MOKKA szakértői vélemény (munkaanyag)

Megnyitás…

  1. Úristen, ki fog 193 oldalt elolvasni?
  2. Nocsak, és hol van a könyvtár.hu mint hazai kezdeményezés?
  3. Jé, csak 2008-asak a legutóbbi felmérési adatok?
  4. No ne, összesen két adatbázis van a MOKKA-n kívül Magyarországon, azokból az egyik ráadásul az ODR?
  5. Az ergonómia miért nem téma, ha már a színválasztást is meg kell indokolni?
  6. Ez 193 oldal?

A tartalomjegyzéket futottam át, és ezek a kérdések merültek fel szépen sorban így két perc alatt. Tegyük hozzá, hogy bevallottan MOKKA-szkeptikus és most éppen elég kötekedő vagyok, ezt vállalom. Majd ha lesz rá idő, el is olvasom.

Na jó, beleolvastam, azért meredek megfogalmazások vannak egy hivatalos szakértői véleményhez képest. És azért a szakértői csoport tagjainak nevét is fel lehetett volna sorolni, képpel, emailcímekkel. Meg hát azért a 4 napos értékelési határidő is durva. Hogy a nyilvánosan feltett kérdések hogyanjáról ne is beszéljek.

Kiborult (már megint) a bili (frissítve)

Andris (nagyon helyesen) belekezdett az UTCA és a könyvtár.hu-kampányba, igazán rendes, olvasható és kielégítő írásokkal. Sajnos egyúttal olyan levesbe sikerült belecsinálnia, ami már sokszor visszafröcskölt.

Most is így lett (korábban hasonló helyzet volt a könyvkiadókkal, bár nem ilyen indítékokból): a bejegyzéssorozat ki lett kiáltva lejárató kampánynak. Ezért gondoltam csak annyit megírni, hogy Andris hajrá, és vigyázz, itt olyan asztal van, amin baromi nagy pénzek cserélnek gazdát, ráadásul jellemzően állami zsebből kerül magánba, ami mint tudjuk mindig kényes kérdés. (Bár ezt te úgyis tudod, így szinte fölösleges is mondani.)

Az e-Corvina Kft. által alkotott Corvina integrált könyvtári rendszerről (és társairól) meg továbbra is az a véleményem, hogy ennyi pénzből legalább sokszor ilyen jót kéne nyújtani (érdekes lenne visszaszámolni, hogy hány könyvtár használ milyen rendszert, mennyi volt a vételi ár, és mennyi az azóta fizetett éves követési díj, amibe mint pár éve megtudtam egy másik fejlesztő cégnél, azért nem sok minden gyakorlatilag semmi nem fér bele – ja, hogy az üzleti meg államvédelmi titok, elnézést). Ha lejárató kampány, miért tartunk ott, ahol (egy működésképtelen MOKKA-val, egy teljesen értelmetlen ODR-rel stb.), és miért igaz minden szava annak, amit Andris leírt?

A TÁMOP környékén elég sok minden kiderült, és persze ezt meg simán le lehet tagadni, mert az árajánlatokat és pontos tartalmukat úgysem fogja senki sem nyilvánosságra hozni… És ott voltam egy ún. fejlesztő-könyvtáros párbeszéden is, amin értelmes párbeszéd helyett (illetve annak elenyésző mennyisége mellett) a többség elmondta, hogy az ő rendszere miért olyan jó. Ezek után nehéz elhinni, hogy bárki bármilyen együtt működést komolyan gondolt. És azt sem árt kifelejteni a történetből, hogy ő az egyetlen a társaságból, aki nem a saját zsebére dolgozik.

És eszem ágában sincs ezt a fejlesztőkre kenni: mint már sokszor elmondtam, a könyvtárosok nemtörődömsége, fásultsága, hozzá nem értése, megalkuvása, önmagukat helyzetbe hozása ugyanúgy felelős ezért a helyzetért mint bárki más.

Eh, nagyon felhúztam magam ezen az arrogáns válaszon… (Alázat, az.)

Ui1: érdemes elolvasni ezt a levélváltást. Csak én érzem furcsának a hirtelen hangnemváltást? Hiába, a tények…

Ui2: most nem lesz komment és kész. Elfüstöltem a mérgem, egy jó ideig nem akarok újra foglalkozni ezzel a kérdéssel.

Ui3: a kérdés margójára fel lehet vésni (és mindenkinek megnézni), hogy egy angol fagyigép/hókotró mire képes (azért ez elég szerencsétlen hasonlatra sikerült, főleg az abból következő eszmefuttatások miatt – ennyire nem tűnik fel, hogy hol van itt a hatalmas nagy baj?). Let me introduce the Copac, íme a statisztika és a fejlesztői blog. Ez pedig nem fagyi és hólapát ellentéte, hanem maszatolós semmitmondás és a teljes nyitottságé.

