Asztal pimpelése Ubuntun

conky090508Már régóta szemezek a Conky nevű alkalmazással, ami pusztán annyit tesz, hogy az asztalon szabadon konfigurálható módon mindenféle figyelő szkripteket futtathatunk (memória-, cpu-, lemezhasználat, időjárás, emailok, tennivalók, zene stb.). Eddig bevallom kicsit fáztam tőle, mert nem egyszerű a telepítése, beállítása – első blikkre. Aztán utána úgy belefeledkezik az ember, hogy ki sem lát többet belőle. Ezért is furcsa kicsit a teljesítmény- vagy hatékonyság-növelő jelző mellette (legalábbis nagyon szeretik így aposztrofálni a készítői és a rajongói) – cserébe, hogy egy nagyon helyre felületet kapsz munkád megkönnyítéséhez, elpepecselhetsz vele akár napokat is. Pár napos reszelgetés után én most a jobbra látható kis kép által mutatott ábra szerint állok (kattra nő).

Az elsőre bonyolultan kinéző műveletsor természetesen pofonegyszerű (szmájli). Ubunturól fogok beszélni: a Synaptic csomagkezelőben (a root jelszó beírása után) keressük ki a conky csomagot (és még azokat, amiket szeretnénk hasznáni – Rhythmbox, Pidgin, email, időjárás stb. figyelők), és telepítsük. Ekkor a felhasználói mappánkba fog kerülni egy rejtett, conkyrc nevű fájl, ez nálam úgy szerkeszthető, hogy

sudo gedit /home/dani/.conkyrc

Ezt bemásolva, bepötyögve kapjuk meg magát a fájlt, amit aztán kedvünkre módosítgathatunk, ehhez a változók és a beállítások leírása elérhető a Conky dokumentációjában. Ahho, hogy új funkciókat tudjunk hozzáadni, a

${execi 900 a-világuralom-megszerzése}

parancsot kell beírni, amiben a dollárjel ($) a parancsot jelzi, a kapcsos zárójel ({}) fogja össze a több elemű, paraméterezett parancsot (azaz nem kell mindig kitenni), az execi 900 azt mondja meg, hogy 900 másodpercenként újra végre kell hajtani a műveletet (tehát én pl. a zene figyelőjét 1 másodperces frissítésre állítottam, annak az a jó, ha gyakran frissül, és simán bírja is a gépem), a-világuralom-megszerzése meg a parancs, amivel el szeretnék érni valamit. Ez a sor tehát negyedóránként biztosítja számomra a totális hatalmat, és ez nekem jó.

Ezek után után már csak annyit kell tenni, hogy megtaláljuk a nekünk kedves hátteret, amelyhez hozzá tudjuk igazítani a Conkyt, és nem fogjuk megunni két nap múlva (ez nálam komoly veszély).  Ehhez ajánlom a Vladstudio műveit, hagyományos (nem szélesvásznú) felbontásban ingyen is le lehet tölteni a képeket, ráadásul egy csomó könyvtárosos témája van, nekem örök kedvenc (és ha nem elég, lehet laptopra, pólóra is rendelni a képekből). Már csak annyi marad,hogy válasszunk hozzáillő betűtípust (ez sem rossz móka, nem egyszerű teljes kiosztású készletet találni…), és lehet beleásni magunkat a módosításba. Eltart egy-két napig, hétig. Ha segít, van pár Conky linkem begyűjtve gyűjteménybe, így nem kell kiválogatni a kellőt.

Ha pedig készen van, érdemes betenni az automatikusan induló programok közé, de nem egyből a conky parancsot, mert ennek az lesz az eredménye, hogy elindítja, majd utána ráhúzza az asztalt, így nem fogjuk látni. Érdemes egy rövid szkriptet összedobni, ami annyit tesz csak, hogy pár másodpercig altatja a Conkyt, amíg betöltődik az asztal, és csak utána indítja el.

#!/bin/bash
sleep 60 conky;

Ezt mentsük el a /home/felhasználónév/ könyvtárba .conky_start.sh néven, és ezt indíttassuk az Rendszer > Adminisztráció > Indítópult menüben.

