Kis hírek a nagyvilágból

Ádám szúrta ki az év könyvtári honlapját.

A Google-profil egyre szebb és használhatóbb lesz, lassan tényleg online névjegykártyaként lehet használni. Az enyém itt van.

Magyar fejlesztésű Kindle-gyűjteménykezelő, tesztelni muszáj (aka Kindle Koll3ctions).

A Macen népszerű Scrivener kijött Windowsra, március 21-ig ingyen lehet kipróbálni. Annak, aki nem ismeri: olyan szövegszerkesztő, amit kifejezetten íróknak készítettek. Lehet próbálkozni vele.

Dworkyll az elektronikus kiadványok 40 évét bemutató infografikát talált, egészen meglepő dolgok vannak benne. Kötelező olvasmány.

Megjelent a Catalyst WordPress téma (nem, nem az a katalist), ami 600 különböző beállítási lehetőséget kínál – kódolás, programozás nélkül, pusztán számok beírogatásával és kattintgatásokkal. Az egyetlen gond az árával van, ami 180 dodó, dehát mit nekünk pár tízes, amikor milliókat dobálunk kifelé az ablakokon/befelé a zsebekbe ugye.

Élmények honlap-országból

Ezek saját észrevételek, meglátások voltak. Biztos, hogy egy profi, aki szakmányban foglalkozik weblap-készítéssel teljesen máshogy látja a kérdést, arról nem is beszélve, hogy egy rendes weblapot nem egy, hanem 4-5 ember rak össze. Úgyhogy ez ilyen amatőr dolog, de ha már ilyen irányban tájékozódunk, akkor legalább ennyit tegyünk meg.

A kloggal alaposan belefutottam, aztán még kértem-kaptam is egy-két lapáttal a pofonfáról, amit nagyon egyszerűen úgy hívnak, hogy honlapkészítés. Magyarán: kéne nekem, a könyvtáramnak, az egyesületemnek egy honlap, Danikám te meg úgyis ilyen arc vagy, még pénz is van rá, nem csinálod-e meg.

A kezdeti lelkesedést, hogy ha kevés is, de van pénz néha, van ingyen honlapmotor, van kísérletezős-építkezős szerver-webtárhely aztán gyorsan felváltotta először a kínlódás, majd az elkeseredés. Ugyanis ez a három nagyon fontos, de nem elég.

Első és legfontosabb dolog, hogy a megrendelőnek az esetek 99%-ában halvány gőze nincsen, hogy mit is akar valójában. Honlap, azt kész. Volt már eddig is, statikus, ronda izé, na azt kéne lecserélni. Na igen, de mire? Milyen célra? Kinek szólóan? Milyen tartalommal? Na ez az a kérdés, amire aztán már válasz sem szokott érkezni, pedig ez az a pont, ameddig még azelőtt el kéne jutni, hogy bárkinek is szólunk.  Tehát:

  • Miért kell honlap? Mit akar elérni vele a könyvtár? Látogatószám-növekedést? Online/offline szolgáltatás bevezetését, népszerűsítését? Programok lebonyolítását? Az állomány feltárását a nyilvánosság számára? Belső kommunikációt (intranet)? Ha ilyen kérdéseket-válaszokat össze tudunk írni mondjuk 5-10-et, akkor vigyük oda a többi kollégához, és brainstormingoljunk! Biztosan van olyan szempont, ami nekünk nem, de a feldolgozó, katalogizáló, olvasószolgálatos kollégának eszébe juthat.
  • Milyen tartalom legyen a lapon? Szövegek, beszámolók, könyvismertetők, programok, felmérések, adatbázis-keresők, galériák, naptár, olvasói adatbázis, GyIK, fórum, üzenőfal, blog stb. Ebbe a listába is bátran lehet minél több mindent beleírni. Lehet, hogy nem lesz meg elsőre. De másodikra, harmadikra meg már igen, és azt senki nem mondta, hogy egy könyvtárnak csak egy honlapja lehet. Rendkívül egyszerűen, pár kattintással lehet létrehozni microsite-okat, allapokat stb. És azt se feledjük: nem csak az olvasóknak, de nekünk dolgozóknak, és a többi könyvtárban működő kollégáknak hasznos dolgok is szerepelhetnek nyugodtan a honlapon. Könnyebb lesz tőle mindenki élete. (Ezek a szempontok pedig már tovább visznek a következő utáni lépéshez, hogy milyen struktúrája legyen a lapnak, de ezt már érdemes egyeztetni azzal is, aki csinálja majd.)
  • Milyen egyéb megjelenési felületek vannak, és azok hogyan viszonyulnak a honlaphoz? Fent van a könyvtár Facebookon? iWiW-en? Van Picasa- vagy Flickr-galériája? Rendezvényszervezéshez Google Naptárat, a dokumentumok egyszerű kezeléséhez pedig Google Dokumentumokat vagy Microsoft Docs-ot használ? Van Skype-, MSN-, GTalk-, AIM-, Yahoo!-, Twitter- vagy Plurk-elérhetősége? Zoteron vagy EverNote-on gyűjti a bibliográfiákat? Ezek mind-mind olyan eszközök, amelyek ingyen rendelezésre állnak, és amelyeket be lehet, be kell építeni a honlapba ahhoz, hogy teljes értékű szolgáltatást, megjelenési felületet tudjon nyújtani a könyvtár. Ehhez össze kell gyűjteni minden létező és lehetséges helyet, szolgáltatást és eszközt, a felhasználóneveket és jelszavakat, és kitalálni, hogy hogyan tudnak résztvenni a honlap általános működésében, kommunikációjában.
  • Kiknek szól az adott weblap? Ez mindenkinek kérdés lehet. A nagyobb könyvtárak akár célcsoportok szerint is létrehozhatnak kisebb allapokat (FSZEK-nél, OSZK-nál ezt pl. kötelezővé tenném), külön a fiataloknak, idősebbeknek, tanulóknak, hallgatóknak, dolgozóknak és álláskeresőknek, könyvtárosoknak és laikusoknak, diplomásoknak és 8 általánossal rendelkezőknek. Mindenkinek. A kisebb könyvtárak könnyebb helyzetben vannak, kisebb célcsoporttal, de még ott is lehet határokat húzni. Ha pedig meghatároztuk ezeket a felhasználói köröket, alakítsunk ki mindegyiknek külön kommunikációs stílust, igazítsuk hozzájuk a megszólításokat, a hangvételt, a leírások hosszát és stílusát. Egy 70 éves gépészmérnök bácsinak biztos, hogy nem arra van szüksége, mint egy 23 éves egyetemi hallgató lánynak vagy egy 12 éves iskolásnak, egy 40 éves háziasszonynak, egy 50 éves munkakeresőnek stb. És aztán a tartalmat is lehet csatornázni, nyilván a bácsit kevésbé fogja megmozgatni a Twillight, vagy a kamaszt a Stahl Judit.

