Kis hírek a nagyvilágból

Ádám szúrta ki az év könyvtári honlapját.

A Google-profil egyre szebb és használhatóbb lesz, lassan tényleg online névjegykártyaként lehet használni. Az enyém itt van.

Magyar fejlesztésű Kindle-gyűjteménykezelő, tesztelni muszáj (aka Kindle Koll3ctions).

A Macen népszerű Scrivener kijött Windowsra, március 21-ig ingyen lehet kipróbálni. Annak, aki nem ismeri: olyan szövegszerkesztő, amit kifejezetten íróknak készítettek. Lehet próbálkozni vele.

Dworkyll az elektronikus kiadványok 40 évét bemutató infografikát talált, egészen meglepő dolgok vannak benne. Kötelező olvasmány.

Megjelent a Catalyst WordPress téma (nem, nem az a katalist), ami 600 különböző beállítási lehetőséget kínál – kódolás, programozás nélkül, pusztán számok beírogatásával és kattintgatásokkal. Az egyetlen gond az árával van, ami 180 dodó, dehát mit nekünk pár tízes, amikor milliókat dobálunk kifelé az ablakokon/befelé a zsebekbe ugye.

Élmények honlap-országból

Ezek saját észrevételek, meglátások voltak. Biztos, hogy egy profi, aki szakmányban foglalkozik weblap-készítéssel teljesen máshogy látja a kérdést, arról nem is beszélve, hogy egy rendes weblapot nem egy, hanem 4-5 ember rak össze. Úgyhogy ez ilyen amatőr dolog, de ha már ilyen irányban tájékozódunk, akkor legalább ennyit tegyünk meg.

A kloggal alaposan belefutottam, aztán még kértem-kaptam is egy-két lapáttal a pofonfáról, amit nagyon egyszerűen úgy hívnak, hogy honlapkészítés. Magyarán: kéne nekem, a könyvtáramnak, az egyesületemnek egy honlap, Danikám te meg úgyis ilyen arc vagy, még pénz is van rá, nem csinálod-e meg.

A kezdeti lelkesedést, hogy ha kevés is, de van pénz néha, van ingyen honlapmotor, van kísérletezős-építkezős szerver-webtárhely aztán gyorsan felváltotta először a kínlódás, majd az elkeseredés. Ugyanis ez a három nagyon fontos, de nem elég.

Első és legfontosabb dolog, hogy a megrendelőnek az esetek 99%-ában halvány gőze nincsen, hogy mit is akar valójában. Honlap, azt kész. Volt már eddig is, statikus, ronda izé, na azt kéne lecserélni. Na igen, de mire? Milyen célra? Kinek szólóan? Milyen tartalommal? Na ez az a kérdés, amire aztán már válasz sem szokott érkezni, pedig ez az a pont, ameddig még azelőtt el kéne jutni, hogy bárkinek is szólunk.  Tehát:

