért csak papírra jegyzeteltem, de kicsit sok lett, így részleteiben postolom. Az egyetlen gond csak az, hogy nyár és vizsgaidőszak van… Úgyhogy lehet, hogy kicsit el fog húzódni a dolog.]

A konferenciát David Prosser, a SPARC Europe igazgatója nyitotta meg előadásával. Az Open Accessről és az intéményi repozitóriumokról (repository – adattárak, elektronikus könyvtárak, gyűjtemények) szólva elsőként vázolta a nyílt hozzáférés főbb jellemőit, a szükségességét kiváltó tényezőket. A legfőbb jellemzők az ingyenesség és a tudásmegosztás, amelyből mind a kutató, mind az intézmény, mind a szélesebb társadalom profitálhat.

Két útja van ezeknek a nyílt hozzáférésű gyűjteményeknek a létrehozása: vagy az intézmény információs központja (ha jobban tetszik, könyvtára) hozza létre, saját archívumok építésével (ezek az Open Access Initative standards-nek megfelelően építitk), vagy nyílt hozzáférésű folyóiratok működtetésével (Open Access Journals). A legfőbb jellemzőjük ezeknek a gyűjteményeknek, hogy intézeti közösség állítja elő, tehát minősített tartalom jön létre, tudományos tartalmú és igényű, állandóan hozzáférhető, tehát nem kötött bárminek a nyitvatartásához, és teljesen ingyenes valamint online.

Sok kezdeményezés indult e téren, Nagy-Britanniában SHERPA, Hollandiában DARE, az Európai Bizottságban pedig DRIVER néven. Az egyik legfontosabb gyűjtemény a SHEPRA által kínált OpenDOAR (Directory of Open Access Repositories), amely 875 nyílt hozzáférésű repozitórium kereshető adatbázisát tartalmazza.

Az új tendencia, hogy nem az olvasók, hanem a publikálók fizetnek: ha nem, akkor fizetős, nyomtatott verziója jelenik meg a cikkének, ha igen, akkor nylít hozzáférésű folyóiratban teszik közzé. Későbbi előadáson volt róla szó, hogy mára ezeknek a folyóiratoknak is megnőtt az impakt-faktoruk, így ez sem visszatartó erő most már. Mr. Prosser egy angol felmérésre hivatkozva állította, hogy átlagban és arányaiban kétszer annyit hivatkoznak nyílt hozzáférésű cikkekre, mint a fizetősekre.

Az E-Scienceről és az E-Researchről szólva Tony Hey-t, Anglia illetékes guruját idézve vázolta, mennyire hatékonyabb a kutatás a kollaboráció és a távoli eléréssel. Végül egy európai kitekintést adott a mozgalom eddigi résztvevőiről és eredményeiről (csak címszavakban: European Commission Study, EC Green Paper, egyetemi, akadémiai résztvevők). Ha valaki saját archívumot akar létrehozni, annak az EPrints nyújt segítséget.

Hogyan készítsünk RSS feedet egy Notepaddel, egy webszerverrel és egy sörrel

A következő bejegyzés szolgai fordítása lesz Stephen Downes – How to Create an RSS Feed With Notepad, a Web Server, and a Beer című írásának, amely 2003 júliusában látott napvilágot. Ehhez mérten nem éppen a legropogósabb buzzvördökkel van megszórva, sőt. De pont ez a jó benne.

És hogy miért: egyrészt egy késői reflektálás egy, a Katalistre írt levélre (RSS-téma, most nem idézném, utána lehet nézni), másrészt, mert a srác stílusa nagyon rendben van, ami sajna gyengén jött át a fordításban. Harmadrészt meg ha valaki Ádámtól és Évától óhajt elindulni, akkor ez itt pont jó lesz neki.

Az RSS (Rich Site Summary) egy XML fájlt takar… pamparampapam. Ádám csodásan leírta magyarul is az első bekezdést, jó hosszan és érthetően, ami arról szól, hogy mi is az az RSS.

