Emlékek

Még mindig él a régi blogom, és folyamatosan kapom az értesítést a beépített (és sokat szidott ; ) Akismettől, hogy az egyik postomra csak úgy zuhognak a spamek. Illetve jön a többire is, csak azokat kiszűri, ezeket meg nem. Nem értem, mindegy, vacak, lezártam a kommenteket és a pingeket. Ez a post pedig egy olvasói levélre volt reakció, és most újra elolvasva szerintem érdemes feleleveníteni (és akkor ez a post is bekerül az átlapátolt cikkek közé).

Az alap szitu az volt, hogy megjelent az alább megtalálható Megyei könyvtárak információszolgáltatása c. írásom, és persze kaptam visszajelzést is, az egyikre volt válasz az alábbi (természetesen e-mailben is válaszoltam, tisztában léve azzal, hogy ezen az úton teljesen reménytelen, hogy eljusson a címzetthez) post.

Előzmény: “A honlap kicsit az internet hőskorszakát idézi, nem éppen minőségi. Azt meg egyáltalán nem értem, hogy miért kellett négy darab [valójában hat volt, de ez most nem nagyon számít] 1-1,5 megabájtos fényképet felrakni a kezdőlapra, ez még egy normálisabb internetkapcsolatot is meg tud terhelni. Egyébként a lap tartalmazza a szükséges információkat, nincsen elbonyolítva.” Mindehhez pedig hozzájárult az is, hogy ez az ország egyik észak-keleti megyéjében volt, ahol amúgy sem a legelterjedtebb a szélessávú internet.

A kifogás egyik fele erre, a(z utólag nagyon megbánt) gyors honlap-áttekintésre vonatkozott (ez a téma egyébként is sokakban ejtett mély sebet). Szó szerint idéznék (helyesírási hibák javítva):

“Abban tökéletesen igaza van, hogy vannak jó, és kevésbé jó honlapok, de én azt gondolom, azok a kollégák, akik a “kevésbé jó” honlapot készítették el, azok sem ijesztő, kevésbé áttekinthető, az Internet hőskorát idéző, minőségtelen munkát kívántak kiadni kezükből, mint ahogyan őket Ön bátorkodott jellemezni. Mivel ezt a munkát nem szabványok, jogszabályok alapján végezzük, úgy gondolom, megengedi a szubjektivitást, az egyéni vonásokat is, melyek egyesekben tetszést, míg másokban nem tetszést fogalmaznak meg. Igaz ennek is, mint minden más szakmának vannak fortélyai, kell hozzá tudás, és nem nélkülözheti a szakértelmet sem, de az éles kritika előtt nem árt néhány dolognak utána nézni.”

A kiemelt mondat nagyon megütött, főként, hogy egy könyvtári vezető “szájából” származtak. Akkor most hogy is van? Én minek tanulom meg a szabványok forrásait, a Szabadalmi Hivatalt, a 20 különféle könyvtári szabványt, ha utána az egyik leglényegesebb ponton elcsúszik az egész? Mi a fenének dolgozunk, ha utána az eredménye nem jut el sehova, csak ülünk rajta, és büszkék vagyunk saját zsenialitásunkra? Szerintem ne csodálkozzon egy könyvtáros sem a leépítéseken, elbocsátásokon, mert a pénzügyi háttér mellett bizony csakis a tisztelt kollégák felelőssége, hogy ott van a könyvtárügy, ahol. Helyezkedés helyett talán nyitni kellett volna a publikum felé, hogy ők képezzék azt a hátteret, amire lehet támaszkodni, akár egy állami támadás ellen is (lásd USA – ALA vs. FBI). Hát most aztán nyakig ül a szarban mindenki, de azért befogott orral bőszen utáljuk egymást tovább. Gratulálok.

Nem kicsit húztam és húzom fel magamat újra és újra, akárhányszor ez a rendkívül fensőbbséges hangnem nyilvánul meg bárhol. Legtöbbször a KATALIST-en, ahol minden tiszteletem a munkában megőszült szakembereké, de a bölcsesség a nyitottságot, belátást és a türelmet is tartalmazza, nem csak a tudást. (És – bár elég igazságtalanul hangzik, de – sokszor még ez a tudás is kétes, kinek van ma szüksége pl. ősi számítógépek, katalógusrendszerek ismeretére?)

Ráadául a W3C szabványait folyamatosan fordítják magyarra is, nem lenne túl bonyolult megtalálni…

Mindegy, ez csak amolyan füstölgés volt, maga a kérdéses honlap megváltozott, ennyi alapján akár már meg is lehet találni.

Magyar könyvtárkép külföldieknek

Nemrég jelent meg Libraries and Librarianship in Hungary (pdf-ben sokkal szebb…) címmel egy helyre kis kiadvány az OSZK prezentálásában angol nyelven (azt nem értem, hogy netre miért nem tudták kirakni magyarul). Persze mi mással is kezdhetnék, mint a sokat emlegetett 1997. évi CXL. törvénnyel:

  • libraries are the core institutions of the information society
  • the library system is a prerequisite for the free flow of information
  • all citizens have the right to access services provided by the libraries which are „open to all users“ (see below)
  • the development of the library system and national library services must be financed by the state

Ez így persze eléggé zanzásított, de cirka 10 év távlatából azt hiszem mindenki le tudja magának vonni a tanulságokat. Aztán egy tényleg érdekes “párbaj” a KATALIST-en (amit nem kívánok kommentálni, csak egy sóhaj jut az eszembe ezzel kapcsolatban). Innen (az én laptopom mögül) mindenki egy kicsit ferdén nézi a dolgokat. Szerintem simán lehetne egyszerre az olvasókhoz és a szakemberekhez szólni, vagy ha már nem, akkor párhuzamosan megírni a szakszöveget is mellette, és ha már net, kirakni az alapkiadvány mellé.

Ja, igen, másik kérdés, hogy rendben, hogy külföldieknek, na de milyen külföldieknek? Szakembereknek? Hajaj, akkor baj van, mert ez bizony nem nekik készült. Olvasóknak? (Őszintén: hány olyan ember van a világon, akit ez a kiadvány olvasóként érint, és el is éri?) Akkor a felét gyakorlatilag ki lehetett volna hagyni, ill. pár szóban elintézni (ugyanis nagyon szép, hogy van mondjuk Szabó Ervin-hálózatunk, de mivel pl. angol nyelven alig van valami a fiókkönyvtárakban, ezért nem igazán érinti mélyebben, és mivel pont nem szakember, ezért még annyira sem.)

Leültem, kussoltam.

i(degesítő)wiw és egy olvasói levél

…én nem értem. miért nem működik??? végre újra visszamentem, és alig tudom elérni…

egyre rosszabbul érzem magam a megjelent cikkem miatt. néha az az érzésem, hiba volt az egészet megírni, csak feleslegesen tapostam meg egy csomó ember lelkivilágát és önérzetét. kaptam tegnap egy levelet, amely annyira nem is esett rosszul (örülök minden reakciónak), csak felhúzott, amit kiolvasni véltem a sorok közül: ehh, kis hülye, azt sem tudja, mit beszél. erre két reakciót tudtam volna adni:

  1. fület-farkat behúz, sunyít, igenkérem, az egész csak egy álom, és ilyen nincs is, szép az élet, salala,
  2. vagy csakazértismegaztmondani.

nos, sikerült mindkettő, egy levélben, ráadásul mindkettő igen csak végletesen. tehát, eléggé faszánmegmondósra sikeredett, ami elég nagy gáz (tekintve, hogy az illető könyvtár igazgatóhelyettes asszonya írt nekem…).

tudom, hogy lett volna harmadik lehetőség is, de arra képtelen lettem volna…

elég a picsogásból, lássuk a medvét. az egyik fő kifogási pont a honlap minősítése volt (ezt más könyvtár is jelezte…). idézem: “ezt a munkát nem szabványok, jogszabályok alapján végezzük”. nekem úgy tűnik, hogy nem csak ebben az esetben, de a magyar internet egéz világán különböző okok miatt (nyelv, elszigeteltség stb.) a szakemberek és a “műkedvelők” körén kívül eléggé kevéssé ismertek a különböző szabványok. valahogy ez is úgy nézhet ki szerintem, mint maga az internet is: a könyvtárosok csak mosolyogva legyintenek, ha azt hallják valakitől, hogy nekem nincs szükség információs szakemberre, mert majd a jucika leszedi a zinternetről, és kész. nem róható föl általában ezeknek az embereknek a számlájára ez a hozzáállás, mert nem tudják, hogy valójában micsoda elképesztő méretű az web világa. a gond ott kezdődik, amikor semmit nem tesznek azért, hogy elkezdjék megismerni ezt a világot (a könyvtárosok szempontjából ez dupla haszon, egyrészt rájönnek, hogy jucika ezt nem fogja tudni megcsinálni, kell a szakember, és ezért rögtön nagyobb lesz a becsülete a szakmának…). nekem (nem tudom, mennyire vagyok egyedül ezzel a nézettel) nem nehéz párhuzamot vonni az ilyen emberek között, és azok között, akik a legnagyobb jószándékkal valami teljesen hibás dolgot hoznak létre, egyszerűen azért mert még nem ismerik az ajánlásokat, szabványokat. más dolog egy programozási vagy leíró nyelv szintaktikáját megtanulni és szemantikáját megismerni. példákat sajnos azért nem tudok írni, mert abból egyértelmű lenne, melyik könyvtárról is van szó, és az egész személyeskedő lenne így már szerintem. azt mindenesetre megemlíthetem (mert ez eléggé általános, nem csak ez esetben), hogy a frame-ek (keretek) használata például kifejezetten nem ajánlott (gondoljunk csak a gyengénlátókat és vakokat segítő felolvasóprogramokra: volt alkalmam végighallgatni ismerőseimnél egy-két keret forráskódját…).

befejezésül csak egy-két link:

végszó: az egészben az bánt a legjobban, hogy – a jelek szerint – nagyon kevesen tekintenek erre az egészre akként, aminek én ezt szántam: segítség ennek a szolgáltatási ágnak a felülvizsgálásában, megszervezésésben, hibáinak kijavításában.

visszhangja a visszhangnak

múlt héten kaptam egy adagot (az én észrevételem szerint) az átlagos magyar mentalitásból az arcomba a cikkem kapcsán egy tanáromtól (amúgy minden tiszteletem az övé).

az egyik fő észrevétel az volt, hogy “kár volt megírni a cikket, mert ezt csak a …-félék tudják felhasználni a könyvtárak ellen”, (a … egy név, de csak azért sem írom le, azt hiszem, véres sebeket vakargatnék…) és hogy “én is utálom, ha e-mailon kérdeznek valamit, múltkor is a katalisten jött valami, hát gondolja, hogy válaszoltam rá?”, ráadásul “a könyvtáraknak nem is ez a valódi feladatuk, a felhasználó jöjjön be, ha akar valamit.” kicsit fájdalmasan érintettek ezek az észrevételek, de megpróbáltam higgadtan megfogalmazni válaszomat (ha ott rögtön nem is, mivel egy kicsit elöntött az indulat, és tanári mivolta, valamint az idősebb ember tisztelete nem engedett helyből szóhoz jutni…).

és ha majd holnap megírom a nyelvtörténet zh-mat (amire most éppen tanulnom kéne:), be is gépelem, mert a keltában ugyan fantasztikus kávét adnak (igen, ez reklám…), de számítógép csak akkor van, ha viszek (laptop, jejeje:), internet meg mégúgyse, az ibiben meg nagy a tömeg, és különben sincs wireless kártyám (egyelőre, amig nem veszek, vagy lopok az oszkból, bár ott 50e-t kell fizetni érte, ha nem adom vissza… nem értem, 7500ért már simán lehet venni. hiába, fogadjunk, hogy közbeszerződtek ezek is).

kiegészítés (2006.05.11.): nem írok rá reakciót. nem tudok higgadtan válaszolni.