Minden Dr. Vannevar Bush „As we may think” című, 1945 júliusában a The Atlentic Monthly-ban megjelent cikkével kezdődött. A cikkben katonai tudósoknak egy, a második világháború előtthöz képest más szerepet kínált: a tudás tárolásának és előrhetőségének jobb kidolgozását. Bush észrevette, hogy a publikációk már akkor túlhaladták az emberi kapacitás határait. Az emberi tudás összege túlságosan gyorsan növekszik, és ezeknek kezelése a leges-legfontosabb. [Bush 1945]Bushnak valóban igaza volt: a legnagyobb probléma a könnyen elérhető információ tárolása volt. Ennek megoldására tervezett egy eszközt, amelyet ő Memory Expander-nek hívott (memex). „A memex” fejtette ki „egy olyan eszköz, amely egyedien tárolja a könyveket, rekordokat és kommunikációkat, és amely gépesített, így nagy sebességgel és flexibilitással lehet használni.” Tulajdonképpen a memóriájának egy kibővített tartozéka volt. [Bush 1945]

Az első ötlete a memexről az 1930-as évek közepén született, még mielőtt elkezdődött volna a digitális számítástechnika fejlesztése. Bush egy asztalként tervezte meg ezt az eszközt, átlátszó felületekkel, fogantyúkkal és motorokkal, a gyors mikrofilm-rekordok keresése érdekében. Bush szintén gondolt olvasás közben széljegyzetek készítésére is (úgy, ahogy ez a modern hypertextes annotációs rendszerekben létezik). A memex alapvető lehetősége azonban nem is csak ez a visszakeresési és jegyzetelési lehetőség volt, hanem az ún „asszociatív indexelés”. Ma ezt linknek hívnánk. „Az alapötlet az volt, hogy bármely egység bármelyik másik által automatikusan és rögtön meghívató legyen.”