Első lépés: felkészülés

Jegyzettömb: egy RSS fájl sima szövegfájl. Ez pedig azt jelenti, hogy bármely normális szövegszerkesztővel el lehet készíteni. A Windows Notepad (Jegyzettömb) pl. tökéletesen megfelel. Sőt: lehet használni Wordpad-et, hovatovább MS Word-öt is. Egyről azonban meg kell győződni mentéskor: hogy csak a puszta szöveget állítunk elő. Bármilyen formázás hazateheti az RSS fájlt. Csak szimpla szövegként mentsük. Leginkább a Notetab-nek nevezett szövegszerkesztőt ajánlom. Sima szövegszerkesztő, amely sosem okoz meglepetést mindenféle formázásokkal. Linuxban pedig a Bluefish-t.

Szerver: ha van weblapod, van szervered. A szerver az, ahol van a weblapod. Fel kell majd töltened fájlokat a webszerverre. Ha fel tudod rakni a honlapodat, ugyanúgy fel fogod tudni rakni az RSS fájlt is.

Sör: végy ki egyet a hűtőből, vagy ugorj le az ABC-be. Nyisd ki a sört.

Második lépés: keress egy mintát

Az RSS-készítés legkönnyebb módja lemásolni a másét. De ez ne okozzon gondot, az egész tartalmat ki fogjuk cserélni, a fájl formája pedig szabad licenszű bárki felhasználására. Itt van egy rövid, egyszerű példa:

(Másold ki a következőket, kivéve ezt a sort)

<?xml version=”1.0″ encoding=”UTF-8″ ?>
<rss version=”0.91″>

<channel>
<title>Élet és Könyvtár</title>
<link>https://eleteskonyvtar.hu/index.html</link>
<description>Élet és Könyvtár – otthon a könyvtárban </description>
<language>hu-hu</language>

<image>
<title>ÉK RSS favico</title>
<url>https://eleteskonyvtar.hu/rss.gif</url>
<link>https://eleteskonyvtar.hu</link>
<width>90</width>
<height>36</height>
</image>

<item>
<title>Itt egy bejegyzés címe #2</title>
<link>https://eleteskonyvtar.hu/bejegyzes-2</link>
<description>
Na, és akkor itt jön a bejegyzés szövege, jól. Ide most kéne sok mindent irkálnom, hogy kiteljen valamivel a tartalom, ami viszont hamis, mert töltelékszöveget nem neveznék tartalomnak. Szóval bonyolult. Takács Dániel, 2007.05.19.
</description>
</item>

<item>
<title>Itt egy bejegyzés címe #1</title>
<link>https://eleteskonyvtar.hu/bejegyzes-1</link>
<description>
Na, és akkor itt jön a bejegyzés szövege, jól. Ide most kéne sok mindent irkálnom, hogy kiteljen valamivel a tartalom, ami viszont hamis, mert töltelékszöveget nem neveznék tartalomnak. Szóval bonyolult. Takács Dániel, 2007.05.18. </description>
</item>

</channel>
</rss>

(Eddig a sorig másold ki. Ezt a sort már ne.)

Másold be ezt a szöveget most egy szövegszerkesztőbe. Mentsd el a kapott fájlt mondjuk honlapom.rss néven – mentheted bármilyen névre, az azonban megkönnyíti a használatot, ha a saját honlapod címét adod neki névként és .rss kiterjesztést adsz nekik, mert így ránézésre meg lehet mondani, hogy mit is akar ez a fájl. Ne felejtsd el, hogy szimpla szövegként kell elmenteni! Húzz egyet a sörödből, megszolgáltad.

Harmadik lépés: a csatorna definiálása

Lássuk, mit másoltunk be a szövegszerkesztőbe. Az elejefelé van egy olyan sor, hogy <channel>. Maga az információ ez után a tag után jön, és tart egészen a </channel> címkéig.