És ha mindez megvan, akkor le lehet ülni a levelezés elé, tárcsázni a számot, címezni a borítékot. De előtte ne.

O tempora, o mores!

Pár link, kis magyar könyvtárügyünk horizontjáról. Pillanatkép indul:

No. 1. Kitzinger Dávid kirúgta Kovács András Bálintot a NAVA-ból, mert nem akart külsős önkénteseket alkalmazni az archiváláshoz s még más egyebek okán is (NOL, Index) – utóbbi profiloldalát már el is tüntették a NAVA oldaláról (sötétség… na mikor is?). No comment.

No 2. Szegeden beindult az anti-pornó kampány a Somogyi-könyvtárban. Az ám, de van egy kis bökkenő. Egy ismerősöm ismerősének az ismerőse a következőket derítette ki, én innentől csak idézek (nevet úgysem fogok mondani, egy mert nem tudnék, kettő meg nem is akarnék):

“Mivel még mindig havazik, ezért szerintem is érdemes feldobni kicsit ezt a napot, mondjuk egy kis nyomozással.

1. “Just the facts, maa’m”

Ha kicsit megnézzük közelebbről ezt a Biztonságos Böngészés Programot (továbbiakban: BB, de nem a Balatonboglári pezsgő és nem Ms. Bardot, ahhoz én már túl fiatal vagyok) akkor messze nem az lesz az egyetlen kérdés, hogy vajon miért csak windows-ra van meg a program (itt a szoftver értendő, a BBP gép nélkül is megy…)

Szóval, kezdjük a BBP honlapján. Szép, világos dizájn, bizalmat keltő zöld szín és fejléc grafika (bár a menükhöz kötelező Javascript egy kicsit ront az “annyira biztonságtudatos” image-n) és jó feltűnő helyen a “támogatók” logói, hogy egyből lásd, jó helyen jársz. A tartalom eléggé light, főleg a sajtócikkek, meg némi alapvető bemutatkozás, kinyomtatható szórólap.  Rögtön fel is lehet venni a kapcsolatot a program munkatársaival.  Közülük Schiroky Vilmos nevét jegyezzük meg, még találkozunk vele.

A lapon tényleg semmi feltűnő nyoma, hogy a szívjóságon, a gyermekeink sorsa felett érzett aggodalmon és persze a támogatók nagylelkűségén kívül miről szól még a program. Mindehol azt hangsúlyozzák, hogy ezt a milyen hú de jó kezdeményezést mindenki támogatja, meg, hogy végre valaki megsegíti a szegény iskolákat ingyen tanácsokkal meg eszközökkel, hogy megvédjék az ifjúságot attól a csúnya internettől. És még otthonra is be lehet szerezni ugyanazt a szoftvert, ingyér’. Tuti. A cikkeket kicsit komolyabban elolvasva aztán megakadhat a szemünk azon, hogy az iskolák csak az “ingyenes tesztverziót” kapják meg csatlakozáskor. Aha, ezek szerint van nem ingyenes nem teszt verzió is. (Félelmetesen bonyolult logikai gyakorlat volt, de majd lentebb látni fogjuk, hogy még újságíróból is van olyan, aki a “próbaverzió”-ra naívan azt hiszi, hogy az ugyanaz, mint a béta.) De ennek a lapon nincs nyoma. Az iskoláknak szóló csatlakozási oldalon (http://www.biztonsagosbongeszes.hu/hu/iskolaknak.php) is csak annyi van szemérmesen, hogy a jelentkezés után a munkatársak felveszik a kapcsolatot a további együttműködés megbeszélésére. Mmmm-kay.

Tovább nézegetve (http://www.biztonsagosbongeszes.hu/hu/dkc_faq.php) a telepítési segédleten akadhat meg a szemünk. Itt a szépen illusztrált PDF-ben a képernyő képeken a jobb szeműek észrevehetnek egy bizonyos Malach Enterprises Inc.-t, meg a program (megint, a szoftver, nem a BBP) is kap egy nevet: Dolpin Knight. What the hell, idő úgyis van, zúzzuk be a Kugliba, nézzük mit ad ki. Aha. http://www.dolphinknight.com/. Szóval ez az, amin az önkéntes programozók szabaidejükben ingyen bütykölnek.

http://www.dolphinknight.com/about.php

“Sajinsoft. A Malach Enterprises Inc. több, mint öt éve van jelen az IT biztonsági szoftverek piacán. Egyedi termékeivel több ezer elégedett felhasználó iglnyeit elégítette ki. A csapat az üzleti megfontolások mellett elérkezettnek látta az időt, hogy az üzleti megfontolások mellett tegyen valamit a felnövekvő generáció egészséges fejlődéséért.”

Itt már van neve is a gyereknek: http://www.dolphinknight.com/purchase.php

A “P” verzió (otthoni) 9 és fél kiló magyar konvertibilis valuta Paypallal, utánvéttel több. A “C” (hálózati) verzió esetén 1-5 licensz 119 rugó és még egy fél.(!) Természetesen megint Paypallal. Végülis tényleg, a könyvelő is simán beveszi bizonylatnak, hogy “Paypalon utaltam el az árat”, meg egy komoly cégnek nincs is bankszámlája, ld még készpénztilalmi jogszabály jogi személyek közötti fizetésnél. A licenszek számától függően innen még simán lehet gyalogolni felfelé, 21-25 licensznél már a szinte jutányos 447500 HUF-os ár szemez velünk, efelett pedig egyedi ajánlatot adnak.  Természetesen egy iskolában nem kell részleteznem, hogy mennyi licensz kellene. Tényleg tök ingyen van.

Persze bárki mondhatná, hogy nem is biztos, hogy ennek a delfinnek bármi köze van a BBP-hez. Vagy legalábbis, a kapcsolat nem biztos, hogy szoros. Nos, itt az ideje egy kis önálló munkának, nehogy elzsibbadjon a kezünk a tétlenségtől. Érdemes megnézni, hogy a www.biztonsagosbongeszes.hu, a www.biztonsagosbongeszes.org, valamint a www.dolphinknight.com és a www.sajinsoft.com ugyanarról a gépről fut, és mindegyik domain ismerősünk, Schiroky Vilmos nevén van bejegyezve. (Ha ez egy cég, akkor miért nem a cég nevén?) Ezzel fejlesztettük a manapság oly fontos informatikai készségeinket is.

Hm. Szóval akkor ezekről az árakról mesélhetnek a munkatársak, amikor a jelentkező iskolákkal felveszik a kapcsolatot “a további együttműködés lehetőségeit” megbeszélendő. Na de közismert, hogy az átlag magyar közoktatási intézménynek már régen kilóg a s***e a gatyából, honnan lenne félmisije szűrőszoftverre? Nézegessünk tovább az oldalon, egyszer csak meglesz a kulcsmondat:

“A szoftver megrendelése az intézmények számára nem jár költséggel, mert az beszerezhető az informatikai normatív támogatás terhére.”