  • Miért kell honlap? Mit akar elérni vele a könyvtár? Látogatószám-növekedést? Online/offline szolgáltatás bevezetését, népszerűsítését? Programok lebonyolítását? Az állomány feltárását a nyilvánosság számára? Belső kommunikációt (intranet)? Ha ilyen kérdéseket-válaszokat össze tudunk írni mondjuk 5-10-et, akkor vigyük oda a többi kollégához, és brainstormingoljunk! Biztosan van olyan szempont, ami nekünk nem, de a feldolgozó, katalogizáló, olvasószolgálatos kollégának eszébe juthat.
  • Milyen tartalom legyen a lapon? Szövegek, beszámolók, könyvismertetők, programok, felmérések, adatbázis-keresők, galériák, naptár, olvasói adatbázis, GyIK, fórum, üzenőfal, blog stb. Ebbe a listába is bátran lehet minél több mindent beleírni. Lehet, hogy nem lesz meg elsőre. De másodikra, harmadikra meg már igen, és azt senki nem mondta, hogy egy könyvtárnak csak egy honlapja lehet. Rendkívül egyszerűen, pár kattintással lehet létrehozni microsite-okat, allapokat stb. És azt se feledjük: nem csak az olvasóknak, de nekünk dolgozóknak, és a többi könyvtárban működő kollégáknak hasznos dolgok is szerepelhetnek nyugodtan a honlapon. Könnyebb lesz tőle mindenki élete. (Ezek a szempontok pedig már tovább visznek a következő utáni lépéshez, hogy milyen struktúrája legyen a lapnak, de ezt már érdemes egyeztetni azzal is, aki csinálja majd.)
  • Milyen egyéb megjelenési felületek vannak, és azok hogyan viszonyulnak a honlaphoz? Fent van a könyvtár Facebookon? iWiW-en? Van Picasa- vagy Flickr-galériája? Rendezvényszervezéshez Google Naptárat, a dokumentumok egyszerű kezeléséhez pedig Google Dokumentumokat vagy Microsoft Docs-ot használ? Van Skype-, MSN-, GTalk-, AIM-, Yahoo!-, Twitter- vagy Plurk-elérhetősége? Zoteron vagy EverNote-on gyűjti a bibliográfiákat? Ezek mind-mind olyan eszközök, amelyek ingyen rendelezésre állnak, és amelyeket be lehet, be kell építeni a honlapba ahhoz, hogy teljes értékű szolgáltatást, megjelenési felületet tudjon nyújtani a könyvtár. Ehhez össze kell gyűjteni minden létező és lehetséges helyet, szolgáltatást és eszközt, a felhasználóneveket és jelszavakat, és kitalálni, hogy hogyan tudnak résztvenni a honlap általános működésében, kommunikációjában.
  • Kiknek szól az adott weblap? Ez mindenkinek kérdés lehet. A nagyobb könyvtárak akár célcsoportok szerint is létrehozhatnak kisebb allapokat (FSZEK-nél, OSZK-nál ezt pl. kötelezővé tenném), külön a fiataloknak, idősebbeknek, tanulóknak, hallgatóknak, dolgozóknak és álláskeresőknek, könyvtárosoknak és laikusoknak, diplomásoknak és 8 általánossal rendelkezőknek. Mindenkinek. A kisebb könyvtárak könnyebb helyzetben vannak, kisebb célcsoporttal, de még ott is lehet határokat húzni. Ha pedig meghatároztuk ezeket a felhasználói köröket, alakítsunk ki mindegyiknek külön kommunikációs stílust, igazítsuk hozzájuk a megszólításokat, a hangvételt, a leírások hosszát és stílusát. Egy 70 éves gépészmérnök bácsinak biztos, hogy nem arra van szüksége, mint egy 23 éves egyetemi hallgató lánynak vagy egy 12 éves iskolásnak, egy 40 éves háziasszonynak, egy 50 éves munkakeresőnek stb. És aztán a tartalmat is lehet csatornázni, nyilván a bácsit kevésbé fogja megmozgatni a Twillight, vagy a kamaszt a Stahl Judit.

És ha mindez megvan, akkor le lehet ülni a levelezés elé, tárcsázni a számot, címezni a borítékot. De előtte ne.

O tempora, o mores!

Pár link, kis magyar könyvtárügyünk horizontjáról. Pillanatkép indul:

No. 1. Kitzinger Dávid kirúgta Kovács András Bálintot a NAVA-ból, mert nem akart külsős önkénteseket alkalmazni az archiváláshoz s még más egyebek okán is (NOL, Index) – utóbbi profiloldalát már el is tüntették a NAVA oldaláról (sötétség… na mikor is?). No comment.

No 2. Szegeden beindult az anti-pornó kampány a Somogyi-könyvtárban. Az ám, de van egy kis bökkenő. Egy ismerősöm ismerősének az ismerőse a következőket derítette ki, én innentől csak idézek (nevet úgysem fogok mondani, egy mert nem tudnék, kettő meg nem is akarnék):

“Mivel még mindig havazik, ezért szerintem is érdemes feldobni kicsit ezt a napot, mondjuk egy kis nyomozással.

