Zotero-kompatibilis a MATARKA is

A MATARKA (Magyar folyóiratok tartalomjegyzékeinek kereshető adatbázisa) fejlesztői nem tököltek, alig egy hónappal levelem elküldése után már lehet hivatkozást készíteni a Zoteroval. Azt hiszem, erre mondják, hogy jár a csoki. Ezúton is köszönjük. (Gyakorlati teszt később, élesben.)

Howto:

Lépések a MATARKA-ban:

  1. Találati lista elhelyezése a kosárba.
  2. Kattintás a RIS gombra.
  3. A fájl mentése tetszés szerinti könyvtárba a gépünkön (a MATARKA a lista.ris fájlnevet ajánlja fel).

Lépések a ZOTERO-ban:

  1. Műveletek gomb alól “importálás” funkció kiválasztása
  2. A lista.ris fájl behívása.
  3. A találati lista elemeit a ZOTERO beimportálja.

És most örülni akarok, nem kötekedni, ezért nem is mondom, hogy lehetne egyszerűbb is, egy, az URL-mezőben lévő ikonra történő klikkeléssel (most is szerepel ott ikon, de az átverős, mert magára a MATARKAra vonatkozó infókat tartalmaz, nem az épp megtalált folyóiratra van folyóiratcikkre).

KlogKörKép

Míg Ági idehaza bukkan fel itt-ott, másik tengerentúli bloggerünk, Erika Texasban tevékenykedik továbbra is. Most éppen egy kajaprogramot indítottak el, ami a szegény, vizsgaidőszaktól szenvedő diákokat van hivatva életben tartani: egész nap ki lesz nekik készítve kaja, ingyen.

A rektor adott erre a programra külön pénzt, amiből pizzát rendelünk a nebulóknak. Enni nem lehetne az épületen belül, de lerekesztünk ilyenkor egy részt asztalokkal, székekkel, ahol leülhetnek ebédelni, vacsorázni.

Három napja nem ettem, kávén és nikotinon kívül nem is nagyon tudok elképzelni fogyasztható fizikai táplálékot életérzés megvan? (És nem mindenkinek van meg az a lehetősége, hogy hajnali 3-kor leugorjék a Nagyi palacsintázójába egy nagy adag húsos-tejfölös-sajtos palacsintáért…) És még nincs vége, tessék az egészet elolvasni.

A másik reggeli “olvasmányélmény” HSD bejegyzés-indító pár mondata volt:

Kis csúszásban vagyok, a Masters-et is folytatni fogom, azonban az a szerencse ért, hogy nem kell a telefonom Bluetooth-ját a notebook-ommal összelőnöm, mivel a wifi-m a Pálma hotel második emeletéről érzékelt öt vezeték nélküli kapcsolatot, amelyből kettő nem volt jelszóval védett, az egyikre sikerrel rá is konnektáltam, és máris láthattam a leveleimet, és egyéb kellemetességeimet.

Valaki fel tudna sorolni itthon 5 könyvtárigazgatót (nem vállalatit), aki kapásból értelmezni tudná ezt a mondatot? (Nem kötekedésképpen… tényleg érdekelne.)

