Ctrl + Alt + Backspace engedélyezése Jaunty-n

Ubuntus társaim tudják, milyen bűvös billentyűkombináció a fenti (ezzel lehet ugyanis újraindítani az X ablakezelő rendszert). Az új kiadáson ez le volt tiltva, de megvan a megoldás. Fel kell rakni egy dontzap nevű csomagot, a leggyorsabban pedig ezt így lehet csinálni:

sudo apt-get install dontzap

Ez után pedig parancssorban lehet kapcsolgatni ki/be.

sudo dontzap --enable (be)

sudo dontzap --disable (ki)

Via Ubuntugeek

Update:

Kommentek közt van még egy megoldás, amivel nem kell csomagot telepíteni, cserébe a Xorg.conf fájlban lehet turkálni. Tehát:

sudo gedit /etc/X11/xorg.conf

Ez után pedig illesszük be a következő részt (macskakörmökre vigyázni):

Section "Server Flags"
Option "DontZap" "false"
EndSection

Mentés, zárás, örülés.

Útmutató kezdő szabadúszó könyvtárosoknak

137576411_256e69172e_mSzabadúszó könyvtáros ugyebár itthon nincsen. Ha mégis, azt információbrókernek hívják, de személyes tapasztalatok alapján az ilyen vagy működik, vagy nem, de az biztos hogy nem életbiztosítás (eddig még nem találkoztam olyan vállalatvezetővel – egészen kicsitől kezdve egészen nagyig -, aki ebben sok fantáziát látott volna). De ha az ember fia van olyan szerencsés, hogy elegendő mozgásteret kap a munkahelyén, akkor bizonyos esetekben jól jöhet, ha nem csak szimplán kicsit lúzer közalkalmazott, hanem számlaképes is, szép magyarul nagyon lúzer (egyéni) vállalkozó (kicsit és nagyon tetszés szerint felcserélhető, hirtelen nem tudom eldönteni, melyik az igazán nagy szívás).

Ehhez azonban elég rögös út vezet. Én leírom az enyémet, hátha segítséget jelent másnak is. Természetesen kihagyom a zsákutcákat és a nagyobb égéseket, hogy ne vonják el a felesleges vidámkodások a lényegről a figyelmet.

