Nem mászunk a fára, mert még elüt a villamos

Megvolt, lefolyt, túlvagyunk rajta. Érdemes levonni pár tanulságot, a jövő (na meg a múlt) miatt is:

Aki nem tud beszélni, az ne álljon ki nagyon sok ember elé. HSD előadásával kontrasztban még kínosabban éreztem magam, Ádám előadása másnap pedig megkoronázta az egészet. Most önbizalom-helyreállítás van folyamatban (nem kell megijedni, emós ettől nem leszek :D ).

Ha diák az ember, akkor mindenképp ki kell jelölni legközelebb egy embert, aki folyamatosan kommunikál a tanárokkal. Naponta mondjuk, vagy ilyesmi. Én éreztem magam szarul a kavarások miatt, pedig nekem elvileg nem ezen a szinten kellett volna működnöm.

Ha az ember házigazda, akkor igen is szakadjon 20 felé, de úgy hogy közben vigyorogjon. Én ezt nem tettem, és utólag nem jó érzés. Szegény Gica és Mani kikerültek a budaörsi koliba a világ végére, így este nem volt közös sörözés (az elején még az Ádámok és a szervezőbrigád volt a két állomás), másnap meg eltűntem.

Ha nagyon akarja az ember, akkor 10 perc alatt meg lehet csinálni azt, amire évek óta képtelenek az ELTÉn: wifit. Ezért külön köszönet Lacinak (és öcsémnek, hogy kibírta egy napig otthon wifi nélkül, mert persze routert már nem adtak).

Hát kapásból ennyi. Az eredmény olvasható a KonferenciaKlogon, gyűlnek befele a prezentációk is. Ma meg csaptam egy ótvar szétesős tea – csoki – Amorf Ördögök – Péterfy Bori – Ágnes Vanilla – döglés az ágyon napot, kezdek újra magamhoz térni (fogalmazni még nem tudok, jobban menne vázlatpontokba szedve…).

Közben újra nekiálltam azon dolgozni, hogy elkezdjek függni a Twittertől. Aki szintén addikt és már fentvan, annak daniel_takacs néven elérhető vagyok, tartsatok meg ;) (Hoppá, gecc, olyat nem lehetne IKR-be beleépíteni, hogy ha a felhasználónak és a könyvtárnak is van accountja, akkor a kölcsönzési infókat kitolja twitteren ilyen @ bizbasszal? Na ezt még át kéne gondolni…)

Fodor Péter főigazgató úrnak is feltettem a wifis kérdést, mert egyrészt elfelejtettem megtenni ezt a konferencián, másrészt meg úgysem lett volna ott helye… (Azt hiszem.)