Két keréken

Na az van, hogy végül vettem bringát (meg is lettem ünnepelve) a szomszédban nyílt új boltban. No nem valami haj de extrát, csak egy kicsit régebbit, használtan. A felírások és matricák szerint Svájcban készült, és elég szép. Nem egy gyors gép, meg nem is terepre való, olyan pont városi – kicsit kopott, kicsit rozsdás, hiányzik róla ez-az, de elég nagy, és alapvetően azért masszívnak néz ki. Lássuk a pozitív-negativ listát:

  • jó, hogy nagy
  • jó, hogy szép
  • jó, hogy masszív(nak néz ki)
  • jó, hogy működik rajta a dinamó és az első lámpa
  • jó, hogy van rajta sárvédő, csomagtartó és hátsó lámpa
  • jó, hogy van rajta váltó
  • rossz, hogy tele van matricával, amik baromi nehezen jönnek le
  • rossz, hogy állati sok rozsdafolt van rajta
  • rossz, hogy az első kereket valószínúleg rövid távon ki kell cserélni, mert az extra centírozás sem űzte ki belőle teljesen a gonoszt
  • rossz, hogy hiányzik róla a láncvédő, és hogy el van törve az első sárvédő mindkét pálcája
  • rossz, hogy a hajtókar már az első napon megszenvedte a taposást, az ideiglenesen berakott cserének a menetét pedig kapásból szétszedte a pedál (vagy nem is volt benne)

Viszont ami a legjobb benne: egy öreg csotrogány, amit lehet szeretni, meg állandóan törődni vele. Tuti, hogy munkát fog adni mindig (pl. hátsó lámpatestbe villogó bevarázslása, újrafestés stb.), és ez a jó (meg a túrórudi). Úgyhogy beálltam kolléga mellé, guruljatok, könyvtárosok!

Kerek történet

Anno gimiben állatira szerettem bringázni, toltam minden nap, aminek köszönhetően eléggé formába sikerült tartanom magam, egészen egyetemig, amikor némi halvány próbálkozás után feladtam (rövid távon megrögzött gyalogló vagyok, hosszú távon is, de sokszor elcsábulok BKV-ra, ha már van bérletem, nem occsóé’…). Aztán persze időközben kinőttem a környezetemben minden bringát, öreg Csepelje még vidéki nagyszüleimnek van, de az is szegény olyan állapotban, hogy legalább egy hét munka kéne hozzá, amit a belvárosban… Ehm…

Na de most sikerült elhatároznom magam, hogy jövő nyárra lesz bringám, jó (na persze ebbe elég erősen belejátszott egy olasz bringatúra terve is, de természetesen nem ez döntött : D ). Ki is néztem párat, ezzel kapcsolatban szeretnék kérni tanácsokat, kommenteket, mert nem értek hozzá. Egyáltalán nem, ezért nem is tudom, milyen adatok fontosak. Ráadásul lusta vagyok utánanézni. Is.

Követelmények, elvárások: először is, 100 ropinál magára a gépre nem akarok tudok sokkal többet költeni, min. 28″, mert nagy vagyok, és ne kelljen hetente szervízbe mennem vele. Ezen kívül leginkább városi ember vagyok, gyorsan szeretek menni, de néha ki-ki nézek Budai-hegységbe túrázni stb.

  • gepida alboin 300 crsA legjobban a Gepida Alboin 300 CRS jött be nálam. Shimano váltók, fékekkarok, Gepida V-fékek, teleszkópos RST CT-COM 1 W/Lock Out villa, Rodi X-Rambler kerék. És még szép is…
  • Magellánból a Corvus jön be, szintén Shimano váltókkal, B+ Control fékkarokkal és fékekkel, RST Neon ML Lock Out 60 mm-es villával, MACH1 240 DF 622x19C szegecselt köszörült felnikkel. Ilyesmi.
  • Merida: Crossway TFS 100-D. Shimano váltók és fékkarok, Avid tárcsafékek, SRX Nex 4010 63 villa, Alex Adventurer Black/NC 700 kerekek.

Eddig ennyi van összeszedve.

Ja, igen. Ez volt a 300. post. A francba, nem vettem észre…