Élmények honlap-országból

Ezek saját észrevételek, meglátások voltak. Biztos, hogy egy profi, aki szakmányban foglalkozik weblap-készítéssel teljesen máshogy látja a kérdést, arról nem is beszélve, hogy egy rendes weblapot nem egy, hanem 4-5 ember rak össze. Úgyhogy ez ilyen amatőr dolog, de ha már ilyen irányban tájékozódunk, akkor legalább ennyit tegyünk meg.

A kloggal alaposan belefutottam, aztán még kértem-kaptam is egy-két lapáttal a pofonfáról, amit nagyon egyszerűen úgy hívnak, hogy honlapkészítés. Magyarán: kéne nekem, a könyvtáramnak, az egyesületemnek egy honlap, Danikám te meg úgyis ilyen arc vagy, még pénz is van rá, nem csinálod-e meg.

A kezdeti lelkesedést, hogy ha kevés is, de van pénz néha, van ingyen honlapmotor, van kísérletezős-építkezős szerver-webtárhely aztán gyorsan felváltotta először a kínlódás, majd az elkeseredés. Ugyanis ez a három nagyon fontos, de nem elég.

Első és legfontosabb dolog, hogy a megrendelőnek az esetek 99%-ában halvány gőze nincsen, hogy mit is akar valójában. Honlap, azt kész. Volt már eddig is, statikus, ronda izé, na azt kéne lecserélni. Na igen, de mire? Milyen célra? Kinek szólóan? Milyen tartalommal? Na ez az a kérdés, amire aztán már válasz sem szokott érkezni, pedig ez az a pont, ameddig még azelőtt el kéne jutni, hogy bárkinek is szólunk.  Tehát:

  • Miért kell honlap? Mit akar elérni vele a könyvtár? Látogatószám-növekedést? Online/offline szolgáltatás bevezetését, népszerűsítését? Programok lebonyolítását? Az állomány feltárását a nyilvánosság számára? Belső kommunikációt (intranet)? Ha ilyen kérdéseket-válaszokat össze tudunk írni mondjuk 5-10-et, akkor vigyük oda a többi kollégához, és brainstormingoljunk! Biztosan van olyan szempont, ami nekünk nem, de a feldolgozó, katalogizáló, olvasószolgálatos kollégának eszébe juthat.
  • Milyen tartalom legyen a lapon? Szövegek, beszámolók, könyvismertetők, programok, felmérések, adatbázis-keresők, galériák, naptár, olvasói adatbázis, GyIK, fórum, üzenőfal, blog stb. Ebbe a listába is bátran lehet minél több mindent beleírni. Lehet, hogy nem lesz meg elsőre. De másodikra, harmadikra meg már igen, és azt senki nem mondta, hogy egy könyvtárnak csak egy honlapja lehet. Rendkívül egyszerűen, pár kattintással lehet létrehozni microsite-okat, allapokat stb. És azt se feledjük: nem csak az olvasóknak, de nekünk dolgozóknak, és a többi könyvtárban működő kollégáknak hasznos dolgok is szerepelhetnek nyugodtan a honlapon. Könnyebb lesz tőle mindenki élete. (Ezek a szempontok pedig már tovább visznek a következő utáni lépéshez, hogy milyen struktúrája legyen a lapnak, de ezt már érdemes egyeztetni azzal is, aki csinálja majd.)
  • Milyen egyéb megjelenési felületek vannak, és azok hogyan viszonyulnak a honlaphoz? Fent van a könyvtár Facebookon? iWiW-en? Van Picasa- vagy Flickr-galériája? Rendezvényszervezéshez Google Naptárat, a dokumentumok egyszerű kezeléséhez pedig Google Dokumentumokat vagy Microsoft Docs-ot használ? Van Skype-, MSN-, GTalk-, AIM-, Yahoo!-, Twitter- vagy Plurk-elérhetősége? Zoteron vagy EverNote-on gyűjti a bibliográfiákat? Ezek mind-mind olyan eszközök, amelyek ingyen rendelezésre állnak, és amelyeket be lehet, be kell építeni a honlapba ahhoz, hogy teljes értékű szolgáltatást, megjelenési felületet tudjon nyújtani a könyvtár. Ehhez össze kell gyűjteni minden létező és lehetséges helyet, szolgáltatást és eszközt, a felhasználóneveket és jelszavakat, és kitalálni, hogy hogyan tudnak résztvenni a honlap általános működésében, kommunikációjában.
  • Kiknek szól az adott weblap? Ez mindenkinek kérdés lehet. A nagyobb könyvtárak akár célcsoportok szerint is létrehozhatnak kisebb allapokat (FSZEK-nél, OSZK-nál ezt pl. kötelezővé tenném), külön a fiataloknak, idősebbeknek, tanulóknak, hallgatóknak, dolgozóknak és álláskeresőknek, könyvtárosoknak és laikusoknak, diplomásoknak és 8 általánossal rendelkezőknek. Mindenkinek. A kisebb könyvtárak könnyebb helyzetben vannak, kisebb célcsoporttal, de még ott is lehet határokat húzni. Ha pedig meghatároztuk ezeket a felhasználói köröket, alakítsunk ki mindegyiknek külön kommunikációs stílust, igazítsuk hozzájuk a megszólításokat, a hangvételt, a leírások hosszát és stílusát. Egy 70 éves gépészmérnök bácsinak biztos, hogy nem arra van szüksége, mint egy 23 éves egyetemi hallgató lánynak vagy egy 12 éves iskolásnak, egy 40 éves háziasszonynak, egy 50 éves munkakeresőnek stb. És aztán a tartalmat is lehet csatornázni, nyilván a bácsit kevésbé fogja megmozgatni a Twillight, vagy a kamaszt a Stahl Judit.

És ha mindez megvan, akkor le lehet ülni a levelezés elé, tárcsázni a számot, címezni a borítékot. De előtte ne.

Mit NE?

Újabb lapát a honlapdizájnos kérdéskörhöz: a PositiveSpace blogon szerepel az a 10 pont, amit ezentúl szintén fel fogok írni, ha nekiállok honlapot reszelni – bár ha őszinte vagyok, nagyrészt elég triviális dolgok ezek. (Eddigi részek: Hunlap, hun nem lap, Teszteld a weboldalad: 57 szempont a használhatóságért.)

  1. Likvid tartalomdobozok – azaz nem fix, hanem monitorfüggő szélesség megadása a tartalmat (szöveget) tartalmazó elemnek, amely aztán frankón ronda és olvashatatlan egy széles monitor esetében.
  2. A lapok újralistázása a láblécben – ezzel ugyan annyira nem értek egyet, mert láttam már erre is szép megoldást, de a blog szerzője szerint ezt inkább sitemap-pel/oldaltérképpel érdemes kiváltani. Ehelyett én inkább kiválasztanék pár fontos dolgot (felhasználási feltételek, kapcsolat, copyright stb.), amit odaraknék, a többi tényleg nem kéne.
  3. Navigációs elemek ismétlése – inkább szánjunk rá akár egy-két napot is, és tervezzük meg a lapunk felépítését, a végtelen al- és felmenük teljesen összezavarják a látogatót.
  4. Formázatlan form (űrlap) elemek – ez az egyik legnehezebb része (állítólag) az egységes megjelenés kialakításának, főleg úgy, hogy az böngészőfüggetlen is legyen. Ráadásul kevés rondább dolog van, mint egy alapértelmezett beküldő gomb… (Ennek a pontnak külön örülök, mert tegnap egy jó pár órát tötyörésztem ilyennel.)
  5. Nagymennyiségű szöveg megjelenítése képként – sajnos-nem sajnos a web elég alaposan leszűkíti a betűtípusok használatának körét, így sokszor szoktak egy-két rövidebb részt képpel helyettesíteni (cím, címaláírás stb.). De ha hosszabb szövegeket akarunk így kitenni, az rosszat fog tenni a lapunknak, nekünk és a látogatóknak, mivel így pl. a kereső motorok, felolvasó szoftverek nem fognak tudni mit kezdeni vele.
  6. “Egyszerűsíthetetlen” navigáció (egy hozzáértő segítsen ki légyszi) – nagyon szép a JavaScripttel és flash-sel megoldott navigáció (csúszkáló, lenyíló menük stb.), de azért kell egy sima HTML-es megjelenítési lehetőség is, hogy ezeknek a technológiáknak a használata nékül is működjön az oldal (plusz keresőmotorok ésatöbbi, csakúgy mint fentebb).
  7. Értelmetlen flash intró – egyszerűen nincs szükség 2008-ban külön intróra, bevezetésre, üdvözlésre stb., és végképp nem flash-ben. Ha más már nem számít, hát a keresők sem szokták szeretni.
  8. Gyenge kontraszt a háttér és a szöveg (tartalom) közt – mivel az eltérő monitorok eltérő paraméterekkel bírnak, ezért előfordulhat, hogy a hajszálfinoman belőtt kontraszt olvashatatlanná olvad össze egy gyengébb monitoron.
  9. A vertikális kiterjedés figyelmen kívül hagyása – alapvető szempont a weben való tervezésnél, hogy fentről lefelé, vertikálisan következnek a tartalmak. Ez adottság, ami alól ki lehet bújni, de akkor nagyot kell alkotni.
  10. Rossz tipográfia – huhh, hát ettől én is ki tudok akadni. Annyira meghatározó és annyira meghatározott része ez a designak, hogy a meggondolatlan hozzányúlkálás nagyon-nagyon sokat tud rajta rontani. Rengeteg dolgot érdemes figyelembe venni, mielőtt hozzáfognánk, legalább egy keresést futtassunk le.

Foto by SantaRosa OLD SKOOL

Hunlap, hun nem lap [updated]

Vigyázat, ez hosszú lesz.

Tegnapelőtt Márkus Emília villájában volt szerencsém továbbképzés-szerűséget tartani, ami egyrészt a környezet miatt volt nagyon jó érzés, másrészt pedig a kollégák érdeklődése és számtalan kérdése (meg az utána tartott rövid beszélgetés) miatt volt élvezet. Sok mindenről volt szó, de most számomra az egyik legfontosabbat és legérdekesebbet emelném ki.

Sok szó esett a könyvtári honlapokról. Abban nagyrészt megegyeztünk (és a New York Public Library honlapjának segítségével bizonyítást is nyert), hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárának webes megjelenése, hát mondjuk hagy maga után némi kívánni valót. És hogy ez nem elszigetelt probléma, hanem általános.

 

Tudom, hogy volt számtalan kísérlet arra, hogy a könyvtár és honlapja viszonyát meghatározzák, és ennek megfelelően alakítsák ki az utóbbit. Mára nekem kb. az a véleményem alakult ki, hogy olyan a kettő közt a viszony, mint a könyvtár és pl. az enteriőrje között. Alapvetően meghatározza a felhasználó véleményét és képét a könyvtárról. Tehát hiába van széleskörű szolgáltatási rendszere és fantasztikus személyzete egy könyvtárnak (erre szerencsére rengeteg példa van), ha a weben oda látogató azt látja, amit.

Az derült ki a NYPL példájából (is), hogy a kevesebb az bizony több. Általános problémának érzem azt, hogy rengeteg olyan információ van a könyvtárban, amit természetesen meg kell jeleníteni, de egyáltalán nem egyszerre, és főleg nem úgy, ahogy az manapság szokás. Nagyon szeretem nézegetni az újabb és újabb dizájnokat, valamint ha találok valami usability-s vagy hasonló cikket, általában el szoktam fogyasztani (főleg ha magyar). Van hozzá egy olyan-amilyen ízlésem, és ennek eredményeképpen általában sírni valónak találom ezeket a lapokat használhatóság és úgy általában kinézet tekintetében.

Ekkor jött a jogos kérdés, ami állandóan ott lebeg amúgy is a szemem előtt: na és akkor mi van a sajátunkkal, ha már ennyire okos vagyok? Érdekes kérdés, a válasz nem túl egyszerű, ugyanis próbálok a magam szabta követelményeknek megfelelni, ugyanakkor nagyon elégedetlen vagyok az eredménnyel. Egyelőre ott tartok hogy…

MOMEK

Mielőtt belevágok élve a lehetőséggel, egy kicsit hadd magyarázzam a bizonyítványt, ami nagyrészt az alább felvázolt pontok után válik nagyrészt érthetővé.

Jelenleg a MOME Könyvtár honlapja blogmotoron fut. Ez így is fog maradni, míg én felelek érte, azt hiszem, a blogom ismeretében ezt nem kell részletezni. Ami a megjelenést illeti, az holtbiztos fog változni. Egyébként az utóbbi egy évben (amióta megvan ez a lap), azóta változott is, hol így, hol úgy, néha kényszerűségből (a WordPress frissítés ledobta a témát, az pedig a megtervezett előlapot, ami a blogot portálként jelenítette meg), néha kedvtelésből (sajnos/szerencsére szeretek ilyenen dolgozni), de legtöbbször igyekeztem a saját szempontrendszeremet megvalósítani.

  1. Fontos a portálszerű megjelenés. De érdemes lenne tanulni azoktól a webhelyektől, amelyek a könyvtárral ellentétben, iszonyatos tömegű információt jelenítenek meg, akár percről percre. Sokkal fontosabb az áttekinthető, jól strukturált, letisztult megjelenés, mint az, hogy minél több információt zsúfoljunk egy helyre. Ami szerintem lényeges: a szolgáltatások, katalóguskereső, hírek, RSS. Ennyi. A többi pedig elérhető máshogy.
    És ha már iszonyatos tömegű információ: szerintem kutya kötelessége lenne a könyvtár állományának, hogy a honlapban szervesen megjelenjen. És ha már blogmotornál tartunk, akkor itt van hozzá a Scriblio. Sokkal értékesebb tartalom tud lenni, mint mondjuk az Események pont.
  2. A zöld-barna-rozsdaszín legjobb esetben is ’90-es évek közepe. Nem mondom, hogy a mostani irányzatok időtállóbbak, de egyrészt lehet válogatni az irányzatok közt (grunge, minimál, retro stb.), másrészt a mai eszközökkel (CMS témák, CSS, minták, gallériák, tervezési segédeszközök stb.) sokkal gyorsabban és egyszerűbben lehet vizuálisan is megvalósítani az elképzeléseinket.
  3. Ne féljünk sok-sok képet kitenni a lapra, de azt mindenképpen érdemes szem előtt tartani, hogy ezek a képek illusztrációk, nem pedig témák, még ha a könyvtárosokról vagy az épületről/állományról is készültek. Egy-egy jól elhelyezett (és jól megcsinált – kompozíció, kivágás) kép nagyot dobhat a lapon. Ehhez mindenképpen érdemes segítséget kérni profi szakembertől, biztos, hogy előbb-utóbb talál az ember segítőkész, fotózni tudó embert a környezetében. (Én persze a MOME fotószakosaival könnyen vagyok…) És még egy fontos dolog: ne megás képeket tegyünk ki. Erre két módszer van: vagy egy Irfanview-típusú képnézegetővel megnyitjuk, és ott a Kép/Szerkesztés pontban az Átméretezés paranccsal oldjuk meg a dolgot, vagy feltöltjük egy tárhelyre (Flickr/Picasa), ott pedig már kapunk olyan linket, amelyet akár egy az egyben beilleszthetünk a kívánt helyre, és így nem fog órák hosszat töltődni a könyvtár lapja – legalábbis nem a képek miatt.
  4. A megfogalmazásnál nagyon-nagyon kerüljük a hivatalos formákat. Lehet, hogy a könyvtárunk az egyik legfontosabb közintézmény a városban/legnagyobb szakkönyvtár/legkomolyabb kutatóknak van, de ez nem számít. Tényleg. Nem kellenek a bürokratikus, hivatalos stílus kitekert körmondatai, lehetetlen megfogalmazásai, rövid, lényegretörő szövegek kellenek, közvetlen, könnyen olvasható és éretelmezhető megfogalmazásban. Lehet, hogy ez előszörre nehezen fog menni, de aztán belelendül az ember, és előbb-utóbb meg fog látszódni ez a visszajelzéseken is. Pl. kevesebb kérdés fog előfordulni olyan dolgokkal kapcsolatban, amit pedig leírtunk. A másik lényeges dolog, hogy ha hosszabb szöveget írunk, akkor tagoljuk. Bekezdésekre, felsorolásokra, emeljünk ki félkövérrel és dőlttel (de soha ne aláhúzással, ezt hagyjuk meg a linkeknek).

Mount Prospect Public Library

Az én okoskodásomból kb. ennyire telt. Szerencsére van nálam egy csomó okosabb ember, akik le is írják, hogy ők erről mit gondolnak. Többek közt a Smashing Magazine, amihez egyébként is gyakran fordulok, ha valamire szükségem van webes témakörben. Így többek közt egy 10 pontos szempontrendszert is közzétettek, amit csak felsorolás szinten közölnék:

  1. Ne gondolkoztassuk a felhasználót – azaz ne azon kelljen agyalnia, hogy hogyan kell használni egy adott weblapot (hiszen az csak egy eszköz), az legyen magától értetődő, intuitív – hadd összpontosítson a látogató a feladatára.
  2. Ne játsszunk a felhasználó türelmével – minél kevesebbet kell aktívan tenni egy szolgáltatás használatához (kérdések megválaszolása, adatok szolgáltatása, ide-oda kattintgatás, olvasás stb.), annál többen fogják igénybe venni ezt a szolgáltatást. Ez leginkább azért van, mert egy szolgáltatást először általában csak ki akarnak próbálni (“játszani“), és utána használni. Ha pedig már a kipróbálása is ilyen követelményeket támaszt, nem lesz túl sok elszánt jelentkező, ebben biztosak lehetünk.
  3. A felhasználó figyelmének irányítása – vannak tiszta szabályok (szemmozgás iránya, szöveg és kép figyelemirányító szerepe és viszonya), amelyek be nem tartása “büntetve” lesz, ebben biztosak lehetünk. Az, hogy tekintet nem lineárisan fogja be a képernyőt, hogy a kiemelt dolgok előbb és hosszabban tartják fogva a figyelmet, mind szempont kell, hogy legyen a tervezésnél.
  4. Szolgáltatások bemutatása – a modern webdizájnnak hatalmas előnye a szolgáltatásokat, elérhető lehetőségeket bemutató rövid leírások megoldása. Ezek megoldásának formája igazából teljesen lényegtelen, csak annyi a fontos, hogy könnyen érthetőek legyenek és jól észrevehető helyen, hogy a felhasználó komfortérzetét növeljék.
  5. Hatékony stílus kialakítása – nagyrészt a fenti 4-es pontban már leírtam, ezt annyiban egészíteném ki, hogy érdemes az üzleti élet frappáns megoldásait átvenni. Ilyenek az egy szavas vagy rövid mondatos megfogalmazások, amelyek csak a mondanivaló lényegét közlik. A rizsa aztán jöhet, csak máshol, nem fogva el a teret az egyéb közlendőktől.
  6. Egyszerűségre való törekvés – az lenne a jó, ha az ún. “KIS-elv” (keep it simple) lenne minden közérdekű honlap alapvető tervezési szempontja. Az az általános tapasztalat, hogy egy egyszerűre tervezett lapon több információhoz jutnak hozzá a felhasználók, mint egy komplexen tervezett szájton.
  7. Ne féljünk az üres helyektől (aka white space) – nem csak az információ túláradását tudja enyhíteni (“cognitive load-ra” tud valaki jó kifejezést…?), de könnyebben észre lehet venni azt. Elsőre furcsán hangzik, de nem biztos, hogy egy összevissza zsúfolt lapon észrevesszük, hogy hol van a minket érdeklő információ. Az egyszerűséggel való összekapcsolást segítheti továbbá a megjelenő tartalom hierarchikus rendezése (dátum, kategória, cím, szerző különböző szempontú kiemelései stb.).
  8. Hatékony kommunikáció vizuális nyelv segítségével – Aaron Marcus fogalmazta meg annak a “látható nyelvnek” három alapvető összetevőjét, amely gyakorlatilag azt a módot jelenti, ahogyan a felhasználó befogadja a tartalmat a képernyőről: ez a rendezettség, a gazdaságosság (további négy oszloppal: egyszerűség, átláthatóság, elkülöníthatőség és hangsúlyosság) és a kommunikáció.
  9. Konvencionális elemek használata – minél több közismert (és akár elvárt) elemet használunk fel a tervezéskor, annál kevesebb időre van szüksége a felhasználónak, hogy elsajátítsa a honlap használatát és a navigációt. Ez ugyanakkor természetesen nem jelenti azt, hogyha van egy jó ötletünk, akkor ne újítsunk. De tényleg csak akkor, ha jó.
  10. Tesztelés bevezetés előtt, azután pedig rendszeresen – ehhez pedig néhány dolgot nem árt szem előtt tartani:
    • egy tesztelő is több mint a semmi
    • a tesztelés állandóan ismétlődő és folyamatos tevékenység
    • a usability (használhatósági) teszt mindig hasznos eredménnyel végződik
    • a fejlesztő alkalmatlan a tesztelésre – ez olyan, mint a lektorálás és a korrektúra, azt hiszem ezt nem nehéz belátni…

Hát ennyi lett volna. Remélem, tudtam némi használható alapot adni a továbbiakhoz. Ha bármi kiegészítenivalótok van, ne tartsátok vissza! Ja, és a Smashing Magazine cikkében vannak példák is, azokat nem akartam most áthúzni, átkattintás után meg lehet nézni, hogy hogyan is néz ki az, amit leírtak a 10 pontban.

A címért meg elnézést kérek, nem tudom mi jött rám, de már marad, vállalom.

Update: az építészeknél is aktuális a kérdés, tegnap jelent meg a Hogyan (ne) fejlesszünk kamarai honlapot? bejegyzéssorozat első része a Koós Miklós blogján. Ezenkívül Gica kérdésfelvetésére (Miért nem becsülik a [könyvtár]szakot?) is merült fel ilyen válasz (nem tőlem)…

Struktúra tervezése

Az előzőekben létrehoztunk egy új WordPress-blogot, amit már akár használhatunk is, funkcióiban nagyszerűen kielégítheti bárki igényeit. De. Mi van, ha mi mondjuk az intézményünknek (mondjuk ki: könyvtárunknak) szeretnénk csinálni blogot, vagy “csak” egy portált? Akkor “sajnos” még van vele munka bőven, ami viszont tiszta öröm, mert szinte játék WP-t építgetni és felfedezni az újabb és újabb lehetőségeket. (Ezt teljesen magamtól írtam, nem kapok érte pénzt. Ha valaki nem hisz nekem, próbáljon párhuzamosan WordPress-t és Joomla!-t hegeszteni…)

Először készítsünk egy vázlatot, hogy mire is akarjuk használni az oldalunkat. Az élő példánál maradva, mondjuk egy könyvtár oldalát szeretnénk megcsinálni.

Elsőként nézzük meg, mi volt eddig a honlapunkon. Ábrázoljuk fa szerkezetben, néhány kulcsszóval jelezve, milyen tartalom hol szerepel. Aztán hasonló módon rajzoljuk meg a vágyott lap struktúráját. Ne fogjuk vissza magunkat, zsúfoljunk bele minden ötletet, ami egy belső brainstormingon felmerül (akár még a 100+-50 munkatársat foglalkoztató intézményben is! – és én, ha vezető lennék, névtelenül kérném a nyomtatott véleményeket…), akár még az aktívabb olvasókat is bevonva (online és nyomtatott kérdőív, oktatók, professzionális felhasználó stb.), ebből aztán lehet visszafaragni esetleg (ha nagyon muszály), de sokkal jobb eleve több ötletből válogatni.

Másodszor, próbáljuk összegyúrni az adott rendszer, esetünkben a WordPress lehetőségeivel. Határozzuk meg a tartalmak alá- és fölérendeltségét, és döntsük el, mi statikus és mi dinamikus tartalom. Ami statikus tartalom, lap lesz, ami dinamikus, kategória. Emellett döntsük el azt is, hogy milyen szolgáltatásokat nyújtunk még online (IM olvasószolgálat, tematikus linkgyűjtemény, elektronikus gyűjtemények, repozióriumok, szakmai blogok, híroldal stb. – a katalógust azért nem írtam ide, mert nem látom valószínűségét annak, hogy akár még csak a lehetősége is felmerüljön itthon még jóideig egy Scriblio-típusú dolog használatának… pedig ingyen van), ezeket írjuk fel egy listába, később még szükségünk lesz rá.

Ha mindezzel készen vagyunk, próbáljuk meg szövegesen megfogalmazni az intézményünk profilját, kinézetét, design-jét (hiányos szókincs miatt nem tudom pontosan leírni, amire gondolok). Ebben valószínűleg nagy segítségre lehet az alapítási okirat, az intézmény vezetőjének pályázata, valamint szintén a kollégák (akár névtelen) véleménye. Ennek jegyében határozzuk meg a legjellemzőbb design-elemeket (logó, színek, akár betűtípus), mert ez tényleg lehet ennyire fontos… Gyűjtsünk hozzá fotókat, rajzokat stb. a könyvtárról (akár polcok, könyvek stb.), olvasókról, munkatársakról, bármiről, aminek köze lehet a könyvtárhoz.

Eddig a tervezgetés, még esetleg szükségünk lehet egy gyorstalpaló angol HTML/CSS, és PHP nyelvtanfolyamra – nem kell megijedni, egyik sem olyan bonyolult, mint amilyennek kinéz (és minimális tudás is nagyon-nagyon elég, ráadásul garantált, hogy a móka végére ez a tudás hatványozódni fog, tehát profit is…), ráadásul itt is működhet a közös munka, biztos van a kollégák közt, aki tud angolul, valamint olyan informatikus (vagy ne adj’Isten, könyvtáros ; ), aki már találkozott a fenti programnyelvekkel. Ráadásul még erre sem lesz szükség. Kávé / sör / pizza / pogi / pattogatott kukorica / zene / kényelmes szék beszerez, bekészít, lelket kisimít…