E-könyvgyár otthonra

Pont tegnap vettem meg majdnem egy Ion dia- és negatívszkennert – csak aztán mégsem -, hogy aztán rögtön ma reggel jöjjön szembe a következő CES egyik újdonsága (forrás: LisNews), az Ion Book Saver. Ebből már simán kinézem, hogy megveszi valaki otthonra, és ha olyan könyvet akar olvasni, amit éppen sehol nem talál meg a neten, de ott figyel a polcon, akkor negyed óra alatt berántja. (Persze az olyan dolgoktól most tekintsünk el, hogy régi, törékeny könyv, 1500 oldal stb., vegyünk egy teljesen átlagos otthoni környzetet, áltagos olvasási igényekkel.) Szóval, kedves ügyeletes rettegők, lehet továbbra is rettegni, a félelmetes e-könyvszörny már az ágy alatt van.

És ha már itt tartunk: Amazon Kindle 3 vagy Sony PRS-950SC? (Bár a Sonyt éppen annyira nem szeretjük, de ez most mindegy is.) Az ár most nem lényeges annyira. Köszönöm a javaslatokat.

Digitalizálj okosan

Pénteken végre lezajlik az MKE FITT és az OSZK közös szervezésében a digitalizáló gépekről szóló és módszerekről szóló szakmai nap, konferencia. Az előadások mellett lesznek gépbemutatók, úgyhogy technománoknak is érdemes figyelni, ha a könyvtáros témák annyira nem is mozgatják.

Lesz természetesen ScanRobot:

Meg BookEye:

Na meg lap- és térképszkenner. Sajnos a Quidenus gyártotta RBS Pro Table Top-ot nem sikerült megszervezni, de azt meg lehetett tekinteni a Könyvfesztiválon is. Lesz még howto, best practice, tapasztalatcsere. Minél többen leszünk, annál jobb lesz. Gyertek!

A regisztrálás ingyenes, a FITT honlapján lehet elvégezni csütörtök délig – ugyanott található a részletes program is.

Semmi sincs veszve

Mert egy átlagos, multifunkciós fénymásoló (szkenner, fax, nyomtató, fénymásoló) tartalmaz egy merevlemezt, ami képes akár több tíz vagy százezer oldalt is eltárolni. Ez pedig elég ciki, ha a gép elkerül máshoz. Főleg, ha személyes adatokat is fénymásoltunk vele rendszeresen (pl. rendőrségen, kórházban, bankban, biztosítónál, könyvtárban…). A videó szerintem mindennél többet mond:

Forrás: How stuff works.

500 lap percenként?

Japánban megcsinálták: végigpörgeted és megvan. A részletekből nem derül ki sok minden, de maga a megoldás elég egyszerűnek tűnik: nagy felbontású, villámgyors kamera és egy alakzatfelismerő alkalmazás. Ha a lapozásra sikerülne egy biztos és jól működő automatikus rendszert ráhegeszteni, akkor azt hiszem a könyvek digitalizálása tényleg be fog lendülni. Bár talán az sem kell hozzá, mint a mellékelt ábra is mutatja.

Gondoljatok bele: 500 lap percenként, az 30 000, azaz harmincezer oldal óránként!!! Ha 500 oldalt veszünk egy könyvnek (ami sok), akkor hetente 2400 könyv kerülhetne digitális formába, ami havonta majd 10 000 kötet.  Irgalmatlan, ínhüvelygyulladás már a gondolata is.

Egyébként tényleg: miért ne lehetne egy ilyet megcsinálni itthon is? Van egy kara a PPKE-nek, ahol szerintem az ilyen szinte ujjgyakorlatnak sem számítana… Könyvtárosok, FITT-tagok, előre! Szerintem 5 könyvtáros meg 5 mérnök egy év alatt össze tudna egy ilyen rendszert rakni használható szinten (na jó, ez nagyon hasra ütős volt). És a haszonhoz képest ez mennyire nem számít már?

via LISNews, a teljesség kedvéért.

ScanRobot útibeszámoló

buchwiege_scanrobot_sr301

Múlt hét szerdán végül is nagyon hajnalban összeszedtük magunkat, és a Kamara adminisztrátorával, Ferivel kipróbáltuk, milyen az, amikor Magyarország legüberluxusabb vonatja késik nagyon sokat (odafelé azt hittük, hogy persze, magyar pálya, magyar MÁV, de este hazafelé még többet késett, pedig Münchenből jött egyenesen). Aztán rövid bóklászás és majdnem-eltévedés után Bécs legkevésbé reprezentatív környékén rátaláltunk a Treventus nevű cég műhelyére, ott ahol eladják a ScanRobotot.

Pár szóval a készülék történetéről: a bécsi BME, a Technische Universität egy csoportja dolgozott hátrányos helyzetű embereknek készülő eszközökön, többek közt egy lapozógépen. Valamikor 2004 környékén jöttek rá arra, hogy ebben jóval több lehetőség van puszta lapozáson kívül, így nekiálltak a fejlesztésnek, és a képrögzítő eszköztől a lapozómechanikáig kifejlesztettek minden kelléket, pár eszközt pedig a német ipar által használtak közül válogattak be. Ennek eredményeképpen jött létre 2008-ra a gép, amelyből mára 31 darabot adtak el.

Rövid fejtágítás után személyesen is megtapogathattuk a gépet, lehetett próbálgatni, nyúlkálni, próbaszkennelni. A gép elvileg képes óránként 2500 oldalt beszkennelni, de ez nagyban függ a könyv vastagságától (minél vastagabb, annál kevesebbszer kell cserélni, ami plusz idő), a lap szélességétől (a lapokat széltében pásztázza) és természetesen a felbontástól.

A lapozás egy roppant egyszerű elven alapul – a két lapot középen vákuum húzza össze, kívülről pedig két kis fúvóka tolja rá az üvegprizmára, amely felett helyezkednek el a képrögzítő panelek és az ezredmásodpercekre felvillanó, hideg fényű LED-ek. Ennek köszönhetően lesz teljesen sík a kép, tisztasága pedig csak a (cserélhető) üvegprizmán múlik.

scanrobot_sr301_1

Sokat segít a munkán, hogy előre beállított profilok vannak, amelyekben mindent (de tényleg mindent, a vákuum és a fúvókák erősségétől a megvilágító fény erősségén át a fej sebességéig akár menet közben is) meg lehet adni, így egy betanított segédmunkás is játszva elboldogulhat vele. A konkrét szkennelés után a géphez adott szoftver segít a további munkában és a logisztikában, így minden egyes munkamenet (karakterfelismerés, korrektúra, nyomdai előkészítés, interneten való megjelenítés, kiadóhoz való juttatás, katalógusba feltöltés stb.) felügyelhető és irányítható. A karakterfelismerő programot a Recognita szállítja, 170 nyelven, köztük magyarul is tud. A próbaképpen beszkennelt könyveket gond nélkül megette.

Rövid udvariassági körök után le is léptünk, sokkal többet nem tudhattunk volna már meg. De egy dolog miatt mindenképpen nagyon fontos és hasznos látogatás volt: bebizonyosodott a gyakorlatban is, ami papíron már rég, hogy ez a gép messze a legjobb a többi, hasonló közül. Ahányat eddig végig néztem, mindegyiknek van egy-két olyan hátránya, ami hosszú távon sokat jelenthet:

  • a kezelőfelület egyszerűsége (ilyen munkára felesleges egyetemi végzettségű embert ráállítani, márpedig nem egy konkurencia felületére tekintve még én is elbizonytalanodom, nemhogy egy nyugdíjas néni-bácsi vagy egy 8 osztályt (érettségizett stb.) végzett hölgy-férfi,
  • a teljesen egyedi képrögzítő módszer, amelynek eredménye a (szerintem ma lehetséges) legjobb minőség – van olyan megoldás is, ahol két Canon EOS kamera fényképez két oldalról (nem tudom, ez esetben milyen bűvészkedéssel lehet megoldani a teljesen sík és valósághű arányokkal rendelkező képet),
  • ugyancsak a mechanika előnye a papírral való kíméletesség (sok eszköznél egy üveglappal kell leszorítani-szétfeszíteni a könyv lapjait) és az automatizmus (sehol máshol nem láttam visszaköszönni az önműködő lapozást),
  • végül pedig nem elhanyagolható az a környezet, amelyet akár szolgáltatásaiban, akár szoftvereiben nyújt a készülék (sok helyen, ahol használják, kijelentették a könyvtárosok, hogy ők nem akarnak és tudnak foglalkozni a készülék használatának elsajátításával, így többek közt ilyen szempontok is beépültek a fejlesztésbe).

