Meskó Bertalan osztotta meg a következő videót:
Nagyon jól világít rá a legfontosabb problémákra:
Nem tudom már, hogy jutottam el a Terepnapló blogra múlt hét pénteken, vagy ki ajánlotta, de megadta az alaphangot a hetemnek az a TED-videó, amiben Simon Sinek meséli el felfedezését az arany háromszögről (van magyar felirat is, 18 perc az egész).
És te? Miben hiszel? És ebből mit adsz át az olvasóidnak? És a kollégáidnak?
A saját gyakorlatomról két dolgot tudok mondani:
Ti jöttök.
A videó mindenre választ ad. Vagy nem.
via A nyúlon túl
Könyvtáros Copyright-tánc. Akkora riszpektes lájk nekik, mint a ház.
És akinek erről az jut eszébe, hogy de sok idejük van ezeknek, arra sajnos nem tudok mit mondani. Az sötétítse el a jutyúbot meg a könyvtára honlapját. Meg ilyesmik.
Forrás: librarian.net.
Az egyik legnagyszerűbb ember, akit ismerek. Fantasztikus előadásai vannak. (Az összes előadások hanganyaga, valamint az időbélyeges és folyóiratos átirat is fent van többnyire.)
Az első rész, aztán van második is, az meg házifeladat.
Nem rinyál, hívja a szellemirtókat.
Elnézést, nem lehetett keskenyebben embeddelni. Az eredeti videó a videóablakra kattintva nyílik új oldalon.
A sztori háttere az, hogy New York város meg akarja kurtítani a New York Public Library költségvetését 37 millió dollárral (ez 10 fiókkönyvtár bezárását, és a 6 órás nyitva tartás helyett 4-et, a gyermekprogamok és a munkakeresők segítségének megszűnését jelentené), éppúgy, mint szerte az egész USA-ban teszik azt a többi könyvtárral.
A könyvtárak pedig nem hagyják magukat, óriási kampányba kezdtek, amihez minden lehetséges eszközt felhasználnak. És ennek során született ez a videó is, amely a Szellemirtók kezdő helyszínén, a 100 éves Rose Main Reading Room-ban forgott, nem kis meglepetést okozva az olvasóknak.
Szerintem óriási. És ez az, amit soha, de soha nem fogunk mi utánuk csinálni. Hogy miért? Mer jók a pogramok, csak sok köcsög van. Azért.
Japánban megcsinálták: végigpörgeted és megvan. A részletekből nem derül ki sok minden, de maga a megoldás elég egyszerűnek tűnik: nagy felbontású, villámgyors kamera és egy alakzatfelismerő alkalmazás. Ha a lapozásra sikerülne egy biztos és jól működő automatikus rendszert ráhegeszteni, akkor azt hiszem a könyvek digitalizálása tényleg be fog lendülni. Bár talán az sem kell hozzá, mint a mellékelt ábra is mutatja.
Gondoljatok bele: 500 lap percenként, az 30 000, azaz harmincezer oldal óránként!!! Ha 500 oldalt veszünk egy könyvnek (ami sok), akkor hetente 2400 könyv kerülhetne digitális formába, ami havonta majd 10 000 kötet. Irgalmatlan, ínhüvelygyulladás már a gondolata is.
Egyébként tényleg: miért ne lehetne egy ilyet megcsinálni itthon is? Van egy kara a PPKE-nek, ahol szerintem az ilyen szinte ujjgyakorlatnak sem számítana… Könyvtárosok, FITT-tagok, előre! Szerintem 5 könyvtáros meg 5 mérnök egy év alatt össze tudna egy ilyen rendszert rakni használható szinten (na jó, ez nagyon hasra ütős volt). És a haszonhoz képest ez mennyire nem számít már?
via LISNews, a teljesség kedvéért.