Aha. Hogy mi ez a normatíva? Kutassunk egy kicsit lomtárban (vigyázat, a pókhálós sötétben a fejünkre eshet a lazán falnak támasztott szertári csontváz) és egyszer csak találunk valamit: http://hirek.prim.hu/cikk/40205/

Mai változatban: http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=1673&articleID=231869&ctag=articlelist&iid=1

Röviden: az intézmények igényelhetnek apanázst (többek közt) informatikai eszköz beszerzésre, óvodánál gyerekenként 1200, iskolában középsuli végéig 2400 pénz/koponya összegben évente. Természetesen az oktatási program megvalósítása érdekében, pedagógiai célra. Na most akkor képzeljük el a kisvárosi/falusi/kerületi iskola igazgatót + tantestületet, amint azon töprengenek, hogy milyen szép és/vagy hasznos dolgokat lehetne ebből a pénzből beszerezni. (Emlékezzünk azóta feledésbe merült miniszterünk szavára is, miszerint a normatíva azt célozná, hogy legyen miből pl a szükséges gépcseréket megcsinálni) És akkor a nagy tervezgetés közepébe belecsöppen a BBP. Jön, lát, és viszi a lét. Bomba ötlet? Az. Végülis tényleg nincs semmi másra szükség, mint szűrőszoftverre. Különösen aranyos, ha a fenntartó “hathatós támogatásával” érkezik a BBP, mert ugye akkor nem nagyon vannak hülye kérdések a tantestületből, az izgága és fiatal technofil biológia tanerő éppúgy le lesz halkítva, mint a fejét csóváló informatika tanár, aki már látott egyet s mást, s tudja, hogy a diákok is. Ld pl: “Újabb 130 iskola csatlakozik a Biztonságos Böngészés Programhoz.” Ja, biztos mindenkit totál meggyőzött, ha más nem, a pedintézet. http://www.biztonsagosbongeszes.org/?cikkid=200902111

Ezek után az, hogy a csomagban vannak (egyébként kétségkívül jószándékú, de máshonnan is beszerezhető) tanácsok is szülőknek, emellett már simán belefér. Hogyan robbantsunk egy igazi hazai ötlettel válság idején, közpénzből? Így. “Like Frankie said, I did it my way” (aki kitalálja az idézett forrást, kap egy dedikált radírgumit)

2. A programról

Nem, most nem a BBP-ről, hanem a szoftverről. Ugyebár a témával kicsit is ismerősebbek tudják, hogy szűrőszoftvert nagyon nehéz csinálni, mert (egyszerűsítve) vagy nagyon biztonságos, de akkor szinte semmit nem lehet vele megnézni, vagy megpróbál feketelista alapján szűrni, mely esetben a kikerülése válik túl egyszerűvé. Ez mindig igaz, de emellett a listás megoldásoknak szokott lenni még egy dilemma pontja: ha a gyártó adja a listát (vagy a megbízottja) akkor az ugyan kényelmes, de cserébe gyakran nem árulja el, hogy mi van a kiszűrt körben, és miért. Ebben az a klassz, hogy még a szülő/tanár sem tudja, hogy miért nem nézheti meg Pistike a kérdéses oldalt. Nagyon hiteles nevelői szerep ez ilyenkor, amikor mégis megpróbálod megmagyarázni. Meg persze a gyártó listája jó eséllyel lesz olyan, mint az 501-es farmer: mindenkire rámegy, de passzolni nem igazán fog. Túl sokféle kultúra, szokás, nevelési elv lehetséges. A másik lehetőség, hogy a listát a szülőnek/tanárnak kellene adni. Ez elvileg rugalmasabb lehet, de iszonyat munka karbantartani. Ja, és a gyerek mindig gyorsabban találja meg a tuti helyeket, mint te. Végülis neki nem sok dolga van ezen kívül. A delfin lovag kombinált megközelítéssel kísérletezik (plusz meg lehet neki adni, hogy milyen programokat engedjen általában véve futni, és mikor)

Természetesen a feketelista alkalmazása miatt a dolog közel nem 100%-os, és tényleg jól gerjed az angol szavakra, ahogy Lali tippelte. Kiiktatni nem triviális, viszont megkerülni nem lehetetlen. Ld pl: http://www.hirszerzo.hu/cikkprint.86724

(Innen értesülhetünk a “támgatóival” mindig szívesen dicsekvő Schiroky Vilmos távlatibb terveiről is: “bizonyos jogszabályi változások esetén” a program alkalmas lenne rá, hogy a chat programokban (?) feltűnő zaklatók (tudod, a bemondó néni is a dobozban van) ellen bizonyítékként rögzítse a beszélgetések tartalmát. Izgatna, milyen változtatásokra gondol, de lehet, hogy jobb, ha nem tudom.)

3. Test. Nevelés.

Hogy az ilyesmi mire jó otthon? Már ez is vitatható. A nagyon kis gyerekek valóban védelemre szorulnak, de nekik semmi szükségük arra, hogy internetezzenek, pláne nem egyedül. A nagyobbakat pedig inkább arra kell megtanítani, hogy a világ bizony nem csupa szép dologból áll, de sem megijedni nem kell tőle, sem direkt keresni az utca másik oldalát. A még nagyobbaknál pedig tudni kell, hogy akkor is keresni fogják.

Egy iskolában viszont az élet még érdekesebb lesz. Itt ugyanis egy épületben nyüzsizik a hatéves és a 14 (esetleg 16, 18) éves. Úgy elsőre is látszik, hogy a szükséges védelmi szint nem azonos az elsős Julcsi esetében, aki még csak azt tudja biztosan, hogy a karácsonyfát tényleg nem a húsvéti nyúl hozza, és pl a 17 éves Józsika esetében, aki sutyiban az osztály bombázóját, a Szilvit lovagoltatja a koleszban vagy suli után otthon, és nem a térdén.

Az is triviális, hogy ha a suliban tényleg megjelenik egy ilyen szoftver, akkor legfeljebb azt lehet majd látni, hogy tényleg csak azok járnak a gépterembe óra után, akiknek nem telik saját lanpartyra, mindenki más – nagyon dicséretes módon – az osztálytársakkal építi a közösségi kapcsolatokat otthon a “nem filterezett” gép előtt. És ilyen mindig lesz valahol a szomszédságban.  Ahhoz képest, hogy anno a mi generációnkban még volt, ahol a TV-t is bezárták a szekrénybe (a videóval együtt) és mégsem okozott gondot a “Tomboló ököl” c. döbbenetesen unalmas ám tilalmas örökbecsű megtekintése a suli és a munkaidő vége közötti vákuumban, ez triviális feladat lesz a jól felkszült ifjúságunk számára…

Cserébe az ilyen szűrőszoftverek egész érdekes “mellékfunkciókat” növesztenek, amikre a BBP oldal is utal.  Segíthetnek pl a szoftver licensz gazdálkodásban (csak semmi letöltögetés és telepítgetés) és a szerzői jogok védelmében (majd adok neked zeneletöltést). Végülis ez is ifjúságvédelem. És az sem baj, ha a stréber Esztike nem tudja megírni a háziját, mert a megfelelő kulcsszavak éppen tiltólistán vannak, véletlen egyezés folytán. Amikor pedig a legfelkészültebb égetnivalók kitalálják/sniffelik a tanári jelszót, akkor valóban eljő a forradalom. Egy biztos, unalom nem lesz, tehát minden rendben.