1. “Just the facts, maa’m”

Ha kicsit megnézzük közelebbről ezt a Biztonságos Böngészés Programot (továbbiakban: BB, de nem a Balatonboglári pezsgő és nem Ms. Bardot, ahhoz én már túl fiatal vagyok) akkor messze nem az lesz az egyetlen kérdés, hogy vajon miért csak windows-ra van meg a program (itt a szoftver értendő, a BBP gép nélkül is megy…)

Szóval, kezdjük a BBP honlapján. Szép, világos dizájn, bizalmat keltő zöld szín és fejléc grafika (bár a menükhöz kötelező Javascript egy kicsit ront az “annyira biztonságtudatos” image-n) és jó feltűnő helyen a “támogatók” logói, hogy egyből lásd, jó helyen jársz. A tartalom eléggé light, főleg a sajtócikkek, meg némi alapvető bemutatkozás, kinyomtatható szórólap.  Rögtön fel is lehet venni a kapcsolatot a program munkatársaival.  Közülük Schiroky Vilmos nevét jegyezzük meg, még találkozunk vele.

A lapon tényleg semmi feltűnő nyoma, hogy a szívjóságon, a gyermekeink sorsa felett érzett aggodalmon és persze a támogatók nagylelkűségén kívül miről szól még a program. Mindehol azt hangsúlyozzák, hogy ezt a milyen hú de jó kezdeményezést mindenki támogatja, meg, hogy végre valaki megsegíti a szegény iskolákat ingyen tanácsokkal meg eszközökkel, hogy megvédjék az ifjúságot attól a csúnya internettől. És még otthonra is be lehet szerezni ugyanazt a szoftvert, ingyér’. Tuti. A cikkeket kicsit komolyabban elolvasva aztán megakadhat a szemünk azon, hogy az iskolák csak az “ingyenes tesztverziót” kapják meg csatlakozáskor. Aha, ezek szerint van nem ingyenes nem teszt verzió is. (Félelmetesen bonyolult logikai gyakorlat volt, de majd lentebb látni fogjuk, hogy még újságíróból is van olyan, aki a “próbaverzió”-ra naívan azt hiszi, hogy az ugyanaz, mint a béta.) De ennek a lapon nincs nyoma. Az iskoláknak szóló csatlakozási oldalon (http://www.biztonsagosbongeszes.hu/hu/iskolaknak.php) is csak annyi van szemérmesen, hogy a jelentkezés után a munkatársak felveszik a kapcsolatot a további együttműködés megbeszélésére. Mmmm-kay.

Tovább nézegetve (http://www.biztonsagosbongeszes.hu/hu/dkc_faq.php) a telepítési segédleten akadhat meg a szemünk. Itt a szépen illusztrált PDF-ben a képernyő képeken a jobb szeműek észrevehetnek egy bizonyos Malach Enterprises Inc.-t, meg a program (megint, a szoftver, nem a BBP) is kap egy nevet: Dolpin Knight. What the hell, idő úgyis van, zúzzuk be a Kugliba, nézzük mit ad ki. Aha. http://www.dolphinknight.com/. Szóval ez az, amin az önkéntes programozók szabaidejükben ingyen bütykölnek.

http://www.dolphinknight.com/about.php

“Sajinsoft. A Malach Enterprises Inc. több, mint öt éve van jelen az IT biztonsági szoftverek piacán. Egyedi termékeivel több ezer elégedett felhasználó iglnyeit elégítette ki. A csapat az üzleti megfontolások mellett elérkezettnek látta az időt, hogy az üzleti megfontolások mellett tegyen valamit a felnövekvő generáció egészséges fejlődéséért.”

