Csupán a technika?


Mostanra úgy, ahogy lecsillapodtam a reggeli „felháborodásom” után, így talán tudok normálisan reagálni a lenti postban említett dolgokra.

Kezdetben akartam magamnak egy blogot. Meg is lett. Élet és könyvtár lett a neve. Senkinek nem akartam közölni igazából semmit, csupán úgy véltem, ez lenne a legalkalmasabb egy felmérés követésére. Aztán elkezdtem tájékozódni szélesebb körben, elsősorban Sorsha blogja alapján. Egy idő múlva magam is kezdtem felfedezni dolgokat (open source projektek, library 2.0 satöbbi), és úgy gondoltam, hogy ez van talán annyira fontos, hogy szélesebb körben legyen ismert. Közben itthon is elkezdtek szaporodni a különböző könyvtáros/könyvtárközeli blogok. Elég evidensnek látszott egy „központ” létrehozása, hogy tudjunk egymásról, hogy meg tudjuk osztani egymással a tudásunkat. Ez lett a Klog. Elég sok mail, töprengés előzte meg, és végül talán sikerült létrehozni valamit. Kaptam sok bíztatást, támogatást, amelyek nagyon jól estek, és ami a legfőbb, a legfontosabb nekem, hogy voltak, akik mellém álltak, vállalták, hogy itt csináljanak valamit, ami a közös tudást növelheti. Ez a szellemiséget tükrözi még az első, eléggé kezdetleges „Klog-szabályzat”. Idézném:

Az oldal célja, hogy szabad környezetben, a könyvtári élet különböző területein dolgozó könyvtárosok blogalapú* kommunikációs felületet tudjanak kialakítani, amely segíti őket a tudományos és szakmai céljaik megvalósításában, ill. az eredmények közzétételében, megosztásában és megvitatásában.

Úgy látszik, hogy ez nem igazán lett elégszer elmondva (én pedig már eléggé unom ezt hajtogatni, írtam KATALIST-re, blogba, ide is, a Klogra is), hogy ez elsősorban nem nekem és a többi kloggernek készül, hanem mindenkinek. Ingyen, még munkája sincs vele annak, aki nem szeretne közreműködni benne.

2.0. Nehéz kérdés. Nem csak a könyvtáros világban, hanem mindehol. Lehet, hogy sokaknak nem tűnt fel, de már egész háborúk voltak ez ügyben, csak éppen nem a könyvtárak világában, hanem magában a weben, ahol a web 2.0 fogalmát sikerült meghonosítani. Megjegyzem, hogy nyugaton a könyvtárak is ezt a harcot vívták meg, utána teljesen automatikusan született meg a library 2.0. Sajnos, sokak fennakadnak a számokon, és nem néznek utána, hogy ez csak egy címke, amit élből elutasítanak. Arra hivatkoznak, hogy a jó könyvtárosok eddig is ezek alapján dolgoztak. Akkor viszont nem értem, mi a gond. Mert ezek az elvek olyat is tartalmaznak, hogy mindig a leghatékonyabb eszközökkel, a leghatékonyabb módon szolgálják az olvasót. Ha ez a webes eszközök használatát jelenti, akkor azzal, ha az olvasó egyre mélyebb bevonását, akkor azzal. És ez egyáltalán nem jelenti a hagyományos értékek kiveszését. Miért is jelentené? Én ugyanúgy mosolygok az olvasókra, barátságosan beszélgetek velük, csupán nem kényszeríteném be minden esetben a könyvtárba. Ha jól érzi magát, úgyis be fog jönni. Ha meg nem, akkor meg ne rám haragudjanak, ha nem jön.

Túl lehet élni, a dinoszauruszok is nyilván hasonlót gondoltak az emlősökről.

Erről a témáról sokat lehetne még írni, ha nem ezt tettem volna az elmúlt egy éven keresztül. Viszont nagyon szívesen folytatnék erről értelmes, messzire mutató párbeszédet. De a fentieket többször nem kívánom leírni.

Csókolom.


9 hozzászólás a(z) “Csupán a technika?” bejegyzéshez

  1. előremutató, jó amit létrehoztál és amiben részt veszel, fölösleges érzékenykedni. a könyvtár szerteágazó szakma és tudomány, időben és mentalitásban, életkorban és életútban gazdagon rétegzett, egyszerre nehezen mozdul, de összességében épp ezért erős és alapként terhelhető. idő kell, türelem, tudni, mikor kell a szakma felé fordulni, figyelni vagy bemutatkozni, s mikor ügyet sem vetve, a saját feladatra koncentrálni. a lényeg, hogy fejlődj és folytasd: úgysem magyarázkodhatsz mindig, mindenkinek, de egyre többen lesznek, akik elejétől ismerik az utad és tudják, hogy ami újat mutatsz, azt nem a régi ellen/helyett, hanem annak folytatásaként képviseled.