Ettől a találattól pedig annyira megnyugodtam, hogy megnyitom a hozzászólásokat (Twitteren és Readeren úgyis megoldotta az, aki akarta). Nosza.

Ui4: lehet véleményt nyilvánítani, kirakom ide is.

Loading…

Ajánlás-terv

Ezerrel pörög az agyam a múlt hét pénteki rendezvényen, főleg, hogy egyre mélyebb betekintést nyerek ebbe a TÁMOP-nak nevezett moslékosvödörbe.

Néhány javaslat, kiindulási pontnak:

  • Legyen egy egységes, összefoglaló ajánlás, hogy milyen modulokat (és azok milyen funkciókat) tartalmazzon egy könyvtári rendszer, abból mi az, amit alapból kell tudnia (alapcsomag), és mi az opcionális.
  • A könyvtár honlapja legyen ugyanolyan modul, mint mondjuk a kölcsönzőmodul, és legyen teljesen összeépítve az OPAC-kal, nevezzük a kettőt együtt web-modulnak – ehhez pedig használjanak ingyenes és nyílt forráskódú CMS-t, amelyet a helyi könyvtáros, szakember már szabadon tud módosítani. Opcionálisan az OPAC is bátran lehetne nyílt forráskódú, erre az egész modellre gyönyörű példa a Scriblio – tökéletesen fölösleges ilyenek külön fejlesztésébe időt, energiát és pénzt ölni. Ráadásul ha teljesedik ez a feltétel, akkor a külső webes eszközök illesztése és felhasználása is sokkal egyszerűbbé válik.
  • API-ba nem folynék bele külön, Andris azzal sokkal régebb óta és sokkal magasabb szinten foglalkozik.
  • Legyen egységes jogi szabályozás fejlesztő és könyvtáros között. Legyen meghatározva a bibliográfiai adatok és a szofvterek tulajdonjoga, és ez szerződésben legyen rögzítve. Ehhez jó lenne két-háromféle szerződés-sablon kidolgozása.
  • Dolgozzunk ki sablonokat adatvédelemre és a felhaszálási feltételekhez. Utóbbi szinte mindenhol van, de csak az offline világra vonatkozóan, előbbinek viszont még nyoma sincs. Szerencsés lenne a webes jelenlét erősödésével a könyvtár-felhasználó-információ viszonyokat tisztázni.
  • Jó lenne folyamatosan szkennelni a webet új és hasznos alkalmazások felderítése céljából (pl. Twitter, Zotero stb.), illetve ennek a tevékenységnek egy kezelőfelületet kialakítani (delicious-féle központi címkézhető, véleményezhető gyűjtőoldalra gondolok). Az összegyűjtött alkalmazásokat pár szűrőn átengedni (néhányan végignéznék, véleményeznék), és az arra alkalmasakat lehetne ajánlani az integrált könyvtári rendeszerek fejlesztőinek, hogy építsék meg.
  • És végül én még valami dizájn-ajánlást is készítenék (példakódokkal), gondolva itt usability-re, CSS/XHTML alkalmazási módjaira stb., szintén inkább kollégáknak, mint a fejlesztőknek.

Valami olyasmi az egész, hogy a jövő a kezünkben van, csak észre kéne venni, és ki kéne nyitni a szánkat.

Portátlanul

Az Európai Unió kiírt egy Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP) és egy Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) nevű vastag pénzforrást. Az elsőről nem igazán tudok nyilatkozni, mivel csak vidéki könyvtárak vehettek részt benne, de ha csak kicsit is hasonlít a TÁMOP-hoz, akkor semmi jót nem várok attól sem.

A hiba ott lett elkövetve, hogy az egyes országokra lett rábízva a pénz szórása az országban. Kecskére a káposztát, ráadásul ez egy nagyon balfék kecske lett, mert még a látszatát sem sikerült megőrizni a kertészeti kultúrának, csak a csámcsogás zaja és a szerteszét szálló levélfoszlányok töltik be a képernyőt.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy van a csillió forintnak jelentős hányada, amit lenyel keresztbe kedvenc nemzeti könyvtárunk (mondhatni, fél fogára sem elég). A maradékot pedig feldobjuk a levegőbe, és megmondjuk a játékosoknak, hogy 10-en kapaszkodjanak össze (az tök mindegy, hogy melyik tíz, minél kevesebb közük van egymáshoz, annál mókásabb lesz az összkép), és úgy ugráljanak, hátha jut nekik is valami. Egy feltétele van még a részvételnek: azt a varázsszót kell közben kiabálni, hogy póóóóóóóórtááááál, így nem csak a játékos érzi magát jól, de az is aki csak nézőként téved be.