Itt már van neve is a gyereknek: http://www.dolphinknight.com/purchase.php

A “P” verzió (otthoni) 9 és fél kiló magyar konvertibilis valuta Paypallal, utánvéttel több. A “C” (hálózati) verzió esetén 1-5 licensz 119 rugó és még egy fél.(!) Természetesen megint Paypallal. Végülis tényleg, a könyvelő is simán beveszi bizonylatnak, hogy “Paypalon utaltam el az árat”, meg egy komoly cégnek nincs is bankszámlája, ld még készpénztilalmi jogszabály jogi személyek közötti fizetésnél. A licenszek számától függően innen még simán lehet gyalogolni felfelé, 21-25 licensznél már a szinte jutányos 447500 HUF-os ár szemez velünk, efelett pedig egyedi ajánlatot adnak.  Természetesen egy iskolában nem kell részleteznem, hogy mennyi licensz kellene. Tényleg tök ingyen van.

Persze bárki mondhatná, hogy nem is biztos, hogy ennek a delfinnek bármi köze van a BBP-hez. Vagy legalábbis, a kapcsolat nem biztos, hogy szoros. Nos, itt az ideje egy kis önálló munkának, nehogy elzsibbadjon a kezünk a tétlenségtől. Érdemes megnézni, hogy a www.biztonsagosbongeszes.hu, a www.biztonsagosbongeszes.org, valamint a www.dolphinknight.com és a www.sajinsoft.com ugyanarról a gépről fut, és mindegyik domain ismerősünk, Schiroky Vilmos nevén van bejegyezve. (Ha ez egy cég, akkor miért nem a cég nevén?) Ezzel fejlesztettük a manapság oly fontos informatikai készségeinket is.

Hm. Szóval akkor ezekről az árakról mesélhetnek a munkatársak, amikor a jelentkező iskolákkal felveszik a kapcsolatot “a további együttműködés lehetőségeit” megbeszélendő. Na de közismert, hogy az átlag magyar közoktatási intézménynek már régen kilóg a s***e a gatyából, honnan lenne félmisije szűrőszoftverre? Nézegessünk tovább az oldalon, egyszer csak meglesz a kulcsmondat:

“A szoftver megrendelése az intézmények számára nem jár költséggel, mert az beszerezhető az informatikai normatív támogatás terhére.”

Aha. Hogy mi ez a normatíva? Kutassunk egy kicsit lomtárban (vigyázat, a pókhálós sötétben a fejünkre eshet a lazán falnak támasztott szertári csontváz) és egyszer csak találunk valamit: http://hirek.prim.hu/cikk/40205/

Mai változatban: http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=1673&articleID=231869&ctag=articlelist&iid=1

Röviden: az intézmények igényelhetnek apanázst (többek közt) informatikai eszköz beszerzésre, óvodánál gyerekenként 1200, iskolában középsuli végéig 2400 pénz/koponya összegben évente. Természetesen az oktatási program megvalósítása érdekében, pedagógiai célra. Na most akkor képzeljük el a kisvárosi/falusi/kerületi iskola igazgatót + tantestületet, amint azon töprengenek, hogy milyen szép és/vagy hasznos dolgokat lehetne ebből a pénzből beszerezni. (Emlékezzünk azóta feledésbe merült miniszterünk szavára is, miszerint a normatíva azt célozná, hogy legyen miből pl a szükséges gépcseréket megcsinálni) És akkor a nagy tervezgetés közepébe belecsöppen a BBP. Jön, lát, és viszi a lét. Bomba ötlet? Az. Végülis tényleg nincs semmi másra szükség, mint szűrőszoftverre. Különösen aranyos, ha a fenntartó “hathatós támogatásával” érkezik a BBP, mert ugye akkor nem nagyon vannak hülye kérdések a tantestületből, az izgága és fiatal technofil biológia tanerő éppúgy le lesz halkítva, mint a fejét csóváló informatika tanár, aki már látott egyet s mást, s tudja, hogy a diákok is. Ld pl: “Újabb 130 iskola csatlakozik a Biztonságos Böngészés Programhoz.” Ja, biztos mindenkit totál meggyőzött, ha más nem, a pedintézet. http://www.biztonsagosbongeszes.org/?cikkid=200902111

