No. 1755 – krónika

Pályázat:

  • TÁMOP 3.2.4/08/01/KMR “Tudásdepó-expressz” (OKM, NFÜ stb. kapjátok be)
  • NKA-s másik pályázat

Szakma:

  • FITT-be próbálunk kis levegőt fújni. Új tagok, program, meglátjuk.
  • A dokumentumleíráshoz használt és úgy általában a metaadatok nem kicsit kaotikusak. Ehhez képest elég rendesen kell ásni, ha egy normális, összefüggő képet akarok kialakítani róluk a szakmai publikációk nyomán.
  • Klog-projekt jelenleg áll, most már lassan kezd megint unalmassá válni, hogy ennyire nem tudok egyről a kettőre jutni. Közben szűnnek és születnek meg blogok, előbbinek nagyon nem, utóbbinak meg nagyon örülök. Sajnálom, hogy nem tudok egy annyira kézreálló rendszert adni, aminek a működtetése, kezelése nem okoz ennyi gondot, rabol ennyi időt…
  • Úgy tűnik a MOME-n sikeres az oktatók körében a Digitális írástudás kurzusterve. Remélem, a hallgatók körében is legalább ennyire népszerű lesz.
  • Az egyéni vállalkozói igazolvány kiállítása a szokásos szarrágás. Baromi sok türelmet kívánok annak, aki bele akar vágni. Meg egy legalább annyira jó könyvelőt, mint akit nekem sikerült kifognom.

Zene:

  • Maszkura és a Tücsökraj
  • Tettamanti Téma Project Minimal
  • Beat Dis (még mindig)
  • Ecküpixakombó (még mindig)
  • Monchichi Potenciál (még mindig)
  • Otthon Áruház

Gépek:

  • Laptopmonitor 6 nap alatt megcsinálva (ez a másik szervízben másfél hónapig tartott).
  • Bringa jövő hétfőre, de csak azért, mert a tegnap (szerda) túl gyors lett volna nekem. Agyváltó rulez, nem fizetett, de reklámozom. És nem tudom, maszkkal vagy maszk nélkül, de meg fogok halni az első hónapban, az biztos.

Lecc vörk.

Vasárnap esti zene

Vasárnap este elmentünk l’art pour l’art a MüPába, mert izgalmasan hangzott az esti (kettős) koncert, és hát 200 forintért a hülyének is ugye (második sorba kerültünk, ami az élményt kb. megkétszerezte, de tényleg).

Az első fellépő Mari Boine volt. Ő norvégiai lapp volt, a sarkkörön túlról, ami azért kemény, mert ott ilyenkor is kockára fagy a csimbók. Ehhez képest egy olyan forró koncertet adtak le, hogy az ember – amikor nem repült éppen – legszívesebben kitépte volna a széket a padlóból.

Mari Boine

Számi nyelven énekel, ami minimum ciki volt még 20 évvel ezelőtt, amikor elkezdte a pályáját. Saját családja is szó szerint kivágta ezért a lépéséért. Ehhez képest 2002-ben már a szintén norvég Jan Garbarek fújta alá a szaxofont, ami önmagában egy súlyos érv a koncert mellett (utólag tudtam meg). Lapp (számi) népdalokat, népdal-feldolgozásokat énekel, elektronikus és akusztikus hangszerekkel kísérve. Erről nem szeretnék többet mondani, mert nem tudok, meg kell hallgatni és kész (de minimum 5.1-en, ilyet nem szabad nyamvadt sztereón – és én leszek az első, aki ezt a szabályt megszegi).