Négy információt kell minimum megadnod. Ezek címkék közé kerülnek, azt határozva meg, hogy ezek az információk merre találhatóak meg a honlapon. Töröld ki a saját honlapomra vonatkozó információkat, és helyettesítsd a magadéval.

title: a honlapod címe
link: a honlapod linkje
description: a honlapod rövid leírása
language: a honlapod nyelve (szabványosan kell meghatározni!)

Ezt a részt csak egyszer kell megírni. Ha már megvan, nem kell hozzányúlni, de természetesen lehet. Ha ez egyszer kész van, készen van véglegesen. Húzz egyet a sörödből, megszolgáltad.

Negyedik lépés: a képed

Az RSS fájl ezen része nem kötelező: nem kell megcsinálni, ha nem akarod. Néhány etető használhatja a képedet, hogy vizuálisan is jól elkülöníthető legyen az RSS feeded.

Elsőként egy képet kell készíteni. Ehhez bármilyen képszerkesztőt lehet használni. A képnek nagyon kicsinek kell lennie: az enyém 90 pixel széles. Csinálhatsz saját magadnak is képet, ehhez ajánlom a Gimpet, először nagy mérteben, utána pedig lekicsinyítve.

A képet bárhová be lehet pakolni, de a legtisztább, ha ugyanabba a könyvtárba rakjuk, ahová az RSS fájlt.

Ezután írd le a képedet, ugyanúgy, mint az előbb, cseréld ki a fenti paramétereket a sajátodra.

title: a kép címe, általában ugyanaz, mint a honlap címe, legtöbbször a kép ‘alt’ tagjében szokott szerepelni
url: a kép helye a weben, használj teljel URL-t, http-stül együtt
link: az az URL, ahova a képre kattintva kerülhetünk, ez általában ugyanaz az URL, mint a csatorna URL-je
width: a képed szélessége, pixelben
height: a képed magassága, pixelben

Ugyanúgy, mint a channel tagnél, ha egyszer ezt megcsináltad, többször nem kell hozzányúlnod. No, ez nagy lépés volt, húzd meg jól a sörödet.

Ötödik lépés: a linkek definiálása

Az oldalad esetleg több tartalmat (cikket, írást stb.) tartalmazhat, amit a látogatók olvasni szeretnének. Ez a rész fog időről időre változni (bővülni), amikor a honlap tartalmi része változik.

Az egyes cikkek <item> taggel van jelölve. A példában két ilyen szerepel. Szépen látszik, hogy minden egység <item> taggel kezdődik, és </item> taggel van lezárva.

Ezek között is szerepel néhány tag, amelyek a tartalomról tartalmaznak információt. Ahhoz, hogy leírd a sajátodat, távolítsd el a példa infókat, és helyettesítsd a sajátjaiddal. Ha kettőnél több tartalmad van, másold le a cikk taget, és illeszd be a második elem a </channel> tag közé annyiszor, ahány tartalmat létre akarsz hozni. Aztán tedd bele a saját tartalmadat:

title: a cikk címe
link: a cikk URL-je (szép szóval permalinkje)
description: a cikk rövid összefoglalása, a példában itt szerepel a szerő és a dátum is!

Készíts egy item-et minden cikkhez. Ezután mentsd le a fájlt, és igyál a sörödből.

Hatodik lépés: a karakterek megmentése

Most jön a trükk. Az RSS fájl ugyebár egy XML fájl. Így ki kell menekítened egy csomó karaktert, ami azt jelenti, hogy szöveggel kell helyettesítened őket. Itt van egy lista néhány gyakoribb karakterről:

& – az ‘&’ karaktert helyettesítsd a következővel: ‘&’ (ne feledd az URL-t, egy csomó URL tartalmaz et jelet!)

– cseréld ki az összes idézőjelet erre: ‘”‘ (pl. a “kedves” így fog kinézni: “kedves”)

– cseréld ki az összes aposztrófot erre: ”’ (pl. a Pista bá’-ból ez lesz: Pista bá’)

> – az összeset cseréld ki erre: ‘>’ – DE: a tagek kacsacsőrjét ne cserléd le!!!

< – az összeset cseréld ki erre: ‘<‘ – DE: a tagek kacsacsőrjét ne cserléd le!!!

Hetedik lépés: töltsd fel a fájlt

Töltsd fel a fájlodat a webszerverre. A legjobb, ha ugyanoda teszed, ahol a honlapod van, de persze igazából oda rakod, ahova neked jól esik.

És kész is a működő RSS feed. Gratulálok. Igyál sörikét, jót tesz.

Nyolcadik lépés: validáld az RSS feedet

Szigorúan véve ez egy eléggé fölösleges lépés, de azért ajánlott, mert könnyű rontani a hatodik lépésben.

Ahhoz, hogy validáld, érvényesítsd az RSS feededet, keress egy validátort a neten, és másold be az RSS teljes URL-jét. Nyomj meg egy gombot. Ha valamit elrontottál, megmondja a validátor, egyébként validálni fogja. Tippnek pár cím:

Kilencedik lépés: reklámozd a feededet

Ha megvan a feed, tudatosítsd a jónepben, hogy létezik. Nem feltétlenül fogják megtalálni, ezért a következő két lehetőséget ajánlom:

Először is, tegyél ki egy XML vagy RSS feliratot, logót, ikont. Általában az RSS logó egy kis narancssárga izé, ami az RSS fájlodra mutat egy linket. “Lophatsz” ilyet másoktól is, de vannak gyűjtemények is, pl. a Feed Icons, ahol nagyon szép ikonok vannak ingyen. (Egyébként meg gúglit!)Töltsd fel a kiválasztott képet a szerveredre. Ezután tedd ki a képet egy linkkel a lapodra, pl:

<a href=”http://www.oldalam.hu/oldalam.rss”><=img src=”rss.gif” width=36 height=14 alt=”RSS feed az oldalhoz” border=0></a>

Másodszor pedig regisztráld a feededet különböző aggregátorokban, ezek figyelni fogják azt, ha frissül. Pár aggregátor:

(Ha van még ehhez tipp, várom a linkeket kommentbe…)

Végezd ki a sörödet. Készen vagy. Az üveget pedig váltsd vissza.

Megjegyzés: ez egy fapados RSS elkészítésének volt a leírása. Sokfélét lehetne még előállítani, sokféle szabvány szerint. Sőt, automatizálni is lehet az előállítást, nem kell minden körben hozzáírogatnod a fájlhoz kézzel. Ehhez kell egy kis PHP és hasonlók, ha van rá igény, akkor erről is lesz szó még itt.

Újságolvasónapló

HH számolt be legutóbb, hogyan lett a New York Times rendszeres olvasója, ezzel kapcsolatban pedig kicsit elemzi olvasási szokásait. És hogy mi ebből nekünk a lényeg? Rá kéne ébredni, hogy az emberek bizony egyre többet olvasnak. Csak éppen online. A könyvtárak pedig egyelőre online tartalomszolgáltatással még annyira nem rukkolnak elő. Hosszútávú stratégiák születnek folyamatosan (erről halhattunk az in4-en, és valószínűleg lesz róla szó Debrecenben is), de még mindig jócskán el van maradva úgy egészében az ország helyzete egy kisebb, helyi amerikai könyvtárétól. Is.

Kiegészítés (07.05.18.): Kelttől kaptam egy SG.hu linket az in4ről. Egy eléggé húha írás. Elcsúszott kicsit Hatalmas baromság a cím, a szöveg és a kommentek is bizonyos helyeken. Én itt most ezt nem kommentálnám, megteszi helyettem a blogom.