4. Outro

Hiába, szép dolog is az ilyen Public-Private Partnership. Jól passzol a mostanában divatos “csináljon már valaki valamit, de azonnal!” típusú közhangulatba és az ezt szorosan követő demonstratív izom ugráltatásba. Emellett a “gazdaságfejlesztés közpénzből” szép példája is.  Mindenki egyért, egy mindenkiért. Dicséretet érdemel. De mi ez? A “summa cum laude”-re azt írja ki, hogy ilyen disznó kifejezéseket igazán nem szabadna nézegetni, és süllyedjek el a föld alá? Hm….

A többi csendes hóesés.”

Ment ki Katalistre is, legalább hétfő reggelre lesz min vitatkozni, flémelni, csámcsogni, Ádámnak meg posztolni.

Van időd egy kérdésre?

A New York Public Library nekem már örök etalon marad, és a legújabb “húzásuk” is csak ezt erősítette. Most, hogy tele van a web usabilityvel meg hőtérképpel (még a Google sem rejtegette az ez irányú felméréseit), a new yorki közkönyvtár sem szeretne lemaradni, ráadásul ahogy készítik a felmérést, az nagyon ügyes csomagolásban van tálalva.

Van időd egy kérdésre?

És ha van, miért ne lenne, akkor sem kell irkálni, csak egyet kattintani – egy olyan típusú kérdésre, hogy az adott (weblap-) képen hol tudnád elképzelni az adatbázisok / folyóirat / események menüpontot, vagy te hogy hívod a könyvtárhasználót stb. És ha megválaszoltad a kérdést, újra a kiinduláshoz jutsz, ahonnan visszamehetsz a kezdőlapra vagy rászánhatsz még 20 másodpercet egy újabb kattintásra.

Így kell, kéne ezt csinálni…

WP MU @ MOME Könyvtár

Nagy fába vágtam a fejszém: az eddigi WordPress single motort le akarom cserélni WordPress MU-ra a MOME Könyvtár lapja alatt, mégpedig azért, mert rengeteg féle tartalmat kéne szolgáltatni, viszont ezeket azért szeretném többé-kevésbé külön kezelni. Ehhez viszont a WordPress kategóriakezelése nekem nem elég, legalábbis eléggé kitekert megoldások léteznek a kategóriaspecifikus téma- és tartalommegjelenítésekre. Viszont ha már megvannak ezek külön-külön blogokban, akkor a MU-n belül gyerekjáték egy központi felületre aggregálni a “kiszervezett” tartalmakat – de ha nem, akkor is konszolidált áron meg lehet oldani a dolgot. És amilyen tartalmakat én mostanában el tudok képzelni:

  • Először is, kéne a tanároknak és diákoknak egy portfólió felület.
  • Másodszor is, belső kommunikációhoz is jó lenne egy Turulcsirip-szerű felület, amit aztán secperc alatt lehet titkosítani.
  • Harmadszor szeretnénk csinálni elektronikus gyűjteményt. Amíg viszont nincs Koha, addit megteszi a WordPress + iPaper kombináció is.
  • Negyedszer hiszek abban, hogy egyszer lesz nekünk is Scriblio-alapú katalógusunk, és ehhez is jó lesz.

A frissítés egyébként eléggé fájdalommentesen megoldható, nekem legalábbis gyorsan ment (egy blog mozgatása igazából nem truváj – 50-é már igen, l. klogos bénázások). Két szempont, amire viszont érdemes figyelni:

  1. Mivel hosszú távon nem terveztem eddig ilyen váltást, a belső hivatkozásoknál nem a permalinket használtam, hanem a hivatkozott lap/bejegyzés ID-jéra mutattam, tehát a GyIK-ra való hivatkozás nem http://konyvtart.mome.hu/informaciok/gyik volt, hanem http://konyvtar.mome.hu/&page_id=12. Ez azért szerencsésebb, mert ha valamilyen világnézeti válságból kifolyólag meg akarom változtatni a permalink struktúrát, akkor nem vesznek el a hivatkozásaim. A szívás viszont az, hogy export/importnál sajnos módosulnak az ID-k (nálam pl. a 12-es ID-t a Munkatársaink lap kapta), így pont ez a forma jelenti a csődöt. Ezen csak bogarászással lehet segíteni, nem tudok hirtelen jobbat – vagy pedig lehet emberbarát permalinkeket használni (itt viszont egy permalinkstruktúra-módosítás rúgja fel a rendet).
  2. A feltöltött tartalmak elérési útvonala megváltozik. A WordPress a /wp-content/uploads/ mappába menti el a képeket, doksikat, zenéket stb., a WordPress MU viszont már a /wp-content/blogs.dir/(blog sorszáma)/files/ helyen keresi azokat. Ezen egy szimpla SQL-paranccsal lehet segíteni, de mivel nem vagyok semmilyen szinten adatbázis-mágus, ezért nem tudom megfogalmazni ezen a nyelven (még jó, hogy ezzel a kéréssel a rendszergazdánkhoz tudok fordulni). Ha valaki ezt leírná nekem, azt nagyon megköszönném.
  3. És kicsit más a WordPress MU téma- és pluginkezelése is. Úgyhogy achtung.

És hogy ne maradjon el a filozófia sem: úgy gondolom, hogy a MU a blog-portál kérdés túllépése lehet egy könyvtár számára. Ezelőtt két évvel állandóan azt nyomattam, hogy blogolni kell. Mostanra egy csomó könyvtár, könyvtáros eljutott addig, hogy nem csak hogy nem utasítja el élből az egészet, de használja is a blogot.

Most viszont ezt szeretném, hogy tudatosuljon, amit már egy ideje mondogatok: a blog, mint olyan (amit annyira szerettek – és néha még most is szeretnek – utálni), valójában nem létezik. Pusztán egy tartalommegjelenítő platform, ami időrendben visszafelé rendezi a tartalmakat. De egyébként ugyanolyan, mint a portál, fórum, wiki, honlap, mikroblog (sőt, megkockázatatom: levelezőlista) stb. – ezek közt csak a tartalom létrehozásában és megjelenítésben (azaz technikai téren) van különbség.

Ilyen szempontból a WordPress MU sem feltétlenül “blogközpont”, hanem egy, még a WordPress-nél is rugalmasabb és sokoldalúbb tartalomelőállító felület. A klognál inkább az előbbi szempont állt a középpontban, de a MOME Könyvtárnál sokkal fontosabb az utóbbi. Na, ezért döntöttem úgy, hogy csere lesz.