A csapata sem volt egyszerű, a dobos tisztára olyan volt, mint egy viking harci isten, simán el tudtam volna képzelni, hogy a színpad mögül egyszercsak előkapja a csatabárdját, és Odin nevét üvöltve lezúzza a hangmérnököt, hogy vérét aztán felnyalja a nézőtérről. A szólógitáros arc is keményen norvég volt, ahogy elnéztem a fejét játék közben, permanens orgazmust élt át egy-másfél órán keresztül, na ez pl. olyan dolog, amit becsülök egy zenészben. A basszusgitáros kicsit fura volt, megvallom őszintén, engem egy gorillára emlékeztetett, ráadásul mintha külön világban élt volna. Szerencsére a zenével együttmaradt, csak az énekes részeknél tűnt úgy, mintha valami teljesen mást énekelt volna (I mean szájmozgás). Az Apple laptopot pedig egy kb. 2 méter magas eunuch-fejű ember kezelte, vigyorgott, mint a tejbetök, és jól csinálta hozzá.Tinariwen

A másik csapat a Tinariwen volt, egyenesen Mali szigetéről (na ezért volt különös az este összeállítása). 6 zakkant arab, két nővel, nem egyszerű. Állítólag egy katonai kiképzőtáborban jöttek össze, azóta tolják az arab zenét elektronikus eszközökkel. Ez a része nekem annyira nem volt élmény, egyszerűen nem hallottam különbséget két szám között (na jó, egy kivétel volt, amikor franciául reppeltek). Ez már azt hiszem harmadik nagy találkozásom volt az arab zenei világgal, de sajnos harmadszor pattantam le róla, ez van. (Ugyanígy állok a magyar és a cigány népzenével.) Mások viszont sokkal nagyobbat tomboltak rajtuk, mint a norvégeken.

De a megjelenésük az nem volt gyenge. 5 burnuszos srác jelent meg a színpadon, meg egy raszta-jellegű (ő volt a góré), 2 köpenyes nővel. Tudom, előítélet, de nekem megjelent egy pici gombócocska a torkomban, de aztán gyorsan el is tűnt. A legviccesebb a legidősebb tag volt, aki folyamatosan előremászkált a többiek sora elé, és szemmel láthatóan nagyon jól érezte magát. Mozgását leginkább a “varázsolt” igével tudom leírni. Példáját aztán követték a többiek is, a végén a fél közönséggel együtt valami transzféleségben ringatóztak. (Meg kell jegyeznem, hogy ritka bunkó a magyar fajta: szám közepén simán kisétál az első sorból, ejj… égett a pofám helyette is.)

Szóval megéri, na. Lehet olcsón jót művelődni. (A MüPa boltja meg megint megérne egy külön misét.)

Photos from Nordische Musik and the offical Tinariwen website.

És valami nagyon elszúrta itt a dolgokat a blogon.

A szaxofon-isten

officiumMájus 10-én járt nálunk legutóljára – a Kongresszusi Központban Jan Garbarek, norvég származású zeneművész (sajnos a jegy nem volt olyan olcsó, hogy az előre betervezett két ajándékba adott mellé még magamnak is vegyek… de majd legközelebb). Leírni a zenéjét nehézkes, mert a skandináv folk-elemektől az avantgárd jazzen át a gregoriánig előfordul benne minden. Mindemellett 18 filmet rendezett (ebből kettőt tavaly). Egy szóval azért talán össze lehetne foglalni életművét: jóság.

Kiadója az ECM, diszkográfiája végtelen. 1966 óta adja ki a lemezeit, de szerintem a legnagyobbat 1994-ben alkotta, amikor megjelentette a The Hilliard Ensemble-vel közösen az Officium című albumát. 13-16. századi kórusművek alá szaxofonozik (magyar is van köztük – a Procedentem sponsum) – valami hihetetlenül fantasztikus hangzásvilágot alkotva igy. Alapvetően a gregorián határozza meg, a férfikórus és a szaxofon St. Gerold kolostorának templomában pusztán megjelenésével valami földöntúli áhitatot ébreszt – felemel és paránnyá nyomorít.

Ez a zene az emberi fölött van.

Primo tempore (C12 Czech – Anonymus)

Primo tempore alleviata est terra Zabulon et terra Neptalin.
Et novissime aggravata est via maris trans Iordanem Galileae gentium.
Populus genuit qui ambulabat in tenebris, vidit lucem magnam:
habitantibus in regione umbrae mortis, lux orta est eis.
Multiplicasti gentem et non magnificasti laeticiam.
Hec dicit Dominus Deu: convertimini ad me et salvi eritis.


Linkek:

Hallgatható demók:

Mások: