Kis hírek a nagyvilágból

Ádám szúrta ki az év könyvtári honlapját.

A Google-profil egyre szebb és használhatóbb lesz, lassan tényleg online névjegykártyaként lehet használni. Az enyém itt van.

Magyar fejlesztésű Kindle-gyűjteménykezelő, tesztelni muszáj (aka Kindle Koll3ctions).

A Macen népszerű Scrivener kijött Windowsra, március 21-ig ingyen lehet kipróbálni. Annak, aki nem ismeri: olyan szövegszerkesztő, amit kifejezetten íróknak készítettek. Lehet próbálkozni vele.

Dworkyll az elektronikus kiadványok 40 évét bemutató infografikát talált, egészen meglepő dolgok vannak benne. Kötelező olvasmány.

Megjelent a Catalyst WordPress téma (nem, nem az a katalist), ami 600 különböző beállítási lehetőséget kínál – kódolás, programozás nélkül, pusztán számok beírogatásával és kattintgatásokkal. Az egyetlen gond az árával van, ami 180 dodó, dehát mit nekünk pár tízes, amikor milliókat dobálunk kifelé az ablakokon/befelé a zsebekbe ugye.

WordPress plugin- és téma-ajánló

WordPress CRM

Erről nem is mondanék többet.

In Over Your Archives

Az archívumot rendezi blikkfangos formába, érdemes vele egy kört futni, nekem bejött.

Multisite switcher

Ha multisite installt használsz, nagyon hasznos lehet ez a kis okosság, ami a blog admin felületén a cím mellé teszi legördülő listába az összes oldalt, így egy katt a váltás.

Popularity Contest

A bejegyzések látogatottságát méri, és ennek alapján készít rangsort köztük. Nálam az oldalsávban, A legnépszerűbbek dobozban találkozhattok vele.

Twitterify

A Twitter gyorslinkelős funkcióit emeli be a blogba: a @felhasználónév a szerzőket, a #címke a címkéket, az [URL]-eket pedig linkeket tudjuk beilleszteni a bejegyzésbe.

External Group Blogs

Ha egyszer valaki nekiáll a BuddyPress-szel dolgozni, és olyan csoportoknak akar csinálni központi felületet, amelyek többé-kevésbé már léteztek korábban is online jelenléttel, akkor ez az ő pluginje. A csoportok aktivitásai közé húzza a megadott RSS-csatornákat, így egy felületre össze lehet csatornázni minden megjelenést. Musthave.

Auto Post Thumbnail

A WordPress 3.0 verziója óta létezik a kiemelt kép funkció, ami gyakorlatilag a metaadatok közé beemeli az adott illusztrációt, és amivel mindenféle jóságot lehet elkövetni egy témában. A régebbi bejegyzéseknél ezt nagyon melós lenne visszamenőlegesen megoldani, erre született ez a plugin, ami az első képet a bejegyzésben átkonvertálja kiemelt képpé.

WP Memory Usage

Segít megőrizni a józan eszünket, és azt mutatja, mennyi memóriát használunk fel a rendelkezésre állóból.

Kép forrása: CSS-Tricks

Mire figyelj WordPress-témák beszerzésénél?

Bevallom, eddig én sem nagyon figyeltem erre, de részben a preferenciáim (jobban szeretem a minimalistább designt, ami nem annyira a kommersz kategória), részben a szerencsém miatt elkerültem a bajt. Mégpedig arról van szó, hogy ha csak belekeresünk a nagyvilágba (azaz Google-ba), hogy “free WordPress theme”, akkor olyan pofonzsákot nyitunk meg, amit ellenségeimnek sem. A WPMU.org utánajárt, hogy ennek a keresőkérdésnek az első 10 találatot adó oldalán található témák mennyire tűnnek jó választásnak, és előre lelövöm a poént: egyáltalán nem. Az ingyenes témákat gyűjtő oldalakon található sablonok többnyire (8/10) ártalmas, rejtett kódokat tartalmaznak, amik kicsit sem azt teszik, ami úgy általában a várt, hanem mindenféle linkeket hívnak be, álcáznak, és teszik törhetővé az oldalt. A maximális izgalom és rémület eléréséhez nem árt elolvasni az eredeti cikket, és aztán lehet csóválni a fejet, hogy ezek a mai fiatalok.

Kedves kollégáim, akiknek valaha is mondtam, hogy a WordPress az egy jó dolog! Ezt a véleményemet továbbra is maximálisan fenntartom, de nem árt tudni egyet s mást, vagy legalábbis tisztában lenni azzal, hogy mit jelent az Open Source: többek közt azt is, hogy ilyen csúnya trükkökkel (SEO-nak is hívják az egyik részét a szertartásnak, amit meg annyira szokás szeretni ugyebár) átverik az ember fiát/lányát, aztán lehet szidni a világot, hogy már megint mi történt.

De ahhoz, hogy ne velünk történjék mindez, és ne a mi kárunkon okuljon az egyetemi/városi/megyei könyvtár (nem kívánt törlendő), a következőket javaslom:

  1. Első sorban a készítő honlapjáról töltsük le az adott témát. Ez többek közt azzal az előnnyel is jár, hogy általában legalább valami minimális szintű dokumentációt is szoktak tartalmazni ezek az oldalak, ráadásul tüstént a legautentikusabb személyhez fordulhatunk probléma esetén.
  2. Másodsorban a WordPress.org témagalériájából, mert oda biztosan csakis “rendes” témák kerülnek fel (magyarán kezességet vállalnak értük a WordPress fejlesztői).
  3. Választhatunk olyan oldalt is forrásul, amelynek közössége, mérete talán garantálhatja a biztonságot, illetve amelyek olyan témákat tesznek közzé, amiket direkt az adott oldal olvasóinak készítettek (pl. Smashing Magazine, WP Candy stb.).
  4. Végül az is előfordulhat, hogy akad évi pár ezresünk (vagy ne adj Isten a könyvtárnak, de erre nem is merek gondolni), hogy előfizessünk egy olyan oldalra, ahonnan garantált minőségű, prémium témákat és plugineket tölthetünk le. Megéri, bizton állíthatom. Példát nem írok, mert nem kaptam érte pénzt, de nagyon sok ilyen van, biztos mindenki megtalálja a neki megfelelőt.

Remélem, sikerül mindenkinek elkerülni a bajt, tehát csak óvatosan!

A Satorii téma magyar fordítása

Kiazami érdeklődött nálam, hogy megvan-e a magyar fordítása ennek a nem kicsit szép blogtémának, amit most éppen használok (Satorii). Akkor még nem volt (ha megfigyelitek, szép angolos kifejezések szerepelnek a felületen), de most már van. Innen le is lehet tölteni:

És ha már itt tartunk, akkor ajánlanám a nagyérdemű szíves figyelmébe a spanyol alkotó többi minimalista munkáját is:

Majd persze elküldöm a készítőnek is, így remélem bekerül a hivatalos csomagba is…

Kis ügyesség

A nem feedből olvasó közönségemnek szeretnék kedveskedni egy apró segítséggel, ez a Gazs által bemutatott Tofuból készült bookmarklet lokális alkalmazása. Az eredmény egy sablon, amellyel talán könnyebb olvasni a hosszú szövegeket. Három hasábba tördelve, oldalra csúsztatva lehet görgetni (maceseknek persze ez nem gond, de Ubuntu alatt is simán be lehet állítani a vertical touchpad scrollt).

Aktiválni a “csak bejegyzés” nézetben (single post) lehet, a cím alatt megjelenő kis “t” betűre kattintva.

Egyelőre még eléggé fapados, de még fogok rajta csiszolni, és tervbe lett véve egy WP plugin faragása is hozzá. Addig keresgélem az ideális fontot és tipográfiát. Természetesen minden javaslatot, ötletet, észrevételt szívesen fogadok!

Szerzői avatarok a címek mellett

A ThemeShaper dobta múltkor azt a bejegyzést, ami azt írja le, hogyan lehet ezt a kis identifikáló ikont megjeleníteni a bejegyzések mellett (is), úgy mint most nálam lett.

Zárójelben Blockquote-ban jegyzem meg, hogy ez nálam csak gizdaság (illetve csak esztétikai perverzióimat élem ki vele), de mondjuk egy könyvtárnál ez már messze-sokkal jobb.

Az a lényeg hogy a

<?php echo get_avatar( get_the_author_email(), '80' ); ?>

kódsort kell beszúrni a loop megfelelő helyére (én a legelejére raktam, jobbra zártam, és kész). A get_the_author_email() az emailcím alapján végzi el az azonosítást, a ’80’ pedig a nagyságot határozza meg pixelben (az alapértelmezett 96×96, de nekem 50×50-re van beállítva).

A CSS fájlban pedig az .avatar-méret{} formában hivatkozhatunk rá, ahol a méret pixelben van megadva, illetve ha nem módosítottuk a méretet, akkor .avatar-default{} formában is hivatkozhatjuk. Nálam ez tehát

.avatar-50 {float: right;}

formában néz ki. Ennyi. (A teljes doksi a WP Codexen található meg.)

Doranskyval meg nem értek egyet. Szerinte

Doransky megmondja

aminek a hiteléből csak az vesz el egy picit, hogy pont öt perccel előtte cserélte le a D betűt a (fél) arcára (ezt persze úgyis lehet magyarázni, hogy megvilágosodott, aztán ennek szellemében cselekedett a továbbiakban).

Egyrészt nem olyan nagy etwas egy csiripelő valódi arcát előásni (nálam ez Csirip adatlap > Twitter adatlap > blog > rólam útvonal), másrészt azt is mondhatnám, hogy két táborra szakadt a csirip: a valódi nevükön és álnéven írók táborára. És akkor én nyertem ;)

Témaböngészde WordPress-éknél

Pont sikerült elkapnom a váltást, egy ideig semmi, csak formázatlan dolgok, aztán hirtelen, tádám. Méltó felületet kapott a blog témáinak gyűjtőhelye. Ilyen webkettő fílin erősen.

És bocsánat, nem rosszindulatból ignoráltam a blognapot…

Update: Tényleg, csekkoltam újra, és hah, megint a régi felület van. Akkor csak egy villanás volt a jövőből. Szép lesz nagyon, én mondom néktek.

Egy plugin a könnyebb életért

Nagyon ajánlom mindenki figyelmébe a OneClick plugint, amely hiánypótló a WP házatáján. Már füstölögtem magamban jópárszor, hogy mi az átok annak az oka, hogy minden egyes plugin és téma telepítése a Letöltöm > Kicsomagolom > Felmásolom a megfelelő könyvtárba cselekménysorozatból áll. Eléggé evidens lenne egy normális kezelőfelület, mint teszem azt a Joomla!-ban, ami simán megeszi a kiválasztott .zip fájlt, és attól függően, hogy téma vagy plugin, magától be is rakja a helyére. Ezt pótolja az emlegetett plugin, amelynek telepítése az utolsó ilyen jellegű művelet, ezek után már ugyanis a kívánt kiegészítőket a Dashboardról lehet telepíteni, mindenféle tömörítgetés és FTP-zés nélkül.

Sőt. Van hozzá egy furmányos Firefox extension, amely a jobbklikkes (context) menübe beépülve azt teszi lehetővé, hogy ha nagyon-nagyon megkívánunk egy témát vagy plugint, a linkjére kattintva helyből telepíthetjük. Letöltés nélkül.

Kobaknál volt a tipp.

Pofozgatás

Eddig tehát telepítettünk egy WordPress blogot, majd a kész alapra elkezdtünk tervezgetni. Azért ez a sorrend, mert így jobban láthatóak a lehetőségek, meg nekem ilyen az eszem járása. Mielőtt nekifogunk a post olvasásához, játsszunk kicsit a bloggal, írjunk próbabejegyzéseket, próbakommenteket, -kategóriákat stb. Ez még később is hasznunkra lehet, ha látni akarjuk építés közben, hogyan is fogunk kinézni. Természetesen ezeket később törölhetjük.

Most, ha mindezzel megvagyunk, nézzük, mit tudunk tenni egy ilyen blogmotorral. Ide fog kelleni nekünk az angol nyelvtudás, ugyanis van egy zseniáls sorozat, So you want to create WordPress themes huh? címmel. Ez kell nekünk, ugyanis minden utolsó kis pontosvesszőt elmagyaráz az író, így nulla PHP, HTML és CSS tudással is tudunk létrehozni teljesen saját sablont a 25 (igazából 16, több részre felbontva) lecke során (egyik sem tart fél óránál tovább, de inkább 10-15 percesek…).

Ebben a bejegyzésben most gyorsan végigveszem ezt a 16 pontot. Végigkövetése és megcsinálása nem tart tovább egy könnyed esténél.

  1. Először az alap szabályokat sajátítjuk el. Mindent taget le kell zárni, úgy bizony, mert akkor kapunk szép, valid, azaz szabványos kódot. Az, hogy soronként plusz 4-5 karaktert írunk le, nagyon-nagyoion sok olvasónk dolgát könnyít meg. A második alapszabály, hogy minden sablon minimum két fájlból áll: index.php és style.css. Ezen kívül még 12 fájlunk lesz, ha mindent akarunk használni, de ez nem probléma, majd szépen lassan kialakul. A Lingo részben megismerkedünk az alapvető blog-szakszókinccsel (5 darab), ezután pedig a WordPress fájl-hierarchiával.
  2. A második leckében az egyes fájlok konkrét funkciójával ismerkedünk meg.
  3. A harmadik már mélyvíz, elkezdjük építeni az index.php fájlunkat. Mivel a lecke saját gépen működő szervert feltételez (aki biztosra akar menni, az csinálhatja így, de talán nincs most erre szükség), ezért mi hagyjuk figyelmen kívül az XAMPP-pal foglalkozó részeket, de ez persze gusztus dolga. Kreáljunk egy index.php-t és egy style.css-t, és az elsőbe másoljuk be a postban található index.txt tartalmát, ami a fejlécet tartalmazza. Ezek után ennek a metaadatokat tartalmazó fejlécet vesszük sorra, elemenként, hogy mi mit jelent. Ezek után töltsük a helyére (http://blogomcime.hu/wp-content/themes/), és nézzük meg a kezelőfelületen a Megjelenés > Sablonok fülön, hogy jé, hát ott van.
  4. Miután megvannak a metaadatok a helyükön vannak, készítsük el a blogunk fejlécét, avagy címsorát.
  5. Folytatásképpen alakítsuk tovább a fejlécet, linkeljünk, csicsázzunk.
  6. Hatodik lépésként hozzuk létre a WordPress lelkét, a Loop-ot. Szó szerint hurkot jelent, ez jeleníti meg a postokat. Érdemes azt a fejezetet nagyon-nagyon lelkiismereten végigolvasni, ugyanis ennek alapos ismerete szinte korlátlan lehetőségeket ad majd kezünkbe.
  7. Ha megvan a Loop, oldjuk meg, hogy tartalom is legyen benne. Ehhez írjuk be a megfelelő kódokat, és formázzuk meg úgy, hogy később szabadon tudjuk kezelni a kinézetét.
  8. Következőként az egyes bejegyzések metaadatait (dátum, szerző, kategória) is jelenítsük meg.
  9. Így létrehoztuk a bejegyzések megjelenítését, már csak azt kell megadni, hogy mi történjék, ha ne adj isten olyat keres valaki, ami nincs is a blogunkban, valamint aggassunk minden bejegyzésünkre sorszámozott címkéket, így akár egyéni megjelenést is biztosíthatunk az egyes bejegyzéseknek (pl az első kiemelése stb.).
  10. Ezek után az egyes bejegyzések és oldalak közti navigációt (előre-hátra, fel-le, jobbra-balra, kinek mi a szíve vágya) oldjuk meg.
  11. A következő nagy lépés az oldalsáv létrehozása, amiben a tartalmat nem képző, kiegészítő funkciók kaphatnak helyet, illetve a visszakeresést segítő kategóriák listája.
  12. Emellett érdemes kirakni a statikus lapok listáját is, akár hierachikusan is megjelenítve.
  13. Már csak az archívum és a linklista hiányzik (ezt errefelé Blogrollnak hívják, de én speciel nem ragaszkodom az elnevezéshez)…
  14. Kis apróságként még hozzácsapjuk a keresést (alapvető!), valamint a naptárat, ami gyakorlatilag az archívum táblázatos megjelenítése. Saját megunkat pedig azzal segíthetjük meg, ha környezetfüggő admin-menüt is pakolunk bele az oldalsávba (azaz, ha be vagyunk jelentkezve, az Admin-felületre rak ki linket, ha nem, a bejelentkező-oldalhoz).
  15. Hab a tortánt, hogy az oldalsávba válogathatunk a hatalmas fejlesztőtábor által előállított widgetek (eszközök?) közül. Ehhez kell még egy csöpp kis munka.
  16. Leértünk a lap aljára: a láblécet is létrehozzuk.
  17. Ha elértünk idáig, nézzük meg, hogy szabványos-e az, amit csináltunk (azt hiszem, nem lövök le semmit, ha elárulom, hogy ha nem nyúltunk mellé nagyon, akkor szabványos…).
  18. Ezek után a kész vázat, ami lássuk be, csúnyácska, nem is kicsit, bár van aki így is szereti, gyúrjuk meg. Erre való a CSS (Cascading Style Sheet – lépcsős stíluslap). Ne ijedjünk meg, továbbra is el lesz magyarázva, miért nyomunk le minden egyes gombot. Nem lesz nehéz.
  19. Az alapvetés után a színek jelölését sajátíthatjuk el (nem ijesztésképpen mondom, de hexadecimális kódban va, azaz 000000-tól ffffff-ig jelöljük a színeket – feketétől fehérig -, de nem ördöngős, ez is el lesz mondva), valamint a linkek formázását.
  20. Ha már szép színesek vagyunk, terjeszkedjünk, azaz dobáljunk és nyomogassunk dobozokat helyre és méretre.
  21. A fő részek kialakítása után olyan finomságokkal is foglalkozhatunk, mint a bejegyzések és metaadatainak formázása.
  22. Az oldalsáv formázása ezek után már – sajnos – gyerekjáték lesz…
  23. A lábléc sem okozhat különösebb nehézséget. Ugyanebben a lépésben istenül meg az index.php, ugyanis azzal, hogy kiemeljük belőle a különböző modulokat (fejléc, oldalsáv és lábléc), csak a lényeg és a lélek (Loop, emlékszünk?) marad benne.
  24. Ha kieszedtük ezeket a függelék részeket, formázzuk meg őket.
  25. Legutoljára pedig a kommenteket is gyúrjuk át, hogy szépek legyenek.

Kész is. Megvan a pofás blog, ráadásul mire eddig eljutunk, már tisztában is vagyunk a WordPress alapvető nyelvtanával. Ugye nem volt annyira nehéz…?

(Bocsánat az elgépelésekért, késő van, és holnap elhúzok kicsit pihire, folytatás utána, vagy vizsgaidőszak végén. Majd kiderül.)

Megújulás

Az eddigi picsogás után végre tegnap éjjel megszállt az ihlet, és bőszen nekiálltam hegeszteni. Ez lett belőle (WordPress Classic Theme és Leaves házassága). Úgy tervezem, hogy ez most végleges, maximum bővíteni fogom. Az eddigi postokat töröltem, egyrészt mert elb*ta őket egy backup, másrészt az értelmesebbjét kiszedtem, és visszarakom, ráadásul úgyis csaknem az egész fent van még a myownblogon. (És végre a kategóriákat is tudom rendezni…) Szép hetet mindenkinek.

Ja, és linkek, kategóriák és archívum meg hasonló marhaságok nem lesznek. Na jó, talán archívum. Majd.