Utóirat a geekeknek: tudom, hogy még a WordPressnél is nagyobb szopás a WordPress MU. Viszont azon a szinten, ahol jelenleg én használom, jó döntésnek tűnik. A maximalizmust egyszerűen meg nem engedhetem meg magamnak, egyrészt mert nincs meg hozzá a technikai tudásom (a WordPressben most már azért kiismerem magam elég jól, de nem biztos, hogy egy másik, egyébként hasonlóan egyszerű rendszerrel is ilyen jól kijönnék, az ok pedig baromi egyszerű: ennyire bölcsész vagyok), másrészt pedig akkor soha nem lenne döntés egy rendszer mellett, ami egy intézmény webes megjelenésénél már annyira nem jó ötlet.

A könyvtáros meséje a webről

Mikulás Gábor hívta fel a figyelmet a Könyvtári Intézet bibliográfiájára a honlapkészítésről. Két apró észrevétel csak:

Lassan szerintem el lehetne tekinteni ezektől a feltöltjük/letöltjük dolgoktól. Van Google Dokumentumok, Zoho stb., sokkal egyszerűbb lenne oda felrakni a doksit, azt megosztani és kész. Ne adj’ Isten helyben kirakni, oldalként, egy CMS ilyet már azért tud. De viszont ha már letöltősre lett mégis véve a figura, akkor legyen legalább PDF-ben. Úgy hallottam, az OSZK összes gépén OpenOffice megy (lehet, hogy rosszul emlékszem vagy félreértettem), de ha nem, akkor sem nagy truváj egy szépen formázott PDF-et előállítani.

A másik pedig hogyha honlapkészítésről teszünk közzé bibliográfiát, akkor azért nézzünk előtte szét a világban. Természetesen születtek még 2000(!)-ben is olyan cikkek, amelyek megállják azóta is a helyüket, na de hogy egy 10 oldalas listának csak az elenyésző része 1 évesnél frissebb írás? Ez kicsit fura, azért ennél nagyobbat fordult a világ az utóbbi pár évben. Beütött a CMS-világ, már nem pusztán fiatalok divatja a web2.0, mindennek az atyaúristene a SEO stb., ezeket azért nem ártott volna reprezentálni a listában is.

És hát azért szakkönyv is több van, mint 3… Amiből az egyik:

3-12862 / KSZK Olvasóterem

How to succeed in cyberspace : [take yourself, your company or your organization online] / Colin Haynes ; [ed.] Aslib, The Association for Information Management.

London : Aslib, 1995. X, 208 p.

OMG.

Szóval, ha ilyesmit kell csinálni, akkor szerintem itt a klogon többek nevében is mondhatom, hogy szívesen segítenénk egy rendesebb bibliográfia összeállításában, egyet kérnék hozzá: eszközt, egy olyan felületet, ahova egy gombnyomással be tudnám küldeni a hivatkozásokat, akár deliciousból, akár Zoteroból.

Tényleg, a KI portálja nem fog fejlődni? Össze lett rakva, aztán már csak tartalmakat töltögetnek fel rá? Azért ennél többet várnék tőle (pl. egy új dizájn már nagyon ráférne, vannak szépek is…)

Állásportál könyvtárosoknak

Már volt régebben terv rá, sőt, egy-két konkrét próbálkozás is, hogy a klogon legyen álláskereső lap. Sajnos aztán nem lett belőle semmi, de most újra belelkesedtem, ugyanis a tengeren túlon megújult a ’96 óta működő LISjobs.com, és nagyon szépre sikeredett (használhatónak is tűnik, de én nem próbálkoztam vele). Érdemes rajta böngészni, van európai állásajánlat is bőven.

Forrás: LibrarianInBlack

Hunlap, hun nem lap [updated]

Vigyázat, ez hosszú lesz.

Tegnapelőtt Márkus Emília villájában volt szerencsém továbbképzés-szerűséget tartani, ami egyrészt a környezet miatt volt nagyon jó érzés, másrészt pedig a kollégák érdeklődése és számtalan kérdése (meg az utána tartott rövid beszélgetés) miatt volt élvezet. Sok mindenről volt szó, de most számomra az egyik legfontosabbat és legérdekesebbet emelném ki.

Sok szó esett a könyvtári honlapokról. Abban nagyrészt megegyeztünk (és a New York Public Library honlapjának segítségével bizonyítást is nyert), hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárának webes megjelenése, hát mondjuk hagy maga után némi kívánni valót. És hogy ez nem elszigetelt probléma, hanem általános.

 

Tudom, hogy volt számtalan kísérlet arra, hogy a könyvtár és honlapja viszonyát meghatározzák, és ennek megfelelően alakítsák ki az utóbbit. Mára nekem kb. az a véleményem alakult ki, hogy olyan a kettő közt a viszony, mint a könyvtár és pl. az enteriőrje között. Alapvetően meghatározza a felhasználó véleményét és képét a könyvtárról. Tehát hiába van széleskörű szolgáltatási rendszere és fantasztikus személyzete egy könyvtárnak (erre szerencsére rengeteg példa van), ha a weben oda látogató azt látja, amit.

Az derült ki a NYPL példájából (is), hogy a kevesebb az bizony több. Általános problémának érzem azt, hogy rengeteg olyan információ van a könyvtárban, amit természetesen meg kell jeleníteni, de egyáltalán nem egyszerre, és főleg nem úgy, ahogy az manapság szokás. Nagyon szeretem nézegetni az újabb és újabb dizájnokat, valamint ha találok valami usability-s vagy hasonló cikket, általában el szoktam fogyasztani (főleg ha magyar). Van hozzá egy olyan-amilyen ízlésem, és ennek eredményeképpen általában sírni valónak találom ezeket a lapokat használhatóság és úgy általában kinézet tekintetében.

Ekkor jött a jogos kérdés, ami állandóan ott lebeg amúgy is a szemem előtt: na és akkor mi van a sajátunkkal, ha már ennyire okos vagyok? Érdekes kérdés, a válasz nem túl egyszerű, ugyanis próbálok a magam szabta követelményeknek megfelelni, ugyanakkor nagyon elégedetlen vagyok az eredménnyel. Egyelőre ott tartok hogy…

MOMEK

Mielőtt belevágok élve a lehetőséggel, egy kicsit hadd magyarázzam a bizonyítványt, ami nagyrészt az alább felvázolt pontok után válik nagyrészt érthetővé.

Jelenleg a MOME Könyvtár honlapja blogmotoron fut. Ez így is fog maradni, míg én felelek érte, azt hiszem, a blogom ismeretében ezt nem kell részletezni. Ami a megjelenést illeti, az holtbiztos fog változni. Egyébként az utóbbi egy évben (amióta megvan ez a lap), azóta változott is, hol így, hol úgy, néha kényszerűségből (a WordPress frissítés ledobta a témát, az pedig a megtervezett előlapot, ami a blogot portálként jelenítette meg), néha kedvtelésből (sajnos/szerencsére szeretek ilyenen dolgozni), de legtöbbször igyekeztem a saját szempontrendszeremet megvalósítani.

  1. Fontos a portálszerű megjelenés. De érdemes lenne tanulni azoktól a webhelyektől, amelyek a könyvtárral ellentétben, iszonyatos tömegű információt jelenítenek meg, akár percről percre. Sokkal fontosabb az áttekinthető, jól strukturált, letisztult megjelenés, mint az, hogy minél több információt zsúfoljunk egy helyre. Ami szerintem lényeges: a szolgáltatások, katalóguskereső, hírek, RSS. Ennyi. A többi pedig elérhető máshogy.
    És ha már iszonyatos tömegű információ: szerintem kutya kötelessége lenne a könyvtár állományának, hogy a honlapban szervesen megjelenjen. És ha már blogmotornál tartunk, akkor itt van hozzá a Scriblio. Sokkal értékesebb tartalom tud lenni, mint mondjuk az Események pont.
  2. A zöld-barna-rozsdaszín legjobb esetben is ’90-es évek közepe. Nem mondom, hogy a mostani irányzatok időtállóbbak, de egyrészt lehet válogatni az irányzatok közt (grunge, minimál, retro stb.), másrészt a mai eszközökkel (CMS témák, CSS, minták, gallériák, tervezési segédeszközök stb.) sokkal gyorsabban és egyszerűbben lehet vizuálisan is megvalósítani az elképzeléseinket.
  3. Ne féljünk sok-sok képet kitenni a lapra, de azt mindenképpen érdemes szem előtt tartani, hogy ezek a képek illusztrációk, nem pedig témák, még ha a könyvtárosokról vagy az épületről/állományról is készültek. Egy-egy jól elhelyezett (és jól megcsinált – kompozíció, kivágás) kép nagyot dobhat a lapon. Ehhez mindenképpen érdemes segítséget kérni profi szakembertől, biztos, hogy előbb-utóbb talál az ember segítőkész, fotózni tudó embert a környezetében. (Én persze a MOME fotószakosaival könnyen vagyok…) És még egy fontos dolog: ne megás képeket tegyünk ki. Erre két módszer van: vagy egy Irfanview-típusú képnézegetővel megnyitjuk, és ott a Kép/Szerkesztés pontban az Átméretezés paranccsal oldjuk meg a dolgot, vagy feltöltjük egy tárhelyre (Flickr/Picasa), ott pedig már kapunk olyan linket, amelyet akár egy az egyben beilleszthetünk a kívánt helyre, és így nem fog órák hosszat töltődni a könyvtár lapja – legalábbis nem a képek miatt.
  4. A megfogalmazásnál nagyon-nagyon kerüljük a hivatalos formákat. Lehet, hogy a könyvtárunk az egyik legfontosabb közintézmény a városban/legnagyobb szakkönyvtár/legkomolyabb kutatóknak van, de ez nem számít. Tényleg. Nem kellenek a bürokratikus, hivatalos stílus kitekert körmondatai, lehetetlen megfogalmazásai, rövid, lényegretörő szövegek kellenek, közvetlen, könnyen olvasható és éretelmezhető megfogalmazásban. Lehet, hogy ez előszörre nehezen fog menni, de aztán belelendül az ember, és előbb-utóbb meg fog látszódni ez a visszajelzéseken is. Pl. kevesebb kérdés fog előfordulni olyan dolgokkal kapcsolatban, amit pedig leírtunk. A másik lényeges dolog, hogy ha hosszabb szöveget írunk, akkor tagoljuk. Bekezdésekre, felsorolásokra, emeljünk ki félkövérrel és dőlttel (de soha ne aláhúzással, ezt hagyjuk meg a linkeknek).

Mount Prospect Public Library

Az én okoskodásomból kb. ennyire telt. Szerencsére van nálam egy csomó okosabb ember, akik le is írják, hogy ők erről mit gondolnak. Többek közt a Smashing Magazine, amihez egyébként is gyakran fordulok, ha valamire szükségem van webes témakörben. Így többek közt egy 10 pontos szempontrendszert is közzétettek, amit csak felsorolás szinten közölnék:

  1. Ne gondolkoztassuk a felhasználót – azaz ne azon kelljen agyalnia, hogy hogyan kell használni egy adott weblapot (hiszen az csak egy eszköz), az legyen magától értetődő, intuitív – hadd összpontosítson a látogató a feladatára.
  2. Ne játsszunk a felhasználó türelmével – minél kevesebbet kell aktívan tenni egy szolgáltatás használatához (kérdések megválaszolása, adatok szolgáltatása, ide-oda kattintgatás, olvasás stb.), annál többen fogják igénybe venni ezt a szolgáltatást. Ez leginkább azért van, mert egy szolgáltatást először általában csak ki akarnak próbálni (“játszani“), és utána használni. Ha pedig már a kipróbálása is ilyen követelményeket támaszt, nem lesz túl sok elszánt jelentkező, ebben biztosak lehetünk.
  3. A felhasználó figyelmének irányítása – vannak tiszta szabályok (szemmozgás iránya, szöveg és kép figyelemirányító szerepe és viszonya), amelyek be nem tartása “büntetve” lesz, ebben biztosak lehetünk. Az, hogy tekintet nem lineárisan fogja be a képernyőt, hogy a kiemelt dolgok előbb és hosszabban tartják fogva a figyelmet, mind szempont kell, hogy legyen a tervezésnél.
  4. Szolgáltatások bemutatása – a modern webdizájnnak hatalmas előnye a szolgáltatásokat, elérhető lehetőségeket bemutató rövid leírások megoldása. Ezek megoldásának formája igazából teljesen lényegtelen, csak annyi a fontos, hogy könnyen érthetőek legyenek és jól észrevehető helyen, hogy a felhasználó komfortérzetét növeljék.
  5. Hatékony stílus kialakítása – nagyrészt a fenti 4-es pontban már leírtam, ezt annyiban egészíteném ki, hogy érdemes az üzleti élet frappáns megoldásait átvenni. Ilyenek az egy szavas vagy rövid mondatos megfogalmazások, amelyek csak a mondanivaló lényegét közlik. A rizsa aztán jöhet, csak máshol, nem fogva el a teret az egyéb közlendőktől.
  6. Egyszerűségre való törekvés – az lenne a jó, ha az ún. “KIS-elv” (keep it simple) lenne minden közérdekű honlap alapvető tervezési szempontja. Az az általános tapasztalat, hogy egy egyszerűre tervezett lapon több információhoz jutnak hozzá a felhasználók, mint egy komplexen tervezett szájton.
  7. Ne féljünk az üres helyektől (aka white space) – nem csak az információ túláradását tudja enyhíteni (“cognitive load-ra” tud valaki jó kifejezést…?), de könnyebben észre lehet venni azt. Elsőre furcsán hangzik, de nem biztos, hogy egy összevissza zsúfolt lapon észrevesszük, hogy hol van a minket érdeklő információ. Az egyszerűséggel való összekapcsolást segítheti továbbá a megjelenő tartalom hierarchikus rendezése (dátum, kategória, cím, szerző különböző szempontú kiemelései stb.).
  8. Hatékony kommunikáció vizuális nyelv segítségével – Aaron Marcus fogalmazta meg annak a “látható nyelvnek” három alapvető összetevőjét, amely gyakorlatilag azt a módot jelenti, ahogyan a felhasználó befogadja a tartalmat a képernyőről: ez a rendezettség, a gazdaságosság (további négy oszloppal: egyszerűség, átláthatóság, elkülöníthatőség és hangsúlyosság) és a kommunikáció.
  9. Konvencionális elemek használata – minél több közismert (és akár elvárt) elemet használunk fel a tervezéskor, annál kevesebb időre van szüksége a felhasználónak, hogy elsajátítsa a honlap használatát és a navigációt. Ez ugyanakkor természetesen nem jelenti azt, hogyha van egy jó ötletünk, akkor ne újítsunk. De tényleg csak akkor, ha jó.
  10. Tesztelés bevezetés előtt, azután pedig rendszeresen – ehhez pedig néhány dolgot nem árt szem előtt tartani:
    • egy tesztelő is több mint a semmi
    • a tesztelés állandóan ismétlődő és folyamatos tevékenység
    • a usability (használhatósági) teszt mindig hasznos eredménnyel végződik
    • a fejlesztő alkalmatlan a tesztelésre – ez olyan, mint a lektorálás és a korrektúra, azt hiszem ezt nem nehéz belátni…

