Tényleg a felhasználó az úr?

Közhelyszámba menő kijelentés, hogy a vevőnek mindig igaza van. Könyvtárban ezt úgy lehetne lefordítani, hogy az olvasó/felhasználó kívánságát minden esetben, természetesen a lehetőségeknek megfelelően teljesíteni kell. De biztosan így van ez?

Saját tapasztalatom a munkahelyemen, hogy rengeteg speciális kérés esik be még egy szimpla szakkönyvtárhoz is. Nem feltétlenül nehéz, de sok esetben rengeteg fölösleges körrel járó, monoton, unalmas dolog. Akár szkennelés, akár dokumentumok egyenkénti és külön-külön küldése, akár egy millió tételes dokumentumlista összeállítása és elküldése.

A könyvtáros is ember, és legszívesebben sokszor elhajtaná az ilyen kéréseket, a “tudod, kivel szórakozzál”, valamint az “elmész te a búsba” kifejezések különböző variációival. Sok esetben ez sajnos valóban meg is történik, és aztán ez persze nem segít a társadalom könyvtárosképén sem, de a szakma jövőjének sem (irány az alacsonyabb ellenállás ugye, és ha ez az internet, akkor van a bukta).

De ha jobban a mélyére nézünk az ilyen kérések megválaszolásának, akkor igazából nagyon egyszerű a megoldás, ugyanis az esetek 99%-ban a rendelkezésre álló eszközök nem megfelelő volta okozza ezt a feszültséget. Főleg a könyvtári szoftverek fejlesztése már régen eltért attól az irányvonaltól, hogy a felhasználó igényeit szolgálja ki, sokkal inkább a mindenféle elvont, lehetetlen könyvtáros szabványoknak akarnak megfelelni – ami aztán persze sokszor a teljes csődhöz vezet.

Egy olyan szoftveres környezet, ahol minden arra van kihegyezve, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban eljuthasson a kérdezőhöz az információ – várjunk csak, ilyent már láttunk, és Google-nak hívták. Vagy Yahoo-nak.

Az egyik fő probléma a digitális-papír konverzió. A kérdések döntő többsége már elektronikusan érkezik, és talán még nagyobb hányad igényli a digitális választ. Ez pedig azt jelenti, hogy a könyvtár alapvetően papír adathordozón tárolt információt valamilyen (jellemzően baromi kényelmetlen) módszerrel át kell vinni számítógépre. Erre ugyanis sem rendes célhardverünk (könyv- és dokumentumszkenner), sem pedig szoftverünk (OCR, tisztességes adatbázis) nincsen. Nem azt mondom,hogy feltétlenül digitálisan kell mindennek meglennie, de a papír-elektronika konverziónak a lehető legegyszerűbb folyamatra kell redukálódnia. Ehhez pl. nem ártana valami minimális jógyakorlat-gyűjtemény (bár azért tényleg nem kell hozzá tenger ész, hogy szinte bármilyen környezetben néhány órás gondolkodással és tervezéssel építsünk egy ilyen modellt magunknak).

A másik hatalmas gond a rendelkezésre álló szoftverek és (hazai fejlesztésű) adatbázisok hihetetlen kommunikációképtelensége. Ahány cég, annyi féle megoldás, de egyhez mintha mindenki konzekvensen tartaná magát: a rendszerből a lehető legfájdalmasabb legyen az információk kinyerése. Ilyen vágólap, olyan képernyőmentés, amolyan PDF-nyomtatás. Ha ilyen alaposan megtervezett környezetben kéne pl. a heti bevásárlásunkat intézni, nagyjából egy hónap alatt őrülne meg az egész társadalom. (Bár talán valaki tud kivételt mondani, örömmel várom…) Az első ponthoz képest kicsit bonyolultabb megoldást látok, de sokkal nagyszabásúbb lehetne az eredmény.

Ez az egységes könyvtári információszogáltatási platform megteremtése. Hatalmas lehetősége lenne a könyvtáraknak a kismillió digitális hozzáférési forma egységes felület alá hozása, amely mindenki számára biztosíthatja a könnyű és egyszerű információkeresést és -fogyasztást. Lényegileg egy tartalom-váz, amin az egyes kiadók, szolgáltatók, kereskedelmi cégek megjelenhetnek a saját tartalmaikkal és szolgáltatásaikkal. És ha ez egyszer létrejött, akkor már csak tényleg az emberi lustaság és butaság állhat útjába a felhasználói igények kielégítésének.