Ezek után az, hogy a csomagban vannak (egyébként kétségkívül jószándékú, de máshonnan is beszerezhető) tanácsok is szülőknek, emellett már simán belefér. Hogyan robbantsunk egy igazi hazai ötlettel válság idején, közpénzből? Így. “Like Frankie said, I did it my way” (aki kitalálja az idézett forrást, kap egy dedikált radírgumit)

2. A programról

Nem, most nem a BBP-ről, hanem a szoftverről. Ugyebár a témával kicsit is ismerősebbek tudják, hogy szűrőszoftvert nagyon nehéz csinálni, mert (egyszerűsítve) vagy nagyon biztonságos, de akkor szinte semmit nem lehet vele megnézni, vagy megpróbál feketelista alapján szűrni, mely esetben a kikerülése válik túl egyszerűvé. Ez mindig igaz, de emellett a listás megoldásoknak szokott lenni még egy dilemma pontja: ha a gyártó adja a listát (vagy a megbízottja) akkor az ugyan kényelmes, de cserébe gyakran nem árulja el, hogy mi van a kiszűrt körben, és miért. Ebben az a klassz, hogy még a szülő/tanár sem tudja, hogy miért nem nézheti meg Pistike a kérdéses oldalt. Nagyon hiteles nevelői szerep ez ilyenkor, amikor mégis megpróbálod megmagyarázni. Meg persze a gyártó listája jó eséllyel lesz olyan, mint az 501-es farmer: mindenkire rámegy, de passzolni nem igazán fog. Túl sokféle kultúra, szokás, nevelési elv lehetséges. A másik lehetőség, hogy a listát a szülőnek/tanárnak kellene adni. Ez elvileg rugalmasabb lehet, de iszonyat munka karbantartani. Ja, és a gyerek mindig gyorsabban találja meg a tuti helyeket, mint te. Végülis neki nem sok dolga van ezen kívül. A delfin lovag kombinált megközelítéssel kísérletezik (plusz meg lehet neki adni, hogy milyen programokat engedjen általában véve futni, és mikor)

Természetesen a feketelista alkalmazása miatt a dolog közel nem 100%-os, és tényleg jól gerjed az angol szavakra, ahogy Lali tippelte. Kiiktatni nem triviális, viszont megkerülni nem lehetetlen. Ld pl: http://www.hirszerzo.hu/cikkprint.86724

(Innen értesülhetünk a “támgatóival” mindig szívesen dicsekvő Schiroky Vilmos távlatibb terveiről is: “bizonyos jogszabályi változások esetén” a program alkalmas lenne rá, hogy a chat programokban (?) feltűnő zaklatók (tudod, a bemondó néni is a dobozban van) ellen bizonyítékként rögzítse a beszélgetések tartalmát. Izgatna, milyen változtatásokra gondol, de lehet, hogy jobb, ha nem tudom.)

3. Test. Nevelés.

Hogy az ilyesmi mire jó otthon? Már ez is vitatható. A nagyon kis gyerekek valóban védelemre szorulnak, de nekik semmi szükségük arra, hogy internetezzenek, pláne nem egyedül. A nagyobbakat pedig inkább arra kell megtanítani, hogy a világ bizony nem csupa szép dologból áll, de sem megijedni nem kell tőle, sem direkt keresni az utca másik oldalát. A még nagyobbaknál pedig tudni kell, hogy akkor is keresni fogják.

Egy iskolában viszont az élet még érdekesebb lesz. Itt ugyanis egy épületben nyüzsizik a hatéves és a 14 (esetleg 16, 18) éves. Úgy elsőre is látszik, hogy a szükséges védelmi szint nem azonos az elsős Julcsi esetében, aki még csak azt tudja biztosan, hogy a karácsonyfát tényleg nem a húsvéti nyúl hozza, és pl a 17 éves Józsika esetében, aki sutyiban az osztály bombázóját, a Szilvit lovagoltatja a koleszban vagy suli után otthon, és nem a térdén.