Hát ennyi lett volna. Remélem, tudtam némi használható alapot adni a továbbiakhoz. Ha bármi kiegészítenivalótok van, ne tartsátok vissza! Ja, és a Smashing Magazine cikkében vannak példák is, azokat nem akartam most áthúzni, átkattintás után meg lehet nézni, hogy hogyan is néz ki az, amit leírtak a 10 pontban.

A címért meg elnézést kérek, nem tudom mi jött rám, de már marad, vállalom.

Update: az építészeknél is aktuális a kérdés, tegnap jelent meg a Hogyan (ne) fejlesszünk kamarai honlapot? bejegyzéssorozat első része a Koós Miklós blogján. Ezenkívül Gica kérdésfelvetésére (Miért nem becsülik a [könyvtár]szakot?) is merült fel ilyen válasz (nem tőlem)…

Szerzői avatarok a címek mellett

A ThemeShaper dobta múltkor azt a bejegyzést, ami azt írja le, hogyan lehet ezt a kis identifikáló ikont megjeleníteni a bejegyzések mellett (is), úgy mint most nálam lett.

Zárójelben Blockquote-ban jegyzem meg, hogy ez nálam csak gizdaság (illetve csak esztétikai perverzióimat élem ki vele), de mondjuk egy könyvtárnál ez már messze-sokkal jobb.

Az a lényeg hogy a

<?php echo get_avatar( get_the_author_email(), '80' ); ?>

kódsort kell beszúrni a loop megfelelő helyére (én a legelejére raktam, jobbra zártam, és kész). A get_the_author_email() az emailcím alapján végzi el az azonosítást, a ’80’ pedig a nagyságot határozza meg pixelben (az alapértelmezett 96×96, de nekem 50×50-re van beállítva).

A CSS fájlban pedig az .avatar-méret{} formában hivatkozhatunk rá, ahol a méret pixelben van megadva, illetve ha nem módosítottuk a méretet, akkor .avatar-default{} formában is hivatkozhatjuk. Nálam ez tehát

.avatar-50 {float: right;}

formában néz ki. Ennyi. (A teljes doksi a WP Codexen található meg.)

Doranskyval meg nem értek egyet. Szerinte

Doransky megmondja

aminek a hiteléből csak az vesz el egy picit, hogy pont öt perccel előtte cserélte le a D betűt a (fél) arcára (ezt persze úgyis lehet magyarázni, hogy megvilágosodott, aztán ennek szellemében cselekedett a továbbiakban).

Egyrészt nem olyan nagy etwas egy csiripelő valódi arcát előásni (nálam ez Csirip adatlap > Twitter adatlap > blog > rólam útvonal), másrészt azt is mondhatnám, hogy két táborra szakadt a csirip: a valódi nevükön és álnéven írók táborára. És akkor én nyertem ;)

Filozófia és gyakorlat, avagy mi fán terem a K2, de mostmár tényleg…

Már megint 9 órája egy helyben ülök, holnapra kéne valami értelmeset összeszedni, de mint az egyszeri nyugdíjas bácsi a csigákkal, állandóan szertehussannak a gondolatok… Elnézést, ez csúnya lesz: mert végül is mi a tököm az a könyvtár 2.0?

Az tudjuk, hogy fikázni lehet. Van egy olyan meggyőződésem, hogy a holnapra jövő emberek egy része csak arra kíváncsi, mekkorát fogunk égni. Ezt inkább most leírom így, nem akarom reggel előhozni. Ennek már szinte hagyománya van, aki követi, vagy csak néha beleolvas a Katalistbe, az érti szerintem, mire gondolok, aki meg nem, az örüljön neki.

Igazából nem tudom megfogalmazni. Én állítólag azt csinálom, mondtam ezt már én is, más is, próbáltuk elemezni, meghatározni, de mindig belemarkoltunk valószínűleg a semmibe. Azt nem mondanám, hogy bullshit-generátor a blogom, de mondjuk azt, hogy aki nagyon elméleti síkon foglalkozi a dologgal, az közel jár hozzá. (Ilyet itthon nem is ismerek hálistennek.)

Nézzük meg, mit jelent, jelenthet innen az asztalom mögül az egyes résztvevőknek a könyvtár 2.0 fogalom (nem betűrendben, hanem ahogy az eszembe jut, és nem is mindenkiről fogok tudni beszélni):

Tiszta filozófiát képvisel, amelyet azonnal gyakorlatba ültet. Részletekért érdemes a FIKSZ-en nézelődni.

Szintén filozófiát, de más megközelítésben, sokkal inkább módszertani szempontból. Erről mindenki meggyőződhet az Open Library-n.

Ha egy képzeletbeli 2D-s koordinátarendszerben elhelyezzük Ádámot és Sanyit, akkor a köztük húzott vonal túlsó végén helyezkedik el. Így leginkább gyakorlati jellegű kérdés lesz a K2-ből, erről szól az UTCA is.

Sajnos nem vagyok túl jártas a (belső)építészetben, így igazából nem nagyon látom át, hogy számra pontosan mit is jelenthet a K2 – egy biztos: kihívást, mind elméleti, mind gyakorlati síkon. Állati érdekesnek látszik a virtuális és a fizikai tér egymást befolyásoló hatása.