Digitkonf

Jövő hét elején megint Debrecen, Egyetemi Könyvtár. Digitalizálási konferencia. Nyálcsinálónak:

  • David C Prosser PhD (igazgató, SPARC Europe): Open Access: The Future of Scholarly Communications
  • Christopher Pressler (dékán, Information and Learning Dartington College of Arts, U. K.): Electronic Theses and Dissertations
  • Műhelybeszélgetés: Középpontban a szerzői jog, moderátor: Dr. Szinger András
  • Béky Endre (regionális képviselő, Elsevier): eBooks kávészünet az Elsevier-rel

És a kisördög: az utóbbi pár ilyen jellegű megmozduláson mindig volt NDA és OSZK. Kíváncsi vagyok, lesz-e valami újdonság, vagy megint azt fogom hallani, amit már nem egyszer.

Az új médium

Tegnap keresgélés közben meglepő(?) dologra bukkantam: az Elektronikus Periodika Archívumban (EPA, szép magyarul online folyóirat-adatbázis) a típusok közt ott van a blog is. Egyelőre csak kilenc van nyilvántartásba véve, de kiindulásnak nem rossz, a körülményeket figyelembe véve. Sajnos nem archiválják őket, de szerintem idővel ez is meg fog oldódni…

Hmmm… fincsi

[A del.icio.us mindig is ott figyel a Firefoxom eszköztárában, de sajnos annyira nem tudtam használni, amennyire lehetne. Eddig. Most azonban gyökeresen változott a helyzet, ugyanis fantasztikusan találékony (a munkakerülésben) és aktív (szintén) leszek, ha éppen tanulni kéne. Most éppen munkahelyemnek, a MOME Könyvtárnak készítettem el a del.icio.us-gyűjteményét. Illetve annak alapjait (remélem). Eddig is gyűjtögettem magamnak a linkeket hozzá, de most átpakoltam, elkezdtem rendezni, úgyhogy félig-meddig már talán használható, arra azonban mindenképpen alkalmas, hogy egy bemutató elkészüljön róla.]

Kezdjük az elejéről. Voltak anno ugye a könyvjelzők (Bookmarks). Nagyon jók voltak, azonban az kifejezetten zavarótut1 tényezőként jelentkezett, hogy mindig az aktuális bögészőben maradtak. A web “fejlődésével” kitalálták azt is, hogy ezt hasznos lenne böngészőfüggetlenné tenni, azaz, ha nem a saját gépemen tárolom azokat, akkor bárhonnan hozzájuk tudok férni. Ez lenne a del.icio.us. Persze csak az egyik, mert iszonyat mennyiséget gyártottak már belőlük. Az már csak hab a tortán, hogy ezeket a könyvjelzőket akár megtarthatjuk magunknak, de milyen jó is, hogy ha akarjuk, bárki megnézheti őket, sőt, “hálózaton belül” tudunk egymásnak küldeni könyvjelzőt. Így nem kell egysoros méleket írogatni, ha találunk valamit, csak egy kattintás, és már megy is az ismerősünknek. A másik hatalmas előnye, hogy a kategorizálás mellett címkézhetjük (tag, tagging) a linkeket, sőt ez az elsődleges tevékenység az egész rendszerben. Folkszonómia. Taxonómia, ha könyvtáros csinálja… ; ) Ez rendkívül leegyszerűsít minden dolgot, mint majd az kiderül a továbbiakban.

A sok dicsérés után, akkor hogy is néz ez ki a gyakorlatban. A regisztráció rendkívül szimpla, egy felhasználónév, egy mélcím és egy jelszó megadásával már kezdhetjük is a mókát (opcionálisan meg lehet adni teljes nevet is). A regisztráció után kapunk egy kezdőlapot, amivel sajnos így első körben még nem tudunk mit kezdeni. Nosza, lássunk hát neki a gyűjtésnek!

