A pehelysúlyú könyvtári segítőtárs

A libstats nem tartozik igazán a nagyágyú kategóriába, de mindenképpen érdemes megemlíteni. Egy olyan kis programocskáról van szó, amely az elektronikus tájékoztatást és ügyfélszolgálatot, helpdesket kezeli, méri, számlálja szorgalmasan, sőt, a válaszokból még egy egyszerűbb tudásbázist is össze tud hozni. Ráadásul még egy naptár-widgetet is hozzá lehet csapni, hogy valami minimális határidő-kezelés is legyen benne.

libstatadmin

Az igényei igazán nem nagyok: PHP kell neki és Pear:DB modul, a legegyszerűbben egy Apache-szerveren lehet összelegózni. Mivel pedig GNU licensz alatt van közzétéve, igazán nem okoz nehézséget beépíteni egy meglévő alkalmazásba, mondjuk egy integrált könyvtári rendszerbe. Vagy mégis?…

Aki rögtön bele akar vágni, az előbb nézze meg a demót (és tudja meg a választ), utána töltse le a fájlt, aztán hajrá!

Blogajánló: orvosságosság

Régóta figyelem Meskó Berci blogját, a MedIQ-t, szerintem minimum egy könyvtáros veszett el benne, de lehet hogy kettő. Hatodéves orvostanhallgató Debrecenben, és a magyar blogja mellett (ami egyelőre egyedülálló itthon), vezet angol nyelven is egyet (Scienceroll címen), amely alig egy-két hónap alatt el is nyerte 2006-ban a Medgadget Weblog Awards különdíját (ez az orvosi blogok világversenye) – és mellette 2007-ben Goldenblog az Újblog kategória győztese is lett.

A blog egyik témája a web2.0 és az orvoslás kapcsolata, ezért aztán rengeteg, könyvtárosi szempontból is kihagyhatatlan dolog, hírforrás szerepel rajta. Úgy általában pedig az jön le róla, hogy az orvosoknak legalább annyira szükségük van a frissítésre, mint a könyvtárosoknak (kórház/rendelő2.0?).

Juteszembe, érdekesség: ma reggel hallottam kávézás közben a Kossuthon (valahol itt van – figyelem, direkt link! -, nem emlékszem pontosan mikor), hogy Zala megyében az orvosok interneten kérhetnek időpontot a betegüknek a megyei kórházban, és hogy ezt a rendszert mindenféle EU-s támogatás és állami különjuttatás nélkül csinálják meg. A probléma csak annyi, hogy bár mindenhol van számítógép és internet, ahány orvos, annyi féle szoftver van használatban. Ennek csiszolásán dolgoznak jelenleg, a rendszer majd valamikor később lesz éles. Részletekért érdemes meghallgatni a riportot.

Van egy gyógyszerész haverom, akivel már beszélgettem arról, hogy van egy másik területe az orvosi rendszereknek, ami tiszta aranybánya, a patikai rendszerek. Itt is ugyanaz a helyzet, mint orvoséknál, ahány ház, annyi szopás szokás. Arra meg még a gyógyszerészek – ill. a gyógyszertárak tulajai – nem jöttek rá kis hazánkban (állítólag), hogy mekkora lehetőség van itt is az OSS-ekben. Ja, ha képesek több százezret, akár milliót is kidobni egy vacak honlapért… Tisztára, mint a könyvtárak ;)

Tanulság: az egészségügyben kb. ugyanakkora a digitális analfabetizmus, mint bárhol máshol a közszférában. De van javuló tendencia.

Lényeg: sok szeretettel ajánlom minden könyvtárosnak ezt a blogot.

Kérdések – válaszok

Ez a bejegyzés voltaképpen válaszféle akar lenni a Könyvtárosháza kérdéseire. Tegnap este ugyan valamit írtam, de nem voltam túl beszámítható a fáradtságtól (szerencsére talán annyira nem lett gáz, mint azt reggel először gondoltam). Most igyekszem összeszedni magam, és általánosságban megfogalmazni, az eddigi, nem csak és kifejezetten könyvtári tapasztalataim alapján (ld. web2 stb.).

  • Ki foglalkozzon IM-tájékoztatással?

Ki veszi fel a telefont? Ki válaszol az e-mailekre? Ki beszél az olvasóval? Szerintem, azért, mert a technika új, még a feladat nem változik. (Egyébként mivel lehetőség van a hangos beszélgetésekre az IM-eken keresztül, ezért még inkább hasonlít a telefonhoz.)

  • Mikor?

A nyitvatartási idő eléggé evidens szerintem…

  • Ki adjon választ?

Aki tud… : ) Több szem többet lát. A diplomás könyvtáros azt tudja, hogy hogyan kell válaszolni, és mi alapján. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne tudja akár egy olvasó is a választ rá (ld. információáramlás szabadsága ésatöbbi). Előbb-utóbb pedig szerintem érdemes a leggyakoribb kérdésekből összeállítani egy GyIK-ot vagy wikit, akár belső ill könyvtárközi használatra, közös tudásbázisnak, akár nyilvános hozzáférésű szolgáltatásra. Ez vonatkozik azokra az esetekre is, amikor egyből nincs válasz. Szerintem az teljesen elfogadható, ha a tájékoztató időt kér, és akár e-mailben, akár x idővel később az IM-ben ad választ.