Amikor pedig hazaértem, vettem egy nagy levegőt, és kitaláltam, hogy hívjuk meg egy előadás, termékbemutatás erejéig a cég képviselőjét, ugyanis decemberben jönnek Budapestre, nyilván piacfelmérés céljával. (Ennek lebonyolítására úgy vélem, a legalkalmasabb a FITT, úgyhogy ennek híradásait lehet figyelemmel kísérni.) Pár szóban kifejteném, hogy miért is gondoltam azt, hogy ezt a lépést meg kéne tenni.

Természetesen a készülék drága. Nemcsak nekem, hanem egyáltalán, a magyar könyvtárügynek (persze mi számít annak, mert ennél sokkal, de sokkal többet elszórnak – már bocsánat – de hülyeségre, ld. TÁMOP). Viszont eddig olcsó megoldásról sem volt nagyon szó a szakmában (legalábbis mióta ismerem, a Katalisten nem), nemhogy jóról. Nem azért gondoltam meghívni a képviselőket, mert egyből meg is kéne venni a gépet. Hanem legfőképpen azért, amit már mondtam egy-kétszer talán, hogy mivel a könyvtárak jövőbeli helyzetét, feladatait ugyanannyira fogják meghatározni a digitális dokumentumok, mint eddig a papír alapúak, ezért először digitális dokumentumok kellenének, meg országos program az előállításukhoz, meg össz-szakmai lobbi a jogi környezet kompatibilissé válásához. Az első kettőn tudna segíteni egy ilyen bemutató.

yes-we-scan-buttonÉs nyilván, van más készülék is, olcsóbb is meg másabb is, garmadával. De meggyőződésem, hogy elméleti szinten nem szabad olcsójánoskodni, hanem fel kell tenni a lécet, és figyelni, ki tudja megugrani. A kompromisszumkészséget nem tartom hibának, csak akkor, ha már a jövőt eleve ezen az alapon tervezzük, ami úgy veszem észre, elég erős jellemzője a szakmának (természetesen annak fenntartásával, hogy a tojáshéj még azért rajtam van, így nem vagyok belefásulva a fenntartóval vívott napi harcba – szerencsére -, így jóval könnyebben jutnak erős kifejezések az eszembe).

És hát ugye a FITT az egyelőre nem a megvalósításokról szól, hanem az iránymutatásokról. És mi az emerging technology, ha nem ez?

Kiegészítés: félre ne értsen senki, nem magához a géphez ragaszkodom, hanem a lehetőséghez és a minőséghez. Nem kaptam semmit senkitől, hogy ezt a bejegyzést megírjam. A második rész motivációja a FITT levelezőlistán érkezett hozzászólások voltak, ennyi.

Szexies masina

Nem is túrórudi, hanem pirosmogyorós jár Keltnek azért a videóért, amely egy szkenner-robotot mutat be, ami rendkívül kreatívan és meglepő módon a ScanRobot névre hallgat. Ebben önmagában nincs semmi, de ez a cucc rendkívül hajlamos lehet a fetisizálódásra. Már maga a videó alaphangulatában van egy olyan íz/hang/érzés, ami megalapozhatja a szexi könyvtároskisasszony legendáját. Figyeljük meg a kameramozgás finomságait, a fa burkolatokat – igazi retro-könyvtár fíling, mintha a néptelen OSZK-ban járnánk egy álmos, de elektromos feszültségtől terhes szombat délutánon. A bevezető rész mint lassú előjáték jelzi előre a dolgokat, ami pedig 1:06-tól indul, az maga a tömény erotika. Azt hiszem erre kár több szót vesztegetni.

Természetesen kell egy ilyen.