Twitterer

Az iWiW üzenőfalát mindenki ismeri, a Twitter hasonló dolog, csak mérföldekkel jobb és használhatóbb. Félúton az IM (tudom, hogy mindenki tudja, de: pl. MSN, Skype, GTalk) és az e-mail között. Abban igaza van Andrisnak, hogy ha nincs rá szüksége az embernek, akkor teljesen fölösleges. Viszont függőséget okoz. Segít szétválasztani a munkát, a gyors megbeszélést, és a cetliragasztós üzenethagyást. Úgy is mondják, hogy mikroblog. Amiről az ember nem akar posztot írni, viszont említésre méltó, azt twitteli, és az már csak a saját belátásán múlik, hogy a blogjának az oldalsávján megjelenik-e ez a max. 140 karakteres üzenet (nekem speciel nem, de van, akinek igen). Hogy miért jó? Hírbehozó írt még a Webisztánra nagyon rég (március környékén) egy csomó bejegyzést csak a Twitterről. Az egyik elsőben felsorolta egypár +/- tulajdonságát, ezek közül pár pont:

8. Miért jobb mint a cset? A csetet nem használjuk arra, hogy folyton megírjuk ismerőseinknek, hogy mit csinálunk éppen most. Hülyének néznének. Blogba megírni meg túl rövid és érdektelen. (“A blogpost szóljon valamiről.”) A Twitter tehát létező piaci rés.

9. Kis, aktuális postmorzsák írására való, ráadásul a barátaink twittereit is nézhetjük közben (vagyis: hogy mit csinálunk éppen most mi mindannyian).

10. Kiváltja-e a blogolást? Azoknál biztosan, akik eddig is így (röviden, aktuálisan, személyesen, rendszeresen) írták a blogjukat. A Twitter amúgy inkább egy nagy népi activity reportolás. Úgyhogy máshol van egy kicsit a hangsúly, mint a blogolásnál. Nekem tökre megfér a kettő egymás mellett.

11. Mi értelme? Persze hogy semmi. De attól még jó, és addiktív.

12. Miért sikeres? Mert rövid és gyors aktivitást vár a felhasználótól. Ez sok oldalletöltést, és rendszeres visszatérő látogatókat eredményez a Twitternek. Bár persze feedből is lehet olvasni, de a twitterezésben mégis az a jó, hogy írja is az ember, nem csak olvassa másokét. Azt nem tudom, hogy lehet-e ezt csinálni mondjuk egy napnál tovább. Ha értesítőt kérek a többiek postjairól, akkor talán visszanézek holnap is. (Van auto-nudge funkció, ami automatikusan figyelmeztetést küld, ha 24 órája inaktív vagyok. Addikciót serkentő eszköz, na.) Meg itt ez a post, ami majd segít felidézni, hogy a mai napot twitterezve szomorkodtam végig.

Elég egyszerű a képlet: regisztrálsz, kapsz egy egyszerű felületet. Feltölthetsz magadról képet (ezzel együtt beállíthatod a profilodat), meghatározhatod, hogy milyen módon értesítsen téged a rendszer az új üzenetekről (weben, IM-en keresztül, SMS-ben stb.), kereshetsz embereket, akiket követni szeretnél és megnézheted, téged kik követnek. Ráadásul ha sok időd van, át is szabhatod a lapod megjelenését. Ezek után elmesélheted az ismerőseidnek, hogy mi a helyzet – 140 karakterben. De sokszor linkajánlás folyik, lehet telepíteni olyan plugint a WordPresshez, ami automatikuson kilövi Twitterre az új bejegyzéseket, így aki épp nem olvassa az RSS-t, az is megkaphatja, hogy jött új szöveg a blogra – akár SMS-ben is.

Nekem pont ez a funkciója nem tetszik annyira, mert nem úgy van, mint pl. a Google Calendars, hogy küldenek egy SMS-t az érvényesítő kóddal, hanem nekem kell küldeni a kódot a megadott (külföldi) számra. Ez így annyira nem jó.

Mivel nyitott API-val rendelkezik (Application Programming Interface – ennek segítségével lehet külső – harmadik fél – alkalmazásokat írni egy programhoz, szolgáltatáshoz stb.), ezért rengeteg hasznos kiegészítő, mashup van hozzá – magyar fejlesztés (a fentemlített tothbenedek úr készítménye) a Turulcsirip, amely a Twitter magyar felhasználóinak készült, és szintén tartozik hozzá Firefox oldalsáv, olyan mint az általam használt Twitbin.

Pár alapvető tipp:

  • válaszolni valakinek a @felhasznalonev, direkt üzenetet küldeni (csak a címzett látja) a d felhasznalonev formával lehet
  • helyünk meghatározására az L:varosnev formulát lehet használni, így aktuális tartózkodási helyünk megjelenik egy térképen, a minket kereső ismerőseink legnagyobb örömére/bánatára
  • (jó)pár Twitter-kiterjesztés Firefoxhoz

Elmaradtam már megint

Csak számokban: 56 pinned bejegyzésem van a Bloglinesban, erről mind írni akartam, bizony. Tegnap s-klubtunk a Csészényiben, a forrócsoki-kínálatuk hatalmas, és az a ’30-as évekbeli környezet, amit sikerült a környékről összetarhszedett táblákkal kialakítaniuk, kellő alaphangulatot kínál hozzá. DTP még képet is készített. Wifi sajna nincs, pedig épp egy konnektor mellett ültem. Jó, hogy laptop sem volt nálam.

Próbáltam terjeszteni az igét Twitterileg, meglátjuk mi lesz belőle… :) Ma reggel a Webisztán alapján aztán dobtam egy mélt, hátha, de szerintem gatyábarázás lesz, aztán mehet a levesbe, márminthogy ide.

A végén pedig Niki még meghívott a Puskinba, ahol aztán még volt alkalmam megismerkedni két kollégámmal, meghát ott volt Budai Laci is, akit ismerek már. Úgyhogy jó volt.

Nem mászunk a fára, mert még elüt a villamos

Megvolt, lefolyt, túlvagyunk rajta. Érdemes levonni pár tanulságot, a jövő (na meg a múlt) miatt is:

Aki nem tud beszélni, az ne álljon ki nagyon sok ember elé. HSD előadásával kontrasztban még kínosabban éreztem magam, Ádám előadása másnap pedig megkoronázta az egészet. Most önbizalom-helyreállítás van folyamatban (nem kell megijedni, emós ettől nem leszek :D ).

Ha diák az ember, akkor mindenképp ki kell jelölni legközelebb egy embert, aki folyamatosan kommunikál a tanárokkal. Naponta mondjuk, vagy ilyesmi. Én éreztem magam szarul a kavarások miatt, pedig nekem elvileg nem ezen a szinten kellett volna működnöm.

Ha az ember házigazda, akkor igen is szakadjon 20 felé, de úgy hogy közben vigyorogjon. Én ezt nem tettem, és utólag nem jó érzés. Szegény Gica és Mani kikerültek a budaörsi koliba a világ végére, így este nem volt közös sörözés (az elején még az Ádámok és a szervezőbrigád volt a két állomás), másnap meg eltűntem.

Ha nagyon akarja az ember, akkor 10 perc alatt meg lehet csinálni azt, amire évek óta képtelenek az ELTÉn: wifit. Ezért külön köszönet Lacinak (és öcsémnek, hogy kibírta egy napig otthon wifi nélkül, mert persze routert már nem adtak).

Hát kapásból ennyi. Az eredmény olvasható a KonferenciaKlogon, gyűlnek befele a prezentációk is. Ma meg csaptam egy ótvar szétesős tea – csoki – Amorf Ördögök – Péterfy Bori – Ágnes Vanilla – döglés az ágyon napot, kezdek újra magamhoz térni (fogalmazni még nem tudok, jobban menne vázlatpontokba szedve…).

Közben újra nekiálltam azon dolgozni, hogy elkezdjek függni a Twittertől. Aki szintén addikt és már fentvan, annak daniel_takacs néven elérhető vagyok, tartsatok meg ;) (Hoppá, gecc, olyat nem lehetne IKR-be beleépíteni, hogy ha a felhasználónak és a könyvtárnak is van accountja, akkor a kölcsönzési infókat kitolja twitteren ilyen @ bizbasszal? Na ezt még át kéne gondolni…)

Fodor Péter főigazgató úrnak is feltettem a wifis kérdést, mert egyrészt elfelejtettem megtenni ezt a konferencián, másrészt meg úgysem lett volna ott helye… (Azt hiszem.)

Ning magyar könyvtárosoknak

Tegnap sikerült valahogyan (nem emlékszem már, hogyan) eljutnom a Ning-re. Ez egy közösségi háló-alkotó alkalmazás, amellyel wiw-szerű hálózatot hozhatunk létre, saját kedvtelésünkre/hasznunkra/stb. Hogy a legújabb web2es őrületet se hagyjam ki, van benne – ofkórsz – egy Twitter-jellegű rész is (ott Chatter-nek hívják a változatosság kedvéért).

Érdeklődőknek: Twitter: megmagyarázhatatlan, de jó; Twitter: tippek és kérdőjelek; További tippek és tapasztalatok Twitterezőknek; Ki se mondom, miről szól ez a post; Twitter szótár (@ Webisztán)

Én a Library2.0-ra kaptam meghívót, aztán csatlakoztam a Librarianbloggers (nem tudom, pontosan mi a címe, és az accountomat sem tudom elérni, mert lusta voltam megjegyezni a passwordomet – Firefox, ugye -, és a laptopot meg mostanában nem cipelem melóba át a fél városon) csoportjához is.

És a lényeg: létrehoztam a hunlibrarian.ning.com egy magyar könyvtárosoknak szóló hálózatot. Bárki regelhet, ezért nem nagyon küldtem meghívókat.

(Direkt nem tettem bele számot. Úgy tudom, hogy a wiw nagy népszerűségnek örvend, számozástól függetlenül, és mégis, az előző bejegyzésben szereplő kép alapján talán nem túlzás kijelenteni, hogy pont az ilyenek miatt rakták a kettes számot a könyvtár – library – mögé. Is. Kádárosan szólva. Ugyanakkor arra kérek mindenkit, hogy ez a megjegyzés senkit ne riasszon el…)

És egy nagyon ütős flash: olyat még nem igen ettem, mint este, munkából hazamenet, az Oktogonon a 4-6-oson ülve, hirtelen megszólal a fülemben Yoko KannoAsk DNA című száma. Aki ismeri a Cowboy Bebop Movie-t, az szerintem most nagyon bólogat.

Megjegyzés: ja, igen, vártam, hogy Ádám jólmegmondjon egy postot, vagy létrehozzon még előttem egy magyar szekciót, de én nyertem (ma komolyan azért jöttem busszal, és nem villamossal, mert így nem kellett gyalogolni, és gyorsabban nekiülhettem megírni a postot :P).