  • Statisztika

Mind az Live Messenger, mind a Skype (és a többi IM is…) naplózza a beszélgetéseket, úgyhogy még jobban lehet ezeket regisztrálni, mint a szóbeli / telefonos tájékoztatást. Azonban, mint ezt már a kommentemben említettem, érdemes átgondolni, hogy milyen paraméterek alapján készítünk erről statisztikát. Valami nagyobb fórumon (Katalist / konferencia stb.) le kéne ülni, és ezt megbeszélni az eddigi tapasztalatok alapján. Nem ártana szerintem felvenni a kapcsolatot olyan külföldi könyvtárakkal, ahol ez a rendszer már beváltan működik.

  • Pénz

Hát igen, ez mindig necces kérdés. A konkrét példára válaszolva: nem tudom, hogy köteles-e (akár csak erkölcsileg) elküldeni a kérdéses oldalt az olvasónak. Elvileg ott van a könyvtárközi kölcsönzés. De ha már mindenképpen el kell küldeni, akkor szerintem érdemesebb befényképezni, sokkal gyorsabb, könnyebb és könyvbarátabb. Esetleg ha a könyvtár kiadványa (vagy városi vagy bármi), akkor szerintem érdemes elgondolkozni egy digitális helytörténeti könyvtár létrehozásán. Nagy munka (és nyilván sok buktató és ellenségeskedés van benne / fakad belőle), de megéri. Szerintem.

  • Marketing

Lehet, hogy naív vagyok, de egyszer ezt írtam. Tartom magam hozzá.

Szóval én erre juttottam. Nem tudom, mennyire használható, de ha csak egy hasznos / értelmes dolgot írtam, annak már örülök : ) Egyébként kíváncsi vagyok nem könyvtáros olvasóim véleményére is… Ti hogy látjátok?

Miben változott meg az életed

a könyvtárak hatására? Tette fel a kérdést a Woman’s Day Magazine Amerikában, és ezt már annyi helyre kipostolták, hogy szinte szégyen, hogy most én is megteszem. But I did it (again, ha már az American Woman jön szóba…). A kérdés teljesen komoly volt, május 10-ig volt a leadási határideje a maximum 700 szavas esszének. A nem várt mennyiségű sztorit aztán a New York People Library gyűjtötte össze (és gyűjti még most is).

Update (2006.05.03.): És hoppá-hoppá, most veszem észre, hogy többek közt kedvenc amerikai szerzőm, John Updike is megírta az ő történetét. Éjjen.

HH filozofált azon, hogy miért nincs értelme a web2 miatt pattognunk. Arra jutott, hogy hiába a mütyürök nagyképű/-hangú átvétele, ha nincs meg hozzá az alap hozzáállás és koncepció. Úgy érzem, a könyvtárak esetében is valami ilyesmiről lehet szó. Könyvtártanon másról sem hallottam egy évig, mint a kapcsolatteremtésről az olvasóval, de igazából még egyetlen könyvtárban nem jött oda hozzám senki, hogy na mi van, mi a baj, mit gondolsz, meg egyáltalán, akkor szevasz. (Na jó, a Könyvtártudományi Szakkönyvtárban lehet ismerkedni a könyvtárosokkal, már csak a nyilvánvaló kollegialitás miatt is, de ez egy emelettel lejjebb már nem megy…) És most nem irnám le újra a könyvtár-marketingről irt gondolataimat sem.

Finálénak pedig három könyvtár a Föld másik oldaláról.

Az egyik a Dunedin Public Libraries (az ottani aboriginalok – bennszülöttek nyelvén: Ká Kete Wánaka O Ótepoti) hálózata. Az egyik legerősebb Új-Zélandon, nagyon rokonszenves a mottójuk (For the Love of Books). Jelenleg öt könyvtáruk várja az olvasókat, és két busszal terjesztik a jót a népnek.

A következő ajánlat szintén új-zélandi, a Christchurch City LibrariesNgá Kete Wánanga-o-Ótautahi honlapja, a ‘think’ Library. (Nem is mondom már a névválasztásról a véleményemet, a szivem vérzik…). Őszintén bevallom, megnéztem az állásajánlataikat (nem rosszak).

Végül, de nem utolsó sorban következzék egy olyan, ahol már egyszer jártam is: a City of Sydney Library. A Dunedin-hez hasonlóan olyan, mint az Szabó Ervin, csak majdnem más (majdnem = tökéletesen más gondolkodásmód).

Amire befejeztem ezt a postot, azért eszembe jutott valami. Marx György irt egyszer egy könyvet, aminek Marslakók, vagy valami hasonló volt a cime. A “nagy” magyar tudósgenerációról szólt, akik megváltoztatták a világot (igaz, Amerikában, de erről kivételesen nem a hazaiak tehettek száz százalékosan). Nem magyar kortársaik annyira nem tudták hová tenni észjárásukat, világlátásukat, hogy elnevezték őket marslakóknak, mert ez a nemzet valami hihetetlen dolog a Földön. Ennek párhuzama pedig az a sikersztori, amit Sydney-ben hallottam: Ausztráliát ugyanúgy behálózzák a pláza-szerű képződmények, mint Amerikát. Az ottani második legnagyobb hálózatot pedig egy magyar csinálta meg, aki ’56-ban üres zsebbel érkezett…