Ha jól belegondolunk, ez szinte teljesen megfelelhet a hagyományos könyvtári szerepnek és képnek…

Picture by verticalpharmacy

Könyvtárprogram?

HSD bejegyzését olvasva esett le, hogy tényleg, igazából semmiféle programról nem lehet tudni könyvtárisztránban, hacsak nem arra a szerencsétlen stratégiai tervre vagy MOKKA-programra gondolok, hogy a Márai-programot ne is említsem (azoknak a kedves kötekedőknek, akik arra kíváncsiak, hogy ezek miért nem számítanak programnak, nos, mert csak – tökéletesen hamis kiindulópontokból készített, félhomályos dolgok ezek, sok-sok kormányzati- és EU-s pénzzel megnyomorítva, amiből jó dolog így még nem nagyon született).

Na de ha valaki végre összeszedné magát, akkor grátisz egy pontot szívesen felajánlok a programjába, ami igazából szerintem semmi újdonságot vagy meglepő dolgot nem tartalmaz: tegyük meg azt a szívességet a világnak (és magunknak is), hogy megreformáljuk ezt az egész IKR- és könyvtári adatbázis-témát.

Az ideális kép az valami olyasmi lenne, hogy egyetlen egy integrált könyvtári rendszer lenne (olyan kapcsolókkal, amik adott könyvtár igényeihez butítják a rendszert – kölcsönzés, folyóirat, honlap stb.), egyetlen egy adatbázissal, ami akár a kormányzati portállal és annak felhasználó-adatbázisával lenne összekötve. Ennek az egyetlen egy rendszernek lenne egy gazdája és sok-sok ezer felhasználója, akik a könyvtárak, akiknek alanyi jogon jár a hozzáférés – mondjuk egy teljesen saját backenddel, ami a közös adatbázisból működik (ld. Koha, WordPress 3.0+ stb.). A központi, nyílt forráskódú rendszerhez pedig számtalan, plusz modul csatlakozhatna (aka plugin, téma) az API-kon keresztül, aminek fejlesztését pedig ki lehetne adni a fejlesztőcégeknek, akik viszont kénytelenek lennének a mezei júzerekkel is megversenyezni, ugyanis végső soron bárki készíthet plugint. Csak a fejlesztők annyival vannak előbbre, hogy ők kapják a feladatot és érte a pénzt, de ha a felhasználó képes előbb és/vagy jobban megcsinálni, akkor sajnos kibújik a szög a zsákból.

Piac? Igen, de nem egészen olyan anyánk-meleg-ölében-összebújunk-mindahányan jellegű, mint ami jelenleg van. Verseny? Naná, itt aztán tényleg a jobbik győzhet.

Aztán lehet fokozni, egy ilyen rendszer kiválóan képes fenntartani önmagát egyéb, fizetős szolgáltatásokkal, aminek a díja viszont már a rendszer üzemeltetőjéhez folyik be, így abból tudja finanszírozni a fejlesztéseket (amikből egyébként messze kevesebb lesz szükséges, ld. ánlájn kommjúnití és tsai.), valamint a fenntartást, ami – főleg ha könyvtárra lebontjuk – gyakorlatilag az elhanyagolható töredéke sem lesz az eddigieknek.

Kicsit könyvtár.hu, de nem egészen, vagy legalábbis nem egészen olyan, mint amilyennek én látom ezt most.

Kéne hozzá egy államtitkár vagy főosztályvezetőatyaúristen, egy tökös könyvtáros szervezet, meg természetesen némi virgács, hogy Deák Ferenc bátyám meglehetős vastag állományát ne is hagyjam ki (én pl. az eddigi magánnyugdíj-pénztári befizetéseimet egy-az-egyben felajánlom), aztán rock it on!

Tessék, itt van, lehet vinni, még licenszt sem rakok rá, hogy ne kelljen ráírni a nevemet.