  2. Csak egy gondolat, amiből mindeki vonja le a következtetést maga…

    Az elmúlt öt évben nálunk a könyvtárunkba beiratkozott olvasók száma, és a kölcsönzött dokumentumok száma nagyon sok százalékkal csökkent. Nem egy-kettővel… nagyon sokkal! Az idei folyamat is inkább a mélyrepülést tükrözi, mintsem a stagnálást (fejlődésről szó sincs) Vannak olyan napok amikor 10-12 kettő olvasó jön be a könyvtárba. Mindenki unatkozik, de ugyanakkor állandóan azt hallom, hogy milyen sok a munka és másra nem jut idő. (Pedig ez gyakorlatilag csak óránként 1 olvasó, a legsűrűbb napon óránkét 3)

    Rendszergazda vagyok, tehát gyakorlatilag le kellen sz… az egészet, de egyszerűen nem értem, hogy ez miért nem zavar senkit. Pontosabban szólva miért nem akar tenni ellene senki. Elhallgatom a régi szép időkről szóló történeteket, hogy milyen sokan voltak, mennyi sok rendezvény volt, milyen sokat olvastak a könyvtárosok… meg a sopánkodásokat, hogy kevesen vannak am az olvasók, és nem olvasnak az emberek. De miért kell külső okot keresni? Tudják, hogy előbb utóbb a helyi politikában valakinek felbüffen, hogy a fészkes fenét csinálnak ott a könyvtárban, de úgy gondolják, hogy nyugdíijig már csak kihúzzák?
    Mi az oka, hgy azt képzelik ha elhívnak évente egyszer egy 60 éves írót akkor az elég? (eljön másfél tucat nyugdíjas, kivezényelnek egy osztályt és erre azt mondják, hogy sikeres volt) Ha az Internetfiesztára ingyenessé teszik a a hozzéférést egy fél napra, akkor hozzájárulnak az országos programhoz? Sorolhatnám… ja és a honlapról azt gondolják, hogy 5-6 statikus html-t készítünk, amit havonta frissítünk akkor már haladunk a korral.

    Sok dolgot nem értek még és kezdek elfogult lenni, (bár egyre jobban aggódok is a saját könyvtrunkért) de azt látom, hogy a fiatal generáció néhány tagja (klog) többet próbál tenni, mint a jelenlegi könyvtárosok közössége összesen. De sajnos kevesen vannak, nagyon kevesen.

    Ennyi. Legalábbis jobbnak látom befejezni, mert a „diplomácia” nem az erősségem.

  3. szerintem ne szaladj elso nekifutasra egeszen a szakmadig.

    hanem mondjuk alljal meg nalam vagy azoknal az olvasoknal, erdeklodoknel, akik nem konyvtarosok. erdeklodest valtottal ki olyan emberekbol, akiket soha egyaltalan nem mozgatott meg a konyvtar.

    amikrol itt olvasok, azok megmozgatnak, meg a sajat szakmamban is (marmint a konyvtarral kapcsolatban). nem azert mert a konyvtarosi hivatas erdekelne, hanem mert tok jo lehetosegeket fedezek fel, illetve a konyvtarosok reszerol tok jo hozzaallasokat. es rajtam kivul meg sokan masok.

    a megrendelonek kell elegedettnek lennie, nekem ez az alapelvem. nem?

  4. Pontosan!

    Nemrég olvastam A Marketing 22 vastörvényé-t. Érdekes volt, nemcsak közgazdász sezmmel… Megpróbáltam kivetíteni a könyvtárunkra. Persze tudom, hogy helyből mi a reakció nálunk, de rájöttem, hogy jobb ha a magam útját járom. Ha a célközönségnek az igényei megváltoztak, akkor alkalmazkodni kell hozzájuk. Imádom azt a példát ami a könyvtártörténetben a ködexek és a papír/jkönyvnyomtatás elterjedéséről szól. Mert ugye ki akar ma leláncolt kódexet olvasni?
    Ha az olvasókat az Interneten napjainkban jobban meg lehet fogni akkor miért ne tegyünk úgy?
    Az egészben az röhej, hogy gyakorlatilag semmiféle különös dolgot nem kell tenni ehhez. pl.: Épp a héten idítottam egy olyan blogot, melyet az olvasóink szerkeszthetnek. Könyvrajongók.
    Meglöktem és hagy menjen a szekér. Semmi nagyképűség. Mert milyen informatikai tudás kell ehhez? Semmilyen. 15 perc alatt kész volt, több irőt vett igénybe a grafika megtalálása, mint a telepítés. A MS-word használta nehezebb, mint a wordpress-et üzemeltetni.
    Könyvtári fórum a helyi közösség számára? Szintén a meglökött szekér esete… sorolhatnám. Mégsem általános és mégis feszengenek a kollégák, amikor erről beszélek, pedig az olvasók jelzései alapján van rá igény.

