Valami más

Már el nem tudom mondani, mi vezetett ehhez az ötlethez. Egyrészt nyilván a FITT felbomlása és az utána következő semmi bosszantott fel (és az, hogy be kellett lássam, ez a semmi rajtam is jócskán múlt), másrészt már régóta szeretnék valami történést, amihez mintát is találtam a TED-ben és egy olyan angliai rendezvénysorozatban, aminek a neve a világért sem jut az eszembe, harmadrészt pedig olyan körülmények adottak, amiket kár lenne parlagon heverni. Az utolsó érv pedig az, hogy jó lenne valami más. Végső soron az MKE Vándorgyűlés és a Networkshop sem rossz, de egyik sem az, amit úgy igazán élveznék – az egyikhez túl fiatal és szűk érdeklődési körű vagyok, a másikhoz pedig buta. Így maradt az, hogy ki kell találni valami mást.

Ez a más pedig a Klog Nyári Egyetem lesz, amit augusztus végére (22-26.) szervezünk. Ennek a lényege, hogy egy fél hetet (szerdától vasárnapig) töltünk el egy Isten háta mögötti pincészetben, ahol délelőttönként színvonalas előadások, délután pedig közös munka és társadalmi élet folyik. Szakmai vonalon a cél az, hogy az elhangzott előadásokból összeálljon egy jól hasznosítható e-kézikönyv (l. ALA TechSource könyvek) az előadások és a délutáni kiscsoportos workshopok folyamán, az emberin pedig egyrészt a jó hangulatú és minőségű időtöltés és ismerkedés, másrészt pedig az egyetemistáknak is megadni az esélyt a szakmai kapcsolatok kialakítására.

Első körben nem mertem nagy témának nekiugrani (de ötlet van), így a mostanában (joggal) hypeolt fogalmakra, a SEO-ra, a webanalitikára, a usabilityre és a projektmenedzsmentre építjük fel a tábort. Ehhez sikerült olyan előadókat találni, akik garanciát jelentenek arra, hogy csak rajtunk fog múlni, milyen minőségű anyagot tudunk létrehozni a kézikönyvhöz.

A 20 fő között szeretnénk 3 diákot is meghívni, akiknek a részvétel teljesen ingyenes lesz. Számukra egy rövid írásmű lesz a beugró, amelyet szintén a regisztrációs oldalon lehet beadni.

Jelentkezni augusztus 1-ig lehet a részvteli díj befizetésével. A helyeket érkezési sorrendben töltjük fel, így csak augusztus 10-ig lehet lemondani a részvételt, utána már nem áll módunkban elfogadni.

Kérdésekkel, észrevételekkel itt, kommentben, emailben/gtalkon (daniel pötty takacs és gmail pötty com), twitteren, facebookon lehet nyugodtan keresni!

Júzer interfész

Elég kritikus pont a könyvtárban, hogy az olvasó hogyan találkozik az információval a könyvtárban, és amióta nem a papírdokumentum az elsődleges (illetve mihelyt nem az lesz az), nem is annyira egyértelmű ez a dolog. Egyrészt a digitális világgal való kommunikációs eszközeink fejlődnek hihetetlen mértékben, másrészt az eszközök által megjelenített információk formája, csomagolása kezd egyre használhatóbb lenni.

A bejegyzés apropója a Swissmiss soha meg nem unható repertoárjából az egyik legújabb darab, a fav4.org, ami 4 ikont rak ki nekünk egy lapra, amit aztán beállíthatunk a kezdőlapnak. Természetesen iÉrzés, tapogatós képernyőkre kívánkozik, de nyilván új utat mutat a könyvtárban található digitális eszközök fejlesztésében is. Itt nem csak az érintőképernyőkkel felszerelt terminálokra gondolok (ez nyilván pénzkérdés első sorban), hanem az azokon megjelenő alkalmazásokra, felületekre (honlap, katalógus, operációs rendszer stb.) – és ez már messze nem az anyagiakról, hanem csak és kizárólag a hozzáállásról szól (a fejlesztők részéről is természetesen).