Az is triviális, hogy ha a suliban tényleg megjelenik egy ilyen szoftver, akkor legfeljebb azt lehet majd látni, hogy tényleg csak azok járnak a gépterembe óra után, akiknek nem telik saját lanpartyra, mindenki más – nagyon dicséretes módon – az osztálytársakkal építi a közösségi kapcsolatokat otthon a “nem filterezett” gép előtt. És ilyen mindig lesz valahol a szomszédságban.  Ahhoz képest, hogy anno a mi generációnkban még volt, ahol a TV-t is bezárták a szekrénybe (a videóval együtt) és mégsem okozott gondot a “Tomboló ököl” c. döbbenetesen unalmas ám tilalmas örökbecsű megtekintése a suli és a munkaidő vége közötti vákuumban, ez triviális feladat lesz a jól felkszült ifjúságunk számára…

Cserébe az ilyen szűrőszoftverek egész érdekes “mellékfunkciókat” növesztenek, amikre a BBP oldal is utal.  Segíthetnek pl a szoftver licensz gazdálkodásban (csak semmi letöltögetés és telepítgetés) és a szerzői jogok védelmében (majd adok neked zeneletöltést). Végülis ez is ifjúságvédelem. És az sem baj, ha a stréber Esztike nem tudja megírni a háziját, mert a megfelelő kulcsszavak éppen tiltólistán vannak, véletlen egyezés folytán. Amikor pedig a legfelkészültebb égetnivalók kitalálják/sniffelik a tanári jelszót, akkor valóban eljő a forradalom. Egy biztos, unalom nem lesz, tehát minden rendben.

4. Outro

Hiába, szép dolog is az ilyen Public-Private Partnership. Jól passzol a mostanában divatos “csináljon már valaki valamit, de azonnal!” típusú közhangulatba és az ezt szorosan követő demonstratív izom ugráltatásba. Emellett a “gazdaságfejlesztés közpénzből” szép példája is.  Mindenki egyért, egy mindenkiért. Dicséretet érdemel. De mi ez? A “summa cum laude”-re azt írja ki, hogy ilyen disznó kifejezéseket igazán nem szabadna nézegetni, és süllyedjek el a föld alá? Hm….

A többi csendes hóesés.”

Ment ki Katalistre is, legalább hétfő reggelre lesz min vitatkozni, flémelni, csámcsogni, Ádámnak meg posztolni.

Van időd egy kérdésre?

A New York Public Library nekem már örök etalon marad, és a legújabb “húzásuk” is csak ezt erősítette. Most, hogy tele van a web usabilityvel meg hőtérképpel (még a Google sem rejtegette az ez irányú felméréseit), a new yorki közkönyvtár sem szeretne lemaradni, ráadásul ahogy készítik a felmérést, az nagyon ügyes csomagolásban van tálalva.

Van időd egy kérdésre?

És ha van, miért ne lenne, akkor sem kell irkálni, csak egyet kattintani – egy olyan típusú kérdésre, hogy az adott (weblap-) képen hol tudnád elképzelni az adatbázisok / folyóirat / események menüpontot, vagy te hogy hívod a könyvtárhasználót stb. És ha megválaszoltad a kérdést, újra a kiinduláshoz jutsz, ahonnan visszamehetsz a kezdőlapra vagy rászánhatsz még 20 másodpercet egy újabb kattintásra.