Az FSZEK új digitális könyvtáráról

Pár kérdés merült fel bennem a Szonda (MR1 Kossuth Rádió) riportját hallgatva:

  • Miért nem érzik még mindig, mennyire ciki a “Tudásdepó Expressz” elnevezés?
  • Mik a döntési mechanizmusok, miért a digitális dokumentumkérés beérkezésekor indulnak el? (Miért akkor kell elindulniuk, miért nincsenek meg előre?)
  • Mennyi a viszonylag rövid időn belül?
  • Mi jogosítja fel a könyvtárat, mint olyat (illetve az ott ülő könyvtárost), hogy eldöntse, mit kaphat meg az olvasó és mit nem? (Széljegyzet: erre miért nincsen egy MKE Etikai Kódex-jellegű nyilatkozat a könyvtáraknak?)
  • Miért még mindig könyvközpontú az információszolgáltatás alapszemlélete?
  • Miért kell a Google könyvdigitalizáló projektjét állandó jelleggel kicsit fentről megítélni?
  • Miért hisszük azt, hogy a könyvtár katalógusa integrált rendszer?
  • Ha már 10-15 éve zajlik a könyvtári tevékenységek, állományok integrálása, miért ott tartunk vele, ahol?

Utána nagyon érdekes (és nyúlfarknyi) beszélgetés jön a társadalmi nemi nyelvhasználatról, ajánlom azt is. Visszahallgatni gondolom 15.00-tól lehet a Hangtárban.

Megjegyzés: ezek a kérdések a riport hallgatása közben bukkantak fel, ezért csípőből válaszolás helyett próbáljuk a kérdéseket a mai internet és szolgáltatási elvárások azon kontextusába helyezni, amelyeket most nem írtam le (mert már megtettem számtalanszor, mert nincs időm stb.). Köszönöm.

Pofon a NAVA-nak

indavideoVéleményem szerint kb. mától (természetesen ha életképes marad a most bemutatandó szolgáltatás, így még adjunk neki fél évet) veszítette érvényét a NAVA. Megjelent ugyanis az Indavideó új oldala, amely ingyen teszi elérhetővé a magyar filmeket. Teljes filmeket, teljesen ingyen.

Egyelőre kevés van belőlük, de lassan és folyamatosan bővül a kínálat, ami egy idő múlva óhatatlanul a teljes magyar filmipart fogja lefedni. És akkor az egyszeri Mari néni bizony nem fogja kitenni a lábát a szobából, hogy keressen egy NAVA-pontot, ahol megnézheti sok gyöszködés után (van-e számítógép a könyvtárban, be lehet-e kapcsolni, mennyibe kerül, szabad-e éppen, van-e annyi sávszél, ami egyáltalán a NAVA oldalát behozza stb.) a kedvenc ’60-as évek beli filmhíradóit.

Persze vannak a NAVA-különgyűjtemények meg a kötelespéldányok, amik máshol nem elérhetőek (pedig de, pl. az egyes TV- és rádiócsatornák is kínálnak archívumot, és ahol nem, ott sem kell szerintem sokat várni, hogy jöjjön egy értelmes ember, aki rájön arra, mekkora lehetőség – és közszolgálat esetében mekkora kötelesség – van az eddig zártan tartott archívumban).

És hogy szerintem hol volt elrontva eleve a NAVA-koncepció? Hogy úgy próbált viselkedni, mint az OSZK – egy kiváltságos nemzeti intézmény, akinek megvan a pénzügyi háttere, így nincsen arra rákényszerítve, hogy a felhasználóknak tényleges és hasznos szolgáltatást nyújtson (a jogi akadályok pedig igenis megoldhatóak, ld. Indavideo, vagy pedig pont az ilyen NAVA-típusú intézményeknek kéne a legerősebben lobbizni a törvénymódosításokért).

Úgyhogy kíváncsi vagyok, mit fog lépni a NAVA erre.

És egy példa Budapest Retro:

Ez csak egy gyors gondolat-vázlat volt, az első dolog, ami eszembe jutott a Kispad bejegyzésének láttán. Úgyhogy örömmel fogadom az értelmes vitát generáló hozzászólásokat.

És érdemes Orosz Péter hozzászólását külön elolvasni, megfontolni.

Plusz egy Indavideo Film blog. Na, most már elég lesz.

És meg is van a válasz: mától él a NAVA Filmhíradó oldal, ahol 1931-től 1943-ig közel 600 videót lehet megnézni. Ma este lesz színes-szagos sajttál is hozzá. Az kicsit fáj, hogy erről a szakma nem sok hírt kapott, de ma nagyon nem tetszik semmi, tudjuk be ennek.