És hogy ez a könyvtáraknak is jó lehet, mi sem bizonyítja jobban, hogy lehet vele kiíratni információkat az adatbázisokról, legújabb könyveket a katalógusból, friss híreket a könyvtár honlapjáról stb. az asztalra, ami elé aztán leül a felhasználó…

Egyébként úgy érzem, ez messze nem elég leírás, úgyhogy érdemes kicsit körülnézni, pl. charlie-nak van egy nagyon részletes és jó leírása (bevallom, engem a Lifehacker inspirált, nem ő, de van annyira jó, sőt magyar nyelvű…), de egy miner kereséssel is biztos, hogy kifogunk egy-két hasznos linket még. Inspirációnak meg szintén a Lifehacker Featured Desktop címkéjét ajánlom sok szeretettel. Ha meg elkészült, töltéstek fel valahova, és linkeljétek be a hozzászólásokhoz!

Nemlinukszosok próbálkozhatnak Enigmával, de arról most dafkéból sem írok, használjatok Linuxot.

Az én témám részletei:

Tégy az IE ellen!

explorerA statisztikáimat nézegetve állandóan belebotlok az Internet Explorerbe. Azoknak a boldogabb embereknek, akik nem tudják: ez a Windows nevezetű, Microsoft által gyártott operációs rendszerhez szállított böngésző program. Ez pedig nagyon-nagyon csúnya dolog. Mert a szegény alkalmazott, aki otthon megszokhatta a teljesen egyénivé tett tűzrókáját, Operáját vagy a Google Chrome-ját, az alaposan meg van lőve, és kénytelen a rendszergazda által telepített izével igénybe venni az internet szolgáltatásait, többek közt az én blogomat is olvasni.

És hogy ez miért rossz nekik? Mert egyrészt rettenetesen ronda a blogom Internet Explorerben (sőt, megfordítom: azok, akik eddig csak abban nézték, el sem tudják képzelni, milyen szép a blogom (és a világ) egy olyan böngészőn keresztül nézve, ami támogatja a webes megjelenítési és egyéb szabványokat). Másrészt pedig ha elmennek az oldalamról, és kíváncsiak másra is (ezért nem tudok haragudni, én szoktam a leghamarabb megunni magamat), akkor bizony előfordul annak veszélye, hogy először mindenféle felugráló ablakok teremnek az orra előtt, finoman szólva hiányos öltözetű, és nem, vagy nagyon is természetes testtartásban pózoló urakkal és hölgyekkel (állítólag az igazán udvarias felsorolás sorrendje ez, de azóta is keresem ennek a kijelentésnek a forrását, amióta hallottam), aztán előbb-utóbb olyan programok is fognak futni a számítógépén, amelyekre ő nem igazán tartana igényt (ezeket hívják a gonosz hekkerek meg a hónaljszagú informatikusok vírusoknak). Az már csak a harmadik állomás, hogy az emiatt a nemkívánt vírusok miatt méltán dühös rendszergazda a szerencsétlen könyvtároson fogja levezetni dühét, ahelyett, hogy kicsit gondolkodna, de mint tudjuk, ez azért keveseknek szokott menni. Úgy általában.

Na már most, mit tehet ilyenkor a mindig talpára eső könyvtáros? Hát pl. megpróbálhat beszerezni egy 512 megás pendrájvot az egyik áruházláncban, ahol nem nézik hülyének, és még csak fukarok sem járnak, majd amikor az egész áruház hangos kacajra fakad, felemeli igényeit, és végül egy 1 gigásat vásárol, kb. 2 ezer forintért. Vagy kimegy egy sörtúrára Szlovákiába (tetszés szerint helyettesíthető az országnév, csak Magyarországon ne), és azzal a lendülettel beszerez egyet majdnem fele annyiért, mert hát ugye értelmes ember nem fizet azért, amit megtehetne (én sem ülök liliomtiprásért), így megoldja okosban, az Artisjus meg megint néz majd bután, és aztán gondolom a csíkos füzetre és papírszalvétára is fognak hologrammos matricát rakni, hátha leírom a dalszöveget.