Így kell, kéne ezt csinálni…

WP MU @ MOME Könyvtár

Nagy fába vágtam a fejszém: az eddigi WordPress single motort le akarom cserélni WordPress MU-ra a MOME Könyvtár lapja alatt, mégpedig azért, mert rengeteg féle tartalmat kéne szolgáltatni, viszont ezeket azért szeretném többé-kevésbé külön kezelni. Ehhez viszont a WordPress kategóriakezelése nekem nem elég, legalábbis eléggé kitekert megoldások léteznek a kategóriaspecifikus téma- és tartalommegjelenítésekre. Viszont ha már megvannak ezek külön-külön blogokban, akkor a MU-n belül gyerekjáték egy központi felületre aggregálni a “kiszervezett” tartalmakat – de ha nem, akkor is konszolidált áron meg lehet oldani a dolgot. És amilyen tartalmakat én mostanában el tudok képzelni:

  • Először is, kéne a tanároknak és diákoknak egy portfólió felület.
  • Másodszor is, belső kommunikációhoz is jó lenne egy Turulcsirip-szerű felület, amit aztán secperc alatt lehet titkosítani.
  • Harmadszor szeretnénk csinálni elektronikus gyűjteményt. Amíg viszont nincs Koha, addit megteszi a WordPress + iPaper kombináció is.
  • Negyedszer hiszek abban, hogy egyszer lesz nekünk is Scriblio-alapú katalógusunk, és ehhez is jó lesz.

A frissítés egyébként eléggé fájdalommentesen megoldható, nekem legalábbis gyorsan ment (egy blog mozgatása igazából nem truváj – 50-é már igen, l. klogos bénázások). Két szempont, amire viszont érdemes figyelni:

  1. Mivel hosszú távon nem terveztem eddig ilyen váltást, a belső hivatkozásoknál nem a permalinket használtam, hanem a hivatkozott lap/bejegyzés ID-jéra mutattam, tehát a GyIK-ra való hivatkozás nem http://konyvtart.mome.hu/informaciok/gyik volt, hanem http://konyvtar.mome.hu/&page_id=12. Ez azért szerencsésebb, mert ha valamilyen világnézeti válságból kifolyólag meg akarom változtatni a permalink struktúrát, akkor nem vesznek el a hivatkozásaim. A szívás viszont az, hogy export/importnál sajnos módosulnak az ID-k (nálam pl. a 12-es ID-t a Munkatársaink lap kapta), így pont ez a forma jelenti a csődöt. Ezen csak bogarászással lehet segíteni, nem tudok hirtelen jobbat – vagy pedig lehet emberbarát permalinkeket használni (itt viszont egy permalinkstruktúra-módosítás rúgja fel a rendet).
  2. A feltöltött tartalmak elérési útvonala megváltozik. A WordPress a /wp-content/uploads/ mappába menti el a képeket, doksikat, zenéket stb., a WordPress MU viszont már a /wp-content/blogs.dir/(blog sorszáma)/files/ helyen keresi azokat. Ezen egy szimpla SQL-paranccsal lehet segíteni, de mivel nem vagyok semmilyen szinten adatbázis-mágus, ezért nem tudom megfogalmazni ezen a nyelven (még jó, hogy ezzel a kéréssel a rendszergazdánkhoz tudok fordulni). Ha valaki ezt leírná nekem, azt nagyon megköszönném.
  3. És kicsit más a WordPress MU téma- és pluginkezelése is. Úgyhogy achtung.

És hogy ne maradjon el a filozófia sem: úgy gondolom, hogy a MU a blog-portál kérdés túllépése lehet egy könyvtár számára. Ezelőtt két évvel állandóan azt nyomattam, hogy blogolni kell. Mostanra egy csomó könyvtár, könyvtáros eljutott addig, hogy nem csak hogy nem utasítja el élből az egészet, de használja is a blogot.

Most viszont ezt szeretném, hogy tudatosuljon, amit már egy ideje mondogatok: a blog, mint olyan (amit annyira szerettek – és néha még most is szeretnek – utálni), valójában nem létezik. Pusztán egy tartalommegjelenítő platform, ami időrendben visszafelé rendezi a tartalmakat. De egyébként ugyanolyan, mint a portál, fórum, wiki, honlap, mikroblog (sőt, megkockázatatom: levelezőlista) stb. – ezek közt csak a tartalom létrehozásában és megjelenítésben (azaz technikai téren) van különbség.