Pingback IKR-ben

2418283360_447c00b02c_mJust for the record: nagyon hiányzik egy nyilvános pingback-szolgáltatás az IKR-ekből (pingback-címek manuális és automatikus hozzáadása az egyes rendszerekhez, központi pingback-szerver aka aggregátor működtetése – MOKKA light, könyvtár.hu2).

Példákért lehet nézelődni Scribliot, ugyanis az WordPress lévén tud ilyet. Ha azt használnám OPAC-nak, simán meg tudnám csinálni, hogy ráküldöm az új könyvtári könyveket pl. minerre, és onnan kiszedem mondjuk RSS-ben a saját szempontjaim szerint. (Tudom, kicsit erőltetett a példa, de ilyet is lehetne csinálni.) Őszintén szólva ilyennek nyomát még az olyan sokszor istenített Kohában sem találtam, lehet, hogy ez ennyire triviális?

Végül az egésznek annyi lenne az értelme, hogy egyrészt sokkal jobban be lehetne osztani az erőforrásokat egy közös adatbázis építésénél (csak akkor kérdezi le a katalógust, ha az szól neki), nem kéne annyit szöszölni a különböző Z39.50 és környéke megoldásokkal, másrészt pedig bárki hozzá tudna férni az ily módon gyártott automata kontenthez, és csinálni belőle magának mondjuk témafigyelést. (Bigáp for masáp.)

A nap második fele a könyvtár.hu, az OPAC-ok, a Zotero és az ötletelés jegyében telt, ahelyett, hogy végre végeztem volna az átkozott Normann Hollanddal, bármilyen okosakat is írt az az úr a(z irodalmi) szövegek egységének és a befogadó én identitásának összefüggéseiről (de tényleg).

Photo by mackz

Fucking Dewey decimal, man. It’s tight.

Kelttől megkaptam a hónap szövegét. Nem nagyon kell hozzá kommentár, legfeljebb nálam értőbb emberek átrakhatnák édes magyar anyanyelvünkre (vigyázat! szociolektus!) angolul nem tudó kollégáinknak.

But the library, man, the library is the bomb.

Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy pozitív felhasználói visszajelzés.

Kölcsönözheztő Kindle

Míg Amerikában a Gutenberg-galaxis visszanyeri az uralmat a sátáni digitális világ felett, addig van néhány lázadó könyvtár, amelyik szembepisál a széllel, és pl. Amazon Kindle-okat tesz kölcsönözhetővé. (Korábban már volt erről a cuccról szó, itt.)

A Howe Library-ba október közepén érkezik meg az a három darab, amit lehet használni. Kb. 200 címet tartalmaz mindegyik, de a könyvtár limitálja majd ezek számát, ugyanis az elsődleges cél a technológia megismertetése az emberekkel, így nem szempont, hogy a fél könyvtár rajta legyen egyből a gépen.

A háromból kettőt lehet majd kölcsönözni (illetve előjegyeztetni) egy hétre, egy pedig csak a könyvtárban fog rendelkezésére állni, úgy, mint a helyben használható kölcsön laptopok.

Persze az akció alapítványi támogatással jött létre, de épp ezért akár itthon is meg lehetne próbálni – tudom, tudom, balkán, de lesz biciklikölcsönző-hálózat is, szerintem adhatnánk egy esélyt a bennünk lakó européernek.

Wiki? Pfff…

Kb. másfél hete van megnyitva egy tabon, de ma reggel volt úgy és annyira sérült a tudatom, hogy felfogjam: egy akár jónak is mondható szolgáltatást sikerült megtalálnom a Twitteren (most nem Csirip…) keresztül.

LibGuides Communities
LibGuides közösség

Csekélynek mondható 16775 könyvtárhasználati leírás (LibGuide) található 13 ország (USA, Örményország(!), Ausztrália, Kanada, Egyiptom(!), Írország, Új Zéland, Katar, Szerbia(!), Szingapúr, Dél-Afrika, Svédország, UK – felkiáltójellel az “ez azért ciki, hogy…” országokat emeltem ki) 357 könyvtár 6228 könyvtárosától a LibGuides közösségi oldalon. Ezt a leírást aztán nehéz bárhogyan folytatni, egyszerűen elegendő elképzelni ennyi könyvtárost (Magyarországon 2007-ben 4077 könyvtáros dolgozott a Könyvtári Intézet statisztikája szerint…).