De nézzük, mi van, ha megvan a kincs. Ezt a csekély méretű dolgot bele kell helyeznie a szerencsés kiválasztottnak (ugyan már fiam, nem tudnád nekem fölrakni, amit ez a srác ír itten a blogjában?) egy otthoni/rokoni/baráti számítógépbe (előtte azért kérdezzük meg a tulajt, mit szól a dologhoz, már ha nem mi vagyunk az), majd látogasson el a PortableApps.com nevű jól álcázott földi kánaán édenkert (mint tudjuk, ezek eleve a földön voltak) paradicsomba (ez is, de most ez részletkérdés, mert már nem ott van és kész), és klikkoljon bőszen mindenfelé Download feliratokra, mindaddig, míg nem nem kérdezi, hogy na jó, akkor hova mentsem. Vigyázat: nem lesz egyszerű a feladat, útközben kell majd három csomag közül választani. Jól fontoljuk meg, sokszor egész bonyolult választani az OpenOffice és az AbiWord irodai csomagjai közül.

Ha megvan, még nem dőlhetünk hátra, most jön a java. Vegyük az ideális megoldást: letöltődött minden gond nélkül, a kölyök, a cica, a takarítónéni nem húzta ki a falból a zsinórt, és nem is raktuk véletlenül körbe ólomlemezekkel a wifiantennánkat. Ekkor keressük meg, hova töltődött le a fájl. Ez sokszor nem kis fáradtságot igenyel, de minden esetben megéri az árát, ugyanis jutalomból ráklikkelhetünk az .exe kiterjesztésű fájlra, és most az egyszer attól sem kell félnünk, hogy a fentebb emlegetett szörnyű vírusok megtámadják gépünket (úgyis rajta vannak már rossz esetben).

Ekkor meg fogja kérdezni a gép, hogy hova telepítődjön a csomag. Ekkor, ha még nem illesztettük hordozható háttértárunkat az univerzális soros busz csatlakozóhoz, sürgősen tegyük meg, különben hiába olvastuk el (illetve írtuk meg) az eddigieket. Érdemes megtenni, ugyanis páratlan élményt kapunk cserébe: ha kiadjuk az utasítást, hogy oda települjön a csomag, akkor egy hordozható programcsomagot fogunk kapni, amelyet már nem kell telepíteni a munkahelyi gépünkre. Azaz elég abba (vagy bármelyik másik) gépbe bedugni, amit éppen vagy állandóan használunk, és máris mienk a kedvenc böngészőnk anélkül, hogy szigorú, megrovó pillantásokat kapnánk rendszergazdánktól.

Köszönöm a figyelmet, ennyit szerettem volna mondani.

De most komolyan: egy olyan országban, ahol elsőként előzte be a Firefox az Explorert, egy olyan blogon, amit elvileg az ország információtudománnyal foglalkozó elitje (értsd: könyvtáros) látogat és olvas, elképzelhető, hogy a látogatások 50.7%-a IE6-ról jön, ehhez még az IE 7 és 5 összesen 15%, de még olyan is előfordul, hogy valaki IE 4-gyel vagy 3-mal internetezik? Gyászos… Igaz, annak sem örülök, hogy 95+% Windows felhasználó, az Ubuntu csak az XP, a 2000(!), a Vista és az NT után jön, de ez ügyben még messze sokat van fejlődnünk.

Koha díszdobozban

Na jó, ez így túlzás, de aki szenvedett már Koha telepítéssel, az tudja értékelni azt a csomagot (azokat a csomagokat), amelyet chris állított össze mindannyiunk legnagyobb örömére. Természetesen mivel elég zötykölődős terep ez egyébkét is, szigorúan experimental jeligére lehet beszerezni.

