Kell-e a könyvtárosnak könyvtár?

Itt a halottkönyvtár-ellenzők nagy lehetősége: miközben óriási erővel megy a felháborodás, szépen csendben az OSZK gyakorlatlag megszünteti a Könyvtártudományi Szakkönyvtárt (KSZK). Szombaton kutatni mentem fel, és óriási meglepetéssel hallottam a kollégáktól, hogy gyakorlatilag el van döntve, hogy a részleg lekerül az irodalomtudományi olvasóba, hogy helyét rendezvényeknek, kiállításoknak adja át.

Óriási a kérdés. Egyrészt van egy olyan könyvtár, ami gyakorlatilag a szakma egyik alapköve, mind formájában, mind tartalmában. Ahhoz, hogy versenyképes szakemberek legyünk, elengedhetetlen, hogy létezzen egy effajta gyűjtemény, amely az egyes egyetemi tanszékek helyi gyűjteményén túlmutatva, alapot tud nyújtani a tovább- és önképzésekhez.

Másrészt viszont van egy könyvtár, ahol mutatóban van csak olvasó, állománya bár kitűnő, de kurrens szakirodalomból igencsak hiányos, nyitvatartási ideje lehetetlen (dolgozó embereket hivatott kiszogálni!), és online szolgáltatása – ami kiválthatná az offline szolgáltatások imént említett gyengeségeit – nincs (ez sajnos inkább a környezet, mint az éppen ott dolgozó kollégák hibája, de akkor is létező probléma). Gyakorlatilag, mint könyvtár, nem funkcionál. Arra is nagyon kíváncsi lennék, hogy az önmagukban oly biztosan dolgokat állító személyek mikor jártak utoljára ott, mikor tettek azért, hogy úgy nézzen ki, mintha még élne ez a könyvtár.

Nem azt mondom, hogy halott lenne a KSZK. De haldoklik, méghozzá szakmai asszisztenciával. És ez hatalmas baj, mert ezt is látják a döntéshozók: egy olyan szakma, amely a saját definícióját tagadja meg és le, nem igazán érdemel támogatást.

És a megoldás? Két utat látok, akár párhuzamosan. Egyrészt a szakma tömegesen vonja felelősségre Sajó Andrea főigazgató asszonyt, hogy ezt a tervezett lépést milyen OSZK-s és könyvtárszakma stratégiába tudja beilleszteni, hogyan tudja viszonyítani az országos könyvtárügyi stratégiához. Az első körben pl. az MKE és a felsőoktatási intézmények kezdhetnék, hiszen ők vannak abban a helyzetben, hogy leginkább képviseljék az érdekeinket, de az egyéni felelősséget sem lehet letagadni. Kérdezni, kérdezni, kérdezni.

A másik, akár párhuzamos megoldás is felmerült már: miért nem csinál a szakma saját magának egy könyvtártudományi szakkönyvtárat? Tagdíjjal, online szolgáltatásokkal, kurrens állománnyal, amelyet a felsőoktatási könyvtárak és (ha túléli) a KSZK állományát kiegészítendő lehet gyarapítani – akár csak virtuálisan is! Nem hinném, hogy mondjuk pont az ALA ne lenne nyitott egy ilyen típusú együttműködésre.

Photo credit: Funkart @ zazzle.com