Komolyra fordítva a szót: az, hogy ez a történet igazából kinek nem jó, az eléggé egyértelmű. Nekünk, könyvtárosoknak. És kinek jó? A szoftverfejlesztőknek (általánosan mindegyiknek, nem szeretnék neveket mondani, úgy érzem, hogy aki már egyszer is kimondta a portál szót könyvtári kontextusban, az benne van már a buliban) természetesen. Újra lehet csinálni egy rendszert, azt sokért eladni, ami pénzt ráadásul az EU adja.

Mi lesz az eredmény? Megint lesz egy rakat portál (azért kevesebb, ahány IKR), újabb szekértáborokat felépítve. És mi lesz a portálokon? Semmi. De tényleg. Még ha a könyvtári tartalmakat húznák be, talán-talán. De úgy, hogy a portálnak magának gyakorlatilag csak annyi köze lesz a könyvtárhoz, hogy az OPAC-jának információit átrántja, a többit pedig lesz szíves a könyvtáros felrakni – na ebből nem lesz semmi. Fogadhatunk is nyugodtan, van rá egy túrórudim. A másik baj, hogy ha még könyvtári tartalmakat is húznának át, még akkor is elég gyér lenne a tartalom, igaz egyre több könyvtár állít elő tartalmat, de az még mindig nulla egy indexhez képest.

Szekértáborhoz apró csavar: minden portált egy fejlesztőcsapat fog kiadni. És melyik OPAC-kal fog az a portál jóban lenni? Csak nem az általa forgalmazottal? Csak de. És nem hiszem el, hogy meg fogják tökéletesen oldani a többi rendszerrel a párbeszédet, mert eddig sem tudták.

Alapvetően két helyen látom elhibázva a koncepciót: az egyik (de nem az első!!!) a kiírás maga. Azt hiszem nincsen olyan kollégám, akivel ne értenék egyet, hogy a kulturális kormányzat újabb idióta és teljességgel értelmezhetetlen döntését kaptuk a nyakunkba, bármit fognak mondani erről holnap, két hónap vagy egy év múlva. Ezt a sarat nyalogathatják, de lemosni nem fogják magukról soha. A könyvtárigazgatói szint fölött eléggé terheli a felelősség az összes minisztériumi … ööö … embert.

A másik pedig a kiindulási helyzet a könyvtárakban. Jelenleg egy könyvtári rendszer (és arra ma jöttem rá úgy istenigazából, hogy az “integrált” jelző a legnagyobb vicc ebben a szakmában) annyi integrálatlan részből áll, amennyit csak szeretnénk. Most van egy OPAC, egy honlap, és ha szerencsések leszünk, sok-sok millióért lesz egy portálunk (megjegyzem, az első kettőt sem ingyen vágták hozzánk). És a három köszönőviszonyban sem lesz egymással. Mert az nem truváj, ha egy adott rendszer fejlesztői csinálnak egy másik, közös OPAC felületet a felhasználóiknak, így nem számolom ezt a lehetőséget. És hogy mi lenne a jó? Ha lenne egy tényleg integrált könyvtári rendszer, amely egyben kezel mindent (honlap, OPAC, egyéb tartalmak, hírek, anyagok stb.) egy ún. portálban (de akkor már nevezzük CMS-nek, mert hárombetűs, és még van hitele, legfőképpen pedig tartalom mögötte), és az egyes portálokból épülne fel a nagy közös, így valami alapra húzhatnánk rá az épületet.

Ami most van, lesz, az össze fog esni, mint egy kártyavár, ha jön egy szellő. Mondjuk egy választás. Vagy egy újabb válság. Esetleg felgyújtják az OSZK-t, mert úgy beálltak a focidrukkerek, hogy nem tudják megkülönböztetni a Dísz teret a Szabadság tértől, meg különben is, a papír jobban ég, mint a film. Vagy mit tudom én.

És a legjobb: mindezt, amiért most úgy ácsingózunk, már rég csinálják. Úgy hívják, hogy Könyvtárportál, van neki demója, fejlesztik, ráadásul pont a Könyvtári Intézetben. Csak hát amikor tavalyelőtt az első apró jelek, bemutatók készültek, mindenki gúnyosan húzta a száját, hogy ugyan Andriskám… Most meg nem tud elaludni a nép, ha nem matrázza el ötvenszer, hogy “mindennapi portálunkat add meg nekünk ma.”

Igazán tökös lépés az lenne, ha a teljes szakma tüntetően távol tartaná magát az egésztől.