Az operációs rendszert elég könnyen meg lehet oldani, fogj egy tetszőleges linuxot, szabd testre és kész. Google, Wikipedia, Ádám vagy a gyerek, vacsora után.

A honlapról és a katalógusról már rengeteget beszéltünk, de azt hiszem itt megint kell váltani, kicsit hasonló módon, mint a fav4.org nyitóképe. Félre ne értsen senki, nem buta alkalmazásokra vágyom, hanem egyszerűekre. Egy gomb, egy beviteli mező és kész. Valami ilyesmit hoztam hirtelen össze kb. 5 perc alatt:

Kell ennél több? Természetesen igen, de valahol ennek kéne minden könyvtári interfésznek kezdődnie, akár a felhasználó gépéről, akár a honlapról, akár a katalógusról van szó. Innen már lehetne fejlődni, de először el kéne játszani a “vissza a google-hoz” történetet. Ha én választhatnék, ezt a felületet fejleszteném tovább, illetve a fenti keresőmező köré építenék fel mindent. Mondjuk ilyesmit:

A lényeg tehát az lenne, hogy minél egyszerűbben, minél több lehetőséget kapva kéne a felhasználónak belépni a könyvtár virtuális terébe. Ez nem zárja ki azt, hogy irányítsuk a rosszul tájékozódókat, de innen még mindig egyszerűbb bonyolódni, mint viszont.

Itt viszont abba is hagyom, ennél tovább jelenleg nem merek menni, ahhoz még kéne ezt-azt tanulni… Majd legközelebb.

A bejegyzés illusztrálásához a Gliffy-t, a Smashing Retro és az Aquaticus Social ikonkészleteket használtam fel.

Van időd egy kérdésre?

A New York Public Library nekem már örök etalon marad, és a legújabb “húzásuk” is csak ezt erősítette. Most, hogy tele van a web usabilityvel meg hőtérképpel (még a Google sem rejtegette az ez irányú felméréseit), a new yorki közkönyvtár sem szeretne lemaradni, ráadásul ahogy készítik a felmérést, az nagyon ügyes csomagolásban van tálalva.

Van időd egy kérdésre?

És ha van, miért ne lenne, akkor sem kell irkálni, csak egyet kattintani – egy olyan típusú kérdésre, hogy az adott (weblap-) képen hol tudnád elképzelni az adatbázisok / folyóirat / események menüpontot, vagy te hogy hívod a könyvtárhasználót stb. És ha megválaszoltad a kérdést, újra a kiinduláshoz jutsz, ahonnan visszamehetsz a kezdőlapra vagy rászánhatsz még 20 másodpercet egy újabb kattintásra.

Így kell, kéne ezt csinálni…

Mit NE?

Újabb lapát a honlapdizájnos kérdéskörhöz: a PositiveSpace blogon szerepel az a 10 pont, amit ezentúl szintén fel fogok írni, ha nekiállok honlapot reszelni – bár ha őszinte vagyok, nagyrészt elég triviális dolgok ezek. (Eddigi részek: Hunlap, hun nem lap, Teszteld a weboldalad: 57 szempont a használhatóságért.)