Azt azért leszögezném, hogy ez szubjektív kép, tehát ha valaki kiakad rajta, ezt is vegye bele. De egyébként kíváncsi lennék a ti véleményetekre, hogy ez az egész mennyire helytálló.

És hogy én ezek után most mit fogok mondani? Jó kérdés… próbáltam ollózgatni wikiből, FIKSZ-ről, majd meglátjuk mire lesz elég. Ami a vicc: szétnéztem magamnál is, de szinte semmi elméleti anyagot nem sikerült találnom, de gyakorlatit is elég keveset, s amit összehalásztam, az is le van már lőve máshol. Ez így mindenképp érdekes, főleg az ék újragondolása szempontjából, ami már lassan hosszú hónapok óta érik.

Valami olyasmi jött ki az egészből, hogy a K2-t baromi nehéz elkapni. Leginkább azt lehetne mondani, hogy tendencia. És ez érthető filozófiára, technológiára stb. Az egyik leglényegesebb része azonban, hogy ezek a részek nem különülnek el egymástól, egymásra ráépülnek, pl. nehéz elválasztani a közösségi OPAC-ot a nyílt forráskódtól, vagy a platformfüggetlen Java-t az egységes és minél szélesebb területet lefedő kommunikációs eszközöktől. Sokan attól félnek, hogy ez valójában egy teljesen új, önálló dolog, ami “kívülről támad” (ezt a nézetet kezdetben csak a 2.0 jelzőtől való félelem, majd a “parasztvakítás” szlogen jellemezte), és teljesen új rendet (avagy káoszt) hoz a könyvtárakba, elsöpörve a múltat, a hagyományokat és értékeket (ezt nagyszerűen mintázza az a vita, ami a CRM körül zajlik most a Katalisten).

A másik elég népszerű hiedelem, hogy a K2 pusztán technológiai dolog, azaz ha valaki telepít egy Joomla!-t vagy ír egy blogot, esetleg alkalmazza az IM-et, akkor itt van már a Kánaán. Holott a filozófiai része a dolgoknak azt is mondja, hogy ez a K2-dolog közösségi. Azaz az olvasó/ügyfél/felhasználó teljesen egyenrangú a könyvtárossal/információs szakemberrel, sőt. (Aadaam mesélte, hogy amikor bement a könyvtárba egy informatikai tárgyú TDK-t megírni, és kereséshez segítséget kért – konkrétan témába vágó adatbázisokat keresett -, az volt a kérdése a könyvtárosnak, hogy Google-ban nézte-e már.) Bizonyos területeken (és már egyre jobban ide tartozik az információkeresés is) simán lenyomja a szakembert. Tehát aktív partner. Tartalomelőállításban és tudásmegosztásban is, ld. wiki, del.icio.us stb.

Azonban a K2 tényleg gyökeresen megváltoztatta az eszközkészletét. Ezt egy szóval a web 2.0 kifejezéssel lehetne leírni, erről akkora a szakirodalom, hogy nem csak Dunát, ha nem Csendes-óceánt is lehetne vele rekeszteni. Ezek az eszközök részben kiváltották, részben segítik a hagyományos eszközöket, így a katalóguscédulát tökéletesen pótolja, ugyanakkor könyvek tologatására, tárolására nem igazán alkalmasak (a szerző elkötelezett híve a papír alapú könyveknek, erről nem nyit vitát, nem fognak kihalni, és kész).

Ádám lefordította Rob Darrow What is Library 2.0 című postját, amely szintén egy konferenciára készülődve íródott. Ő párokat állított fel, hogy mi volt régen, és mi van most. Következzen a lista (további javaslatokat várnak mindketten):

  • csak a könyvtárban – a világban, az iskolában stb.
  • a könyvtár által kezelt információ – használó, diák, tanár stb. által kezelt információ
  • statikus könyvtári weblap – dinamikus felhasználói oldal
  • közzététel – közreműködés
  • egyirányú – kétirányú
  • helyi – globális

Talán ez eléggé szemléletesen írja le, hogy mi a különbség, és hogy mennyire más a kép, mint ahogy egyesek vélik. Persze a megváltozott körülmények, feladatok más kompetenciákat kívánnak a könyvtárosoktól is, ami sok esetben nem a régiek helyett, hanem a régiek mellett lépnek elő. Ezeket a kompetenciákat informatikus könyvtáros néven árulják ma Magyarországon a felsőoktatásban, de mér kitermelődött ennek az állatfajnak egy életképesebb megnevezése is: webkönyvtáros. Ezek a fentiekből következően technikai és szemléletbeli(?, jobb szót hirtelen nem találtam) kompetenciák: blog vezetése, azaz alapvető íráskézség, fotók, videók készítése, publikálása, kiegészítő alkalmazások beillesztése (az eziránt mutatkozó igények kutatása, majd az azok kielégítéséhez szükságes eszközök megkeresése és/vagy (ki)fejlesztése), az RSS és az RSS-olvasó ismerete, használata, és ismertetése másokkal (ez lassacskán az IM-mel együtt a levelezés hagyományát fogja kicsit megdönteni), valamint alapvető webszerkesztési ismeretek ((X)HTLM, XML, CSS, PHP, SQL). Ugyanígy idetartozik az emberi kapcsolatok építése, a személyes mellett a közösségi hálókon (WiW, Facebook stb.) és IM-eken (Gtalk, AIM, MSN, Skype stb.), valamint a tág látókör és hatalmas befogadókészség a technológiai, társadalmi trendek figyelésével és követésével egyidőben. Az ebből leszűrt tanulságokat pedig villámgyorsan el kell sajátítania és alkalmaznia, integrálnia könyvtári környzetebe.

És hogy ez miért jó a könyvtáraknak? Talán nem is jó, de mindeképpen fontos, sőt, létszükséglet. Lehet bújni az állam mögé, de nem érdemes. Akár tetszik, akár nem, de a piac fog diktálni. (Nekem nem tetszik személy szerint, de most nem rólam van szó.) Ezek az új eszközök, módszerek nem csökkentik a munka mennyiségét, hanem a folyamatát egyszerűsítik. Feladatokat lehet összevonni, lerövidíteni segítségével, valamint közvetlenebbé lehet tenni a könyvtáros-olvasó viszont (bármilyen furcsán hangzik, de ez így van, ezt talán később lenne érdemes megvitatni, amikor már kész tények is vannak – bár a Lengyel Menyhért Városi Könyvtár…). A K2 hosszú távon sokkal szélesebb kör igényeit tudja kielégíteni és lefedni, pont mert flexibilis és nyitott minden újra. És nem utolsó sorban a könyvtár láthatóságát – jelenlévőségét fogja hatalmas mértékben megnövelni – gondoljunk csak pl. a New York Public Library és a wifi meséjére

Hát most gyorsan talán ennyi. K2 és Dani. Holnap meglátjuk.