Az üzemeltető a springshare, amely web2-es eszközöket fejleszt könyvtárak és oktatási intézmények számára. Sajnos ezzel együtt nem ingyenes a szolgáltatás, de azt hiszem megéri az évi 900-tól 3000 dollárig (havi 12 ezer forinttól kezdődik) terjedő előfizetési díjat (csak szolgáltatás, ergo nem lehet letölteni és telepíteni, de 60 dollár/év díjért lehet saját domainnel is használni). Természetesen van ingyen demója, lehet vele játszani (mailben kell felhasználót kérni), és a felhasználás is ingyenes. Ha pedig lemondjuk az előfizetést, minden addigi adatunkat megkapjuk természetesen XML-ben.

Maga az ötlet igazából egyáltalán nem eredeti, arról szól, hogy milyen lehetőségeket lehet beépíteni egy ilyen közösségi tudásgyűjtő/megosztó izébe, ami már mind-mind létezik a weben. Aztán pedig jól eladni a dolgot a többieknek. Ha pedig valaki ezentúl meg akarja itthon is valósítani pénzért, kérem e jutalékomat ;) Egyébként meg ajánlom Andrisnak, valami ilyesmi tuti nagyot ütne a Könyvtárportálon…

LibGuides tartalmak
LibGuides tartalmak

És akkor lássuk mit tud: a regisztrált könyvtáros létrehozhat profilt, amely közvetlenül a felhasználóknak fog szólni (könyvtárosok és “mezei” – alias alsóbbrendű – emberek). Ennek a profilnak a keretében tud közzétenni leírásokat, segítségeket, útmutatókat. Eddig semmi extra, erre egy blog is képes. Na de (persze nem fontossági sorrendben fogom közölni, hanem ahogy a lapon van, úgyhogy nem ér a “hát ez nem is…” közbevetés, majd a végén, ha minden összeállt, meg különben is, mondom majd én):

  • LibGuides opciók
    LibGuides opciók

    “Post to LibGuides” gomb a böngészőbe, hogy azt megnyomva, bármilyen tartalom linkjét hozzáadhassunk a leírásunkhoz.

  • Emailértesítő, amely adott címke, témakör vagy könyvtáros szerint figyelmeztet, ha új tartalom kerül ki a rendszerbe.
  • Sablonok, együttműködés, tartalom újra felhasználása – bármilyen már meglévő tartalmat fel lehet újra használni sablonként, ha új leírást készítünk, akár kollégáinkkal együtt.
  • Címkézés és kategorizálás témakör szerint, de persze ez azért eléggé evidens egy tartalomkezelő rendszer esetében…
  • Delicious és más közösségi könyvjelzőző rendszerek integrálása, ami azt jelenti, hogy be lehet rakni delicious címkefelhőt a leírásba, illetve az adott leírást meg lehet osztani pl. delicious-ön, Facebook-on, Digg-en stb. (Azért ez sem akkora durranás.)
  • Twitter (Csirip) integráció, azaz ha publikál valaki egy leírást, az rögtön megy ki Twitterre is, címmel, URL-lel.
  • RSS- és podcast-szórás, videók beillesztése a leírásokba, de csak hogy teljes legyen a tartalomszolgáltatás köre.
  • Szavazások, felhasználói értékelés (cuki csillagok), kommentek és beküldhető tartalmak, hogy ne csak a felhasználónak, hanem a könyvtárosnak is jó legyen, így lehet tesztelni egy-egy új szolgáltatást, további tippeket, linkeket beszerezni.
  • Felhasználói statisztika – mindenre kiterjedően, ami itt ebben a listában fel van sorolva.
  • Minden könyvtárosnak jár egy teljes profil, valamint minden leírás mellett ott szerepel kicsiben is. Emellett van embeddelve cset is, tehát ha éppen ott van a könyvtáros is, meg az érdeklődő felhasználó, akkor létrejön a boldogság.
  • Facebook App-ok (3 is van belőle) és más widgetek, amelyeket be lehet rakni blogba, közösségi oldalra, weblapra stb.
    LibGuide widget
    LibGuide widget
  • Teljes személyreszabhatóság, azaz olyan betűtípust és színt állatíhatunk be magunknak, amilyent csak jólesik.
  • És hát a közösség. Fent már említettem számokat.