WPopac – OPAC 2.0

Wow: megszületett az első blog-alapú OPAC, a WordPress motorra épített WPopac. Casey Bisson a Plymouth State University Lamson Library-nak készítette ezt az alkalmazást, amely átvette a blogok minden hasznos tulajdonságát: permalinkek, kommentek és tackback-ek. De nem csak ez az előnye, hanem mivel a WP-nek hatalmas tábora van (jelenleg 350000 blog van bejegyezve csak a WordPress.com-on, és akkor még nem is beszéltünk az önálló blogokról), ezért könyvtáron kívüli emberek is fejlesztik a különböző API-kal és stíluslapokkal. Ez a rendszer nem kívánja leváltani az integrált könyvtári rendszereket (azok számtalan olyan feladatot látnak el, amelyeket kifejleszteni az új rendszerben eléggé nehéz feladat lenne), a régiekkel párhuzamosan haladva azonban kiválóan használható. Egyik hatalmas előnye az ingyenesség és a nyílt forráskód, így nem kell drágán megvásárolni, illetve a fejlesztéseket külön-külön beszerezni, ill. nem kell egyeztetnia fejlesztőkkel, ha az embernek egy jó ötlete támad. A WP-t programozni nem túl nehéz feladat (bevallom, én még nem láttam neki, tekintve, hogy egyelőre nincs saját “lakhelyem”, így kénytelen vagyok beérni az instant szolgáltatásokkal), így bárki néhány hét-hónap alatt beletudja magát annyira ásni a rendszerbe, hogy ne okozzon problémát egy-egy kisebb (később aztán nagyobb) módosítás kivitelezése. És ami szintén nem hátrány: valószínűleg rá fog annyira cuppani a nép (úgy általában, tehát az USA-tól Japánig a WP- és könyvtár-felhasználók), hogy özönleni fognak a plugin-ek.

Állítólag lehet szidni meg dícsérni is, nekem az ötlet tetszik, és valahol szerintem erre felé kéne keresni a jövő útját (ahh, de szép volt… ; )

Forrás: ALA TechSource

A könyvtárak és a közösségi szoftverel

Egyik kedvenc témám (dr. Fodor János foglalkozik vele egyébként jól ;) a (netes) közösségek, és ezek esetleges kapcsolata a könyvtárakkal. Nos, az ALA TechSource blogján Web 2.0 and Libraries: Best Practices for Social Software címen kikerült egy írás, amely újabb lehetőségeket sorakoztat fel ezen a téren: blog, RSS, podcast, IM, wiki, flickr stb. (és Magyarországon mondjuk rakjuk ide a wiw-et is, mert tuti van benne valami lehetőség, csak meg kéne keresni – de nekem ezt a listát nézve határozottan deja vu érzetem van… ja persze, szájtépés). És ezek mind ingyenesek.

Michael Stephens tanulmánya a michigani Ann Arbor kerületi könyvtár vizsgálatából indult ki, ahol mindenki buzgón blogol. Ez azon kívül, hogy a kétirányú kommunikációt nagyban segíti (sarkítok: lehetővé teszi), nagyban hozzájárult, hogy a Library Administration and Management Association (LAMA) által évente meghirdetett versenyen bekerüljenek a legfelső, 6 millás kategóriába (dollárban, persze), ami egy ilyen nagyságrendű könyvtárnak nem is jöhetett rosszul ; ) A statisztikájuk mindenesetre meggyőző:

Feb 05 Feb 06 % Change
Stat Visits 77277 108601 +40%
Unique Visitors 28206 33518 +18%
Ave. Visits per Visitor 2.74 3.24 +18%
Average Visits per Day 2760 3878 +40%
Pages Per Visit 5.6 17.7 +216%
Registered Users unknown 22272 (over 50% of patrons)

Mindez pedig a fent elsorolt dolgok miatt történhetett meg. Ami szép eredmény, lássuk be. Csókolom, lehet gondolkozni a dolgon…

Ja, igen. Közben a Katalisten meg megy a hőbörgés, hogy ne használjunk Unicode-ot, mert az szarság. Idézek (leszarom a személyiségi jogokat, mert felbaszta az agyam):

Nagyon terjed, hogy egyesek a leveleiket UTF-8 kódban küldik. Rossz szokás. A unicode-ot nem levelezésre találták ki, az UTF-8 kódban írt leveleket pedig a levelezõprogramok nem tudják kapásból olvasni. Van, amelyik kódátállítással olvassa, van, amelyik sehogy. Ha meg az ember ezt állítja be alapértelmezésnek, akkor a kutya közönséges, karakterenként egy bájtos kódok nem olvashatók szimplán.
Le kéne szokni róla.
Aláírás

Gratulálunk. Gyönyörű. A hangnem főleg. Ez volt egy teljes levél. Ehh, már bazmegolni sincs kedve az embernek.