  1. Likvid tartalomdobozok – azaz nem fix, hanem monitorfüggő szélesség megadása a tartalmat (szöveget) tartalmazó elemnek, amely aztán frankón ronda és olvashatatlan egy széles monitor esetében.
  2. A lapok újralistázása a láblécben – ezzel ugyan annyira nem értek egyet, mert láttam már erre is szép megoldást, de a blog szerzője szerint ezt inkább sitemap-pel/oldaltérképpel érdemes kiváltani. Ehelyett én inkább kiválasztanék pár fontos dolgot (felhasználási feltételek, kapcsolat, copyright stb.), amit odaraknék, a többi tényleg nem kéne.
  3. Navigációs elemek ismétlése – inkább szánjunk rá akár egy-két napot is, és tervezzük meg a lapunk felépítését, a végtelen al- és felmenük teljesen összezavarják a látogatót.
  4. Formázatlan form (űrlap) elemek – ez az egyik legnehezebb része (állítólag) az egységes megjelenés kialakításának, főleg úgy, hogy az böngészőfüggetlen is legyen. Ráadásul kevés rondább dolog van, mint egy alapértelmezett beküldő gomb… (Ennek a pontnak külön örülök, mert tegnap egy jó pár órát tötyörésztem ilyennel.)
  5. Nagymennyiségű szöveg megjelenítése képként – sajnos-nem sajnos a web elég alaposan leszűkíti a betűtípusok használatának körét, így sokszor szoktak egy-két rövidebb részt képpel helyettesíteni (cím, címaláírás stb.). De ha hosszabb szövegeket akarunk így kitenni, az rosszat fog tenni a lapunknak, nekünk és a látogatóknak, mivel így pl. a kereső motorok, felolvasó szoftverek nem fognak tudni mit kezdeni vele.
  6. “Egyszerűsíthetetlen” navigáció (egy hozzáértő segítsen ki légyszi) – nagyon szép a JavaScripttel és flash-sel megoldott navigáció (csúszkáló, lenyíló menük stb.), de azért kell egy sima HTML-es megjelenítési lehetőség is, hogy ezeknek a technológiáknak a használata nékül is működjön az oldal (plusz keresőmotorok ésatöbbi, csakúgy mint fentebb).
  7. Értelmetlen flash intró – egyszerűen nincs szükség 2008-ban külön intróra, bevezetésre, üdvözlésre stb., és végképp nem flash-ben. Ha más már nem számít, hát a keresők sem szokták szeretni.
  8. Gyenge kontraszt a háttér és a szöveg (tartalom) közt – mivel az eltérő monitorok eltérő paraméterekkel bírnak, ezért előfordulhat, hogy a hajszálfinoman belőtt kontraszt olvashatatlanná olvad össze egy gyengébb monitoron.
  9. A vertikális kiterjedés figyelmen kívül hagyása – alapvető szempont a weben való tervezésnél, hogy fentről lefelé, vertikálisan következnek a tartalmak. Ez adottság, ami alól ki lehet bújni, de akkor nagyot kell alkotni.
  10. Rossz tipográfia – huhh, hát ettől én is ki tudok akadni. Annyira meghatározó és annyira meghatározott része ez a designak, hogy a meggondolatlan hozzányúlkálás nagyon-nagyon sokat tud rajta rontani. Rengeteg dolgot érdemes figyelembe venni, mielőtt hozzáfognánk, legalább egy keresést futtassunk le.

Foto by SantaRosa OLD SKOOL

Hunlap, hun nem lap [updated]

Vigyázat, ez hosszú lesz.

Tegnapelőtt Márkus Emília villájában volt szerencsém továbbképzés-szerűséget tartani, ami egyrészt a környezet miatt volt nagyon jó érzés, másrészt pedig a kollégák érdeklődése és számtalan kérdése (meg az utána tartott rövid beszélgetés) miatt volt élvezet. Sok mindenről volt szó, de most számomra az egyik legfontosabbat és legérdekesebbet emelném ki.

Sok szó esett a könyvtári honlapokról. Abban nagyrészt megegyeztünk (és a New York Public Library honlapjának segítségével bizonyítást is nyert), hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárának webes megjelenése, hát mondjuk hagy maga után némi kívánni valót. És hogy ez nem elszigetelt probléma, hanem általános.