    Ennyi.

  5. Nagyon vicces, hogy most milyen kardinális kérdéssé vált ez a 2.0. Fontos, persze, nagyon. Csak nehezen hiszem, hogy a könyvtárosokon túl, más emberek között, nevezzük őket olvasónak, akad valaki is, akit ez egy kicsit is érdekel.
    De ha már 2.0, akkor ajánlom Tóta W-t. http://w.blog.hu/2007/03/07/csattogoszarnyu_fawebke
    Röhögni jó.

  6. Az a helyzet, hogy kiértékeltem most a helyzetem kb. hajnali 4-től mostig és a következőkre jutottam H.0 vs. 2.0 ügyben:

    * Ha a H.0 évente egyszer-kétszer publikál egy-egy cikket, fordítást, referátumot a három-négy könyvtári szaklap egyikében, a 2.0 pedig rendszeresen infót oszt meg a blogjában (stb. helyeken), akkor 2.0-s vagyok.
    * Ha a H.0 még egy új eszme (elnevezés) kapcsán is a szavak körül bolyong, a 2.0 pedig szarik az elnevezésekre, inkább adoptál, integrál, személyre szab és változtat, akkor 2.0-s vagyok.
    * Ha a H.0 dübbentett mellel felvállalja a szociális fukciót, a 2.0 pedig ténylegesen megvalósítja (megvalósítaná), akkor 2.0-s vagyok.
    * Ha a H.0 OLYAN, a 2.0 pedig akármilyen, akkor inkább 2.0-s vagyok.

    Mivel a 2.0-s könyvtáros hazai megjelenésével kapcsolatban szinte (csak szinte, mert nem kizárólag!!) csak a ‘K-logger’ kifelezést tudom felhozni szinonímaként, akkor ezt használom: a jelentése gyakorlatilag ugyanaz, de ezen lovagolni sem lehet.

    Végül egy gyöngyszem, amit bedobok a közösbe, hadd váljon szállóigévé:

    „Néha nem is tudom, melyikünk a gerilla: mi, aki megpróbáljuk áttörni a barikádot, vagy ŐK, akik barikádot emelnek az áttörés ellen… „.

    Ahhoz képest, hogy hajnali 4.30 körül fogant meg, nem is rossz.

    Direkt nem írom le sehova ezt, csak kommentbe, ha Dani úgy gondolja, úgyis törli, de nem vagyok hajlandó
    1. soha többet elmondani/leírni
    2. soha többet ezzel a parttalan vitával foglalkozni.
    Megvárom, míg itt is automatikusan alakul ki a változás igénye, és maga a változás.

  7. Engem nem igazán az elnevezés érdekel, nagy ívben teszek rá minek hívják, pusztán a hozzáállás bosszant fel a könyvtárosok részéről.
    Önismétlés: csökken az olvasási, kölcsönzői és egyéb számadat ami a könyvekkel, könyvtárakkal kapcsolatos. Önámítás ha ezt figyelmen kívül hagyjuk és zsonglörködünk a számokkal.

    Konkrétabban:
    Tegnap olvastam Chikán Attila: Vállalatgazdaságtan könyvében. „Ne a terméket szeresd, hanem a fogyasztót!”
    Igazából mi ezzel a baj? A munkahelyemen meg a suliban állandóan azt hallom, hogy az olvasó kiszolgálása az elsődleges. Ugyankkor úgy látom mégis minden csak a könyvről szól. Miért akarunk könyvet „eladni” amikor az olvasónak nem „A könyvre” van szüksége, hanem információra, közösségi kapcsolatokra, élményekre… stb?
    Persze könyvtáros szempontból ideális, ha e kettő egybeesik. Na de mi van akkor ha nem? És egyre inkább úgy néz ki, hogy nem. Ha sokkal egyszerűbben megszerzi az infót a netről, mint a könyvtárből. Ha hamarébb megleli a W.I.T.C.H. rajongókat a gportálon, mint a könyvtárbajárók közül. Ha pedig zsigerből elvetjük a korral való haladást, akkor nehéz napok következnek, ugyanis az olvasó a könyvtáron kívül fogja mindezeket megvalósítani. És akkor még csak a „követők” vagyunk. Hol vagyunk attól, hogy vezérpozícióba kerüljön egy könyvtár? Na jó a könyvekben azok vagyunk, na de milyen vezérpozícó az, ahol folyamatosan csökken az „ügyfélkör”?

  8. @bcs:
    A felhasználóknak – esetetekben olvasóknak – nem is feltétlenül kell érdeklődniük a 2.0 iránt. Elég, ha működő webes szolgáltatásokkal találkoznak a könyvtár részéről.

    (Abba nem mennék bele, hogy az index legjobb webkettő szakértője a W blogon vagy a Webisztánon ír-e. ;) )

Leave a Reply to SanyiCancel reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .