Nagy nyári lemaradás

Egy dolog miatt utáltam meg tavaly is a hosszabb internetnélküliséget (egyébként piszkosul élvezem, hogy nem a gépem az első amit bekapcsolok, hanem a kávéfőző): az 1000+ olvasatlan feed, amit egy hónap alatt sem sikerül lefaragnom, és a kismillió mél, aminek a 60%-a olyan, aminek az olvasása már akkor késő lett volna, amikor megjön. Na de ennyit a nyavajgásról, mert volt egy talicskányi Linux/Ubuntu hír, amit nem szabad kihagyni.

A Google Chrome-ról addig nem írok, míg nincs belőle Linuxos. Állítólag jön, de ha olyan lesz, mint a Picasa, akkor tehetnek egy szívességet.

Készítettek egy finom listát az Ubuntu (Linux) alól elérhetó BitTorrent-kliensek listájáról. Ha engem kérdeztek, Transmission, de persze ízlések és pofonok.

Készült egy Linux-mítoszokat erodáló írás is, öt tévhitet cáfolva meg.

  1. Egy Linux telepítése bonyolult – az utóbbi öt évben óriási fejlődés történt a felhasználó-barátságban, és ez főként az Ubuntunak köszönhető. Ez főleg akkor mutatkozik meg, ha egyszerre próbálunk telepíteni Windowst és Ubit: utóbbi gyorsabb, alig van benne (ha van) újraindítás, valamint lehet közben passziánszozni, webezni, amit csak tetszik.
  2. A Linux használatához kell ismerni a Linux terminált – egy átlag Linuxban átlag használat mellett manapság pont annyiszor kell menyitni, mint a Windowsban a CMD-t. Ja, hogy az mi az? A parancssor…
  3. Nincs egyklikkes telepítés, mindent fordítani kell – dehogynem, csak míg a Windowsban külön-külön kell bevadászni a telepíteni kívánt csomagokat, addig a Linuxokban (egyébként kinézetre a Windowséhoz hasonló) programkezelőben ott van minden, csak ki kell választani, hogy melyiket akarjuk.
  4. Kevés alkalmazás van Linuxhoz – csak a hivatalos debian platform tárolója több, mint 18000 alkalmazást tárol, és ennek többszöröse érhető el még nem hivatalos forrásokból. De ha még ez sem elég, a Wine segítségével szinte bármilyen Windowsra tervezett alkalmazást lehet futtatni (pl. Photoshop CS2, MS Office 2007 stb.).
  5. Nem tudom lejátszani a videóimat, vagy használni az iPodomat – hülyeség, pl. a VLC bármilyen formátummal elboldogul, és az iPodot is nagyszerűen kezeli szinte bármelyik zenelejátszó, én pl. a Rhythmboxszal használtam minden gond nélkül.

Könyvtáraknak is hasznos lehet az a szkript, amit a hogyan.org közölt, a napi felhasználási limitet lehet vele szabályozni felhasználónként Ubuntuban. Semmi ördöngösség, roppant egyszerű. Ajánlott krónikus gépfüggésben élőknek is. Használat előtt azért kockázatokésmellékhatásoktekintetébenkérdezzemegkezelőorvosátgyógyszerészét.

De ha már munka- és gépfüggés, akkor szintén Ubuntuhoz van egy kis alkalmazás, ami a 8.10-ben és a GNOME 2.24-ben már instant benne lesz, ez a Hamster Time Tracking. Meg lehet adni, hogy épp mivel foglalkozunk, és indul a stopper, így követni lehet egy csomó grafikonon munkás szokásainkat, kiküszöbölve egy csomó hibát (és megnyugtatva a főnököt).

A SoundConverter (állítólag) megoldást kínál egy olyan problémára, amivel már rég küszködöm: egy mindenevő, hatékony zenekonvertáló, ami csak és kizárólag erre van kitalálva. Természetesen Ubuntut szeret ez is.

A linux.com-on olvasható az a részletes leírás, aminek segítségével az OpenOffice beépülve a Firefoxunkba egy webszerkesztő programmal bővíti lehetőségeinket. Én mindig is gyanakodva nézek az ilyenekre (átkos emlékű FrontPage), de állítólag van olyan is, aki ilyet használ…

Végül két mókás cucc, egy zseniális fizika-játék, Öveges prof tuti hogy bekattanna tőle. A neve Phun, loptam a linuxbox.hu-ról.

A másik jóság pedig Dexter-rendszerhangok, szintén Ubuntuhoz. Egyelőre ennyi, de még nem fejeztem be ;)

Nautilus szkriptek – mail, zene, kép

Reggeli feladványunk a Nautilus miért nem tud létrehozni kijelölésből playlistet, és hogy egyáltalán a Rhythmboxnak miért ilyen szar az integrációja. Sajnos nem sikerült rájönnöm még minden részére a válasznak, egyelőre a Totem csinálja a lejátszólistákat, amiket aztán be tudok tölteni a Rhythmboxba… szörnyű (és senki ne jöjjön nekem a parancssorral, színes-szagos médiához nem vagyok hajlandó használni olyat).

Találtam viszont pár zseniális Nautilus szkriptet, amit gondoltam, megosztok a nagyérdeművel, és hát azért többet ér egy delicious-postnál. A Mundo geek gyűjteményéről van szó, egyenként is letölthetőek a csomagok, de sokkal egyszerűbb felvenni a külső tárolók közé a repójukat:

deb http://mundogeek.net/repo ubuntu all

Az se essen kétségbe, aki más disztrót használ, töltse le a csomagolt kódot és installálja. Sajnos újra kell indítani a gépet (vagy legalábbis az X-et – ctrl-alt-backspace), de utána a jobbkatt-menüben lesznek ők.

Nautilus scripts

Az első a nautilus-send-gmail, amivel a kijelölt fájlokat tudjuk helyből mailezni (saját magunknak), na mivel is, nem jut eszembe a neve…

A nautilus-mount-image segítségével CD/DVD képeket lehet mountolni.

A nautilus-tag-music automatikus tölti ki az empéhármak elérési útvonala alapján a fájlok ID3 címkéit, méghozzá műfaj/előadó/év – album/cím – szám.mp3 formátumban (ilyen struktúrában kell tárolnunk a zenénket, ha azt akarjuk, hogy működjön a dolog). Ha van az előadóról ill. az albumról kép, az is hozzáadódik a címkéhez.

A nautilus-rename-exif-data a .jpg és .tiff képeket nevezi át dátum-idő formátumra a képhez tartozó EXIF adatok alapján. (Ha nincs EXIF címke, nem jelenik meg a menüpont.)

Nekem a maradék három már annyira nem érdekes, egyrészt megoldható szkript nélkül is a működésük, másrészt igazán hasznosak akkor tudnak lenni, ha az ember egyszerre több zenelejátszót is használ. Ezek a nautilus-play-amarok, a nautilus-play-banshee és a nautilus-play-mplayer.