 

Tudom, hogy volt számtalan kísérlet arra, hogy a könyvtár és honlapja viszonyát meghatározzák, és ennek megfelelően alakítsák ki az utóbbit. Mára nekem kb. az a véleményem alakult ki, hogy olyan a kettő közt a viszony, mint a könyvtár és pl. az enteriőrje között. Alapvetően meghatározza a felhasználó véleményét és képét a könyvtárról. Tehát hiába van széleskörű szolgáltatási rendszere és fantasztikus személyzete egy könyvtárnak (erre szerencsére rengeteg példa van), ha a weben oda látogató azt látja, amit.

Az derült ki a NYPL példájából (is), hogy a kevesebb az bizony több. Általános problémának érzem azt, hogy rengeteg olyan információ van a könyvtárban, amit természetesen meg kell jeleníteni, de egyáltalán nem egyszerre, és főleg nem úgy, ahogy az manapság szokás. Nagyon szeretem nézegetni az újabb és újabb dizájnokat, valamint ha találok valami usability-s vagy hasonló cikket, általában el szoktam fogyasztani (főleg ha magyar). Van hozzá egy olyan-amilyen ízlésem, és ennek eredményeképpen általában sírni valónak találom ezeket a lapokat használhatóság és úgy általában kinézet tekintetében.

Ekkor jött a jogos kérdés, ami állandóan ott lebeg amúgy is a szemem előtt: na és akkor mi van a sajátunkkal, ha már ennyire okos vagyok? Érdekes kérdés, a válasz nem túl egyszerű, ugyanis próbálok a magam szabta követelményeknek megfelelni, ugyanakkor nagyon elégedetlen vagyok az eredménnyel. Egyelőre ott tartok hogy…

MOMEK

Mielőtt belevágok élve a lehetőséggel, egy kicsit hadd magyarázzam a bizonyítványt, ami nagyrészt az alább felvázolt pontok után válik nagyrészt érthetővé.

Jelenleg a MOME Könyvtár honlapja blogmotoron fut. Ez így is fog maradni, míg én felelek érte, azt hiszem, a blogom ismeretében ezt nem kell részletezni. Ami a megjelenést illeti, az holtbiztos fog változni. Egyébként az utóbbi egy évben (amióta megvan ez a lap), azóta változott is, hol így, hol úgy, néha kényszerűségből (a WordPress frissítés ledobta a témát, az pedig a megtervezett előlapot, ami a blogot portálként jelenítette meg), néha kedvtelésből (sajnos/szerencsére szeretek ilyenen dolgozni), de legtöbbször igyekeztem a saját szempontrendszeremet megvalósítani.