LibGuides Intro from Springshare on Vimeo.

Szerencsére van blogjuk is, ahol érdekes dolgokat írnak, többek közt olyant is, hogy a HowStuffWorks.com-mal együttműködve egy csomó témában indítottak lapot (állatok, földtudományok, geográfia és térképek, USA történelem, fizikai, biológia, gazdaság, dinoszauruszok, politika és választások, zöld életmód, technológia és mindennapi tudomány és a többi, amik még majd fognak az ősszel indulni).

Hát kb. ennyi. Tényleg nem nagy cucc, de a jelek szerint nagyon használható és népszerű. Remélem, lesz majd nekünk is ilyen, vagy hát ha nem, lesznek ennek a rendszernek előfizetői itthon is. Nekem speciel lenne egy-két felraknivalóm már most is…

Egyébként meg kíváncsi vagyok, ez mennyire fog alternatívát nyújtani a wiki mellett… Az tény, hogy a bizalmat könnyebben felébresztheti a térítéses rendszer, valamint hogy intézményi, szakértői feltételek vannak hozzá (tehát pont azok vannak kiküszöbölve, amiket a Wikipédia ellen fel szoktak hozni). Nem mellesleg pedig az eszközparkja jóval nagyobb, mint egy szimpla wikinek.

Vissza kettő padlógáz


Amikor egy egész állam összes könyvtára összefog Amerikában, az valahogy így néz ki. Wymoningban a Yellowstone National Park and Heritage Centertől kezdve az utolsó kis putri könyvtárig összekalapoztak egy reklámügynökségre valót, és bepörgették a gépet.

We're Shifting Gears!

The Wyoming State Library and a team of Wyoming library public relations specialists have been planning this campaign for months. In the first brainstorming sessions, we shared our favorite personal library stories. In every one of them, we realized how exciting it was to find that one particular item – a story, a piece of information we needed – at our library. Every story included an element of surprise, a “WOW!” That “WOW!” factor is what we want people to take away from this campaign. We want them to realize: “There is something for me at the library, and I can grow, explore and wonder.”

Wyoming’s libraries are reliable and exciting. They’re filled with information and staffed with great people. They’re open to everyone and easy to use. They offer many services beyond books, and are anchors in their communities. They add value to our lives.

A cél az, hogy az egész világot elcipeljék Wyomingba, de legalábbis a helyi polgárokat a könyvtárakba. Ezt nem csak az eléggé impresszív plakátok és matricák segítik, de a(z innen nézve rendkívül rokonszenves) minden helyi lakos által elérhető WYLDCatalog, amelybe az államban mindenhol használt olvasójegyével léphet be (WYLD – Wyoming Library Database).

És megéri beiratkozott olvasónak lenni. Egyrészt vannak a tagkönyvtárak, ami nem rövid lista. Aztán vannak olyan finomságok, mint a letölthető DVD minőségű filmek (mifene, csak Win2000 vagy XP a jó neki… ejnye, ezek még nem hallottak a Wine-ról? ; ), a GoWYLD, amely nem csak átlátható, de szép formában is tartalmaz az államról minden közhasznú információt, az államban előfizetett folyóiratok adatbázisa és szintén letölthető hangoskönyvek (a jelek szerint itt is az MS-platform a menő, mert nem eszi a maci és az ájpod a letölthető fájlokat – ami érdekes feedback lehet az Apple politikájára, hiszen ez nem helyi kitalálás, hanem a nem elhanyagolható méretű NetLibrary szolgáltatása, amely pedig az OCLC-nek egy divíziója…).

Kíváncsi vagyok, hogy az alap szolgáltatásokba mennyi a beleölt munkaidő/pénz arány. Gyanítom, az ellenkezője, mint kis hazánkban. Ma pedig voltam az Egyetemi Könyvtárban, de most erről nincs kedvem írni, emésztem magamban.

És nem szoktam írni, de most kikívánkozik nagyon: a post megírásában a Kraftwerk (és egy rakat közreműködő alias Bootwerk – A Bastard Pop Tribute To Kraftwerk) segített. Ajánlom, mert nagyot üt.

Az eredeti kisasszony pedig így néz ki (köszönet érte Ádámnak):