Két lehetőségünk van:

  1. tut3Ha vannak már könyvjelzőink, akkor ezeket importálhatjuk a settings > import/upload menüpont alatt. Hogy a del.icio.us számára is ehető formátumban produkáljuk a linkeket, a böngészőnkben a Könyvjelzők / Bookmarks menüben a Könyvjelzők kezelése / Manage Bookmarks menüpontra kattintva mentsük el könyvjelzőinket, majd a lementett fájl tudjuk feltölteni a del.icio.us-be (Tallózás / Browse > fájl kiválaszt > Ok). Ezek után megkérdezi, hogy milyen plusz címkével lássa el a feltölteni kívánt linkeket. Alapesetben az “imported“-et kínálja fel, ez akkor hasznos, ha már van nagyon sok, és elvesznének köztük az új linkek (esetleg írhatunk helyette dátumot, vagy azt, hogy melyik gépről tettük fel őket stb). Ha nincs még vagy csak nagyon kevés könyvjelző, érdemes ezt a mezőt üresen hagyni, csak plusz gondot okoz majd később a törlése. A következő pont már a közösségiségre épül, ugyanis figyeli a rendszer, hogy ki milyen címkékkel mentette le az adott linket, ha lementette, és ezt felkínálja a többi felhasználónak is, így nem kell nekünk mindent kitalálni. Könyvtárosoknak ez ugye ismerős. Tehát, ha szeretnénk, hozzáadhatjuk könyvjelzőinkhez a népszerű címkéket (popular tags), de alapértelmezésben ez az opció ki van kapcsolva. Végül azt is beállíthatjuk, hogy mi történjék, ha már létezik adott link nálunk: törölje a régit, és írja be az újat, vagy csak azokat importálja, amelyek még nincsenek meg. Legvégül két figyelmeztetést olvashatunk: az importált könyvjelzőket privátként fogja kezelni, tehát, amíg meg nem osztjuk őket, mások nem fogják látni. A másik, hogy ha nagy az importálandó fájl, lehet, hogy sokáig el fog tartania betöltése (főleg, ha plusz címkét állítottunk be nekik).
  2. Még nincsenek könyvjelzőink. Sebaj, gyártunk. Erre is két lehetőségünk van:
    • A főoldalra visszanavigálunk (ezt később legegyszerűbben a http://del.icio.us/felhasznalonev böngészősorba való begépelésével tehetjük meg), és ott a nevünk alatt látható “post” feliratra kattintunk. (Ezzel a szóval amúgy is érdemes megbarátkozni, az angol nyelvű weben általában bármilyen tartalom beküldését/publikálását jelenti, illetve a publikált tartalmat – ld. blogpost, postol, postolás stb.) Itt egy URL-t lehet megadni. Ezek után a save gombra kattintva (az URL-sor alatti feliratra még visszatérek) egy következő formot, az előbb kibővített verzióját kapjuk. Az url mező már ki lesz töltve, ezt adtuk meg az előző ablakban. Mellette egy jelölőnégyzetben tudjuk beállítani, hogy publikus-e, vagy csak én láthassam. Alatta a description mező van, amelyet kötelező kitölteni, ide legtöbbször az oldal címét érdemes írni. Utána egy nagyobb mezőbe (notes) megjegyzéseket írhatunk, idézetet stb. Végül jön a legfontosabb, a tags. Ide írhatjuk szóközzel elválasztva a címkéinket. A többszavas, mégis egybe tartozó címkéket érdemes aláhúzással ( _ ) elválasztani. Lehet ékezetet is használni. Ha már vannak címkéink, akkor azokat felsorolja alant (your tags), valamint a barátaink címkéit (your network) is, így azokat egy kattintással hozzáadva (manuálisan ezt a for:felhasznalonev begépelésével tehetjük meg) elküldhetjük a linket nekik. Ha ismeri a linket a rendszer, akkor felajánlja a legnépszerűbb címkéket (popular tags), amelyek a legtöbbször vannak használva adott oldal leírására. Legfelül pedig a recommended tags (ajánlott címkék) név alatt a legnépszerűbb és a saját címkék összevetéséből származó tageket kínálja (magyarán az általunk is használt népszerű címkék). Ezek után már csak egy save-et kell nyomni.
    • A másik lehettut5őség (és itt térek vissza a post lapon található url mező alatti feliratra is), hogy a böngészőnkbe beépülő kiterjesztés, plugin segítségével mentjük el linkjeinket.
      A del.icio.us nagyjából minden lényegesebb böngészőhöz kínál ilyen plugint (Firefox, Opera, Safari, IExplorer – igen, elfogult vagyok ; ), ezeket elég egyszerűen lehet telepíteni.
      Firefoxnál: meg kell bizonyosodni, hogy engedélyezve van-e az Eszköztár / Toolbar – (Nézet / View > Eszköztárak / Toolbars > Könyvjelző eszköztár / Bookmarks Toolbar). Ezek után a post to del.icio.us (link mentése) linket és a my del.icio.us (saját del.icio.us) linkeket húzzuk a könyvjelzők közé. Kész is. Aki járatosabb Firefoxban, tölthet le beépülő extensiont is.
      Explorerben a következőképpen néz ki a dolog: a “To install the buttons click here. (Recommended)” mondatban kattintsunk a “here” szóra, és dőljünk hátra. Mivel nem ismerem az Explorert, ezért csak ennyit tudok mondani a dologról : )