Egyelőre amd64-en futó Hardyra van teljes csomag míg i386-on futó Debianra unstable érhető el. Előbbihez a

deb http://apt.workbuffer.org/ hardy all

tárolót kell felvenni a szoftverforrások köző, utóbbihoz a

deb http://apt.workbuffer.org/ unstable all

forrást. Majd kiadni a

sudo apt-get install cpan-libkoha-perl

parancsot. Mint a karikacsapás. Bátrabbak próbálkozhatnak a

sudo apt-get install cpan-libkoha-support-bundle-perl

utasítással is, ez a Koha-függő modulokat fogja nekünk felrakni, így a telepítés később része már könnyebb lesz.

Egyébként ajánlom az egész Kororero blogot, nagyon használható írások vannak rajta a Koha kategóriában (is). WordPress tipp: úgy lehet csak egy kategória RSS-ére feliratkozni, hogy a kategória URL-je mögé teszitek azt, hogy /feed/. És már olvashatjátok is.

Ps. most nagyon érzem, hogy nem vagyok otthon a Linux (Ubuntu) terminológiában, ezért ha hülyeséget írtam, ennek tudjátok be. Ha valaki kijavít, azt nagyon megköszönöm!

Programok telepítése Ubuntun

A Linuxokon mindig is mítosz övezte, övezi a programok telepítését, és be kell vallanom, nekem is ez volt az egyik legnagyobb visszatartó erő, míg Windowsos voltam. (A másik a játék, de azt most hagyjuk, bár félig-meddig idekapcsolódna az is.)

A FOSSwire jelentette meg azt a két oldalas PDF-et, ami érthetően és világosan magyarázza el az egyszerű népnek is ezt a műveletet. Mivel egyik nagy álmom, hogy kollégáink rákapjanak erre a rendszerre, ezért itt a fordítása, hogy ez a mítosz megdőljön.

Program telepítése csomagkezelővel

Ha már telepítettél programot Microsoft Windowson, valószínűleg nem ismeretlen előtted egy telepítő program letöltése, a dupla kattintás rajta, majd a Next gomb ritumikus nyomogatása.

Ubuntuban erre általában nincsen szükség. Ahelyett, hogy minden programot különböző helyekről kéne összegyűjteni, mindent megtalálsz egy helyen, a Csomagkezelőben.

Ennek indításához menj az Alkalmazások > Hozzáadás/Eltávolítás menüpontra.

Alkalmazások hozzáadása/eltávolítása

Ha tudod a keresett program vagy csomag nevét, akkor csak a keresőmezőbe kell beírni azt, és egy entert ütni. Ha nem, a bal oldalt található kategóriák segítségével tájékozódhatsz.

Egy program kiválasztása a telepítéshezHa megtaláltad, amit keresel, pipáld ki a mellette található jelölőnégyzetet. Ezt egyszerre több programmal is megteheted, így nem kell egyenként telepítened őket. Ha kész vagy a telepítésre, kattints lent a Változtatások alkalmazása gombra. A gép a jelszavadat fogja kérni, aztán letölti és telepíti a programot. Ezek után az Alkalmazások menüben fogod megtalálni a programot.

FIGYELEM: Sok program csak akkor érhető el, ha a Megjelenítéshez a Minden elérhető alkalmazás opciót választod. Ennek kijelölésével sokkal több csomaghoz férhetsz hozzá, de ezek nagy részét valószínűleg nem támogatja az Ubuntu csapat.

És ha még mindig nem találod meg, amit keresel, akkor az valószínűleg nincs a program repozitóriumokon, így tovább kell lépned…

Telepítés kézzel

A SZTAKKER letöltéseNéha nem működik a Programok hozzáadása/eltávolítása­ módszer. Ez azt jelent, hogy a telepíteni kívánt csomag nincsen benne a standard Ubuntu szoftver repozitóriumokban. A szoftver repozitórium egy szoftvergyűjtemény, általában interneten, és ezeken a repozitóiumokon keresztül tudod elérni a legtöbb programot az Ubuntuhoz.

A legtöbb programot kézzel le tudod tölteni csomagként az internetről. Próbáljuk ki ezt a SZTAKKER­ral.

A csomag letöltéseMenj el a http://www.pixelfactory.hu/zsolti/sztakker/ oldalra a böngésződben. Oldalt fogod találni az Ubuntu Gutsy/Hardy csomagot, kattints rá és töltsd le. Kérdésre a Fájl mentése opciót válaszd.

A fájl, ami letöltődik egy csomagfájl. Ha végzett a letöltéssel, menj az Asztalra és katints duplán
a fájlra.

Kattints a Csomag telepítése gombra. A SZTAKKER ezután fog települni, és ha még szüksége van más csomagra a működéshez, az is.

A csomag telepítése

Ha a telepítés befejeződött, a programot az Alkalmazások menü Iroda pontjában fogod megtalálni.

FIGYELEM: Csak olyan programot telepíts ilyen módon, aminek készítőjében, vagy az azt közzétevő honlap üzemeltetőjében megbízol. Eltérően az Alkalmazások hozzáadása/eltávolításától, ezeket a programokat nem ellenőrizte az Ubuntu csapat, csak a saját felelősségedre telepítheted őket.

Copyright © 2008 Peter Upfold. Released under CC BY-SA 3.0 Unported licence.

Ko(ny)ha

Sok kérdés jött, hogy mi van a Kohával. Az utóbbi időben kicsit megszaladtak a dolgok, most meg próbálom magam utolérni. Lássuk, akkor hogy állok.

Megvan a szerver. Az egyetemnek volt némi “fölösleges” pénze, így a könyvtár saját vasat kapott (HP-nemtommi), nem valami túl nagyot, de működőt és használhatót, és ez a lényeg. A tecsőt meg nem fogjuk futtatni rajta.

Sikeresen felraktam rá az Ubuntu 8.04 server editiont, ez volt a legkisebb etwas. Persze alapbeállításokkal, nem mertem nekiállni állítgatni, majd ha élesben lesz. Őszintén szólva lila fi gőzöm sincs, hogyan kell megcsinálni egy ilyet, szerencsére az Ubuntu online magazinjában, a Full Circle Magazinban épp fut egy sorozat ebben a témában.

Ja, mondtam? Tegnap előtt jelent meg a legújabb, 14-es szám.

Sajnos a rendszergazdánk nem ér rá – mivel az egész egyetem adminisztrációját ő végzi, erre már nem maradt ideje, és ezt maximálisan respektálom. Ennek annyi hátránya (és egyben előnye) van, hogy gyakorlatilag nulláról kell megtanulnom, hogyan működik ez az egész. (Azért lesz segítségem is szerencsére.)

A Koha telepítése is megtörtént – elvileg. Végre készítettek egy Koha 3 beta install leírást (Gutsy-ra), ami működik is, csak épp a végeredmény nem. (Eddig általában az installálás során akadtam el, pl. egy Perl modul telepítésénél, esetleg a YAZ-toolkit nem volt a megfelelő stb.)

És ha már bejelentések: kijött a Koha 3.0.0 Release Candidate 1 24-én. Örölünk neki, talán nyár végére itt lesz a Koha 3 is.

Szóval ez éppen a harci helyzet. Az a nagyon rossz érzés, hogy nem vágom, hol és mi lehet a gond (legelőször is az én fejemben, addig ok). A jövő héten “szerencsére” már csökkentett nyitva tartás és felvételi hét lesz (azaz azt a kevés olvasót, aki jönne, nem engedik be a biztonságiak…), így többé-kevésbé 100%-osan vethetem magam bele a problémába, ami nagyon jó lenne, ha max. másfél héten belül megoldódna… Ígérem, utána aztán jönnek az élménybeszámolók és a leírások, összehasonlítások.

Foto by fredjk @ sxc.hu

Scriblio már 2.3-as WP-n is

Már elérhető a Scriblio telepítési útmutatója az új, 2.3-as verziószámú WordPress-hez is, ami ugye alaposan megkavarta a címkézési rendszerrel a dolgokat. De hogy a kommunikációs csatorna (az angol nyelv) ne legyen akadály, ím ékes anyanyelvünkön is eme mű – figyelem, a linkek ennek ellenére képesek angol nyelvű oldalakra mutatni…:

(Viszont mint azt ma megállapítottuk szociolingvisztikán, az ég egy adta világon semmi értelme nincs annak a fogalomnak, hogy anyanyelv. Hogy miért, az külön posztot érdemel(ne)).

Készüljünk rá… (ez a rész nagyrészt átugorható, ha nem nagyon akarunk/tudunk turkálni a Scriblion-n kívül bármiben is…)

…varázsoljunk…

  • Töltsük le a bSuite plugint és töltsük fel a wp-content/plugins/ könyvtárba (élelmesebbek OneClick pluginnel oldják meg a feladatot…), utána pedig aktiváljuk a Plugins / Pluginek fül alatt
  • Töltsük le a Scriblio plugint. Lehet bűvészkedni svn depókkal is, de annak ellenére, hogy most már kizárólagos pingvin-fogyasztó vagyok, boldog lennék, ha ezt valaki emberi nyelven elmesélné nekem is… Update: Bártházi András megtette. Köszönöm. (MInden látszat ellenére tőlem függetlenül ; )
  • Aktiváljuk a Scriblio plugint, valamint a Scriblio Catalog Importert. Opcionálisan be lehet lőni a Scriblio III Catalog Importert is (ha valakinek kellene az Innovative Interfaces ILS miatt, de ez valószínűleg nem sok mindenkit fenyeget…)

…és lapátoljuk befele a katalógust

  • Először importáljunk néhány rekordot. Válasszuk a Scriblio Catalog Importert a Manage / Intéző > Import fülön. Kövessük az utasításokat.
  • Ha nem volt semmi gond ezzel, menjük a Presentation / Megjelenés > Widgets fülre
  • Teljesen testerszabható, de görgessünk le az ablak aljára, válasszunk ki mondjuk 5 Scriblio facettát
  • Húzzunk pár Scriblio elemet az oldalsávba, mint pl. a Search, a Scrib Search Editor, a Scrib Scope Selector, a Spelling
  • Töltsük ki ezek mezőit. Az Options / Beállítások > Scriblio fülön ellenőrizhetjük, hogy mely Scriblio elemek érhetőek el számunkra. Írjunk mondjuk az egyikbe, hogy auth, a másikba, hogy subj, a harmadikba pedig hogy form. Mentsük el.
  • Menjünk az Options / Beállítások > Scriblio fülre, ott kattintsunk a Rebuild Spelling Table gombra
  • Próbáljunk ki pár keresést – az oldalsávban kell hogy legyenek a facetták és a többi elemek
  • Ezek után pedig kedvünkre díszíthetjük a karácsonyfát pluginekkel, témákkal

Mindez pedig a Flickr-en is fentvan, képekben: rekordok importálása és pár kép az oldalsávbeli widgetek beállításáról. Jóéjt.

Egy plugin a könnyebb életért

Nagyon ajánlom mindenki figyelmébe a OneClick plugint, amely hiánypótló a WP házatáján. Már füstölögtem magamban jópárszor, hogy mi az átok annak az oka, hogy minden egyes plugin és téma telepítése a Letöltöm > Kicsomagolom > Felmásolom a megfelelő könyvtárba cselekménysorozatból áll. Eléggé evidens lenne egy normális kezelőfelület, mint teszem azt a Joomla!-ban, ami simán megeszi a kiválasztott .zip fájlt, és attól függően, hogy téma vagy plugin, magától be is rakja a helyére. Ezt pótolja az emlegetett plugin, amelynek telepítése az utolsó ilyen jellegű művelet, ezek után már ugyanis a kívánt kiegészítőket a Dashboardról lehet telepíteni, mindenféle tömörítgetés és FTP-zés nélkül.

Sőt. Van hozzá egy furmányos Firefox extension, amely a jobbklikkes (context) menübe beépülve azt teszi lehetővé, hogy ha nagyon-nagyon megkívánunk egy témát vagy plugint, a linkjére kattintva helyből telepíthetjük. Letöltés nélkül.

Kobaknál volt a tipp.