  1. Első körben döntsük el, milyen formában szeretnénk feltűnni az APEH-nyilvántartásban. Egyéni vállalkozóként (továbbiakban EV), vagy bété, káefté stb. formában. Én hosszasabb hezitálás után döntöttem az EV mellett, ugyanis annyira nem szándékozom sok-sok alkalmazottat tartani, és tuti, hogy munka mellett annyi (és főleg olyan volumenű) külső melót nem fogok végezni, hogy kelljen.
  2. Másodsorra döntsük el, hogy mivel szeretnénk foglalkozni. Ehhez keressünk egy tetszőleges TEÁOR-szám adatbázist (pl. a meglepően kreatív című teaorszamok.hu oldalt), ahonnan írjuk össze a tervezett tevékenységi körökhöz tartozó számokat, hat számjegyig. (Ez fontos. De tényleg.) Ha összeszedtük (minél több, annál jobb lesz nekünk aztán majd, mert a későbbi bővítés már plusz pénzbe fog kerülni), akkor ellenőrizzük le, hogy nincs-e olyan feltétele a tevékenységnek, ami minket kizár a körből (elég ciki, ha az ügyfélszolgálatos fogja kihúzogatni szépen sorban…). Ehhez van egy nagyon jó és nehezen megtalálható adatbázis, úgyhogy be is linkelem: Hatósági engedélyhez kötött gazdasági tevékenységek katalógusa, 2008.
  3. Zarándokoljunk el a lakhely (tervezett székhely) szerinti önkormányzat okmányirodájába. Itt fognak adni egy stóc kitöltendő papírt, ezeket jól őrizzük meg, mert csodák csodája, később még szükségünk lesz rá. Sőt, őrizgetés közben tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a szükségleteinknek megfelelően ki is legyen töltve. Ehhez nagyon hasznos tud lenni a kettővel lejjebb szereplő könyvelő is.
  4. Szerezzük be a többi papírt. Ezek jellemzően: erkölcsi bizonyítvány (ehhez bármelyik postán tudunk igénylőpakkot kérni), munkáltatói igazolás, iskolalátogatási (ha még valahol hallgatói jogviszonyban vagyunk), ha nem a mienk az ingatlan, ahol székelni szeretnénk, akkor egy befogadó nyilatkozat (ezt is adják elvileg az okmányirodában), viszont a Földhivataltól mindenképpen kell egy tulajdoni lap a helyről, akárkié is.
  5. Ezzel párhuzamosan indítsunk el egy ügyfélkapu-regisztrációt a magyarorszag.hu-n és keressünk egy könyvelőt (ha mákunk van, akkor kifogunk egy nagyon jót, és egy csomó gondot levesz a vállunkról – nem csak az adóbevallásnál, hanem ezeknek a lépéseknek a kipipálásánál is).
  6. A kitöltött és beszerzett beszerzett és kitöltött papírokkal és a megindított regsztrációval menjünk vissza az okmányirodába, ahol a megfelelő összeg lepengetése mellett elveszik tőlünk a papírokat, és azt mondják (helytől függően), hogy majd telefonálnak, levelet írnak, füstjeleznek. Ugyanakkor élesítsük az ügyfélkapunkat is.
  7. Ha kész a papír, akkor fáradjunk el érte, majd az igazolvánnyal és a velekapott APEH- és önkormányzati reglapokkal mennyünk vissza a könyvelőhöz, akivel elintézhetjük a maradék kitölteni- és megbeszélnivalót.
  8. Útközben benézhetünk akár egy papírboltba is, ahol a friss igazolványunk birtokában megvehetjük életünk első számlatömbjét és sokadik pecsétjét (már ha volt gyerekszobánk). Előtte vagy utána azért nézzünk be egy számunkra rokonszenves bankba is, ahol nyissünk valami alap üzleti számlát (nekem a könyvelőm külön kérte, nem szeret turkálni az ügyfél folyószámlájában, és ezt meg is értem – ráadásul kedvenc bankomban most a számlanyitás és az első éves kártyadíj 0 forint volt, úgyhogy elég simán úsztam meg).
  9. És ennyi.

Ha ügyesen csinálja az ember, akkor nem tart túl sokáig. Megfelelően rá kell gyúrni (papírokat előre beszerezni, könyvelőt keresni, lelkileg rákészülni), és akár egy hét alatt meglehet úszni a történetet. Még pár szót a költségekről:

  • erkölcsi igazolvány: 2.200 forint
  • tulajdoni lap: 2.000 forint (nem kell hitelesíteni)
  • EV: 10.000 forint
  • számlatömb: 3-400 forint
  • bélyegző (aka pecsét): kb. 5.000 forint
  • összesen: kb. 20.000 forint

Ezen kívül pedig a könyvelő havonta alaphangon cirka ötösbe fog fájni, de ha sok számlát viszünk, lesz az több is (adja az ég). Remélem, nektek ezek alapján már gyorsabb és könnyebb dolgotok lesz…

A bejegyzéshez készítettem egy nyomtatható checklistet is (PDF, 44 KB), töltsd le nyugodtan, használd fel belátásod szerint, és ha szerinted érdemes valamit módosítani rajta, jelezd nekem!

ev

A tíz lépés 10. pontja

Frankón lemaradt az 10. lépés, de ez nem is olyan nagy baj talán, mert (számomra) az egyik legidegesítőbb hiányosságra kiemelten fel tudom hívni a figyelmet.

A kitűnő tartalom mellett nem árt (már csak marketing szempontból sem), ha az olvasó azzal is tisztában van, hogy kitől is kapja ezt a tartalmat. Ehhez nagy segítség lehet, ha az ember készít egy információs lapot, amit angolul About (Us) néven szeretnek hívni, magyarul ezt legtöbbször a Rólam/Rólunk, Mi ez? illetve hasonló kifejezésekkel jelölik. Szerencsére a frissen telepített WordPress is tartalmaz már egy About lapot, amelyet már csak át kell írni és nevezni, mert ezt egy csomó sablon felhasználja a kezdő lapon is, bemutatkozásul.

Nincs kifejezetten szabványosítva, hogy mi kell szerepeljen egy ilyen lapon, de talán nem árt, ha van egy név és fénykép (ez legalább annyit játszik a hitelességben, mint a jó érzés kialakításában), pár adat, amit akár referenciaként is használhatunk, főleg, ha ezt vCard formátumban, elektronikus névjegykártyaként is le lehet tölteni. Szerintem hasonlóan érdemes megoldani akkor is, ha több szerzőről van szó.

Én felraktam a publikációimat is, ami amellett, hogy szintén hivatkozási alap lehet, nekem is jó, mert legalább valahol egy helyen és felületen is megvannak. Ezenkívül, ha nincs külön kapcsolati oldal (mint nálam), akkor itt lehet megjeleníteni, aminek segítségével közvetlenül lehet üzenni a szerkesztőnek.

Emellett lehetőség van, hogy nem csak a bemutatkozó oldalon, de minden bejegyzés mellett ott szerepeljen egy rövid bemutatás. Azon kívül, hogy ezzel szintén hitelesebb az, amit írok, több szerző esetén is szerencsésebb ez a megoldás.

De hogy ne legyen ilyen rövid ez a történet, még számtalan hasonló tippet ajánlok, amiket a könyvjelző-gyűjteményemben osztottam, osztok meg folyamatosan.

Munkatippek

Rendszeres tapasztalatom (főleg így pályázatírások környékén), hogy szeretnek elszaladni a dolgok, még az egyébként olyan rendezett foglalkozás esetében is, mint a könyvtárosság. Gond van az időbeosztással, a határidőkkel, a tennivalókkal, kezelendő fájlokkal, forrásokkal, a kapcsolatokkal, szinte mindennel – és naná, a kávé is kihűl közben (mondjuk ez utóbbira a legegyszerűbb a megoldás: húzóra kell inni, de akinek nincs azbeszttorka, az használhat USB-s melegítőt is). Szerencsére az előbbi problémákra is van megoldás, nem is egy, ezekből szeretnék párat bemutatni.

A Google-féle szolgáltatáscsomag az alapvetés, bármilyen feladatot szeretnénk gyorsan és hatékonyan végrehajtani. Az alapot a Gmail jelenti, amelynek segítségével az összes emailcímünket egy helyen tudjuk kezelni, leveleinkből kapásból létre tudunk hozni a Google Naptárban eseményeket (ez lesz majd a következő fontos elem), amelyekhez helyszíneket tudunk megadni a Google Térkép segítségével (így idegen városban sem fogunk eltévedni), a csatolt dokumentumokat a Google Dokumentumokkal pedig tudjuk megnyitni, szerkeszteni a többiekkel akár egyszerre is. Szintén rendkívül hasznos lehet a kapcsolati lista, amelyet fél mozdulatba kerül exportálni, és más helyen, környezetben felhasználni (arról nem is beszélve, hogy egy csomó szolgáltatás – Facebook, Twitter stb. – képes ezt a listát beolvasni, és azok alapján ismerősöket ajánlani nekünk). Sőt, újabban egy elég gyenge feladatkezelő is bekerült a Gmail lehetőségei közé, ezt azért nem ajánlom különösebben, mert ennél messze kiforrottabb, jobb megoldások is vannak már, érdemes megvárni, míg ez utóbbi is felfejlődik.

Nekem személy szerint főleg azért nagyon kedvesek a Google ezen szolgáltatásai, mert ugyanazt a címkerendszert használják, amelyek színekkel kombinálva gyönyörűen rendezhető és követhető felületeket hoznak létre. Sajnos olyan még nincs, hogy ugyanaz a címke összefog dokumentumot, levelet, kapcsolati és naptárbejegyzést, de szerintem nincs messze az idő, amikor ez is meglesz.

Az emlegetett feladatkezelő helyett inkább javasolnám a Remember The Milk-et, amely szintén képes integrálódni a Gmail és Google Naptár alá, használhatjuk offline vagy mobil kommunikációs eszközünkön, de gyakorlatilag bármilyen felületen képes megjelenni és tennivalóinkat az orrunk alá dörgölni. Nem utolsó szempont az sem, hogy magyarul is szóba áll velünk, így nem kell új funkciókat megtanulni ékes angol nyelven.

Határidő-kezeléshez a Google Naptár az, amely eddig sosem hagyott cserben. (Havonta) limitált számban ugyan, de képes figyelmeztetni teljesen díjtalanul SMS-ben a találkozóimra (eddig még csak egyszer sikerült elérnem ezt a korlátot), sőt, a megadott címet egyből be is linkeli a Google Térképeken, így ha olyan lenne a mobilom, még azt is megnézhetném, hol fordultam be a rossz sarkon. Egyszerre több naptárat kezelek vele, így nem keverednek össze a munkahelyi és magánéleti eseményeim (dehogynem), sőt szinkronizálni is tudom Thunderbird levelezőprogramommal (amit éppen Evolutionnek hívnak, de ez részletkérdés) és az asztali (Gnome-os) naptárammal is. Figyelmeztetőt építhetünk be a Gmail-be is, de a Firefoxban is meg tudnak jelenni a figyelmeztetések.

Ha kezd elfutni velünk a paci, akkor hasznos lehet az a kis Firefox-bővítmény, amely mindentől függetlenül kiabál az elmélyült jómunkásembernek. Persze nem ajánlott ennyire belemerülni a dolgokba, mert könnyen hát- és szemfájás lesz a dolgoból, hogy az ínhüvelygyulladásról ne is beszéljek (furcsa, nekem régebben a szorgalmi időszak elején szokott lenni rendszeresen, amikor még tartott a lendület, és buzgón jártam az órákra, sőt még jegyzeteltem is…). Ilyenkor hasznos az olyan alkalmazás (pl. a Workrave), amely beállított időközökben elüldöz gépünktől, és még esetleg mindenféle erősítő-lazító tippeket ad.

Ha még van ötletetek, ne tartsátok vissza, osszátok meg velem meg a többiekkel!

Az új WordPress blog első tíz lépése

Ez is olyan dolog, amit szinte minden körben el kell mondanom az új felhasználóknak (ami önmagában nem baj, csak egy idő múlva kicsit unalmas). Szerencsére Lee Munroe pont most publikálta a Pro Blog Design blogon bejegyzését, amelyben pont ezt a 10 lépést írta le. Ez jön most némileg a helyi körülményeknek megfelelően módosítva, rövidítve, bővítve.

  1. A(z admin) jelszó megváltoztatása (a rendszer úgyis olyan jelszót ad, amit ha nem is képtelenség megjegyezni, de tök felesleges vele bajlódni), felhasználói adatok szerkesztése (ezek majd az olvasókkal való interakcióban lehetnek hasznosak). Ehhez a Felhasználók menüt kell kikeresni a lista végefelé vagy a menüsor jobb oldalán.
  2. Állandó URL-ek beállítása. A rendszer alapvetően a bejegyzés/oldal/kategória/címke ID-jára (azonosító számára) hivatkozik, valahogy ilyen formában: http://eleteskonyvtar.hu/?p=1505. Ez nagyon szép dolog, de az olvasóink és a keresőmotorok sokkal-sokkal jobban szeretik az “emberi” linkeket. Ehelyett messze szerencsésebb az olyan linkstruktúra használata, mint a http://eleteskonyvtar.hu/2008/12/ajanlas-terv – ugye? Ráadásul így nem csak a bejegyzés címe derül ki egyből, hanem a közzététel dátuma is, sőt, a kategóriáink is a …/?cat=4 forma helyett a …/category/konyvtar formában fog szerepelni, megörvendeztetve kicsit és nagyot.
    Ennek beállításához a Beállítások > Közvetlen linkek (ez fordításbeli ízlés kérdése) helyen lehet beállítani. Az alapértelmezett beállítás a fent említett kérdőjel-betű-egyenlőségjel-szám forma, de ezen kívül lehet nap és név, hónap és név, valamint szimplán numerikus formában, végezetül megadhatjuk a saját, egyéni ízlésünknek megfelelő struktúrát. A menüpontban mindegyikhez ott a példa is, így biztos nem jön senki zavarba.
    Utolsó két beállításként pedig a kategóriák és címkék prefixét adhatjuk meg, azaz hogy mi szerepeljen az alapértelmezett /category/ és /tag/ helyett – mondjuk /cikkek/, /tema/, /rovat/ esetleg /kategoria/.
  3. Téma letöltése és aktiválása. Ez mindig problémás szokott lenni, főként mivel annyi sablon van, hogy szinte sok is. A WordPress hivatalos gyűjteménye mellett még vagy csillió gyűjtő hely, ezeket szoktam gyűjteni is. Figyelem! A WordPress témák már messze nem csak blogsablonokat jelentenek, ezen tavaly túlléptünk.Ha úgy tetszik, gyárthatunk magazint, portált, fórumot, de akár ingatlanügynökségi honlapot is. Ha pedig megvan, akkor én általában a linket szoktam kérni, onnan leszedem, felrakom, de ez majd idővel azért ki lesz szervezve a T. Felhasználónak. Meglévő és telepített sablont a Megjelenés menüpontban lehet böngészni, aktiválni és szerkeszteni (magyarítani is). Teszteléshez ajánlom az előző bejegyzésben is említett Theme Tester plugint, de aki nem akar ezzel vackolódni, annak lehetősége van a (charlie nyomán, akinek köszönöm a tippet) http://eleteskonyvtar.hu/?preview=1&template=témaneve&stylesheet=témaneve formával próbálkozni.
  4. Az alapértelmezett kategória a WordPress esetében az Uncategorized. Ez annyira nem szerencsés, mert ha elfelejtünk kategóriát megadni az írásunknak, akkor ezzel fog megjelenni, és ez gáz. Ha nem szeretnénk ebbe a hibába esni, akkor Bejegyzések > Kategóriák menüpontba, és ott nevezzük át nekünk tetszően (mondjuk Hírekre).
  5. Spamszűrő aktiválása. Alapértelmezett lépés, nem érdemes kihagyni, ha nem akarjuk, hogy naponta több száz spamkomment essen be a blogunkra. Én tegnap az Akismetet ajánlottam, ehhez a WordPress.com-on kell regisztrálni, és az ott kapott API-kulcsot beírni a bővítmény beállításainál a Bővítmény > Akismet beállítás menüpontban (de ha aktiváljuk a bővítményt, akkor úgyis fog ebben segíteni).
  6. Addig nem derül ki, hogyan is fog tényleg kinézni a blogunk, míg nincs rajta tartalom. Így ha nincs készen már anyagunk, amit kezdéskor rögtön publikálunk, akkor érdemes példabejegyzéseket felrakni. Ehhez a WPCandy-ről lehet letölteni egy bejegyzéseket tartalmazó fájlt, amit importálva (Eszközök > Import > WordPress) rögtön kiderül, hogy mi merre hány méter.
  7. RSS beállítása. Ezt a Beállítások > Olvasás menüben lehet megtenni, ahol megadhatjuk hogy hány bejegyzés jelenjék meg, és azon belül hogy csak az összefoglaló vagy a teljes szöveg a hírcsatornában. Figyelem! Utóbbi opció (a teljes szöveg kiküldése) rendkívül erősen ajánlott, én pl. előszeretettel vágom ki az olvasómból azokat a blogokat, amelyek nem hajlandóak teljes szöveget küldeni. Olvasni akarok és nem kattintgatni.
    Ha ez megvan, akkor vagy a FeedBurner pluginjét, a FeedSmith-et ajánlom, vagy bátrabbak kézzel is berakhatják a fejlécbe. Ehhez a következő kódot kell beírni a header.php fájlba a sablonszerkesztőbe: <link rel="alternate" type="application/rss+xml" title="a hírcsatorna címe" href="a feedburner csatorna linkje" />
  8. Ha mindezzel végeztünk, akkor még berakhatunk némi statisztikát, vagy a tegnap ajánlott WordPress Stats-ot, vagy a Google Analytics-ot, esetleg mindkettőt, ízlés kérdése. Egyébként is annyi statisztika-készítő plugin van, mint a szemét.
  9. Végezetül még csinosíthatjuk a blogot, például érdemes kitölteni a címsort, mert az nem túl szép, amikor oda van írva, hogy XY blogja vagy ZW könyvtár blogja, alatta pedig a Just another WordPress blog szöveg díszeleg. Ugyanígy a dátumformát, a regisztrációt stb. is érdemes átböngészni, ezeket mind a Beállítások menüpont alatt található almenükben leljük meg (Általános, Írás, Olvasás, Interakció, Média, Adatvédelem, Közvetlen linkek, Egyebek).

Ezek után pedig jön a lényeg, a tartalomgyártás. Mert anélkül hiába csilli-villi.