Szóval, túl vagyunk az első linken, sőt, már tudunk böngészőből is linket postolni. A következő kérdés az, hogy mit tegyünk, ha nyakig akarunk merülni a linkekben. Nos, itt jön a könyvtárosok nagy segítsége, a kategorizálás. Itt ezt bundle-nak hívják, ugyanis szép nagy csokorba köthetjük – nem a könyvjelzőinket, hanem a címkéinket. Ilyet a settings > tags > bundle tags menüpont alatt hozhatunk létre. Miután beírtuk a kívánt nevet, szimpla kattintással kiválaszthatjuk, hogy milyen címkék tartozzanak oda. Ezek aztán a főoldalunkon lenyitható kategóriákként fogják tartalmazni a címkéket (egy címke több helyre is tartozhat).

Az alapvető működéshez ennyi tulajdonképpen ennyi elég is. Utószónak néhány plusz opció leírása:

  • rename /delete tags: címkék átnevezése / törlése
  • network privacy: mások is láthatják a barátaid listáját
  • subscription: megadott címkére lehet feliratkozni, ezekről értesítést kapunk, esetleg csak egy kiválasztot felhasználótól

Végül expert felhasználók a blogjukba is importálhatják a linkeket, linkfalként (linkroll), címkefalként (tagroll), vagy naponta automatikusan postolva az új linkeket (daily blog posting).

Ja, és az egészet RSS-etetőbe is lehet pakolni. Ikon lent van.

És hogy szép legyen a nap, Ádámnál már megvolt az egész. Mindegy. Ajánlom magam.

Joomla! 1.5 beta live

joomla! 1.5 betaHosszú ideje türelmetlenül várom, hogy kijöjjön végre a Joomla! 1.5 stabil verziója. A betát már hosszú ideje le lehet tölteni, de eddig még nem sikerült átjutnom az installon, nem valami stabil a dolog. Na de most. A CMSAward működtetői feltették ezt a rendszert is, lehet tesztelni (pesze még csak a bétát).

joomla adminEddig azt tartottam a Joomla!-ról, hogy a legszebben kidolgozott CMS. Most is csak azt tudom mondani. Gyönyör az admin-felület. Még sokkal letisztultabb, mint az 1.0-s szériáé, végre lehet a tartamat rendezni author szerint is, meg különben is.

Lehet, hogy nem kicsit elfogult vagyok, de nem bánom, akkor most mindenki egy begőzölt Joomla!-fan sorait olvashatta.

Joomla! 1.5 beta live részletei…