Ilyen szempontból a WordPress MU sem feltétlenül “blogközpont”, hanem egy, még a WordPress-nél is rugalmasabb és sokoldalúbb tartalomelőállító felület. A klognál inkább az előbbi szempont állt a középpontban, de a MOME Könyvtárnál sokkal fontosabb az utóbbi. Na, ezért döntöttem úgy, hogy csere lesz.

Utóirat a geekeknek: tudom, hogy még a WordPressnél is nagyobb szopás a WordPress MU. Viszont azon a szinten, ahol jelenleg én használom, jó döntésnek tűnik. A maximalizmust egyszerűen meg nem engedhetem meg magamnak, egyrészt mert nincs meg hozzá a technikai tudásom (a WordPressben most már azért kiismerem magam elég jól, de nem biztos, hogy egy másik, egyébként hasonlóan egyszerű rendszerrel is ilyen jól kijönnék, az ok pedig baromi egyszerű: ennyire bölcsész vagyok), másrészt pedig akkor soha nem lenne döntés egy rendszer mellett, ami egy intézmény webes megjelenésénél már annyira nem jó ötlet.

A könyvtáros meséje a webről

Mikulás Gábor hívta fel a figyelmet a Könyvtári Intézet bibliográfiájára a honlapkészítésről. Két apró észrevétel csak:

Lassan szerintem el lehetne tekinteni ezektől a feltöltjük/letöltjük dolgoktól. Van Google Dokumentumok, Zoho stb., sokkal egyszerűbb lenne oda felrakni a doksit, azt megosztani és kész. Ne adj’ Isten helyben kirakni, oldalként, egy CMS ilyet már azért tud. De viszont ha már letöltősre lett mégis véve a figura, akkor legyen legalább PDF-ben. Úgy hallottam, az OSZK összes gépén OpenOffice megy (lehet, hogy rosszul emlékszem vagy félreértettem), de ha nem, akkor sem nagy truváj egy szépen formázott PDF-et előállítani.

A másik pedig hogyha honlapkészítésről teszünk közzé bibliográfiát, akkor azért nézzünk előtte szét a világban. Természetesen születtek még 2000(!)-ben is olyan cikkek, amelyek megállják azóta is a helyüket, na de hogy egy 10 oldalas listának csak az elenyésző része 1 évesnél frissebb írás? Ez kicsit fura, azért ennél nagyobbat fordult a világ az utóbbi pár évben. Beütött a CMS-világ, már nem pusztán fiatalok divatja a web2.0, mindennek az atyaúristene a SEO stb., ezeket azért nem ártott volna reprezentálni a listában is.

És hát azért szakkönyv is több van, mint 3… Amiből az egyik:

3-12862 / KSZK Olvasóterem

How to succeed in cyberspace : [take yourself, your company or your organization online] / Colin Haynes ; [ed.] Aslib, The Association for Information Management.

London : Aslib, 1995. X, 208 p.

OMG.

Szóval, ha ilyesmit kell csinálni, akkor szerintem itt a klogon többek nevében is mondhatom, hogy szívesen segítenénk egy rendesebb bibliográfia összeállításában, egyet kérnék hozzá: eszközt, egy olyan felületet, ahova egy gombnyomással be tudnám küldeni a hivatkozásokat, akár deliciousból, akár Zoteroból.

Tényleg, a KI portálja nem fog fejlődni? Össze lett rakva, aztán már csak tartalmakat töltögetnek fel rá? Azért ennél többet várnék tőle (pl. egy új dizájn már nagyon ráférne, vannak szépek is…)

Állásportál könyvtárosoknak

Már volt régebben terv rá, sőt, egy-két konkrét próbálkozás is, hogy a klogon legyen álláskereső lap. Sajnos aztán nem lett belőle semmi, de most újra belelkesedtem, ugyanis a tengeren túlon megújult a ’96 óta működő LISjobs.com, és nagyon szépre sikeredett (használhatónak is tűnik, de én nem próbálkoztam vele). Érdemes rajta böngészni, van európai állásajánlat is bőven.

Forrás: LibrarianInBlack