  1. Fontos a portálszerű megjelenés. De érdemes lenne tanulni azoktól a webhelyektől, amelyek a könyvtárral ellentétben, iszonyatos tömegű információt jelenítenek meg, akár percről percre. Sokkal fontosabb az áttekinthető, jól strukturált, letisztult megjelenés, mint az, hogy minél több információt zsúfoljunk egy helyre. Ami szerintem lényeges: a szolgáltatások, katalóguskereső, hírek, RSS. Ennyi. A többi pedig elérhető máshogy.
    És ha már iszonyatos tömegű információ: szerintem kutya kötelessége lenne a könyvtár állományának, hogy a honlapban szervesen megjelenjen. És ha már blogmotornál tartunk, akkor itt van hozzá a Scriblio. Sokkal értékesebb tartalom tud lenni, mint mondjuk az Események pont.
  2. A zöld-barna-rozsdaszín legjobb esetben is ’90-es évek közepe. Nem mondom, hogy a mostani irányzatok időtállóbbak, de egyrészt lehet válogatni az irányzatok közt (grunge, minimál, retro stb.), másrészt a mai eszközökkel (CMS témák, CSS, minták, gallériák, tervezési segédeszközök stb.) sokkal gyorsabban és egyszerűbben lehet vizuálisan is megvalósítani az elképzeléseinket.
  3. Ne féljünk sok-sok képet kitenni a lapra, de azt mindenképpen érdemes szem előtt tartani, hogy ezek a képek illusztrációk, nem pedig témák, még ha a könyvtárosokról vagy az épületről/állományról is készültek. Egy-egy jól elhelyezett (és jól megcsinált – kompozíció, kivágás) kép nagyot dobhat a lapon. Ehhez mindenképpen érdemes segítséget kérni profi szakembertől, biztos, hogy előbb-utóbb talál az ember segítőkész, fotózni tudó embert a környezetében. (Én persze a MOME fotószakosaival könnyen vagyok…) És még egy fontos dolog: ne megás képeket tegyünk ki. Erre két módszer van: vagy egy Irfanview-típusú képnézegetővel megnyitjuk, és ott a Kép/Szerkesztés pontban az Átméretezés paranccsal oldjuk meg a dolgot, vagy feltöltjük egy tárhelyre (Flickr/Picasa), ott pedig már kapunk olyan linket, amelyet akár egy az egyben beilleszthetünk a kívánt helyre, és így nem fog órák hosszat töltődni a könyvtár lapja – legalábbis nem a képek miatt.
  4. A megfogalmazásnál nagyon-nagyon kerüljük a hivatalos formákat. Lehet, hogy a könyvtárunk az egyik legfontosabb közintézmény a városban/legnagyobb szakkönyvtár/legkomolyabb kutatóknak van, de ez nem számít. Tényleg. Nem kellenek a bürokratikus, hivatalos stílus kitekert körmondatai, lehetetlen megfogalmazásai, rövid, lényegretörő szövegek kellenek, közvetlen, könnyen olvasható és éretelmezhető megfogalmazásban. Lehet, hogy ez előszörre nehezen fog menni, de aztán belelendül az ember, és előbb-utóbb meg fog látszódni ez a visszajelzéseken is. Pl. kevesebb kérdés fog előfordulni olyan dolgokkal kapcsolatban, amit pedig leírtunk. A másik lényeges dolog, hogy ha hosszabb szöveget írunk, akkor tagoljuk. Bekezdésekre, felsorolásokra, emeljünk ki félkövérrel és dőlttel (de soha ne aláhúzással, ezt hagyjuk meg a linkeknek).

Mount Prospect Public Library

Az én okoskodásomból kb. ennyire telt. Szerencsére van nálam egy csomó okosabb ember, akik le is írják, hogy ők erről mit gondolnak. Többek közt a Smashing Magazine, amihez egyébként is gyakran fordulok, ha valamire szükségem van webes témakörben. Így többek közt egy 10 pontos szempontrendszert is közzétettek, amit csak felsorolás szinten közölnék:

  1. Ne gondolkoztassuk a felhasználót – azaz ne azon kelljen agyalnia, hogy hogyan kell használni egy adott weblapot (hiszen az csak egy eszköz), az legyen magától értetődő, intuitív – hadd összpontosítson a látogató a feladatára.
  2. Ne játsszunk a felhasználó türelmével – minél kevesebbet kell aktívan tenni egy szolgáltatás használatához (kérdések megválaszolása, adatok szolgáltatása, ide-oda kattintgatás, olvasás stb.), annál többen fogják igénybe venni ezt a szolgáltatást. Ez leginkább azért van, mert egy szolgáltatást először általában csak ki akarnak próbálni (“játszani“), és utána használni. Ha pedig már a kipróbálása is ilyen követelményeket támaszt, nem lesz túl sok elszánt jelentkező, ebben biztosak lehetünk.
  3. A felhasználó figyelmének irányítása – vannak tiszta szabályok (szemmozgás iránya, szöveg és kép figyelemirányító szerepe és viszonya), amelyek be nem tartása “büntetve” lesz, ebben biztosak lehetünk. Az, hogy tekintet nem lineárisan fogja be a képernyőt, hogy a kiemelt dolgok előbb és hosszabban tartják fogva a figyelmet, mind szempont kell, hogy legyen a tervezésnél.
  4. Szolgáltatások bemutatása – a modern webdizájnnak hatalmas előnye a szolgáltatásokat, elérhető lehetőségeket bemutató rövid leírások megoldása. Ezek megoldásának formája igazából teljesen lényegtelen, csak annyi a fontos, hogy könnyen érthetőek legyenek és jól észrevehető helyen, hogy a felhasználó komfortérzetét növeljék.
  5. Hatékony stílus kialakítása – nagyrészt a fenti 4-es pontban már leírtam, ezt annyiban egészíteném ki, hogy érdemes az üzleti élet frappáns megoldásait átvenni. Ilyenek az egy szavas vagy rövid mondatos megfogalmazások, amelyek csak a mondanivaló lényegét közlik. A rizsa aztán jöhet, csak máshol, nem fogva el a teret az egyéb közlendőktől.
  6. Egyszerűségre való törekvés – az lenne a jó, ha az ún. “KIS-elv” (keep it simple) lenne minden közérdekű honlap alapvető tervezési szempontja. Az az általános tapasztalat, hogy egy egyszerűre tervezett lapon több információhoz jutnak hozzá a felhasználók, mint egy komplexen tervezett szájton.
  7. Ne féljünk az üres helyektől (aka white space) – nem csak az információ túláradását tudja enyhíteni (“cognitive load-ra” tud valaki jó kifejezést…?), de könnyebben észre lehet venni azt. Elsőre furcsán hangzik, de nem biztos, hogy egy összevissza zsúfolt lapon észrevesszük, hogy hol van a minket érdeklő információ. Az egyszerűséggel való összekapcsolást segítheti továbbá a megjelenő tartalom hierarchikus rendezése (dátum, kategória, cím, szerző különböző szempontú kiemelései stb.).
  8. Hatékony kommunikáció vizuális nyelv segítségével – Aaron Marcus fogalmazta meg annak a “látható nyelvnek” három alapvető összetevőjét, amely gyakorlatilag azt a módot jelenti, ahogyan a felhasználó befogadja a tartalmat a képernyőről: ez a rendezettség, a gazdaságosság (további négy oszloppal: egyszerűség, átláthatóság, elkülöníthatőség és hangsúlyosság) és a kommunikáció.
  9. Konvencionális elemek használata – minél több közismert (és akár elvárt) elemet használunk fel a tervezéskor, annál kevesebb időre van szüksége a felhasználónak, hogy elsajátítsa a honlap használatát és a navigációt. Ez ugyanakkor természetesen nem jelenti azt, hogyha van egy jó ötletünk, akkor ne újítsunk. De tényleg csak akkor, ha jó.
  10. Tesztelés bevezetés előtt, azután pedig rendszeresen – ehhez pedig néhány dolgot nem árt szem előtt tartani:
    • egy tesztelő is több mint a semmi
    • a tesztelés állandóan ismétlődő és folyamatos tevékenység
    • a usability (használhatósági) teszt mindig hasznos eredménnyel végződik
    • a fejlesztő alkalmatlan a tesztelésre – ez olyan, mint a lektorálás és a korrektúra, azt hiszem ezt nem nehéz belátni…

Hát ennyi lett volna. Remélem, tudtam némi használható alapot adni a továbbiakhoz. Ha bármi kiegészítenivalótok van, ne tartsátok vissza! Ja, és a Smashing Magazine cikkében vannak példák is, azokat nem akartam most áthúzni, átkattintás után meg lehet nézni, hogy hogyan is néz ki az, amit leírtak a 10 pontban.

A címért meg elnézést kérek, nem tudom mi jött rám, de már marad, vállalom.

Update: az építészeknél is aktuális a kérdés, tegnap jelent meg a Hogyan (ne) fejlesszünk kamarai honlapot? bejegyzéssorozat első része a Koós Miklós blogján. Ezenkívül Gica kérdésfelvetésére (Miért nem becsülik a [könyvtár]szakot?) is merült fel ilyen válasz (nem tőlem)…